Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

IW4. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 VASVÁRI ISTVÁN: Á KENYÉR A hamvas nyár már lassan elragyog; jönnek lompos őszi viharok; fellcgeken fenik már foguk. Szélben áll a szikár csordákul. Mi rejtezett, az ősz—tél rög alatt, mint a forrás, mint a gondolat: bűzamag, mely titkos éven át álmodta meg kalászos hadát... Azt a fénylő, hajló sereget, amely túlél fagy-fergcteget, íélő-dacban, fázva készülő, gyenge száron oly sokat tűrő... Milyen jel vagy, hajlongó kalász — annyi társsal rendületlenül állsz, ki megbújtál e nehéz föld telén, hogy testünk, vérünk része légy: kenyér! A negyvennyolcaic paragrafus BARABÁS LÁSZLÓ RAJZA Hlú&eufni Nagykun múzeum „T. BODNÁR PÉTER ÚRNAK, KARCZAG. — KELT 1896. ÁPRILIS 14." 5 A Magyar Nép­♦ köztársaság biztosítja * az állampolgároknak 5 a művelődéshez való t jogot”. (A Magyar } Népköztársaság Al- { kotmánya.) Ezeket a szavakat más­fél évtizeddel ezelőtt rög­zítették papírra. S mint a többi jog esetében, az al­kotmány ez esetben sem maradt puszta deklaráció. A művelődéshez való jog ezer hétköznapi cselekedet­ben realizálódott lehetőség­gé, bizonyossággá. A művelődéshez való jog • deklarálása óta tettük álta­lánossá az alsófokú okta­tást, vezettük be a mun­kára való nevelést, ami azután a technikai művelt­ség szempontjából jelent igen sokat. 1959-től 1963-ig tehát öt év alatt hatszázzal nőtt a megyében tanító ne­velők száma. S hogy ez mit jelent a kulturális fej­lődés szempontjából, ‘ nem szükséges részleteznünk. — Többek között ez tette le­hetővé a felnőttoktatás ki- terjesztését. S most, másfél évtized után az a kérdés vetődik fel: mennyire tudtunk élni a lehetőségekkel? Hogyan változott meg a nagy tö­megek tudata, mennyiben éi-ezték, hogy ez a j'óg egy­ben állampolgári kötelesség is? Hogy ez a társadalom elvárja és megköveteli az emberektől: — akarjanak többek, akarjanak .értéke­sebbek lenni, mert máskü­lönben nem jutunk előre, megrekedünk. Fény és árnyék váltako­zik azon a képen, amelyet e kérdés felvetésekor ka­punk. És ha összehasonlít­hatatlanul nagyobb is a fény, nem szabad elfelej­tenünk, hogy az árnyék el­len küzdenünk kell, pilla­natnyi szünet nélkül. A tudás fénye valóban nagyszerű tartományokat világít meg. Ma már több mint tizennégyezer a fel­nőttek iskoláit végzők szá­ma. Körülbelül tízezerre tehető a megyében az az állandó gárda, amelyik ak­tív műkedveléssel, szakkö­rökben való részvétellel fejleszti tudását. Kialakul­tak az emberek kulturális érdeklődésének kielégítésé­re szolgáló új népművelési formák, a szakkörök, a klu­bok hálózata, ezrekre te- I hető azok száma, akik TIT-, j IBUSZ országjárások * során" | bovuenek és txTVftik föld- ! rajzi, történelmi, művészet- > történeti ismereteiket. Megnövekedett a mú- ■ zeumlátogatók száma is, a színház és mozi keve- ; sebb látogatóját pótolják azok a tízezrek, akik ott­hon, vagy a kultúrotthon televízióját nézve szívják magukba e csodálatos ta­lálmány által nyújtott tu­dást, színvonalas szórako­zást. Hosszú oldalakra terjed­ne annak a bizonyítása, mit jelentett nekünk a „negy­vennyolcas”, hogyan igye­keztünk a mindennapi élet gyakorlatában mindenki kincsévé tenni a marxista tartalmú műveltséget A következő évek fel­adata éppen az e területen még megmutatkozó, sötét­ben maradt részek megvi­lágítása. Hogv megszűntön az árnyék. Az tudniillik, hogy a legszélesebb törne- j gek tudatának fejlődése | még lassú. Az iskolázott­ság növekedése nem rejt­heti el azt a tényt: még mindig nyolcvan százalé­kon felül van azoknak a felnőtteknek a száma a megyében, akik nem vé­gezték él a nyolc általá­nost. Szívből örülünk an­nak a néhányszáz dolgozó­nak, akik az alapfokú tan­folyamokon megtanulták az írást és az olvasást, de ha arra gondolunk, hogy körülbelül nyolcezer még a negyven éven aluli anal­fabéta, korántsem lehetünk elégedettek. \ TIT évi jelentésében olvaSKattük, hogy nagy­mértékben emelkedett a művészeti-esztétikai előadá­sok száma. Viszont még szabadon garáídálkodnak a fertőző gócok, a vásári ke­reskedők és zugügynökök, akik saját személyautóikon terjesztik a képzőművészeti giccset. Viszik a vásárokra az őzikés falvédőket, a fali háziáldásokat, amelynek még nagy a kelete, arra figyelmeztetve bennünket, hogy ezen a területen még csak a kezdeti lépéseknél tartunk. Jócskán van még tenni­valónk az olvasással kap­csolatban. Elértük az ezer lakosra eierkétszáz kötet könyvtári könyvet. Az ol­vasók számával sincs okunk szégyenkeznünk. De vajon belenyugodhatunk-e abba, hogy éppen a mi éle­tünket tükröző igényesebb művek iránt kisebb az ér­deklődés, mint néhány fa­vorizált klasszikus iránt? És ha már itt tartunk, fa­lusi könyvesboltjaink meg­növekedett forgalma mel­lett azt is kell látnunk, hógy a vásárlók között á tulajdonképpeni dolgozó parasztság képviseli a ki­sebbik részt. Hatalmas jövő áll a „negyvennyolcas” előtt. Üj iskolák épülnek a falvak­ban és a városokban. Az öt év alatt felavatott 17 művelődési otthont rövide­sen hat újabb követi, te­gyük hozzá célszerűbbek, szebbek, mint az eddigiek voltak. Tovább szélesítjük a felnőttoktatás hálózatát, új módszerekkel kísérlete­zünk az ismeretterjesztés­ben. A művészeti tömeg­munkában évek szívós erő­feszítésével kiirtottuk a tematikai giccset. Most a minőségért indulunk harcba H. T, női nylon hálóinget vásá­rolták. Szép forgalommal büsz­kélkedhet az Állami Áru­ház is. Az egy hét alatt el­adott áruk értéke 760 000 forint. Nem maradt le a versenyben a 39-es bolt sem — itt szerényebb ke­retek között, 190 000 forint értékben adtak el leérté­kelt árut. Külföldi csillagászok szolnoki előadásai Augusztus Wb* a TIT előadótermében a szolnoki TIT-Uránia csillagvizsgáló veltdégei előadást tartottak. A három vendég: B. Po- lesny C. Budejovicéből, Helmuth Busch a harthai csillagvizsgálóból és Rolf Heimlich rádiócsillagász Berlinből, rövid beszámo­lót tartottak munkásságuk­ról. Ezután megtekintették a cukorgyár melletti csil­lagvizsgálót. amelynek munkájáról, felszereltségé­ről igen nagy elismeréssel nyilatkoztak. * Inka váTost találtak Peiuban Luis E. Caloarcel, a perui országos régészeti intézet elnöke bejelentette, hogy a legendás Vilcabamba Gran­de vidékén — 186 mér- földnyire Cuzeotól, II. Man- co utolsó inka császár mene­dékhelyétől — megtalálták egy inka város romjait. A város mintegy négyszer ak­kora. mint a nevezetes dél­perui Machu Pichu nevű feltárt inka település. Egy valóságos „múzeumi levelet” silabizálunk most itt a karcagi Nagykun mú­zeum irodájában, Bellon Tibor igazgatóval. Kortör­téneti érdekessége van en­nek a levélnek. A múzeum féltett kincse egy pompá­zatos nemesi banderista díszruha, és most néhány hete egyik öreg ház láda­fiából ez a levél is elő­került. A régies helyesírással, nagy műgonddal cirkalma- zott sorokat bagdi Papp Sándor kir. közjegyző ve­tette papírra: „A vármegyei bandérium vezetősége és vezetője mél- tóságos Almássy Géza fő­ispán úr azzal bízott meg, hogy Karczag, Kisújszállás, Kenderes, Madaras, Tisza Hoff és Tisza Bura bande- ristáinak Budapestre fel­vonulását rendezzem; a czélból hivatkozva a Fő­ispán úr 1896. március 31-én keltezett körlevelére tisztelettel felkérem, hogy a hatósága kerületén tar­tózkodó banderistákat a következő utasítással, tájé­koztatással és rendeléssel lássa el." (Eredeti helyes­írással. szerk. megj.) A levél írója a továb­biakban részletezi Bodnár Péter uram tennivalóit. Mint a levélből kiderült, a karcagi banderisták is résztvettek a fővárosi mil­léniumi ünnepségeken, egyikőjük talán éppen ab­ban a díszruhában, ame­lyet most itt a múzeum­ban őriznek. A megsárgult és az idők folyamán már kissé elmo­sódott írás szerencsés meg­fejtése után visszatérünk újra a jelenhez. Sőt egy kicsit nagyobbat is ugrunk az időben, és a jövő ter­veiről beszélgetünk Bellon Tibor igazgatóval. — Három éven belül ta­lán már új helyünkre köl­tözünk, a jelenlegi kórház épületébe — mondja, in­kább óhaj, mint bizonyos­ságként, hiszen ki tudja, elkészül-e addigra az új karcagi kórház. A költözés reménye min­denesetre új feladatokat jelent munkájukban. Hoz­zákezdenek egy több éves tárgyi gyűjtőmunkához, és ez idő alatt a tárgyi emlé­keket használat közben be­mutató fényképek gyűjte­ményét is szeretnék meg­alapozni. Az igényes mú­zeumlátogató közönség ne­velésére is gondolnak Kar­cagon. A művelődési ház­ban még ebben a népmű­velési évadban a fiatalok részére néprajz szakkör in­dul. A résztvevők itt meg­ismerkedhetnek majd a különböző népek életével, szokásaival és a néprajz- kutatás alapelemeivel. vállaltam ezt a feladatot, hiszen kapcsolatban van tanya-kutatói munkámmá is. — Milyen községekbe) végzett felmérést? — Szelevényen, Csépár, és Mezőhékhez tartozó ka- rasemlyéki tanyavilágban Itt találtam különben f legérdekesebb emléket, eg: régi tanyaépületet. Elbeszéléséből úgy vé­lem, hogy ennek a lelet­nek az érdekessége meg érdemli, hogy mai múzeu mi levelünk témája legyer. Az ősi alföldi háztípm az úgynevezett két osztást ház, amelynek egyik végé ben volt a konyha, a másít végében a tulajdonképpen ..ház”, a szoba. Ennek a ősi háztípusnak még sza badkéménye volt. Tovább fejlesztése a kamrával meg toldott úgynevezett három osztású ház, amilyen a ka- rasemlyéki tanya is. Ezer az épületen nyomon lehe' követni fejlődésének égés’ történetét. Eredetileg két- osztású ősi típus volt. ezí az is bizonyítja, hogy a főgerendája három részbő' áll. Fel lehet fedezni ben ne a szabadkémény nyo­mait is, hiszen kéménye még ma is csak részben zárt. Érdekes és régi a tetőszerkezete is, az úgyne­vezett szelemenes tető. Egy 76 éves magányos öregember lakja, elbeszé­léseiből és egy „családi” biblia bejegyzéseiből a szakemberek arra követ­keztetnek. hogy a tanya 1848 körül épülhetett. — A múzeum felajánlot­ta, hogy teljes felszerelésé­vel együtt megveszi az épületet, a bácsi azonban nem akar megválni tőle — tájékoztat Szabó László. — A múzeumnak különben továbbra is szándékában áll, hogy egy régi tanya­épületet vásároljon. Ezér! kérjük az illetékes taná­csokat. hogy minden, kör­zetükben lebontásra ítélt tanyát jelentsenek be a múzeumrak. R. G­Második félidő a szezonvégi kiárusításban Kiosztották a tsz-pályázat díjait A. TIT. a MÉSZÖV és a megyéT tanács mezőgazda- sági osztálya 1963-ban pá­lyázatot hirdetett tsz moz­galommal foglalkozó mo­nográfiák megírására. A pályázatot országos szervek értékelték és tegnap dél­előtt 10 órakor a TIT klub­jában ünnepélyesen átadták a 3000 forintos első díjat dr. Kiss Gézának Kisújszállás­ról és a harmadik díjat Cseppentő Miklósnak Szol­nokról. Szurmay Sándor és Somogyváry Imre könyv­jutalmat kapott. Somogy- váry Imre dolgozatát a TIT országos központja közzété­telre javasolta a népműve­lési intézet számára. * Vizsgázó könyvtárosok E hó 25-én a Verseghy Könyvtárban tesznek vizs­gát a nyáron Kisújszállá­son tanfolyamot végzett községi könyvtárosok. A harminc "iatal könyvtáros az utóbbi hónapokban kap­csolódott be a munkába és „menetközben” szerzik meg a szakértelmet. Egy hét telt el a nagy nyári vásár időszakából. A megyeszékhely legnagyobb üzletei nagy forgalmat .bo­nyolítottak le. A 33-as áruház múltheti forgalma 650 000 forint volt. A le­szállított áruk közül első­sorban a nyári cipőket és kartonruhákat, méteráruból a selymet és a kantont, kinfekcióáruból a férfi apacsgalléros inget és a Damjanich múzeum Az elmúlt hét végén fe­jezte be a Tiszazugban a népi műemlék épületek fel­mérését Szabó László, a múzeum munkatársa. Most ennek a munkának az eredményéről beszélgetünk. — Amint látom már ké­szül a jelentés, a felmérés tapasztalatainak összegezé­se. Milyen program kere­tében került sor most a népi műemlékjellegű épü­letek számbavételére? — A VÁTI felkérésére kapcsolódott be múzeu­munk ebbe az országos mozgalomba. Megadott szempontok szerint végez­tük munkánkat és javas­latot kell tennünk a fel­tárt emlékek megvédésének és gyakorlati hasznosításá­nak lehetőségeiről. Ez utóbbi természetesen az idegenforgalom szempont­jából fontos területeket érinti elsősorban. Örömmel

Next

/
Oldalképek
Tartalom