Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-22 / 170. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964; Július 22. Mi történt Kolumbiában ? Marquetalia-hadművelet — Ahogy említette, uram, valóban amerikai kiképzőtisztek foglalkoztak a kolumbiai hadsereg tisztjeivel. Abban sem tévedett, hogy a guerillák elleni harcra képeztük ki őket. De ha már ennél a témánál tartunk — emelte fel hangját a Pentagon szóvivője — meg kell mondanom azt is, hogy az USA ezenfelül ugyanolyan katonai tanácsadóikat és helikoptereket bocsátott a kolumbiai kormány rendelkezésére, mint — MINT DÉL-VIETNAMBAN IS — Mint amilyeneket Dél- Vietnamban is — szólt közbe a sajtókonferencia egyik résztvevője. — Olyanokat — biccentett az amerikai katonatiszt és helyet foglalt, mint aki többet nem kíván foglalkozni a témával. Ezen a közelmúltban rendezett washingtoni sajtó- konferencián nem véletlenül hangzott el a kérdés. Híre érkezett ugyanis az úgynevezett Marquetalia- hadműveletnek, amelynek során a kolumbiai kormány 20 ezer fős hadsereggel — köztük rendőrökkel, tengerészgyalogosokkal, szépszámú amerikai tiszttel és ejtőernyőssel — indult „Marquetalia Független Köztársaság” megdöntésére. E név tulajdonképpen arra utak hogy a fővárostól, Bogotától délnyugatra elterülő 1400 négyzetmérföldnyi terület lakossága megtagadta a központi kormányzat vezetését és önálló igazgatást teremtett magának. AZ ELSŐ PARASZTI SZERVEZKEDÉSEK A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy Kolumbiában évtizedeken át kegyetlen harc folyt a két vezető párt, a nagybirtokosokra támaszkodó konzervatívok, 9 a valamivel liberálisabb szabadelvű párt között. Ezt a harcot nem parlamenti eszközökkel, hanem revolvergolyókikal vívták. Hozzávetőleges számítások szerint 1946-tól 1956-ig 200 ezer ember vesztette életét. A zűrzavaros és többnyire áttekinthetetlen belső háború csapásai elsősorban a népet sújtották: a hatalomért marakodó csoportok bandái ugyanis falvakat perzseltek fel, emberek ezreit tették él láb alól, nem kímélve a nőket és a csecsemőket sem A parasztok életük védelmére, biztonságuk érdekében kezdtek — elsősorban vidéken — csoportokba szerveződni, s ezek sokszor igen eredményes harcot vívtak a különböző pártok terroristái ölen. NEMZETI MEGBÉKÉLÉS A polgárháborút Rochas Pinilla katonai puccsa szakította félbe. A tábornok hatalomrajutása után a nemzeti megbékélés politikáját hirdette meg, s erre sok bandoleres le is tette a fegyvert. A fegyverszünet azonban nem volt hosszúéletű. Ahelyett, hogy eredményes társadalmi és gazdasági akciót kezdeményezett volna a hihetetlen nyomor felszámolására, Pinilla büntető expedíciók szervezésén fáradozott. Uralma lassan így diktatúrává változott. Ekkor azonban az eddigi ellenfelek — a liberálisok és a konzervatívok — szövetségre léptek, s egy új államcsínnyel (Latin- Amerikában nem gond államcsínyt szervezni!) megdöntötték Pinilla uralmát. Megegyezés is született a hatalom gyakorlásával kapcsolatban. A pártok közti béke azonban nem hozta meg automatikusan a nyugalmat és a rendet az országban. A fegyvert ragadottak egyrésze nem tette le a fegyvert, mert már nem hitt a pártvezérek ígéreteinek. Sokan pedig — miután családjukat, otthonukat elpusztították — nem tudtak hová hazatérni. De a ban- doleresek nagy része azért nem tért vissza családjához, munkájához, mert az évtizedes guerilla-há- ború ekkor már az agrárforradalom jegyében is folyt: a csoportokba tömörült parasztság politikai harcot vívott az életet jelentő földért, a zsarnokság ellen, az éhség és a kizsákmányolás ellen. PARASZTKÖZT Ars aságok E harc kezdetén szervezkedtek egyébként — Sume- par, Marquetalia, Riochi- quito, El Plato és Guaya- bere tartományokban egy- egy parasztvezér irányítása alatt — olyan bizonyos fokig zárt közösségek is, amelyek a parasztság érdekeit védték, gondoskodtak a földek megműveléséről, s a termény értékesítéséről. Amíg a kormányt a hatal- . mi harc kötötte le, nem sokat törődött a „paraszt köztársaságokkal”. Nemrégiben azonban — amikor ezek a paraszt-köztársaságok már kezdtek virágzó területekké fejlődni, s így példaként szolgálhattak az ország többi részén élő földművelőknek is — a polgári sajtó össztüzet nyitott „Kolumbia Sierra Ma- estra”-ira, a kormány pedig a nagy propagandahajsza következtében büntető expedíciókat indított a „banditák” ellen. A leszámolás során utolsónak maradt „Marquetalia Független Köztársaság”, amelynek vezetőjéről, Tiro Fijeról, az amerikai „Tinjo” is kénytelen elismerni, hogy politikai s fegyveres mozgalma messze környéken nagy visszhangra talált HALÁLOS BUJÓCSKAJÁTÉK A hadműveletek során a guerillák ellen amerikai táborokban kiképzett kolumbiai katonák átfésülték a sűrű erdővel borított hegyU Thant Párizsba érkezett Párizs (DPA, AFP). U Thant, az ENSZ főtitkára kedden délelőtt Genfből jövet egynapos látogatásra Párizsba érkezett. A főtitkár megbeszélést folytat De Gaulle-lal és Couve de Murville külügyminiszterrel. Egyebek között a ciprusi kérdésről lesz szó. Párizsba történt megérkezésekor U Thant kijelentette: „Azt szeretném, ha Franciaország, amely a Biztonsági Tanács állandó tagja, egyre tevékenyebb szerepet töltene be az ENSZ munkájában.’’ oldalaikat, s halálos bújócs- kajátékot vívtak Fijo embereivel „Az elkeseredetten harcoló kommunisták” a bozótból és rögtönzött lövészgödrökből védték állásaikat. A haditudósító szerint erődjüket azonban fel kellett adniuk, s Tiro Fijo megmaradt embereivel régi támaszpontjáról a hegyekbe vonult vissza. A 250 ember ellen harcba indult 20 ezer reguláris katona tehát látszólag győzelmet aratott, a Marquetalia-hadművelet befejeződött A hegyekbe szorított kommunisták azonban, akik a lakosság támogatását is élvezik, minden bizonnyal folytatni fogják a harcot, amelynek végső eredménye csakis földosztás, győzelem lehet Ónody György Hruscsov, Ulbricht és Novotny Varsóban Nagygyűlés a tudomány és kultúra palotájában A népi Lengyelország megszületésének 20. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre kedden délelőtt megérkezett Varsóba Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő, Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke és Antonin Novotny, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. Az ünnepélyesen feldíszített repülőtérre délelőtt 10 órától kezdve egymásután szálltak le a különre- pülőgépek. Először Ulbricht érkezett, majd negyedórával később Novotny gépe szállt le a repülőtéren. Fél tizenegykor érkezett meg Hruscsov feleségével, Nyi- na Hruscsovával. Mind három államférfit a repülőtéren a lengyel párt, az államtanács és a kormány vezető személyisége, a diplo máciai testület képviselői és a varsói dolgozók nagy számban megjelent küldöttei fogadták ünnepélyes keretek között. A kedves vendegeket Wladyslaw Gomulka üdvözölte elsőnek, szívélyes kézszorítással és öleléssel. Utána Cvrankiewicz miniszter- elnökkel, majd az államtanács és a kormány tagjaival váltottak baráti kézszorítást az államférfiak. A himnuszok elhangzását követően Gomulka kíséretében elléptek a felsorakoVégétért a második afrikai csúcsértekezlet Kairóban befejezte munkáját az afrikai állam és kormányfők második csúcs- értekezlete. A végső közlemény természetesen csak a legfontosabb általános megállapításokra terjedhetett ki. Fő vonása az, hogy megállapítja az afrikai egység történelmileg életképes jellegét és megerősíti a különböző afrikai országok törekvését a szervezet egység felé. Ennek legfontosabb formai kifejezése, — hogy az állandó afrikai egységszervezet székhelyéül Etiópia fővárosát, Addisz Abebát jelölték ki, amely 1963 tavaszán elsőként adott otthont az afrikai államfők csúcsértekezletének. A nemzetközi közvélemény joggal fordul a legnagyobb elismeréssel a — gyarmati elnyomásból alig kiemelkedett és ma is a gazdasági függés legkülönbözőbb kötöttségeiben vergődő Afrika vezető állam- férfiai felé. Hiszen politikai és gazdasági szempontból egyaránt rendezettebb viszonyok között élő, kisebb gondokkal küzdő kontinensek távolról sem jutottak el az őszinte, világrészszinten megvalósítandó — együttműködésnek ahhoz a szándékához, mint Afrika. Ez az egységtörekvés a jövő történelmi irányvonalát mutatja még akkor is, ha a különböző politikai nézetet valló, különböző kötöttségű afrikai országok az adott pillanatban eltérő álláspontot foglalnak el az egység szervezeti színvonalával kapcsolatban. Kétségtelen tény például, hogy Nkrumah, Ghana elnöke afrika államszövetséget ja vasoit, viszonylag gyorsan, Nyerere, Tanganyika-Zan- zibár elnöke viszont ezt az indítványt elutasítva, közölte, hogy országa az afrikai egység fokozatos megvalósításának híve. Látnivaló, hogy itt az egység irányzatán belül jelentős fokozati különbségek vannak — ami azonban történelmi méretekben, történelmi távlatokat tekintve nem változtat a haladás általános irányán. A közvetlen együttműködés területén ez a haladás jelenleg természetesen mindenek előtt a gyarmatosítás régi és új formái elleni közös küzdelemben ölt testet Ezt mutatta az értekezlet elvi állásfoglalása a délafrikai fajvédő-rezsim, a dél-rhodesiai ultrák manőverei, valamint a portugál gyarmat birodalom ügyében. A tavalyi Addisz- Abebai ülés után most — Kairó bebizonyította, hogy az afrikai egységszervezet nem ideiglenes, hanem állandó tényező marad a földrész életében. Nemzetközi súlyát és tényleges hatóerejét az szabja majd meg, hogy a tagországok a sokszor egy- mától eltérő, bonyolult érdekek szövevényéből menynyire tudják kiválasztani és erősíteni a valamennyi- ök érdekeit szolgáló elemeket. Nem kétséges, hogy ezt a közös nyelvet Afrika országai még hosszú évekig elsősorban a gyarmatosítás elleni küzdelemben találhatják meg. Az életképes afrikai egységszervezet igazi hatásossága a jövőben attól függ majd, mennyire lesz képes határozott gyarmatosítás-ellenes állásfoglalásokra. Folytatódnak Harlemben a négertüntetések Rendőrsortűz — sebesültek New York, (AP—UPI) Harlemben, New York néger getójában egyre elkeseredettebb a hangulat és — szombat óta szüntelenül folynak a tüntetések. Ezeket a megmozdulásokat az váltotta ki, hogy csütörtökön egy Thomas Gilligan nevű rendőrhadnagy agyonlőtte a 15 éves James Powell néger iskolásfiút. A néger negyed több pontján újabb tiltakozó tüntetésekre került sor. A legjelentősebb egy ezer főnyi felvonulás volt. amelynek résztvevői ezzel a jelszóval tüntettek: „igazságot akarunk!” A rendőrség a levegőbe lőtt és szétkergette a tömeget. A felvonulók közül sokan egy harlemi étterembe menekültek és magukra zárták az ajtót. Az acélsisakos rendőrök idáig üldözték őket és megkezdték az ostromot, amely még magyar idő szerint a kedd reggeli órákig is elhúzódott. Itt is lövések dördültek. Közép-európai idő szerint ugyancsak a kora reggeli órákban kezdődött Brook- iynben a faji egyenlőség kongresszusának több száz főnyi, fegyelmezett tömeggyűlése. A rendőrök ezt is feloszlatták. zott díszszázad előtt és fogadták a megjelentek lelkes üdvözléseit; Az ünnepélyes fogadtatás után a vendégek Gomulka és más megjelent személyiségek kíséretében felmentek a repülőtéren elhelyezett emelvényre, ahol a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára üdvözlőbeszédet mondott: Az üdvözlőbeszédre elsőnek Hruscsov válaszolt, — majd Novotny és Ulbricht mondott röviden köszönetét a szívélyes fogadtatásért. — Ezt követően a vendégek gépkocsiba ültek a lengyel vezetők társaságában és a megjelentek sorfala között lelkes éljenzés közepette hajtattak szállásukra az ünnepi díszbe öltözött lengyel főváros útvonalain. A Kultúra és Tudomány palotájának kongresszusi termében rendezett nagygyűlésen W. Gomulka, a LEMP KB első titkára mondott beszédet. Bevezetőben méltatta a népi Lengyelország húszéves korszakának jelentőségét, különös tekintettel arra, hogy mit jelentett Lengyelország történelmi fejlődésében az a tény, hogy az ország a szocialista építés útjára lépett. Gomulka beszédében a többek között méltatta a Varsói Szerződés jelentőségét a világ békéjének megőrzésében, utalt a nyugatnémet militarismus revanstörek- véseire, amelyek szörnyű veszélyt jelentenek Európa és a világ békéje számára. Gomulka rámutatott: a nyugatnémet militaristák arra számítanak, hogy a sokoldalú NATO-atomhad- erő keretében az Egyesült Államok segítségével atomfegyverekhez jutnak. Ez az egész világ békéjét veszélyeztetné. A továbbiakban arról beszélt, hogy minden nyugati híreszteléssel szemben az Odera-Neisse határ végleges határ, amelyet — mint mondotta — „a Szovjetunió és a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok garantálnak és ennél nagyobb biztosítékot nekünk senki sem adhat”. Gomulka ezután meleg szavakkal emlékezett meg az NDK és Lengyelország közös megállapodásáról az Odera-Neisse békehatárról, amely nem elválasztja, hanem összefűzi a közös célért, a szocializmus felépítéséért küzdő két népet. Befejezésül a szónok aláhúzta, hogy az elmúlt húsz évben Lengyelország politikáját a szocialista országok közötti testvéri egység és együttműködés, a marxizmus—lendnizmus, a proletár internacionalizmus elvei határozzák meg. Ezek az elvek már húsz évvel ezelőtt a júliusi kiáltványban kifejezést nyeltek és a felszabadult népi Lengyelország alapjává váltak. Dobi István és Kádár János üdvözlő távirata a lengyel államférfiakhoz Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Forradalmi Munkás Paraszt kormány elnöke Lengyelország felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából táviratot küldtek Alekszamder Zawadzki- nak, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének, Wladyslaw Gomulká- nak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Jozef Cyrankiewicznek, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. A táviratban Lengyelor20. n-p szág újjászületésének évfordulója, a lengyel nagy nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szociális-; ta Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Forradalmi Munkás- Paraszt kormány, az egész magyar nép és a saját nevükben forró testvéri üdvözletüket küldik a lengyel államférfiaknak a testt véri lengyel népnek. * Péter János külügyminiszter, a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából szintén táviratban üdvözölte Adam P-a- packi, lengyel külügyminisztert. Kellemes viselni, könnyű mosni divatos női mosóruhákat
