Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

CSAT Ha már megírtuk, meg­filmesítettük, hogy miért rosszak a magyar filmek, fel kell derítenünk azt is* miért rosszak a magyar nadrágszorító csatok? Már­mint a férfinadrágokéi. Legutóbb támadt belőlem ez a felkiáltás, mikor a nő­napi ünnepségek szónoka­ként a következő történt velem. Mondom a maga­mét, egyre lelkesebben hir­detem. hogy ha ml nők és férfiak összefogunk, akkor— Szóval ekkor kezdtem érez­ni. Azt tudniillik, hogy kü­lön ez alkalomra csinálta­tott méretes terlister nad­rágom kezd tágulni a dere­kamon. Nem tudtam, miről van szó. így kísérletezni kezdtem. (Milyen jő, hogy olvastam Németh László: A kísérletező ember c. mű­vét.) Gyorsan beleszőttem a beszédembe olyan fordu­latot. melynél előbb a jobb, majd a bal karomat kellett felemelni. Ekkor megbizonyosodtam kellemetlen helyzetemről. Mindkét mozdulatra akko­rát csúszott lefelé terlister nadrágom, hogy csak hal­latlan leleményemnek kö­szönhettem fennmaradását. Gyorsan odaszorítottam a hasamat a szónoki asztal széléhez, így nemcsak hogy meg tudtam tartani nadrá­gom tengerszint feletti ma­gasságát, hanem megfigye­léseimet is tovább bővítet­tem. Balladisztikus hangnemre csaptam át orációmmal, így módom nyílt odanyúlni, ahol fészkel a nadrágszo­rító. Az. az! Az átkozott szorítócsat teljesen kien­gedte azt a kacér szövet­nyelvet, amely külön vonz­erőt biztosít a férfinemnek. Egyik oldalon is, a másikon is. Átkoztam jóhiszeműsé­gemet. Ó én. majd mit mondtam micsoda! Képes voltam elfelejteni, hogy mi­éta az eszemet tudom, so­sem volt jó a magyar szo­rítócsat. Egyszer, mikor hegyes tüskét varrt rá a szabó, a pecek a csuklómon tépte fel az ütőeret. A kórházi ágyon esküdtem meg ma­gamban, hogy soha többé hegyes tüskéjű csatot nem varratok. Persze a tompa nyelvűvel, s azzal a cápa­fogas lemezessel sem jár­tam jobbán. Mind a kétfaj­ta a legkellemetlenebb szi­tuációban engedte le rólam a nadrágot. Az első:' ami­kor mai feleségem első ud­varlója kergetett meg ha­bjaival. A második akkor Kép szöveg nélkül MOZART ú) borítékban A klasszikusok hangle- mzeivei kereskedő amerikai cégek tulajdonosai ször­nyen aggódnak: raktáraik­ban óriási készletek halmo­zódtak fel. Az egyik, cég rájött, ho­gyan élénkítse fel a keres­letet. A klasszikusok leme­zeit olyan kirívó képekkel „díszített” borítékba rakta, amelyeknek a boríték tar­talmához semmi közük Mozart műveit például olyan borítékban árusítják, amelyen női dzseszzenekar látható — ruha nélkül. A hanglemezkereskedelem menten felélénkült. Fogak nélkül jobb a kiejtés csúsztatta le a nadrágomat, I midőn az anyakönyvvezető előtt gyűrűt cseréltünk nőmmel. E malőrök után nem bíztam többé magam a szorítócsatra. Már új nad­rágomon is vagy görcsbe kötöttem a szorítót, vagy ziherejsz tűvel stabilizál­tam magamon a nadrágot. E módszereknek viszont az lett a következménye, hogy ha jóllaktam, nadrágom művi tágítása lehetetlenné vált, miért is mind na­gyobb dudor buggyant ki hasamból a köre felett. Interpelláltam én az or­szággyűlésen. sőt a KGST nadrágszorító albizottságá­ban is javasoltam, bízzuk valamelyik tehetségesebb államra a csatok gyártását, de leintettek. Várjak, lesz még híres nadrágszorító nemzet a magyar. Vártam, bíztam a terlis- ter nadrágom szorítócsatjá­ban, és mint elmeséltem, pont a nőnapi szent érze­lemnyilvánítások közben akart leesni a nadrágom. De említettem, híressé vált lélekjelenlétem ekkor sem hagyott el. Mikor beszédem végeztével a gratulációkat, csokrokat fogadtam, fegyel­mezetten mindig csak az egyik kezemmel nyúltam értük. A másikkal sikkesen kapkodtam a nadrágomhoz. Hol a jobbal, hol a ballal. Csak a tanácstitkár irodá­jában könnyelműsködtem. Egyik kezemmel se fogtam a nadrágkorcot, így mikor felkeltem a székről, a nad­rágom elfelejtett utánam jönni. De ott már csak férfiak voltak jelen. Tóth István UTÖIRAT. Most látom, hogy nem adtam választ a felvetett kérdésre, miért rosszak a magyar nadrágszorítócsa­tok? Azért, amiért a ma­gyar filmek: Csati A fogpótlás az idősebb korú amerikaiak igen nagy Szolnoki helyzetkép zápor után — Köszönöm Elemér, hogy hazakísért, de most- már tegyen le, mert a férjem félreértené! problémája, mivel a fogak pótlása és a műfogak ké­szítése óriási összegekbe ke. rül. Nemrég az egyik fo­gász meglepetéssel szolgált fogatlan polgártársainak: .kijelentette, hogy az angol nyelv sajátosságainál fogva a foghíjasok könnyebben tudnak bizonyos hangokat kiejteni. Persze a tehetős ameri­kaiak körében a fogász ki­jelentésének nincs nagy r~ ganatja. AFORIZMÁK A széles mosoly nem szünteti meg a szűk profi­lokat. * Néhány dolgozó felelőtle­nül megsértette a vállalati egyensúlyt. Elvégezték a fő­iskolát. H* Passzív mérlege volt, jól­lehet rendkívül aktív éle­tet élt.' . Feliratjavaslatunk az irodaház részére

Next

/
Oldalképek
Tartalom