Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-19 / 168. szám
SOSE LEHESSEN TUDNI — Mióta kombájnos? — Tíz éve. Azelőtt a jó öreg AC-400- akat nyergelte, most kapott egy vadonatúj SZK-4-est. — Mi a véleménye az új gépről ? — Jó ez, kérem — és vé- . gigsimogatja szemével. — Mégis, mi a jobb? Műszaki magyarázatba fog. amiben az ékszíjtól a tengelykapcsoló nyomócsapágyáig minden szerepel. Szinte levetkőzteti tekintetével az előttünk békésen dübörgő masinát. Monoki Kálmán, a kisújszállási Kinizsi Termelőszövetkezet kombájnosa. A városi betakarítási versenyben ő vezet. Teljesítménye már jóval 250 hold felett van. Most sem ér rá. Váltótársa fordul hozzánk: — Jó ez, de még jobbat is tudok. — Na? — Ami bálázza a szalmát. De még ennél tökéletesebbet is mondok. — ... ? — Ami nylonzacskóba csomagolja a szalmát és felteszi az exportvagonba. A tréfán harsányan nevettek. — Milyen jó is volna — törölgette kacajtól köny- nyes szemét az egyik traktorista. De aztán nyomban elkomorodott. — Honnan veszünk hozzá olyan ékszíjat, amivel működik is? — W — Készülődés a mezőgazdasági kiállításra Uraláskor van! — Látom Józsi bácsi, ott minden alkatrész megMOZAIK Az író felsóhajt: — Hogyan értessem meg a feleségemmel, hogy akkor is dolgozom, mikor a meny- nyezetre bámulok. * Nem bízom abban, aki szereti az emberiséget éa veri a feleségét. A drukker elkeseredve kedvelt csapata játéka miatt: — Ezek úgy futballoznak, mintha sportolnának. Ki nteai nyugdíjba? Pista bácsi április tizenötödikén azzal tette le a munkát, hogy kiveszi a szabadságát, majd május elsején megérdemelt nyugdíjba megy. Azóta eltelt jó két hónap. Felkerestem az öreget a lakásán. Hagy lássuk, hogy negyven évi munka után hogyan ízlik a nagyon is megszolgált pihenés. Az öreget a kamraajtóban találtam Erőteljesen csattogtatta a baltát. — Reggel ötkor keltem! — mondotta hegyesen.— Begyújtottam, vizet hordtam. Amikor a bolt kinyitott, elmentem a tejért. Fel is forraltam. Különben én járok a piacra két hónap óta. Egy órát álltam sorban a TÜZÉP előtt brikettért meg a fáért. Másfél órája hozta ki a Belsped. Azóta látja, aprítom a fát és vágok egész hétre való gyújtást, — Délután feU söpröm az utcát a ház előtt. Négy órakor elmegyek az unokámért a napközibe. Este. felé téglát melegítek, mert anyu-> nak reumája van és anélkül el nem tud aludni. Majd elmegyek a boltba, a postára, a henteshez. — Ezekután pedig ki meri nekem azt mondani, hogy nyugdíjba mentem? — Tudja, ki ment nyugdíjba? A mama. Mert ezeket a dolgokat ezelőtt neki kellett elvégezni! Bizony! (R.)
