Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-17 / 140. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. június 17. Hruscsov Koppenhágában Moszkvai való bonni illúziók (Folytatás az 1. (Mairól) Helle üdvözölte — a mi­niszterelnök felesége neves színművésznő, akinek film­jét a Szovjetunióban is ját­szották. Krag miniszterelnök be­szédben emlékeztetett idén tavasszal Moszkvában tett látogatására, hangoztatva, hogy ' akkor értékes vé­leménycserére került sor. — Most rajtunk a sor, hogy az Ön dániai látoga­tása kellemes és hasznos legyen — mondotta. — Reméljük, hogy sokoldalú eszmecserére kerül sor és megismertethetjük önnel a dán nép életét is. A továbbiakban hangoz­tatta: a dán népnek lét­érdeke, hogy jó, baráti kapcsolatokat teremtsen minden néppel; A társa­dalmi és politikai rend­szerek különbözősége nem választhatja el egymástól a népeket, nem lehet akadá­lya a békének és barátság­nak. Hruscsov válasza Hruscsov miniszterelnök válaszbeszédében köszöne­tét mondott a szíves fogad­tatásért. — Hangsúlyozta, hogy ez a két ország kö­zötti barátság őszinte meg­nyilvánulása. Kijelentette: jó alkalomnak tekinti a látogatást arra, hogy meg­ismerkedjék a dán állam­férfiakkal, az üzletembe­rekkel, a munkaszerető, baráti dán néppel. Az ál­lamférfiak közötti szemé­lyes kapcsolatok nagy jelen­tőségűek az országok, né­pek jó viszonyának kiala­kításában és különösen fontosak akkor, ha külön­böző társadalmi rendszerű országokról van szó. — Örömmel ismerkedünk meg a dán nép életével, si­kereivel — mondotta —, amelyeket a mezőgazdaság, a kultúra és a tudomány terén ért el. — Nyílt szívvel jöttünk ide — jelentette ki a to­vábbiakban, majd átadta a szovjet emberek szívből jö­vő üdvözletét Dánia népé­nek. A fogadtatás után a ven­Koppenhága (MTI). Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő kedden a dél­előtti órákban látogatást Moszkva (TASZSZ). Josio Siga japán kom­munista képviselő, a japán forradalmi mozgalom ki­emelkedő tagja nyilatkoza­tot adott az Economist cí­mű japán lap szerkesztősé­gének. A Pravda keddi szá­ma közli e nyilatkozatot, amely annak hátterére mu­tat rá, hogy Sigát kizárták a japán kommunista párt­ból, — Megalapíttatása óta tagja voltam a japán kom­munista pártnak — mon­dotta. — Már 41 éve párt­tag vagyok és ezalatt nehéz viszonyok között is részt vettem a kommunista moz­galomban. A japán parla­mentben megszavaztam a nukleáris fegyverkísérletek részleges eltiltásáról szóló moszkvai szerződés ratifi­kálását. (Emiatt zárták ki Sigát a pártból.) — Azért is megszavaz­tam a nukleáris fegyverkí­sérletek részleges eltiltásá­ról szóló szerződés ratifi­kálását — mondotta a töb­bi között —, mert ezt össz­hangban állónak tartottam a párt programjával, a pártkongresszuson jóváha­gyott irányvonallal, vala­mint az 1957 novemberé­ben megtartott moszkvai tanácskozás részvevői által kiadott és a japán kp kon­gresszusa által is jóváha­gyott békekiáltvánnyal, (E dégek a dán hivatalos sze­mélyiségek kíséretében gép­kocsin szállásaikra indul­tak. Rövid pihenő után a szovjet küldöttség a Min- delunden hősi temetőbe in­dult. Itt temették el a dán ellenállás 107 harcosát, aki­ket a fasiszta megszállók végeztek ki, továbbá 31 olyan dán állampolgárt. akik a náci koncentrációs táborokban pusztultak eL A szovjet vendégek koszo­rút helyeztek el a hősi em­lékművön és néma csend­del adóztak az ellenállás halottai emlékének. Koradélután Hruscsov és kísérete a koppenhágai vá­rosházára indult, ahol tisz­teletére ebédet adtak. A szovjet vendégeket a város­háza bejáratánál Stjern- quist, a városi tanács elnö­ke és Hansen főpolgármes­ter fogadta. * A városháza előtti téren sokezres tömeg gyűlt össze, hogy köszöntse a szovjet kormányfőt. Ez a tény már önmagában is választ adott azokra a kísérletekre, ame­lyek megpróbálták elszige­telni a szovjet vendégeket a dán néptől. Hruscsov utalt is erre abban a be­szédében, amelyet a város­házán tiszteletére adott díszebéd során mondott. Ezt megelőzően Stjem- quist, a városi tanács elnö­ke mondott üdvözlő beszé­det. Gorkij szavait idézte arról, hogy az ember leg­szentebb joga szabadon gondolkodni, szabadon be­szélni és cselekedni. — Az a véleményem, hogy ön, miniszterelnök úr, ennek az eszmének kép­viselője és ezért különösen nagy örömmel üdvözöljük 1 körünkben — mondotta, — majd kijelentette, hogy a Szovjetunió mindig békés magatartást tanúsított Dá­nia iránt. A városi tanács elnöke befejezésül vázát nyújtott át Hruscsovnak. A szovjet kormányfő a díszebéd után a dán par­lamentben, a Fölkeli r> "ben tett látogatást tett Otto Krag dán minisz­terelnöknél. A két kor­mányfő meleg baráti be­szélgetést folytatótt, moszkvai tanácskozáson, mint a japán kommunista párt küldöttségének veze­tője én is jelen voltam és ebben a minőségben én ír­tam alá a kiáltványt) Az ENSZ világkereske­delmi és fejlesztési értekez­letének plenáris ülésén az új nemzetközi kereskedelmi szervezet megteremtésére vonatkozó határozat meg­hozatala után Kohut, a cseh­szlovák küldöttség vezetője az értekezleten részt vett szocialista küldöttségek ne­vében nyilatkozatot tett. — Megállapította, hogy a vita tanúsága szerint az érte­kezlet résztvevőinek abszo­lút többsége szükségesnek tartja egy nemzetközi ke­reskedelmi szervezet meg­alakítását. Ez visszatükrö­ződött abban a határozat­ban, amelyet az ezzel a kérdéssel foglalkozó 4. szá- rr” bizottságban fogadtak el a szocialista és a fejlődő országok szavazataival. A szocialista országok minden lehetőt megtettek annak Délután Szergej Roma- novs2kij, a külföldi kultu­rális ügyek minisztere je­lenlétében nyitották meg az iparművészeti múzeum­ban a dán—orosz kapcsola­tok ötszáz évét bemutató kiállítást, amely a két or­szág politikai és gazdasági kapcsolatainak, baráti együttműködésének félév­ezredes történetét dolgozza fai. New York (Reuter, AP). Az amerikai választási harcról szóló hírügynöksé­gi jelentésekből kitűnik, — hogy a köztársasági párt­ban egyre ádázabb harc dúl az elnökjelölésért. A párt mérsékeltebb politiku­sai szervezkednek Goldwa- ter szélsőjobboldali szená­tor „megállítására”. Ennek a szervezkedésnek a legjelentősebb ténye, hogy Rockefeller new-yorki kor­mányzó — aki korábban maga is pályázott a köztár­sasági párt elnökjelöltségé­re —, hétfőn nyilatkozat­ban jelentette be, minden támogatást megad a Gold- water ellen fellépő Scran­ton pennsylvániai kormány­zónak, állátsfoglal hivata­los jelöléséért. A new-yórki kormányzó nem kifogásolja, ha a köz- társasági párt elnök jelölő kongresszusán az őt támo­gató küldöttek az első for­dulóban Scrantont ajándé­kozzák meg voksukkal. Az elegendő lehet ahhoz, hogy Goldwater ne kapja meg a szükséges 655 küldött-sza­vazatot. A köztársasági párt libe­GHANA (MTI). Június 15-én ghanai—ma­gyar szerződést írtak alá Accrában. A szerződés ér­telmében a NIKEX 25 da­rab víztisztító berendezést a MOGÜRT Gépjármű Kül­kereskedelmi Vállalat pe­dig 25 darab vízszállító tankkocsit szállít a ghanai vízügyi igazgatóság részére. PÁRIZS (MTI). Párizsban újabb francia— algériai tárgyalások kez­dődtek a szaharai olajkér­désről. A korábbi algíri és biztosítására, hogy az Új szervezetnek a fejlődő or­szágok által kidolgozott ter­vezetét fogadják el. A nyu­gati hatalmak ellenzése kö­vetkeztében azonban a bi­zottsági határozatot módo­sították. Végeredményben az értekezlet egy olyan ter­vezetet erősített meg, amely sok tekintetben gyengébb a fejlődő országok terveze­ténél; A ■ szocialista orszá­gok nem ellenezték, hogy az értekezlet elfogadja ezt a módosított tervezetet, bár teljesen tudatában vannak e tervezet fogyatékosságai­nak. Ugyanakkor a szocia­lista országok kijelentik, — hogy tovább folytatják a küzdelmet az igazi nemzet­közi kereskedelmi szervezet megteremtéséért **• mondta Kohut. A múlt héten néhány hónapos szünet után két párhuzamos esemény is érintette Németország sorsát, s ezzel Európa biz­tonságát. A két esemény: Ulbricht látogatása a Szov­rális szárnyának képviselői örömmel üdvözölték Rocke­feller bejelentését és kife­jezték véleményüket, hogy Scranton esélyei alaposan megnövekedtek. Ismeretes, hogy a köz- társasági párt elnökjelölő kongresszusán az elnökje­lölt megválasztásához ab­szolút többség, azaz 655 kül­döttszavazat szükséges. — Goldwater szenátor megle­hetősen közel került ennek a 655 szavazatnak megka- parintásához, mert már 618 szavazata van és bízik ben­ne, hogy megszerzi Texas Állam 56 küldöttszavazatát is, tehát jóval többet, mint amennyi egyáltalán szüksé­ges. Scrantonnak 125 szavaza­ta van, de ha a Rockefel­lert és Cabot Lodge-ot tá­mogató küldöttek (127, il­letve 46 delegátus) is mellé állnak, máris 298 szavaza­tot tudhat magáénak. Scrantonnak a választási harcba történt „berobbaná- sa” alaposan felborítja az erőviszonyokat, — mert a- Goldwatert pártoló 618 kül­dött közül 273 jogilag nem kötelezte el magát a szélső- jobboldali politikus mellett, csupán elvben támogatja őt. párizsi megbeszélések foly­tatásáról van szól. A tár­gyalások — előreláthatólag hosszabb ideig tartanak. BUKAREST (MTI). Az Eminescu-emlékün- nepségek alkalmából a Ro­mán Népköztársaságban tar­tózkodó Garai Gábor, a Magyar írószövetség titkár­ra, továbbá Móricz Virág, és Gáldá László egyetemi tanár ellátogatott Eminescu szülőfalujába. ALGÍR (MTI). Kedden az algériai fővá­rosba szovjet kormánykül­döttség érkezett Szkacskov, a gazdasági kapcsolatok ál­lami bizottsága elnökének vezetésével. A szovjet kül­döttséget kedden Besir Bumaza nemzetgazdasági miniszter fogadta. SZÓFIA (MTI) A Bolgár Mezőgazdasági Tudományos Akadémia meghívására a bolgár fő­városba érkezett Rajki Sándor, a martonvásári mezőgazdasági kutatóinté­zet igazgatója; MOSZKVA (TASZSZ) Japán moszkvai nagykö­vete átadta a Szovjetunió kormányának megőrzésre a moszkvai atomcsend- szerződés ratifikációs ok­mányát BERLIN (MTI) Az NDK televíziója já­tékfilmet készít Jenny Marxnak, Marx Károly fe­leségének és harcostársá­nak életéről. A filmet jú­lius 21-én, Jenny Marx születésének 150. évfordu­lóján mutatják be; jetunióban, s Erhard láto­gatása az Egyesült Álla­mokban. Politikai szimbó­lumnak is beillik, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság küldötteinek szov­jetunióbeli útja a nemzet­közi élet valóságos erővi­szonyaira és a tényleges helyzetre építve jelentős eredményeket tudott elérni az európai stabilitás meg­szilárdításában. Ugyanakkor Erhard, aki Amerikában továbbra is a valóság tudo­másul nem vételének tűnő pillangóit kergette, — volatképpen csalódottan, dolgavégezetlenül tért visz- sza Bonnba. Ulbricht és az NDK-kül- döttség moszkvai útja azzal a kiemelkedően fontos eredménnyel járt, hogy a Szovjetunió és az NDK ba­rátsági, kölcsönös segély- nyújtási és együttműködési szerződést írtak alá. Ter­mészetesen az NDK, mint a Varsói Szerződés egyik tagállama, eddig is a leg­teljesebb mértékben élvez­te a szocialista országok támogatását, s eddig is vi­lágos volt, hogy a Varsói Szerződés államainak egye­sített ereje áttörhetetlen akadályt jelent a nyugat­német revanspolitika min­den esetleges „őrültség! ro­hamával” szemben. A nemzetközi politikában azonban a nemzetközi jogi formáknak is megvan a maguk kiemelkedő jelentő­sége. Az enyhülés kor­szakát ugyanis az Egyesült Államokban, de Nyugat- Németországban is sok po­litikus és néhány befolyá­sos politikai irányzat úgy értelmezte: az enyhülés al­kalmas lehetőségeket te­remt az európai szocialista országokat összefűző elvi és szerződéses kötelékek fel­lazítására. Különösen a Német Demokratikus Köz­társasággal kapcsolatban in­dítottak nyugaton olyan politikai manővereket, amelyék az NDK-t, a tör­ténelem első német béke­államát valamiféle „nem­zetközi alku” középpontjá­ba szerették volna állítani. A nyugati illúziók lényege ezzel kapcsolatban az volt, hogy a szocialista országok és mindenekelőtt a Szov­jetunió politikája „-felál­dozza” az NDK-t a nem­zetközi enyhülés kedvéért és beleegyezik abba, hogy Németország egyesítése „bonni módszer” szerint, azaz a Német Demokrati­kus Köztársaság bekebele­zése útján valósuljon meg. A Szovjetunió a múltban is mindig következetesen figyelmeztette a nyugati hatalmakat, hogy ne rin­gassák magukat ebben a számukra nagy csalódást hozó illúzióban. Miután azonban az említett manő­verek nem szűntek meg, s a bonni politika fővonala az Adenauer—Erhard őr- . ségváltás után is alapjában véve változatlan maradt — éppen az enyhülés politiká­jának az érdekében fel­tétlenül szükségessé vált az eddigi következetes po­litika még határozottabb nemzetközi jogi megfogalma­zása. így született meg a most megkötött szerződés, amely félreérthetetlenül kimondja, hogy „az NDK államhaitárainak sérhetet- lensége az európai bizton­ság egyik alapvető ténye­zője” és hangoztatja:_ „a Szovjetunió kész teljesíteni szövetségestársi kötelességét és minden rendelkezésre álló eszközzel segítséget nyújtani aZ NDK-nak,^ ha bármilyen agresszió éri’. Éppen Erhard Washing­toni utazásának körülmé­nyei jelzik, hogy a Szovjet­unió és az NDK között kötött megállapodás szük­ségszerűen komoly hatás­sal lesz a nyugatnémet po­litikára, s valószínűleg e politika új válság-korszakát nyitja meg. Erhard utazá­sának körülményei ugyan­is jelezték, hogy a nemzet­közi enyhülés légkörében bizonyos pozitív mozdula­tokra kényszérült amerikai és a mozdulatlanná der­medt nyugatnémet politika között fokozódnak az el­lentmondások. Ezt látva, a nyugatnémet kormány-párt Adenauer—Strauss szárnya a szovjet—amerikai közele­dés kibontakozásától, s ez­zel a bonni revanspolitika „hivatalos” összeomlásától retteg. Ez a szárny éppen azért képviseli makacsul a Párizs—Bonn tengely, az Adenauer által kötött fran­cia—nyugatnémet szerződés politikáját. Azt reméli, hogy ezzel zsarolhatja a franciák külön nagyhatalmi törekvései miatt amúgy is haragos' Washingtont. A helyzetet mi sem jellemez­te jobban, mint hogy Er­hard washingtoni útjával egy időben a másik szárny képviselőjeként Strauss volt hadügyminiszter is tárgya­lásokat folytatott az Egye­sült Államokban — még­hozzá miniszteri szinten. — Miután Erhard még mindig „Adenauer árnyékában” politizál és nem szánta rá magát a régi szólamokkal való szakításra — a wash­ingtoni út nem hozhatott új eredményeket. Mind­össze annyi történt, hogy Erhard megtette azokat a nyilatkozatokat a nyugat­német politika céljairól és az NDK bekebelezéséről — amelyeket Adenauer évek­kel ezelőtt már megtett A különbség csak az, hogy Erhard nyilatkozatai az új helyzetben üresebben konganak, mint valaha. — Ezt az új helyzetet minde­nekelőtt a nemzetközi eny­hülés általános irányvona­lának előretörése jellemzi még aikkor is, ha ez az enyhülés helyi válsággal vagy ideiglenes visszaesé­sekkel terhes. Másodszor: már hetekkel ezelőtt mu­tatkoztak bizonyos halvány jelek arra, hogy az ame­rikai politika nem fordít­hatja él teljesen szemét az európai helyzet valóságától: erre vallott Johnson elnök emlékezetes interjúja* — amelyben a realitások (ma­gyarán: az NDK létének) tudomásulvételére _ figyel­meztette Bannt. Sajnálatos módon a mostani Erhard— Johnson találkozón azame. rikaii elnök nem ismételte meg ezt a figyelmeztetést — legalábbis nem nyilvá­nosság előtt. Ennek való­színűleg az a legtermésze­tesebb magyarázata, hogy az elnökválasztásokig John­son manőverezési lehetősé­ge meglehetősen korláto­zott és óvakodik látványos kötelezettségek vállalásától. A Moszkvában megkötött új szovjet—NDK szerződés világpolitikai fontossága az amerikai — nyugatnémet kapcsolatok szempontjából éppen az, hogy Washington számára teljes világosság­gal demonstrálja az NDK- val kapcsolatos „illúziók?’- hiábavalóságát. A nyugat­német közvélemény számá­ra pedig jelzi, hogy amed­dig Erhard az Adenauer-i vonalat folytatja — nem lehet előrejutni a német probléma megoldásában. A szovjet—NDK szerződés ily- módon az eddiginél is ha­tározottabb nemzetközi jo­gi formába önti és meg­szilárdítja azt a rendkívüli fontos békeszerepet, ame­lyet az NDK Európa kö­zepén e világrész biztonsá­gának és stabilitásának fenntartásában betölt. A „másik oldal” fél pedig józan figyelmeztetés ez a szerződés a nemzetközi eny­hülés útján előrehaladni csakis a valóság tudomá­sulvételével, a régi Dulles —Adenauer vonal tovább élő hagyományainak elhsj- lífásával lehet. Hruscsov látogatása Kragnál Siga japán kommunista képviselő nyilatkozata A genfi világkereskedelmi értekezletről Összefognak Goldwater ellenfelei BERLVN-TOKYO-MOSZKVÁ ililtl NEW-YORK-BELGRAD -LONDON

Next

/
Oldalképek
Tartalom