Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-14 / 138. szám
fcS64. június 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 TANÁR ÉS DIÁK NAŰV PRÓBATÉTELT Érettségi vizsgák a megyében Szerdai számunkban cikket közöltünk a szolnoki Verseghy Ferenc gimnáziumban folyó szóbeli érettségi vizsgákról. A megye többi városaiban és falujában is szép eredménnyel vizsgáznak a diákok: Tö- rökszentmiklóson és Jászapátiban jegyeztünk fel néhány futó benyomást az érettségi vizsgák hangulatáról: Akik nem zavarodnak bele Törökszentmiklóson egy különleges osztály diákjainak vizsgáját láttuk; Ez a harminckilenc tanuló érettségi után tanítani fog az ősszel, azokban az iskolákban, hol leginkább szükség van tanításra: Természetesen ugyanakkor beiratkoznak a szegedi pedagógiai főiskoálra, levelező hallgatóként: Hatan vizsgáznak egy- szerre, öt lány, egy fiú. Balról, nagy tábla előtt egy lány áll s szorgalmasan írja a képleteket: Szemben, másik nagy táblánál egy fiú éppen arról beszel, mikor ekvivalens két egyenlet: A többiek ülnek és jegyzeteket készítenek.Az elnök, Hőgye Sándor úgy tűnhet, nagyon szigorú: Sohasem elégszik meg magával a tétel kidolgozásával, bármilyen jó is az; Mindig, feltesz két—három kérdést, legalább egyet közülük a tanult anyag gyakorlati alkalmazásáról. Gyakran megesik az érettségi izgalmában, hogy ilyenkor a legjobb tanulók is ^belezavarodnak”. Itt senki sem veszti el a fejét; Azonnal pontos, szabatos választ adnak; Egyébként ez is a tanáéi előkészítéshez tartozik; A tanárnak is fel kell készülnie minden váratlan kérdésre... A másik emeleten egy- ídőben vizsgázik a IV; B. Sokan jelentkeznek, hogy választott tárgyakból is felelhessenek... A tanár franciául kérdez s a diák válaszol: Törökszentmiklós est une petite vilié... (Törökszentmiklós egy kis város...) és beszél tovább a városról, el tudna igazítani egy francia vendéget... Tételt húzni «legizgalmasabb Nagyon izgulósak a jászapáti lányok; De csak amíg a tételt kihúzzák. Egyik még a kezét is a szájához emeli, s nézi ijedten a hátoldalukkal legyezőszerűen kiterített cédulákat... De amikor a kihúzott papírszeletkét megfordítják, elszáll a félelem; Kiderül, hogy semmi új nincs rajta, ezt mind tanulták... És amint a feleletek mutatják, jól tanulták. Szép feleleteket hallunk Ady, József Attila költészetéről, az első világháborúról és a szabadon választott biológia tételeiből. (Tizenöten választották.) Csak akkor van néha egy kis zavar, ha a tanár belekérdez: (És ez íg> van mindenütt, olyan különleges kivételektől eltekintve, mint amit az előbb ismertettünk.) Látszik ebből, hogy mennyire szükség van az önálló gondolkozásra — nevelés fokozására. Ha kell és lehet, a iexikális tudás-anyag további csökkentésével. Hogy lehet, arra látunk is egy példát egyik történelmi feleletnél. Vagy nyolc évszámot sorol fel a ielölt egy rövid korszakból, melyek közül elég lenne egyet is ismernie, Viszont nem kapcsol rögtön egy fontos kérdésre, amely a történelmi összefüggések szempontjából fontos. Mindez csak apróbb . szépséghiba legtöbb feleletnél, az előírt anyagot tudják. De az élet követelményei egyre magasabbak, Az önálló életé... — lőrincz — A technikumi érettségi nemcsak nevében különbözik gimnáziumi társától — itt hivatalos elnevezése képesítő vizsga — hanem abban is, hogy nem érintette az új érettségi rendtartás. Mégis, mindkét technikumban, ahová ellátogattunk egy kicsit a változás szelét éreztük, amíg a tételt megkapják Az elmúlt hét csütörtök —péntekén vizsgázott az utolsó negydik osztály, a IV. C, Ősztől kezdve a Szamuely Tibor Általános Gépipari Technikumban is megváltozik az oktatás módja, hiszen specializálódik, járműgépészeti tagozatúra szakosodik az iskola: Ehhez minden tárgyi és személyi feltétel adott. Csütörtökön reggel 7 órakor az igazgatói irodában egy kis megbeszéléssel kezdődött a vizsgák „finise”. Dobos Dezső és Szabó Jenő, a két társelnök (a Művelődésügyi ill. a Kohó- és Gépipari Minisztérium képviseletében) értékelte a jelöltek írásbeli képesítő dolgozatait, egyetértve a szaktanárok által javasolt érdemjegyekkel. Az írásbeli, illetve a gyakorlati vizsga géptanból (4,33) és műhely- gyakorlatból (4,3) sikerült a legjobban. Örvendetesen sokan írásbeliztek a fakultatív tárgyból, orosz nyelvből is. A tanulók érdeklődési területével, a kis óra számmal bizonyos fokig magyarázható, hogy a magyar dolgozatok aránylag gyengébben sikerültek — (3,21). Fél nyolckor szemtől szembe találkoztam az egész osztállyal. Az ünneplőruhás fiú-koszorún nyugtalan remegés cikázott. — Most tetőzött a „vizsgadrukk”. Halász Miklós igazgató kihirdette a vizsga rendjét; egyszerre két tanteremben, párhuzamosan a közismereti és szakmai tantárgyakból, számolnak be tudásukról a tanulók. Aztán néhány közvetlen szóval nyugtatgatta a leg- sópadtabbakat. — Felesleges az ideges^ kedés, tudom, hogy mindnyájan lelkiismeretesen készültetek. Másnap délután már kevésbé nyugtalanul, de ugyanolyan ünnepélyesei), mint előző reggel, újra közösen áll az osztály a vizsgabizottság elé. — Az eredményhirdetés következett. A rendszeres, alapos munka meghozta jutalmát. A harminckét tr. íuló közül öten kitűnőek, hárman pedig jelesek lettek, az osztály vizsgaátlaga 3,6. Közelebb a gyakorlati életeihez Öt fehórblúzos lány hajolt szerda reggel jegyzetei fölé,- a közgazdasági technikum egyik termében. A IV./b, ipari tagozatú osztályának harminckilenc tanulója képesítő vizsgázott ezen a héten. Amíg az öt lány felkészült feleletére, halkan, hogy ne zavarjuk őket, dr. Sütő József országos szakfelügyelővel, a vizsgabizottság elnökével beszélgettünk. — Ügy tájékoztattak, hogy ez egy jó közepes osztály, tapasztalatom szerint azonban a szóbeli vizsgákon sokkal többet nyújtanak — mondta és bizonyságképpen mutatta is az osztálykönyvbe az eddigi eredményeket. Közben az egyik tanuló jelezte, hogy már elkészült a tervezés-tételével. Az elméleti rész után egy gyakorlati példát kellett megoldania. — „A cél, minél közelebb kerülni a gyakorlathoz.” Aztán egy nagyon szép alapos történelem felelet következett a fasizmus kialakulásáról. Az elnök utána megkérdezte a felelőt: — Az érettségi után hova akar menni? — Rákóczifalvára hívnak, a termelőszövetkezetbe. Néhány hónapos gyakorlat utón ezekből a lányokból használható szakemberek lesznek. Nagyon sokan szeretnének tovább tanulni, nemcsak a közgazdasági pályán, hanem , orvosnak, jogásznak, tanárnak is. —■ rideg — Múzeum építés — némi késedelemmel DE MIERT? Huszonnyolc esztendővel ezelőtt került szóba először Túrkevén a Finta múzeum létesítésének terve. Ugyanis ekkor írt először szülővárosának az Amerikába szakadt magyar szobrászművész, s felajánlotta szobrait minden ellenszolgáltatás nélkül. Ettől az időtől fogva — patrónusa a Finta múzeum létesítésének dr. Győrffy Lajos tanár. Több próbálkozás után azonban csak 1951-ben létesült múzeum a városban egy rangos kőépületben. És 1956-ban ismét jelentkezett Finta Sándor szobrászművész Amerikából: tudakolta elfogadják-e régi ajánlatát. Mielőtt azonban a múzeum hivatalosan felvette volna a Finta nevet, messzi idegenben meghalt a művész. Hagyatéka két évvel ezelőtt — melyet a szállításkor — 3,5 millió forintra biztosítottak — megérkezett Túr- kevére. A múzeum rendelkezésére állt már akkor a másik Finta testvér, Gergely alkotásainak többsége is. — Csak éppen a kevi múzeum bizonyult kicsinek, nem volt megfelelő egy állandó kiállítás megrendezésére. Tavaly márciusban azután 450 ezer forint hitelt kapott a Művelődésügyi Minisztériumtól a városi tanács új kiállítótérem építésére — mely a meglévő épület továbbfolytatásaként létesülhet. A tervek csak késve készültek el, s amikor végre azt hitték hozzákezdhetnek az építkezéshez, újabb probléma akadályozta a munkák kivitelezését. Ahhoz, hogy a meglévő házhoz ragaszthassák az újat, 8 méter szélességű toldásra van szükség. Az előregyártott elemek azonban csak 7,40 méter hosz- szúságban készültek. Tehát „el kell lopni” azt a 60 centimétert, de hol? Ezen több hónapon keresztül vitatkoztak a múzeum, a város vezetői és a tanács építési csoport vezetője. A csoportvezető ugyanis nem értett azzal egyet, — hogy a kiállító terem elejét hozzák egyszintbe az épület homlokzatával, — mondván, akkor a múzeum udvarából 60 centiméter NYOLC ES FEL FELLINI FILMJE Az egzisztencializmus énközpontúságból következik e világszemléletnek az a tétele, hogy az ember egyedül van s mert önmaga egydeül nem tudja egyéniségét kiteljesíteni, nincs is értelme az életnek. Az ön- gyilkosság az egyetlen valóban önálló és egyéni cselekedet. Fellini moralizáló filmje, a Nyolc és fél ennek tarthatatlanságára mutat rá s új eszményt keres. De hogyan keresi a megoldást? Egyedül — s így természetesen nem is találhat kiutat. Nem ismeri fel, hogy a film hőse, Guido filmrendező lelki konfliktusának alapja az egyedülvalóság. Fellini nem tud kitömi saját ketrecéből. S mindenki egyedül van a filmben, a producer, a színészek és az egész „stáb”. S a „megoldás” ábrándja, az „antik szépségeszmény” is beteges, sznob képzet: széparcú fiatal lány, mesteri redőkbe szedett ruhában virágokat rak a vázába — mert ugye a görög s római nők egész nap ezt csinálták, a férfiak meg nézték őket. Az író szándékának őszintesége, a gyorsan pergő jelenetek művészi kimunkáltsága elkápráztatja, tartalma elgondolkoztatja a nézőt. S ha az utolsó félóra is olyan lenne, mint az addigi rész, úgy hisz- szük tanulságnak, egy társadalom válságának tükröződéseként el is fogadnánk a filmet, mint kitűnő alkotást. (Legföljebb az okozna hiányérzetet, hogy ez a „társadalom” egy szűk világ: a nyugati „filmesek” kissé nagyon is eltűlzottan dekadens világa.) Kár, hogy az utolsó fél órában előtérbe lép a moralista Fellini s azt, amit magyarázat nélkül is jól megértett eddig mindenki, filozofálga- tással laposítja el. S ez a filozofálgatás rontja az egész mű hitelességét is. Valahogy az az érzésünk, hogy öntetszelgőn porondra kerül „a filmrendező vívódása”. Vagyis az, amit könnyfakasztóan megható szavakkal ecsetéi az egyik „filmismertető” propaganda-irat: „micsoda pokoli meredélyeket kell a művésznek megjárnia, micsoda emberfelettinek tűnő küzdelmet megvívnia...” Már unjuk a művészeket, akiknek bérletjegyük van a pokolba. Azért a többi ember életében is adódik egy- és más és mégis — no, nem mennyországot akarnak építem, az olyan filmeket éppúgy unjuk. Hanem valami épkézláb emberi világot s ennek lehetőségét mindenekelőtt abban látjuk, hogy ne a saját bajainkat tartsuk a legsúlyosabbnak. S hogy ne higgyük, hogy éppen nekünk kell a világot megváltani. Guidónak is az a fájdalma, hogy meg akarja váltani a világot s ezt szóról szóra ki is mondja. De nemcsak egyedül van mindenki e filmben, hanem mindenki elesett, szomorú és reménytelen is — hogy el ne felejtsük — a stábon kívül a „társadalom” is ott van azért: egy gyóffvfürdő-gőzfürdő gyógyulást kereső közönsége alakjában, köztük egy bíborossal, aki időnként lelki vigaszt igyekszik nyújtani a szegény rendezőnek. A hős mindent sötéten lát s mindenkit sötétnek lát — hát hova is tudna menekülni, hol is találhatna „eszményt”? Olyan nyomasztó hatású ez a film, hogy ha az ember kijön és cigarettára gyújt, még annak parazsát is nevető napfénynek látja. Magát a művészi munkát és a művészi megjelenítést minden tekintetben csak dicsérhetjük. Vajon merre vezet Fellini további útja? Ez a film becsülendő igyekezettel ki akar szakadni valamiből, ami túlhaladott s új eszményt keres. Sikerül-e ez egy következő filmben? — Ügy hisszük, sikerülhet, ha a magányosságból fakadó félelemérzettől nem a magányosságban keres megoldást egy következő filmjének hőse. — LL — hosszúságú sávot átadnak a szomszédnak. Hiába bizonygatták, hogy nekik arra a kis területre nincs szükségük... Közben, hogy a hitel el ne vesszen, hozzáfogtak az alap kiásásához. De a huzavona miatt — bár az építőanyag is a helyszínen volt már — az építők nem folytathatták a munkát. A víz már elöntötte a frissen ásott gödröt és nem egy ember így tréfálkozott: úgy látszik halastavat épít a múzeum. Aztán közbejött még egy incidens: az építők rossz helyre nyújtották be az alap kiásásáért járó összegről szóló számlát. Végül is a hitel elveszett És néhány nappal ezelőtt végre az építési csoportvezető aláírta a tervet: engedélyezte a múzeum vezetőjének, és a tervező iroda mérnökének elképzelése szerinti építkezést. A városi tanács vb elnöke Simon Sándor pedig a beruházási bank képviselőjével együtt újra segítséget kért a minisztériumtól: Végül is ígéretet kaptak, hogy a pénz meglesz, s az építők végre munkához láthattak... azaz láthattak volna, de időközben — világos, hogy nem ülhettek tétlenül várva a több hónapon át tartó vita végét — más munkát vállaltak. Azt megígérték viszont, hogy néhány héten belül megkezdik a múzeum építését. Jelenleg biztató a helyzet, mindenesetre elgondolkoztató és mindenképpen tanulságos: érdemes volt-e 60 centiméteren vitatkozni? Ha nincs ez a vita, már régen készen lenne a kiállító helyiség és a Finta testvérek alkotásai méltó helyükre kerültek volna. Reméljük, a Szolnok megyei Építőipari Vállalat betartja ígéretét és ez év harmadik negyedében végre elkészül a megnagyobbított túrkevei múzeum — mely már a Finta testvérek nevét viseli majd. VV A szolnoki Kertészeti Vállalat gondoskodik ai-io,, hogy állandóan nyíló virágok díszítsék Szolnok té* terét
