Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
9 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. zoáJötÁ W, CUPIDO az iskolában Irta: Arthur Petrovszkij, a neveléstudományok kandidátusa, a moszkvai Pedagógiai Főiskola lélektani tanszékének docense Körülbelül így festett az a beszélgetés, amelyet a szovjet iskola erkölcsi problémáiról külföldi kollégámmal folytattam: — Milyen álláspontra helyezkednek Cupidoval, a pajkos kölyökkel szemben, aki a felsősök közé befurakodva minden tavasszal felkeresi a maguk iskoláját is? Eltördelik-e nyilait és megtépázzák-e szárnytollait? — kérdezte kollégám. — Hogy is mondjam... Nem állíthatom, hogy Cupido szívesen látott vendég a szovjet iskolákban. Sok vesződséget, bajt okozhat. Ám nem is űzi őt ki senki. Megtépázás helyett igyekszünk inkább megszelídíteni. — És sikerül? —- Általában igen. — De hisz önöknél, akár csak nálunk is koedukációs oktatás van. Nehezen hinném, hogy a fesőbb osztályokban a fiúk és a lányok közti viszony nem szexuális alapra épül. A természet törvényei érvényesülnek. Nem igaz? — Igaz is, meg nem is. — Nem igaz azért, mert azok a törvények, amelyeknek az ember lelki világa alá van vetve, nem azonosak a természeti törvényekkel. — Ezek az emberi társadalom törvényei. Az ember társadalmi lény, olyan társadalomban él, amely nemcsak az anyagi szférában, hanem az emberek közti viszonyok, köztük az erkölcsi viszonyt*; területén is magas fejlettséget ért el. Az emberi viszonyokat csupán a természettel azonosítani — annyit jelent, mint beismerni, hogy az ember nem több, csak beszélő állat. — De itt van a szerelem! Ön aligha fogja tagadni a szerelemben a nemi vonzalmat? — Erre csak az álszentek képesek. A nemi vonzalom kétségtelenül az első ifjúkori szerelemben is megnyilvánul. A mi szempontunkból azonban az emberi szerelem — nem vezethető vissza csupán a ^.fiziológiára”. Már Engels is beszélt arról a nagyszerű erkölcsi fejlődésről, amelyet a szerelem magával hoz. Különösen vonatkozik ez az ifjúkorra. Ifjúságunkat figyelve újból és újból meggyőződöm, hogy az ifjúkori szerelem sajátos eszményítés’, az ábrándozás. Az ifjúkori szerelemben túlsúlyban vannak az elragadtatás, a gyengédség, a gondoskodás magas erkölcsi emóciói. Az ilyen szerelem a puszta nemi vonzalom fölé emelkedik és megnemesíti azt. Sínnek következtében az emberben olyan szépség és olyan erő tárulkozik fel, amelyet maga sem sejtett, s amelynek meglétét gyakran mások sem tételezték fei. Objektíve a szerelem alapja a nemi szükséglet. Szubjektíve — az ifjú szerelmesek szempontjából — ezt a szükségletet magatartásuk egész jellege fiatalos romamticizmusuk és érzelmeik szűzi volta tagadja. — Mivel ért véget hát ez a történet? összeházasodtak? — Tudomásom szerint egyelőre még nem. A mi iskolánk felső osztályaiban a házasság nagy ritkaság, kivételes jelenség. Nálunk az ilyesmit rendkívüli eseménynek minősítik. S miben látja ennek okát? —• Nehéz a kérdés. Ennek nyilván nem egy oka van. Az anyagi oldal nem játszik döntő szerepet, tár egyes aspektusai, például a lakásprobléma bizonyos fokig ideiglenesen akadályozzák a korai családalapítást. Jogi gátak ugyancsak nincsenek. Nálunk Oroszországban és a Szovjetunió néhány más köztársaságában a fiatalok 18 éves koruktól kezdve, Ukrajnában, Grúziában, Örményországban, Azerbajdzsánban pedig már 16 éves koruktól házasodhatnak. Ez a film távirati stílusban készült. Tizenegy kis történet játszódik le a két és egynegyed óra alatt. Mind a tizenegy a napilapok lelki posta rovatából vett tényleges probléma.,. Nem az első olasz film ez, amely a nők elnyomott helyzetét tárgyalja és imponáló bátorsággal ragadja meg azt a kérdést, amelyet az álszentség mögé bújt piszkos képmutatás kínzó problémája jelent. — Nem elég a szavazati jog ahhoz, hogy a nő ember lehessen, meg kell változtatni a feudális felfogást, a kettős morált, amely szerint a férfinek mindent szabad, a nőnek semmit. Pillanatképekről van szó és voltaképpen egyik kis történet sem emelkedett valamilyen művészi magaslatra. — Egy-egy szereplő azonban rendkívül jól jellemzett plasztikus alakítást nyújt, mint Sandra, a leányanya megszemélyesítője, — vagy mint a Házasságtörők Minden valószínűség szerint az okok elsősorban pszichológiai jellegűek. Már említettem, hogy a felső osztályokban a fiúk és a lányok viszonya nem szexuális, hanem erkölcsi vonatkozásában mutatkozik meg. S itt az a fő, hogy nem mi pedagógusok véljük így, hanem maguk a fiatalok. — Szeretné tudni, hogy miként érjük el ezt? Őszintén szólva nincs semmiféle különleges módszerünk. Mi a nemi nevelést nem végezzük külön, a nemi nevelés az ifjú nemzedék egész erkölcsi nevelésének része, egyik oldala. Szerintünk helytelen lenne, ha külön a fiúk és külön a lányok számára előadásokat tartanánk a nemi nevelés kérdéseiről, a korai házasságok káros voltáról. Ez ellenkező eredményekhez vezetne, egészségtelen érdeklődést keltene. Mi a felsőosztályú tanulók között egyszerűen olyan légkört alakítunk ki, amelyben nem a nemi probléma áll a fiatalok kapcsolatának központjában. Nehogy a fiatalok azt gondolják, hogy a szerelmi kvartettje. Tizenegy rendező alkotása a film, tizenegy felfogást próbál közös nevezőre hozni Cesare Zavattini. Ez sajnos, fiúk és a lányt* közötti viszony csupán ebben az irányban fejlődhet. Ha a fiatalok együtt tanulnak, ha megszokják, hogy a nehéz percekben egymásnak segítsenek, ha együtt dolgoznak valamin, ha együtt játszanak, pihennek, akkor a fiatalember megszokja, — hogy a lányt ne csak úgy nézze, mint potenciális feleséget. Arra törekszünk, hogy a fiút és a lányt ne annyira ellentétes nemiségük vonzza egymáshoz, — mint inkább a közös célok, a közös erőfeszítésüktől függő közös ügy, közös örömük és bánatuk. Ennek következtében a szerelem tiszta és derűs lesz. Az érzékiség pedig — anélkül, hogy megszűnne vagy elferdülne — az az emocionális alap marad, amely a nemek közti kapcsolatok melegségét megőrzi és fokozza. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a nemi viszony területén azok a szertelenségek, amelyekkel olykor az iskolában találkozunk, — rendszerint azzal kapcsolatosak, hogy a fiú és leány valamiféle körülnem sikerült és sok helyen idegesítő a szájbarágós befejezés, a tanulságok didaktikus levonása. — bt — mények .folyté® kívül fee- rült a kollektívája, megszűnt érdeklődni a kollektíva ügyei iránti kivonta magát a közösség befolyása alól. Ilyenkor az individuális burokba zárt érzelem az egyedül lehetséges irányban fejlődik, határtalanul meggyorsítva és elkerülhetetlenné téve a nemi közeledést. Ezt pedig a kapcsolatok szépsége és tisztasága egyaránt megsínyli. Van még egy etikai, pszichológiai jellegű ok, amely szorosan összefügg az elsővel. Egészében véve a felnőtt emberektől, a társadalomtól függ, hogy a nemek viszonya melyik oldaláról fog kibontakozni az ifjúság előtt. Erről sohasem feledkezünk meg. Nálunk a fiatalok nem látnak pornográf rajzokat, könyveket, filmeket, mert nálunk ilyenek nincsenek, mert nálunk az ilyeneket törvény tiltja. A szovjet fiatalok nem vehetnek kezükbe olyan könyveket és nem tekinthetnek meg olyan filmeket, amelyek azt a nézetet hirdetik, hogy a nő „a győztes hím” szekszuális unszolásainak tárgyát képezi. A mozi, a televízió, — az irodalom igyekszik minél jobban kidomborítani a szépet az emberben, igyekszik a fiatalokban magas erkölcsi eszményeket kialakítani. — Vajon nem azt a következtetést kell levonnom, hogy a szovjet iskolában az erkölcsi kapcsolatok problémája teljesen megoldódott és a többi közt a nemek kölcsönös viszonyának kérdése az önök szempontjából többé már nem érdekes és ném időszerű? — Helytelen lenne ilyen következtetésre jutni. Nálunk is sok megoldásra váró probléma van még a fiúk és lányok erkölcsi nevelésében. Ám a nehézségek nem annyira elvi, mint inkább módszertani jellegűek, s méghozzá minden korcsoport felveti a maga problémáit. Én csupán fogalmat szerettem volna nyújtani azon általános álláspontról, amelyről kiindulva a szovjet iskolában az erkölcsi problémákat megoldják: Ford.; Dosek fojts A szerelem másik arca ........................................................................■minnumiin-—--M«iumiiiuiuiiiiiiiiii<HHuniiiiimnmuiinimniiMmmmii|iiiniiunwunimiimmmnnu> B ODÓ BÉLA; f sznmoR Az egyes tulajdonképpen a kezdet. Van olyan nézet, hogy a rendet mégis talán a nulla kezdené, de szerintem a zéró az még semmi. Ősállapot. Mozdulatlanság. A nulla emberi tudat nélkül való. Zöld gyümölcs. A zéró még hasznavehetetlen, kibányásza tlan érc, márványkő. amelynek belsejéből szobor lehet, ám most csak kő, formátlan és alszik. A nulla és az egyes közt olyan a végtelen különbség, mint a semmi és a valami közt. Halál és élet. Mozdulatlanság és mozgás. A teremtés az egyessel kezdődik. Az egyes fürge, gyorslábú, gyorskezű, dolgos, szorgalmas, építő, tudatos, ő a pionír, az első baltacsapás, az első barázda, az első tégla, az első verssor, az egyes az oszlop, amelyen a világ nyugszik. Lépjen elő a kettes. Látod-e? Nős szám ő, felesége van. Kispolgár és éh mint a mesében* dióhéjba kerekedik és sosem hal meg — így hiszi. Jelentéktelen figura, kisigényű és fej bólintó. A katonaságnál ráparancsoltak, egyesek balra, kettesek jobbra — boldogan ugrott jobbra... Ha jól meggondoljuk, helyesen mondták, hogy kettesek jobbra, ám önkéntelenül is rögtön degradálták a ketteseket és egyböi a helyet is. Kettes: ket- ted-rangú szemben az egyessel, a fáradhatatlannal, a dolgozóval, az élenjáróval. Egyesek balra!... Kettesek jobbra... A hármas, legalábbis külsőleg, haj- lotthátú, kicsit vén, mintha mogorva lenne, olyan szótlan, inkább csak kevés- szavú. De ez mind látszat, a hármas tulajdonképpen igen jó csoport: összeálltak hárman. Előfordul, hogy bátrak és kiáltanak. íme a forradalom trikolorja, a szabadságharc kokárdája. Három a magyar igazság: Ludas Matyi háromszor üt vissza. Éljen soká a hármas, a szabadság kezdete! A négyesről nem tudok sok jót, még ha akarnék, akkor sem. Dzsentritípus, négyesfogat. Azzal henceg, hogy kétszer kettő: négy. Tudjuk ezt, nem nagy dicsőség, amellett rossz tanuló és buta... Az ötös feketeszemű, érdekes alak. Kicsit hebrencs, nem tartozik se ide, se oda, elavult bohém. Szegről végről rokona a tízesnek, akiről azt hiszi, hogy unokaöccse, persze azért, mert feleannyi. Olyap, mint az április, szeszélyes, néha olyan mint a hónap eleje, amikor még van pénz — ha ugyan egyáltalán van. Elfér a mellényzsebben. Ostobán büszke arra, hogy bármely számmal áll szorzatban, mindig a tíz felé jut. Ügy hangzik, mintha valaki azzal dicsekednék, hogy rokona ennek, meg annak a neves embernek, noha ő maga névtelen senki. Lukas a nadrágja, de megelégedett ördög- -• Na, vigye el az ördög A hatost szívből utálom. Hasa van, mint valami kövér vénasszonynak. Végeredményben kövér vénasszony, csak ő hiszi magáról, hogy szám. Meggyőződésem, hogy titokban szivarozik. Érelmeszesedése van, mégis sok húst eszik, aztán panaszkodik, hogy magas a vérnyomása. Csúf, vén nő lila ruhát hord. Legszívesebben kikezdene a kettessel és adna némi pénzt az ötösnek, hogy járjon el hozzá. Sok kávét iszik forrón és keserűen, gyűlöli a gyerekeket, főleg a szegényeket. Hetes? Rendkívül okos ember, figyelj csak rá. Fölényes, tanult, sokoldalú, hét- rétű. Olyan, mint egy élményekkel telt gazdag hét Hétköznapi és vasárnapi egyszerre. Diplomás, szellemi vezető. A népből származik, hetedik testvére az egyesnek. Egyes és hetes annyi, mint a fizikai és szellemi dolgozó együtt. Ideje lenne* hogy kinevezzék egyetemi tanárnak. Megfontolt, jelleme, dereka is egyenes. Ha ráhallgatsz, hét bőséges esztendőd lesz. A hetes maga a feltörekvő tömeg. Az élre kerül, csak gyülekezzenek köréje. A hetes előre néz és vezet. Kövessük. Begurul a nyolcas. Izzadtam Nagy tömeg háj és gazdag. Két nullából szaba- tott egyszerre magának dupla pocakot Felfuvalkodott: puffancs. Volt dúsgazdag gyártulajdonos. Műveletlen, nívótlan. Pu- hány. Sok értelme nincs, hogy szóbaáll- jak vele. Zsíros és kövér, aranylánc van mind a két hasán, tahin még a nadrágtartója is színarany. Ha megharagszik, hájjal rengő nyakán elvörösödik, jaj, megüti a guta. Ha megüti, hát megüti. . Falusi gyerekek tél idején kinevetik, hóembernek ábrázolják. Alul egy gombóc, felül egy gombóc. Csúfságul répát dugnak a szájába. Kár a répáért. A hó-nyolcas egyébként a tavasz téldiktátortól szabaduló győztes napsugarai nyomán elolvad. Szimbolikus ez és egyben példa. Kilenc. Matematikusnak illő koponya Félelmetes esze van. Szikár, öregedő ember, aki folyton előre néz. Amellett jószívű és igazságos. Nagyon szegény, hónapos szobában éd, de mindenkin segít. Az igazságok ereje az ereje. A kilences inkább mártírhalált hal, de nem ad föl az igazságból egy jottát sem. Makacsság ez, vagy elvhűség? Nem. Aki tudja, hogy az igazság végül is győj, az szívesen meghal érte, mert az igazság győzelme milliók életét jelenti. Éljen a forradalom! Éljen a haza!... Éljenek az egy-egyszerű emberek mind, itt vannak a kilences mögött. És így születik meg a szépséges-szép tízes. A tizes immáron betonalapzata mindennek a tízes-rendszerben. Nézd csak kitörő örömmel, szemed ragyogjon, inve elől áll az egyes, a győztes, az építő, a harcos, a pionír, az első kapavágó, az első szög a forgó kerékben. Elől immáron az egyes, aki magához emeli a kezdet- előttit, felébreszti az alvót, felpezsdíti a vérét, maga mögé sorakoztatja... így lesz a tízes. Minden mozog már, él, így formál erőt a névtelenekből, ahogy magához csatolja a kezdetek előtti voltakat és így nő hatalmassá a szám, amelynek élén az egyes áll, így nő a végtelenig, amelyet írhatsz végtelen sorban és végtelen időkig, akkor sincs vége. Már nem is szám ez, mert a számot kimondani- nem -tudod, jellel helyettesíted, így jelzed már: a nép. Lásd e hatalmas jelben mennyire láthatatlanul porszemmé törpül a polga- rocska ketes, a dzsentri négyes, a vén- asszonyos hatos, vagy akár a duplapo cakú aranyláncos nyolcas. Hányadrészük 61c a végtelen végtelennek?
