Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
1964, május 17, SZOLNOK MTGTfJ NÉPLAP 7 A szocialista világrendszer a forradalmi világfolyamat fő ereje 1 917-ben, amikor győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a polgári világnak csak a legokosabb, legérzékenyebb, legmesszebbre látó képviselői sejtették meg, hogy új fejezet nyílt az emberiség történetében: a szocialista forradalom nemzetközi győzelmének az imperializmus hanyatlásának, gyógyíthatatlan, egyre súlyosbodó válságának, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetnek korszaka. A szocializmus hatalmas, reális, a nemzetközi folyamatok alakulását döntően befolyásoló világrendszerré vált. A szocialista országok ipari termelése a világ ipari termelésének 37 százalékát meghaladja. Több, mint egymilliárd ember az Atlanti-óceántól a Csendesóceánig, az Északi Sarktól a trópusokig terjedő területen szocializmust, kommunizmust épít. Nincs egyetlen jelentős nemzetközi esemény, az imperialistáknak egyetlen világpolitikai kombinációja sem, amelynél? alakulását, megítélését ne befolyásolná a szocializmus jelenléte. Churchill, az an- tikommunizmus veterán képviselője mondotta: „Ma annak a következménye nehezedik ránk, hogy nem sikerült születése pillanatában megfojtani a bolseviz- must”. Napjainkban, az imperialista országok politikusainak, ideológusainak akarva, akaratlanul számolniok keli azzal, hogy a Szocialista országok világközössége legyőzhetetlen erővé vált, a szocialista országok léte és fejlődése, eredményeinek vonzása és tömegeket mozgósító példája közvetlenül, létében fenyegeti a kapitalizmust. De azt nem tudják, de nem is akarják felismerni, hogy a szocialista forradalom győzelme az európai népi demokratikus országokban, Kínában és Ázsia más országaiban, a forradalom fellángolása és győzelme Kubában nem véletlen, hanem azoknak a társadalmi, történelmi fejlődést meghatározó vas törvényeknek következménye, amelyeket a marxizmus— leninizmus feltárt és amelyeket a munkásosztály, a néptömegek forradalmi küzdelmei érvényesítenél?. A szocializmus világ- ** rendszere a világot átfogó forradalmi mozgalmak nyűt bázisa, támasza, fő ereje. A jelenkor történelme bonyolult ellentmondásokban mozog: az ellentmondások középpontjában a szocialista világrendszer és a nemzetközi imperializmus harca áll. Lenin évtizedekkel ezelőtt hangsúlyozta, hogy az Októberi Szocialista Forradalom győzelmével merőben új nemzetközi szituáció jött létre: „A népek kölcsönös viszonyát, az államok egész világrendszerét az a harc határozza meg, amelyet az imperialista nemzetek kis csoportja folytat a szovjet mozgalom és á szovjet államok ellen, amelyek élén Szovjet- Qroszország áll. Ha ezt szem elől tévesztjük, egyetlen nemzeti vagy gyarmati kérdést sem tudunk majd helyesen felvetni, még ha « világ legtávolabbi zugából van is szó.” (Lenin Műiéi 35. köt. 240. old.) A szocializmus világrendszerének kialakulása és fejlődése megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat, új erőt adott a nemzeti felszabadító, antiimperialista mozgalmaknak, támasza lett a gyarmati elnyomás alól felszabadult népek harcának a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért, új távlatokat nyitott a monopóliumok uralma ellen, a dolgozók jogaiért és érdekeiért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó küzdelemben. A nemzetközi munkásosztály saját vívmányának, megvalósult reményének, minden antiimperialista erő bástyájának, védelmezőjének és erőforrásának tekinti a szocialista világrendszert és annak központját, a Szovjetuniót. A népek feledhetetlen történelmi tapasztalataik alapján tudják, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok emelnek gátat az ellenforradalom imperialista exportja elé, hogy joggal számíthatnak a szocialista országok gazdasági és politikai, tudományos és technikai, s ha kell, fegyveres, katonai támogatására 'az imperialisták ellen a nemzeti függetlenségért, az önálló nemzeti fejlődés feltételeinek megteremtéséért és megvédelme- zéséért vívott harcban. kJ épek százmilliói sza1' badultak fel az imperialista gyarmati elnyomás alól. Megnyílt előttük az önálló nemzeti fejlődés útja. S mind több függetlenné vált ország ismeri fel, ha a felemelkedés útján akar járni, a szocializmus felé kell haladnia. A fejlődés nem kapitalista útja. a nemzeti demokratikus állam megteremtése, a munkás- és paraszttömegek elemi társadalmi, gazdasági és politikai követeléseinek megvalósítása szükségkéu- pen a szocializmus felé mutat. S ez az út, a fejlődés nem kapitalista útja, a jövő szocialista távlatai azért váltak reálissá, mert merőben új nemzetközi erőviszonyok alakultak ki, mert világtörténelmileg bebizonyosodott, hogy a szocializmusban valósulnak meg a dolgozó osztályok történelmi igényei, mert a nemzeti függetlenség, a társadalmi hala?lás útját járó népek támaszkodhatnak a szocialista világrendszer őket segítő és védelmező erejére. A Kínai • Kommunista Párt vezetőinek politikája és cselekedetei a szocialista világren<lszer egységét bontják meg, próbálják szembe állítani Latin-Amerika, Afrika és Ázsia nagy térségeinek népeit a szocialista országok népeivel, s a szocialista világközösségnek másodrendű szerepet tulajdonítanak az ő felfogásuk szerint döntő jelentőségű forradalmi erőt képviselő volt gyarmati országok, vagy a gyarmati elnyomás ellen küzdő népek anti-imperia- lista harcával szemben. Ezzel meghamisítják a nemzetközi világforradalmi folyamat összetevőinek a valóságos dialektikáját és minden forradalmi frázis ellenére is kárt okoznak a forradalmi erőknek. A szocialista világrendszer egységéért, marxista—leninista alapokon küzd minden öntudatos forradalmár. A nemzetközi forradalmi folyamatban sok áramlat olvad össze. Az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért, a társadalmi haladásért és békéért küzdő erők, amelyeknek központjában a szocialista világ- rendszer áll, gyarapodnak, előrehaladásuk feltartóztathatatlan, új és új országok népeinek nyitnak utat a szocializmus világrendszerébe, míg uralkodóvá nem teszik azt az egész földön. Molnár Endre (Az író 1964. évi József Attila díjjal jutalmazott művének IV. fejezete. Magvető.) 10 óra. — Iszik még egy pohár bort? — Igen. — Nem akar sört inkább? — Nem szeretném összekeverni... — Akkor viszont le kiál jönnie velem a pincébe, amire úgyis spr került volna előbb-utóbb. Nem mindenkinek mutatom meg, de maga azok közé tartozik, akik méltányolni képesek! Felállt, elnyomta a cigarettáját: — Adja ide a táskámat! — intett a földre, a fotelom mellé. A szokásos orvosi táska volt, de vadonatúj, mint minden a lakásban. — Mikor kapta a kást? — Tavaly... Csak a pince ■éc benne valamit! — Hová szokott járni Pesten? — Mindenfelé... — Mégis? Astória, Duna, Nagyszálló, Palace? — Fehér ökör és Kéményseprő, de nem rossz a Klub sem éjfél után... — Ott lehányják az embert, vagy jobbik esetben hülyére verik. Viszont történik valami legalább. így gondolja? Vallja be, hogy azért jobb a Gellért? — Jobb! — Sssu-sssu, tárridu... Micsoda nénik» uramisten! Azok a tejfölhajak, azok a hosszú körmök!... Jöjjön csak utánam és hozza a cigarettáját! Keresztülmentühk a kisebbik szobán, aztán az előszobán, majdnem a bejáratig. — Elővesszük az a kulcs — mondta, és felhúzta a szemöldökét, miközben a táskában keresgélt. Aztán dudorászni kezdte: — Megtaláltuk az a kulcs! Parancsoljon, kedves barátom, azt a táskát pedig akassza fel arra a fogasra, a jobb füle mellett. Nem akar megfé- sülködni? — Nem... Azt hiszem, egészen jól érzem -ivy magam! — Parancsoljon! Megnyitotta az ajtót, és megindultunk lefelé, a betonlépcsőkön. Kellemes hűvösség csapott meg és va'a- mi ismerős szag vagy illat, amit nem idtam hirtelenjében megnevezni. — Mit szól a lámpákhoz? — Nagyon jó! — Érzi? — szippantott bele a levegőbe. — Igen! — Fél éve nem szeli Íztettem, ablakok bedeszkáz- va, oxigén nuku... Tényleg i Klubba jár? — Oda is. — Fehér Okőr? — Ühüm! — De jobb a deliért? — Jobb! A pin?» nem volt aa* LADÁNHI MIHÁL V ÚJ VERSEI Sarki kocsma Hartnine évemből szállnak a napok, nyitvafelejtett életemből szállnak, azt se tudom, milyen vidékre szállnak, nincs fészkűk se, csak éppen szabadok. Itt fáradt szájban vagyunk a fogak és szétrágjuk ízetlen bánatunkat és szétrágjuk etóózott örömünket, * a feketére égetett halat. Meleg szél csap le bőrünkre a füstből míg e rekedt dal gubbaszt árnyamon, míg mellém ül szelíd nyomorúságom s vigasztalan vállára borulok. Nyolc sor Nem is tudom, mi van a g'yönyör alján, hogy -reggelre mintha nem is lett volna — hogy reggelre mindegyik szerelem kitömött kékmadár, pereg a tolla... Egy fénykép sem maradi Egy fénykép sem maradt utánad, csak Hazafelé menet [ez a nincstelenség. az asszonyok édes ringásábúl szíven üt A kapualjak - [ez a semmi, rekedt torokkal csikorgatják: üresség. És hazaérve láng csap föl lepedőm gyűrődéseiből és feketére üszkösödnek az esték. gyobb négyszer négy méternél. Piros fény hullt le a mennyezetről, az ablakok valóban be voltak deszkáivá, előttük függöny. — Mondja meg, hogy ezt nem várta? — Nem! Igazán nem vártam. Mennyibe került? — Bagatell! Ócskaságokból van az égész. Kimustrált sönléspult, az exven- déglőstől, alatta ládák, hogy magasabb legyen. A székek darabja húsz forintért megemelve, hogy elérje a pultot,. Négy asztal, á kétszáz froncsi, tükör, bánszekrény holmi könyvespolcból, a pálma dicső nénikémtől... Ki az ajser? — Maga! — Egy pillanat... Még három égőt gyújtott fel. Egyet a bárszekrény fölött, és kettőt a falak mentén. — Bort? — Igen. — Gin? — Bort... — Tényleg a Fehér ökörbe jár? — Oda is... — Az a jó Breitner Tomi! Most figyeljen... Bekapcsolta a magnót Piaf énekelte a Lordot. — Mit szól hozzá? Felült mellém, a székre. Rákönyökölt a pultra, és kitöltötte a boromat. — Klassz? — Mióta van itt? — Három éve! Beletette az arcát a tenyerébe: — Három kerek és hosz- szú, három éve! Nem tudom megszokni! Igazán akartam, mert beláttam, hogy nem tehetek mást, hacsak, nem akarok egészen tönkremenni. Nem megy! Ott nőttem fel, ott jártam iskolába, ott jártam egyetemre, ott van anyám, apám, mindenkij akit szeretek, és akihez valami közöm van... Nem megy! — Egészségére! — Arhit ember megpróbálhat, azt mind megpróbáltam. Hivatás, könyvek és megint könyvek... Hiába! Lemezek, magnó, televízió, folyóiratok, munka látástól vakulásig. hogy ne vegyem észre magamat... Semmi! Minden hiába! Tényleg nem akar gint? — Nem kérek, köszönöm! — Kétezerbe került az egész. Martinit! — Nem, köszönöm... Hanem: a Kocsis Benjáminnál maga volt. kint annak idején? — Nem értem. — Szeretném, ha mondana néhány szót arról, amikor kihívták ahhoz a Kocsis Benjáminhoz. Emlékszik még rá? Rám nézett, aztán eltolta maga elől az üveget: — Na, nem! Ilyesmit nem játszunk, édesapám! — Nem emlékszik már rá? — Nem játszok ilyesmit! — mondta még egyszer. Odament a magnóhoz és visszaforgatta. — Hány éves lehet Piaf! — Negyven és ötven között... Ugye, maga volt kint nála? — Ha hallotta valamikor is keverni a gyerekeket, akkor most nyissa ki a fülét! Megindította a szalagot. — Ha legközelebb felmegyek Pestre, magammal viszem ezt a masinát, vagy pedig fent veszek egy másikat, s elmegyek vele a Pipacsba. Úgy kettő körül, s amikor a legnagyobb lesz a zri, akkor felveszem az egészet, és hazahozom ide, a pincébe. Mit szól hozzá? — kiáltotta, mert telebömbölte a zene a fülünket. — Állandóan menne vele a szalag, eldugnám a tükör mögé, vagy felraknám a plafonra, valami polcra! Bement a pult mögé, gint töltött magának, citromot vett, cukrot és keverni kezdett. — Erre nem számított, mondja meg őszintén?! — intett körül a fejével. — Nem... — A múltkor végigjártam minden üzletet, hogy találjak egy Gauguin-rep- rodukeiót, a Bonjour Mon- sieurt, nincs sehol, lejártam utána a fél lábamat. Nem tudja megszerezni valahonnan? Már megvan, de egészen kicsi, és nem színes... Akárcsak jómagam, amikor átmegyek reggel a rendelőmbe! Még mindig kiabált, mert nem lehetett hallani a magnótól. — Amikor megyek keresztül az úton... Bonjour, bonjour. Jó napot, jó napot... — Csendesítse le azt a magnót! — Legközelebb szereltetek rá egy istenes hangerősítőt, hogy kétszer 11 ven hangosan szóljon... Aztán odament, és elzárta a gépet. Rátámaszkodott a tenyerével: — Nem megy! — mondta csendesen. — Nem is fog menni soha! — Megfordult: — Soha nem fog menni! Mondja meg, mit csináljak? — Szerettem volna, ha mond néhány szót arról az esetről, amikor ez a Varga lelőtte azt az embert... Megrázta a fejét, és odajött a pulthoz, az italáért: — Nekem semmi közöm hozzá, édesapám... Ezt kérdezze meg azoktól, akik csinálták. Én orvos vagyok, s ha úgy tetszik, már azért sem beszélhetek róla. Na, még egy eresztést! — lépett vissza a magnóhoz. Bekapcsolta a gépet és végigjátszotta a számot. Aztán megnézte az óráját: — Záróra! Igya ki a bo-. rát! Amikor a lépcsők fölött betettük magunk után az ajtót és megforgatta a kulcsot a zárban, azt mondta: — Ami ezt a Vargát és a másikat, a Kocsis Benjámint illeti, valóban én voltam kint náluk. De amilyen áldott szorgalommal megszereztem a diplomámat, éppen úgy megtanultam, hogy soha ne feledkezzem meg arról, miszerint: semmihez semmi közöm... Semmihez, édesapám! Jól néznénk ki! Kopogtattak a bejárati ajtón. — Igen!? — Itthon van, doktor úr? Nehéz férfihang kérdezte. — Megyek már, kérem, várjanak türelemmel! — Igen ám, de be vérzett az asszony, hát jöjjék először hozzá, még a rendelés előtt! — Nem kell megijedni, kérem. Nyugodjon meg, azonnal megyek! Hozzám fordult: — Hát akkor, uram? — nyújtotta, a kezét. — Jó volt a bora, és szén a pincéje! — Ne beszéljen róla senkinek! Mondtam, az egész házban az ér valamit - a gazdát is beleértve! Megnyitotta az ajtót, arcunkba csapott a nap, és a paraszt leemelte a kalapját. ■«««;«■■ .................. ■ ■ S ÁNTA FERENC: * a a i Húsz óra a a a : s ........................................................................
