Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-02 / 77. szám
1M4. április SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Örményesen a háztáji — Milyen bizottságról érdeklődne? Nem tudok én róla, hogy valamibe is beválasztottak — mondta csodálkozva az idős, de még igen mozgékony, energikus asszony. — A tsz közgyűlésén, a háztáji gazdaságiba —próbáltam emlékeztetni. — Az meglehet, de én nem tudok erről, mert nem voltam a közgyűlésen és azóta se szólt róla senki: — De ha már így van, amiben csak tudok, segítek. Majd csak elmondja valamelyik vezető, hogy mit is kívánnak ettől a bizottságtól. Kiket is említett még, hogy benne vannak? — Idősb. Czikó Bálint és idősb. Kovács D. Mihály — ismételtem meg a neveket. — Ismerem őket. Nyugdíjasok. No, majd megegyezünk, hogy, s mint legyen. Az én számomra nem ismeretlen az effajta munka. Évekig voltam az fmsz baromfifelvásárlója, meg a nőtanács vonalán is szervezzük, hogy minél több csibét keltessenek, vásároljanak és neveljenek a háztáji gazdaságokban; Ügy gondolom, az lesz a dolgunk: beszélgessünk a jószágtartókkal, hogy szerződjenek baromfi, tojás és sertés-leadásra — summázta Susa Pálné, a háztáji bizottság feladatát. Susa néni gondolatait folytatta Nagy István, a községi tanács vb elnöke: — A közgyűlés óta még Valóban nem került sor arra, hogy a bizottság tagjaival leüljünk beszélgetni. De most mindhármukat meghívtuk a tanácsülésre, ahol egy napirendi pontként a felvásárlást értékeljük. — Mit mutatnak a számok? — Községünkben a tsz, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságok tavaly ezer hízott sertés helyett ezer- százhatvannyolcat adtak. Áru baromfi bél 130,5, tojásból 102 százalékra teljesítettük a tervet. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lesz dolga a háztáji bizottságnak. A tavalyinál magasabbak a tervszámaink, p>éldául híHolnap nyűik a régészeti és hely- történeti állandó kiállítás Szolnokon Több hónapi szorgalmas munka után a Damjanich Múzeumban dolgozó régészeti kiállításrendező csoport befejezte munkáját. A hét teremre terjedő kiállítást április harmadikén, pénteken délelőtt 11 órakor nyitja meg dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, zott sertés 1230, vágóbaromfi 450 mázsa, 250 000 tojás és 3000 hektoliter tej. Ezért is szorgalmaztuk a tsz vezetőivel egyetértésben a bizottság megalakítását, amely sokat segíthet annak propagálásában, hogy minden tsz-család legalább egy hízó leadására szerződjön. — Az Űj Élet Tsz-ben a lehetőségekhez képest 1963- ban is segítették a háztáji állatok takarmányozásában. A tehén- és sertéstartó gazdáknak 100 négyszögöl zöld herét, 200 négyszögöl csatornádét mértek ki. Ezenkívül a háztáji tehenek részére díjtalan legelőt biztosítottak, illetve csak a pásztorbért és a biztosítást fizették a gazdák. Most azon gondolkodunk, hogyan tudnánk a sertések részére is ingyen legelőt biztosítani. Elmondta informátorunk azt is, hogy a háztáji bizottság tagjai majd elsősorban azokat a családokat keresik fel, akik hízó alapanyaggal, s megfelelő ta- karmánykészlettel rendelkeznek. Fáradozásuk bizonyára sikeres lesz. Ehhez viszont elengedhetetlen feltétel, hogy a bizottság működését is szorgalmazzák a tsz és a tanács vezetői. A bizottság létrehozása csak az első lépés, ezt követnie kell a másodiknak: az állandó, célratörő felvilágosító munkának. N. K. Felújítják a cibakház* hidat Bővítik a vízvozeiékháíózatoi Nagyréven — Korszerűsítik a bölcsődét Kunszonfmártonban — Több mint nyolcmillió forintot fordítanak felújításra és korszerűsítésre a kunszentmártoni járásban A Kunszentmártoni Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága jóváhagyta a pénzügyi osztálynak a hitelek felhasználásáról szóló jelentését. A járásban ebben az évben állami támogatással több iskolát újítanak fel, korszerűsítik a szülőotthon gépi felszerelését, hidat építenek újjá, bővítik a vízvezetékhálózatot A járási székhelyen például a második negyedévben újakkal cserélik fel a szülőotthon elavult gépeit, mintegy százezer forintos költséggel. Még tavaly megkezdték a szociális otthon szennyvízlevezetésének felújítását. Ezt a munkát az idén fejezik be. Kicserélik a mosógépet is. E két dologra 171 000 forintot fordítanak; Gondot okoz még mindig a járási kultúrház felújítása. A tervek elkészítéséhez már tavaly hozzáfogtak. Ez év januárjára annak egy- része el is készült, azonban a számítások hibásak voltak. Az utólag megbízott új tervező-csoport viszont nem biztos, hogy elkészíti a tervet és a költségvetést. Ilyen problémák miatt a tervezett 500 000 forint hitelfelhasználás nincs biztosítva. A községek idei tervei közül első helyen kell említeni a tanácsi utak, hidaK és iskolák felújítását. Cibakházán a dorai-féle híd javítására 350 000 forintot fordítanak, s már megkezdték az anyagszállítást. Több mint százezer forintot költenek a kompok javítására is Nagyréven, Tiszainokán, Tiszasason és Szelevényen. Nagyréven egyébként a vízhiány a legnagyobb gond. Az idén enyhíteni akarnak ezen és felújítják a kutat, bővítik a vízvezetéket. Erre mintegy 300 000 forintot terveztek. Hosszú idő után tatarozzák, kívül-belül „új ruhába” öltöztetik a tanácsházát is. Az említetteken kívül Kunszentmártonban, Cses*- keszöllőben, Öcsödön és Ti- szakürtön korszerűsítik a villanyhálózatot és az utcai világítást higanygőz-lámpákkal biztosítják. A járásban csak állami hitelből összesen nyolcmillió huszonnégyezer forintot fordítanak az idén karbantartásra és felújításra. R&sék közeit Szombaton délelőtt nyomosztó esőzések után végre átverekedte magát a felhőkön a Nap. Tavaszi verőfényben úszott a város. Az utca népesebbnek tűnt, itt-ott már beszélgetni is megálltak az emberek. A kellemes meleg kigombol- tatta a kabátokat. A Ság- vári úti könyvesbolt élőit ácsorogtam. A túlsó oldalon, éppen szemben a felvonulási épület mögött, emelkedni látszottak a falak. A megyei pártbizottság székházának egyre magasabbra törő falai. Bent az építkezésen nagy volt a sár. Pallók segítettek átkelni rajta. A főépület földszintjéről emelkedő betongerendák bölcsőjét zsaluzták, de már egy szinttel feljebb is dolgoztak. Tűri Mihály kitűző éppen a sok dúc közül kászálódott kifelé, amikor összeakadtunk. Öszhajú kedves ember. Harminc- nyolc éve dolgozik a szakmában, s ebből tizenötöt töltött el a megyei állami építőipari vállalatnál. Erről az időről kérdeztem, s arról is, hogy mire emlékszik vissza szívesen. — Hát tudja — s ' egy mozdulattal levette a sim- 1 óderes sapkáját, s szabadon maradt ujjaival a feje- búbját vakarta meg — a mi munkánk lelke az építésnek. Az ács csinálja a formát, s csak aztán jöhet a beton meg a tégla. Ezért van az, hogy az ember minden olyan házra szívesen emlékszik vissza, amelyikben benne van a keze munkája. Ott voltam Török- szentmiklóson a gimnázium, a baromfifeldolgozó, a gépgyár építkezésein. Ha aztán újra arrafelé jártam, mindig elbüszkélkedtem: látod, Tűri Mihály, ez a valami! Aztán a családról, a Csűri ács-brigádról beszélt. „Hogy azok milyen igyekvő, rendes emberek.” Csűri ke- ménymarkú ember, az biztos — ezt már a kézfogáskor megtudtam. Kinézetre se nem idős, se nem fiatal, olyan arca van, amiről nehéz megállapítani, hány éve égeti a nap, csípi a jeges szél. Négy-öt éve dolgozik együtt a brigád. Ő azelőtt Dunaújvároson ácskodott. — Jól emlékszem, csináltunk ott majd egy hatvan méter magas széntornyot. A fényképe megvan. Néha megmutatom az asszonynak, az meg csak legyint: „Az is valami?!” Persze, csak azért, hogy bosszantson. De azt hiszem, magát inkább ez az új munka érdekli. Bólintottam. — Végre kibújtunk a télből. Most nagyon jó a hangulat. Tavasz van, anyag is, mi bajunk lehetne? Azért van mégis, csak az más. Az fáj nekünk, hogy Ilyenkor sok főnök ide talál, ahol a fejsze csattog. De azután ha végeztünk már senki sem gondol velünk. Klingovics Sándor ács odajött hozzánk. Hallgatta, miről beszélünk, aztán hozzátette a magáét. — Jó szó, az nem jár, csak parancsolgatás. — A múltkor azt mondta az építésvezető, hogy csináljam, ami az én dolgom, ne kritizáljam az ő munkájukat — toldotta meg Csűri. — Három éve vagyok a vállalatnál, de az igazgatót még látásból sem ismerem — így Klingovics. Eközben három vagy négy jólöltözött vendégét kalauzolta el mellettünk az építésvezető. Köszönés nélkül, Csúrinak erre is volt megjegyeznivalója. — Na látja, úgy kellene tán, mint a múlt rendszerbe, hogy amikor jött a mérnökünk, lekaptuk a sapkát? A tavaszban így kapott borongó tónust beszélgetésünk. Hogy kicsit túllendül- jünk rajta, a brigád életéről érdeklődtem. Tűri bácsi azt mondta róluk, hogy családiasán élnek, Hát persze. Összeszoktak, szeretik egymást, a rájuk bízott munkát becsülettel elvégzik. A vállalathoz hűséggel tartoznak. S ha itt eszembe jut egy adat: tavaly az első félévben az ÉM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalattól hatszáznyolcvanan léptek ki. Arra is gondolhatok, hogy a munkások megbecsülésének hiánya is közrejátszott ebben?! Nem egészen van így, hiszen az ács brigád tapasztalatait hiba lenne általánosítani. De azért amit elmondtak, abban van figyelmeztetés. S akiknek tulajdonképpen szól, okuljanak belőle. Fábián Péter Az ország legnagyobb beruházásai közé tartozik a Dunai Kőolajipari Vállalat százhalombattai építkezése. A telepen magyar és csehszlovák brigádok m-mm Több kukoricát! A Hazafias Népfront termelési ankétje Jászárokszálláson Üj üzlettel } v gazdagodott Karcag. Március 23-án adták át az fmsz modern, önki- szolgáló vasáruboltját A jászberényi járásban már hagyományai vannak a kukoricatermelési tanácskozásoknak. A Hazafias Népfront járási és községi bizottságai, együttes munkával az utóbbi két esztendőben több községben és tanyaközpontban is rendeztek a kukoricatermelésben új utakat, irányokat kijelölő ankétokat. Ebben az esztendőben az MSZMP Szolnok megyei bizottságának március 11— 12-i ülésén hangzott el a felhívás: A kukoricatermelésben elértünk egy viszonylagos magas szintet 1963-ban. A 17,70 mázsás átlag a hektáronkénti 30 mázsás átlagtermésnek felel meg. Elfogadható eredmény ez és törjük a fejünket, feszítsük meg erőnket, hogy előre haladjunk. Először a két nagy jászárokszállási tsz, a Táncsics és a Béke fogott munkához. Vitaindító előadóul dr. László Domonkost, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanárát hívták meg, aki nemcsak tudományos felkészültsége alapján kiváló kukoricatermelő, hanem a munka gyakorlati vonatkozásaiban is otthon van. Negyedik éve az egyre gazdagodó zsámtoki Petőfi Tsz elnöki tisztét is betölti. A vitaindító előadást két és fél órán át követték; az érdeklődő kérdések. Márkus Miklós agronó- mus, Fehér János. Tűzkő József, Bényi András és Juhász János többször is felszólalt. De a két vendég: Szabó István és Makádi István, a zsámboki Petőfi Tsz brigádvezetői szintén részletesen ismertették tapasztalataikat, elsősorban a Zsámbokon kialakított, tötbtermelésre ösztönző jövedelemelosztásról. Élénk, hasznos tapasztalatcsere volt ez, amelynek eredményeként az ankét résztvevői nyugodt önérzettel jelentették ki: Igaz, hogy tavaly az időjárás kedvezett a kukoricának, s bőséges termés volt, de megvan annak a lehetősége, hogy az idén még bőségesebb legyen. Végül meghívták a jász- árokszállásiakat, hogy május végén látogassanak el hozzájuk, hogy a növény- ápolást a kukoricatáblákon is tanulmányozzák. A meghívást nagy örömmel fogadták a jászárokszállásiak. — B. — | ezen a télen kezdték el az üzem nagyobb arányú szerelési munkáit. A hideg tél és a márciusi nagy havazás sem akadályozta meg az építőket a szerelési munka folyamatosságában. Harmincezer mezőgazdasági kör Lengyel* országban A lengyel mezőgazdasági körök központi vezetősége a napokban összegezte a mezőgazdasági körök helyzetét . és megállapította, hogy 1964 elején több mint 30 ezer mezőgazdasági kör és több mint 18 500 falusi gazdakör működött. 1963- ban több mint kétezer új mezőgazdasági kör és körülbelül háromezer új falusi gazdakör alakult. Azon falvak százalékaránya, amelyekben mezőgazdasági körök működnek, 1963-ban 68,5 százalékról 74 százalékra emelkedett. Jelenleg az ország minden ne. gyedik falvában működnek mezőgazdasági körök. A ka- towieei vajdaságban csaknem valamennyi faluban működnek mezőgazdasági körök. A mezőgazdasági körök taglétszáma ez év elején 1 250 000 fő volt. Ebből körülbelül 377 000 a falusi gazdakörökre esik. A múlt évben számuk körülbelül 200 000 fővel emelkedett