Szolnok Megyei Néplap, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-02 / 77. szám

1M4. április SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Örményesen a háztáji — Milyen bizottságról érdeklődne? Nem tudok én róla, hogy valamibe is be­választottak — mondta csodálkozva az idős, de még igen mozgékony, ener­gikus asszony. — A tsz közgyűlésén, a háztáji gazdaságiba —pró­báltam emlékeztetni. — Az meglehet, de én nem tudok erről, mert nem voltam a közgyűlésen és az­óta se szólt róla senki: — De ha már így van, amiben csak tudok, segítek. Majd csak elmondja vala­melyik vezető, hogy mit is kívánnak ettől a bizott­ságtól. Kiket is említett még, hogy benne vannak? — Idősb. Czikó Bálint és idősb. Kovács D. Mihály — ismételtem meg a neveket. — Ismerem őket. Nyugdí­jasok. No, majd megegye­zünk, hogy, s mint legyen. Az én számomra nem is­meretlen az effajta munka. Évekig voltam az fmsz ba­romfifelvásárlója, meg a nőtanács vonalán is szer­vezzük, hogy minél több csibét keltessenek, vásárol­janak és neveljenek a ház­táji gazdaságokban; Ügy gondolom, az lesz a dol­gunk: beszélgessünk a jó­szágtartókkal, hogy szerződ­jenek baromfi, tojás és ser­tés-leadásra — summázta Susa Pálné, a háztáji bi­zottság feladatát. Susa néni gondolatait folytatta Nagy István, a községi tanács vb elnöke: — A közgyűlés óta még Valóban nem került sor arra, hogy a bizottság tag­jaival leüljünk beszélgetni. De most mindhármukat meghívtuk a tanácsülésre, ahol egy napirendi pont­ként a felvásárlást értékel­jük. — Mit mutatnak a szá­mok? — Községünkben a tsz, valamint a háztáji és kise­gítő gazdaságok tavaly ezer hízott sertés helyett ezer- százhatvannyolcat adtak. Áru baromfi bél 130,5, tojás­ból 102 százalékra teljesí­tettük a tervet. — Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy nem lesz dolga a háztáji bizottságnak. A tavalyinál magasabbak a tervszámaink, p>éldául hí­Holnap nyűik a régészeti és hely- történeti állandó kiállítás Szolnokon Több hónapi szorgalmas munka után a Damjanich Múzeumban dolgozó régé­szeti kiállításrendező cso­port befejezte munkáját. A hét teremre terjedő kiállí­tást április harmadikén, pénteken délelőtt 11 órakor nyitja meg dr. Ortutay Gyu­la akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak alelnöke, zott sertés 1230, vágóba­romfi 450 mázsa, 250 000 to­jás és 3000 hektoliter tej. Ezért is szorgalmaztuk a tsz vezetőivel egyetértésben a bizottság megalakítását, amely sokat segíthet annak propagálásában, hogy min­den tsz-család legalább egy hízó leadására szerződjön. — Az Űj Élet Tsz-ben a lehetőségekhez képest 1963- ban is segítették a ház­táji állatok takarmányo­zásában. A tehén- és ser­téstartó gazdáknak 100 négyszögöl zöld herét, 200 négyszögöl csatornádét mér­tek ki. Ezenkívül a háztáji tehenek részére díjtalan le­gelőt biztosítottak, illetve csak a pásztorbért és a biz­tosítást fizették a gazdák. Most azon gondolkodunk, hogyan tudnánk a sertések részére is ingyen legelőt biztosítani. Elmondta informátorunk azt is, hogy a háztáji bi­zottság tagjai majd elsősor­ban azokat a családokat ke­resik fel, akik hízó alap­anyaggal, s megfelelő ta- karmánykészlettel rendel­keznek. Fáradozásuk bizo­nyára sikeres lesz. Ehhez viszont elengedhetetlen fel­tétel, hogy a bizottság mű­ködését is szorgalmazzák a tsz és a tanács vezetői. A bizottság létrehozása csak az első lépés, ezt követnie kell a másodiknak: az ál­landó, célratörő felvilágo­sító munkának. N. K. Felújítják a cibakház* hidat Bővítik a vízvozeiékháíózatoi Nagyréven — Korszerűsítik a bölcsődét Kunszonfmártonban — Több mint nyolcmillió forintot fordítanak felújításra és korszerűsítésre a kunszentmártoni járásban A Kunszentmártoni Já­rási Tanács Végrehajtó Bi­zottsága jóváhagyta a pénz­ügyi osztálynak a hitelek felhasználásáról szóló je­lentését. A járásban ebben az évben állami támogatás­sal több iskolát újítanak fel, korszerűsítik a szülő­otthon gépi felszerelését, hidat építenek újjá, bővítik a vízvezetékhálózatot A járási székhelyen pél­dául a második negyedév­ben újakkal cserélik fel a szülőotthon elavult gépeit, mintegy százezer forintos költséggel. Még tavaly meg­kezdték a szociális otthon szennyvízlevezetésének fel­újítását. Ezt a munkát az idén fejezik be. Kicserélik a mosógépet is. E két do­logra 171 000 forintot fordí­tanak; Gondot okoz még mindig a járási kultúrház felújítá­sa. A tervek elkészítéséhez már tavaly hozzáfogtak. Ez év januárjára annak egy- része el is készült, azonban a számítások hibásak vol­tak. Az utólag megbízott új tervező-csoport viszont nem biztos, hogy elkészíti a ter­vet és a költségvetést. Ilyen problémák miatt a terve­zett 500 000 forint hitelfel­használás nincs biztosítva. A községek idei tervei közül első helyen kell em­líteni a tanácsi utak, hidaK és iskolák felújítását. Ci­bakházán a dorai-féle híd javítására 350 000 forintot fordítanak, s már megkezd­ték az anyagszállítást. Több mint százezer forintot köl­tenek a kompok javítására is Nagyréven, Tiszainokán, Tiszasason és Szelevényen. Nagyréven egyébként a vízhiány a legnagyobb gond. Az idén enyhíteni akarnak ezen és felújítják a kutat, bővítik a vízvezetéket. Er­re mintegy 300 000 forintot terveztek. Hosszú idő után tatarozzák, kívül-belül „új ruhába” öltöztetik a tanács­házát is. Az említetteken kívül Kunszentmártonban, Cses*- keszöllőben, Öcsödön és Ti- szakürtön korszerűsítik a villanyhálózatot és az utcai világítást higanygőz-lám­pákkal biztosítják. A járásban csak állami hitelből összesen nyolcmil­lió huszonnégyezer forintot fordítanak az idén karban­tartásra és felújításra. R&sék közeit Szombaton délelőtt nyo­mosztó esőzések után vég­re átverekedte magát a fel­hőkön a Nap. Tavaszi ve­rőfényben úszott a város. Az utca népesebbnek tűnt, itt-ott már beszélgetni is megálltak az emberek. A kellemes meleg kigombol- tatta a kabátokat. A Ság- vári úti könyvesbolt élőit ácsorogtam. A túlsó olda­lon, éppen szemben a fel­vonulási épület mögött, emelkedni látszottak a fa­lak. A megyei pártbizottság székházának egyre maga­sabbra törő falai. Bent az építkezésen nagy volt a sár. Pallók segítettek átkelni rajta. A főépület földszintjéről emelkedő betongerendák bölcsőjét zsaluzták, de már egy szinttel feljebb is dol­goztak. Tűri Mihály kitűző éppen a sok dúc közül ká­szálódott kifelé, amikor összeakadtunk. Öszhajú kedves ember. Harminc- nyolc éve dolgozik a szak­mában, s ebből tizenötöt töltött el a megyei állami építőipari vállalatnál. Erről az időről kérdeztem, s ar­ról is, hogy mire emlékszik vissza szívesen. — Hát tudja — s ' egy mozdulattal levette a sim- 1 óderes sapkáját, s szaba­don maradt ujjaival a feje- búbját vakarta meg — a mi munkánk lelke az épí­tésnek. Az ács csinálja a formát, s csak aztán jöhet a beton meg a tégla. Ezért van az, hogy az ember min­den olyan házra szívesen emlékszik vissza, amelyik­ben benne van a keze mun­kája. Ott voltam Török- szentmiklóson a gimnázium, a baromfifeldolgozó, a gép­gyár építkezésein. Ha aztán újra arrafelé jártam, min­dig elbüszkélkedtem: látod, Tűri Mihály, ez a valami! Aztán a családról, a Csűri ács-brigádról beszélt. „Hogy azok milyen igyekvő, ren­des emberek.” Csűri ke- ménymarkú ember, az biz­tos — ezt már a kézfogás­kor megtudtam. Kinézetre se nem idős, se nem fiatal, olyan arca van, amiről ne­héz megállapítani, hány éve égeti a nap, csípi a jeges szél. Négy-öt éve dolgozik együtt a brigád. Ő azelőtt Dunaújvároson ácskodott. — Jól emlékszem, csinál­tunk ott majd egy hatvan méter magas széntornyot. A fényképe megvan. Néha megmutatom az asszony­nak, az meg csak legyint: „Az is valami?!” Persze, csak azért, hogy bosszant­son. De azt hiszem, magát inkább ez az új munka ér­dekli. Bólintottam. — Végre kibújtunk a tél­ből. Most nagyon jó a han­gulat. Tavasz van, anyag is, mi bajunk lehetne? Azért van mégis, csak az más. Az fáj nekünk, hogy Ilyenkor sok főnök ide ta­lál, ahol a fejsze csattog. De azután ha végeztünk már senki sem gondol ve­lünk. Klingovics Sándor ács odajött hozzánk. Hallgatta, miről beszélünk, aztán hoz­zátette a magáét. — Jó szó, az nem jár, csak parancsolgatás. — A múltkor azt mondta az építésvezető, hogy csi­náljam, ami az én dolgom, ne kritizáljam az ő mun­kájukat — toldotta meg Csűri. — Három éve vagyok a vállalatnál, de az igazgatót még látásból sem ismerem — így Klingovics. Eközben három vagy négy jólöltözött vendégét kalau­zolta el mellettünk az épí­tésvezető. Köszönés nélkül, Csúrinak erre is volt meg­jegyeznivalója. — Na látja, úgy kellene tán, mint a múlt rendszer­be, hogy amikor jött a mérnökünk, lekaptuk a sap­kát? A tavaszban így kapott borongó tónust beszélgeté­sünk. Hogy kicsit túllendül- jünk rajta, a brigád életé­ről érdeklődtem. Tűri bácsi azt mondta ró­luk, hogy családiasán él­nek, Hát persze. Összeszok­tak, szeretik egymást, a rá­juk bízott munkát becsület­tel elvégzik. A vállalathoz hűséggel tartoznak. S ha itt eszembe jut egy adat: tavaly az első félév­ben az ÉM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat­tól hatszáznyolcvanan lép­tek ki. Arra is gondolhatok, hogy a munkások megbe­csülésének hiánya is közre­játszott ebben?! Nem egé­szen van így, hiszen az ács brigád tapasztalatait hiba lenne általánosítani. De azért amit elmondtak, ab­ban van figyelmeztetés. S akiknek tulajdonképpen szól, okuljanak belőle. Fábián Péter Az ország legnagyobb beruházásai közé tartozik a Dunai Kőolajipari Vál­lalat százhalombattai épít­kezése. A telepen magyar és csehszlovák brigádok m-mm Több kukoricát! A Hazafias Népfront termelési ankétje Jászárokszálláson Üj üzlettel } v gazdagodott Karcag. Március 23-án adták át az fmsz modern, önki- szolgáló vasáru­boltját A jászberényi járásban már hagyományai vannak a kukoricatermelési tanács­kozásoknak. A Hazafias Népfront járási és községi bizottságai, együttes mun­kával az utóbbi két esz­tendőben több községben és tanyaközpontban is ren­deztek a kukoricatermelés­ben új utakat, irányokat kijelölő ankétokat. Ebben az esztendőben az MSZMP Szolnok megyei bizottságának március 11— 12-i ülésén hangzott el a felhívás: A kukoricatermelésben elértünk egy viszonylagos magas szintet 1963-ban. A 17,70 mázsás átlag a hek­táronkénti 30 mázsás át­lagtermésnek felel meg. Elfogadható eredmény ez és törjük a fejünket, feszít­sük meg erőnket, hogy előre haladjunk. Először a két nagy jász­árokszállási tsz, a Táncsics és a Béke fogott munká­hoz. Vitaindító előadóul dr. László Domonkost, a Gö­döllői Agrártudományi Egyetem tanárát hívták meg, aki nemcsak tudomá­nyos felkészültsége alapján kiváló kukoricatermelő, ha­nem a munka gyakorlati vonatkozásaiban is otthon van. Negyedik éve az egy­re gazdagodó zsámtoki Pe­tőfi Tsz elnöki tisztét is betölti. A vitaindító előadást két és fél órán át követték; az érdeklődő kérdések. Márkus Miklós agronó- mus, Fehér János. Tűzkő József, Bényi András és Juhász János többször is felszólalt. De a két vendég: Szabó István és Makádi István, a zsámboki Petőfi Tsz brigádvezetői szintén részletesen ismertették ta­pasztalataikat, elsősorban a Zsámbokon kialakított, tötbtermelésre ösztönző jö­vedelemelosztásról. Élénk, hasznos tapaszta­latcsere volt ez, amelynek eredményeként az ankét résztvevői nyugodt önér­zettel jelentették ki: Igaz, hogy tavaly az időjárás kedvezett a kukoricának, s bőséges termés volt, de megvan annak a lehető­sége, hogy az idén még bőségesebb legyen. Végül meghívták a jász- árokszállásiakat, hogy má­jus végén látogassanak el hozzájuk, hogy a növény- ápolást a kukoricatáblákon is tanulmányozzák. A meg­hívást nagy örömmel fo­gadták a jászárokszállásiak. — B. — | ezen a télen kezdték el az üzem nagyobb arányú sze­relési munkáit. A hideg tél és a márciusi nagy havazás sem akadályozta meg az építőket a szerelé­si munka folyamatosságá­ban. Harmincezer mezőgazdasági kör Lengyel* országban A lengyel mezőgazdasági körök központi vezetősége a napokban összegezte a mezőgazdasági körök hely­zetét . és megállapította, hogy 1964 elején több mint 30 ezer mezőgazdasági kör és több mint 18 500 falusi gazdakör működött. 1963- ban több mint kétezer új mezőgazdasági kör és kö­rülbelül háromezer új fa­lusi gazdakör alakult. Azon falvak százalékará­nya, amelyekben mezőgaz­dasági körök működnek, 1963-ban 68,5 százalékról 74 százalékra emelkedett. Je­lenleg az ország minden ne. gyedik falvában működnek mezőgazdasági körök. A ka- towieei vajdaságban csak­nem valamennyi faluban működnek mezőgazdasági körök. A mezőgazdasági körök taglétszáma ez év elején 1 250 000 fő volt. Ebből kö­rülbelül 377 000 a falusi gazdakörökre esik. A múlt évben számuk körülbelül 200 000 fővel emelkedett

Next

/
Oldalképek
Tartalom