Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19Ő4. március 15. KÖZLEMÉNY a Bolgár Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a Magyar Népköztársaság kormányá­nak meghívására 1964. március 9-e és 14-e között hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaság­ban a Bolgár Népköztár­saság párt- és kormány- küldöttsége, élén Todor Zsivkov elvtárssal, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titkárával, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertaná­csának elnökével­A küldöttség járt ipari és mezőgazdasági üzemek­ben, tudományos kutató és kulturális intézetekben, képet kapott a magyar népnek a szocialista ipar­ban, a mezőgazdaságban, a tudományban és a kultúrá­ban elért eredményeiről. A küldöttség és a magyar dolgozók találkozásai to­vább erősítették a magyar és a bolgár népet össze­kapcsoló testvéri barátsá­got. A látogatás alatt a két párt és a kormány képvi­selői tárgyalásokat folytat­tak. A két fél képviselőinek megbeszélései a szoros ba­rátság és a testvéri egyet­értés szellemében foly­tak le. A küldöttségek tájékoz­tatták egymást országaik szocialista építőmunkájá­nak eredményeiről és ta­pasztalatairól. Eszmecserét folytattak a Magyar Nép- köztársaság és a Bolgár Népköztársaság barátságá­nak és együttműködésének továbbfejlesztéséről, vala­mint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről* A két küldöttség megálla­pította, hogy a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kapcsolatai a proletárintemacionaliz- mus, a kölcsönös testvéri segítség elvei alapján ered­ményesen fejlődnek. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy az elmúlt években gyümölcsözően fej­lődtek a két ország gazda­sági, műszaki és tudomá­nyos kapcsolatai. Eredmé­nyesnek értékelték a ma­gyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság tevé­kenységét. A két fél elhatározta, hogy további intézkedése­ket tesz a kereskedelmi forgalom bővítésére. Meg­állapodtak abban, hogy a két ország gazdasági kap­csolatainak fejlesztésében mind nagyobb mértékben törekszenek a népgazdasági tervek összehangolására, a mindkét fél számára elő­nyös kooperációra és szako­sításra az együttműködés bővítésére mind a tudomá­nyos és műszaki kutatás­ban, mind a termelésben. Ennek megfelelően a két fél elvileg megállapodott abban, hogy közös gazda­sági vállalatokat, tudomá­nyos kutató és tervező in­tézeteket hoz létre a gazda­sági együttműködés külön­böző területein. Megbízták a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos bi­zottságot, hogy vizsgálja meg a közös vállalatok gaz­dasági feltételeit, és dol­gozza ki a konkrét javas­latokat. A két fél megállapítot­ta, hogy további lehetősé­gek vannak a országok közötti kulturális és idegen- forgalmi kapcsolatok fej­lesztésére. Megegyeztek ab­ban, hogy előmozdítják a két ország közötti utazási lehetőségek és túristaforga- lom fejlődését A két párt- és kormány- küldöttség teljesen azonos módon ítéli meg a jelenle­gi nemzetközi helyzetet A jelenlegi nemzetközi hely­zetben a legfontosabb fel­adat: küzdeni a világhábo­rú veszélyének elhárításá­ért, a különböző társadal­mi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élése elvének megvalósításáért. A két fél megeleégedésr sel állapította meg, hogy a nemzetközi helyzet a békeszerető országok, min­denekelőtt a Szovjetunió, a szocialista országok fárad­hatatlan és következetes erőfeszítéseinek eredménye­ként kedvezőbbé vált- A nemzetközi biztonság meg­szilárdítása érdekében tett jelentős lépést az atom­fegyver-kísérletek részleges tilalmáról kötött moszkvai egyezmény, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányának az a megállapodása, hogy nem bocsátanak a világűrbe atomfegyvert hordozó ra­kétákat. A két ország álhatatosan harcol a nemzetközi hely­zet javításáért, ezért támo­gat minden olyan kezde­ményezést, amely kiküszö­böl valamely veszélyforrást, vagy a világ bármely tér­ségében hozzájárul a fe­szültség csökkentéséhez. A két kormány nagy fontosságot tulajdonít a 18 hatalmi leszerelési bizott­ság elé terjesztett szovjet javaslatoknak. A két kormány úgy vé­li, hogy az európai béke és biztonság megszilárdítá­sa szempontjából nélkülöz- , hetetlen a második világ­háború maradványainak felszámolása; a német bé­keszerződés megkötése, Nyugat-Berlin helyzetének rendezése és a két német állam kapcsolatainak nor­malizálása. A Magyar Népköztársa­ság és a Bolgár Népköz- társaság kormánya kifeje­zik népeik aggodalmát a világ békéjét veszélyezte­tő többoldalú NATO-atom- ütőerő létrehozásának terve miatt, amelynek megvalósí­tása atomfegyverhez juttat­ná a nyugat-német milita­rista és revansista köröket Ezzel szemben üdvözlik a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának azt a javaslatát amely szerint a két német állam kötele­zettséget vállalna, hogy lemond mindennemű atom­fegyver gyártásáról, az atomfegyverek kipróbálásá­ról és beszerzéséről, to­vábbá nem járul hozzá e fegyverek tárolásához or­szága területén. . A felek szükségesnek tartják a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtését és támogat­ják a lengyel kormánynak az atomfegyvereknek a Német Szövetségi Köztár­saság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság és a Lengyel Népköz- társaság területén történő befagyasztására vonatkozó javaslatát A Magyar Népköztársa­ság kormánya támogatja a Bolgár Népköztársaság kormányának a Balkán félsziget és a Földközi-ten­ger térségének atommentes övezetté változtatására és a Balkán-félsziget-i orszá­gok közötti jószomszédi és kölcsönösen előnyös együtt­működés kialakítására irá­nyuló erőfeszítéseit. E javaslatok megvalósítá­sa elősegítené a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását a Balkán­félszigeten és a Földközi­tenger keleti térségében. A két fél együttérzéséről biztosítja a nemzetközi impe­rializmus agressziós kísér­leteivel szemben szuvereni­tását és egységgét védelme­ző ciprusi népet. A két fél támogatja Dél- Vietnam népének hősies küzdelmét az amerikai im­perializmus ellen, nemzeti függetlenségének kivívá­sáért. Ismételten kifejezik szolidaritásukat Angola né­pének a portugál elnyo­mók elleni szabadsághar­cával, elítélik a Dél Afri­kai Unióban folyó fajül­dözést és támogatják a fajüldöző kormányzat nemzetközi bojkottját. A Magyar Népköztársa­ság és a Bolgár Népköz- társaság ismételten síkra száll a Kínai Népköztársa­ság törvényes ENSZ-jogai- nak legrövidebb időn be­lüli helyreállításáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Bolgár Kommunista Párt képvise­lői eszmecserét folytattak a két testvérpárt kapcsola­tairól és a nemzetközi kom­munista. és munkásmozga­lom időszerű kérdéseiről. Megállapították, hogy né­zeteik az összes megvitatott kérdésben azonosak. Meg­elégedéssel hangsúlyozók, hogy a két párt testvéri kapcsolatai állandóan erő­södnék és fejlődnek, a ta­pasztalatcsere elősegíti a szocializmus építésében ki­fejtett tevékenységüket, A két pártot politikájá­ban és kapcsolataikban a marxista-leninista testvér­pártok által közösen kidol­gozott dokumentumok — az 1957-ben és 1960-ban Moszkvában aláírt nyilat­kozatok — vezérlik. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Bolgár Komunista Párt hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXIX. kongresszusának történelmi jelentőségű ha­tározatai, valamint új prog­ramjában általánosított ta­pasztalatai felbecsülhetetlen értékű eszmei és politikai fegyverek a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom harcában. A két páj-t a világ kom­munista- és munkásmoz­galmának 1957-ben és 1960- ban kidolgozott dokumen­tumai szellemében harcol a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységé­nek és erejének szüntelen növeléséért, ami a békéért és a szocializmusért foly­tatott harc sikereinek alap­vető feltétele. * * Todor Zsivkov elvtárs a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Bolgár Népköztársaság kormánya nevében ma­gyar párt és kormánykül­döttséget hívott meg, hogy Kádár János elvtárs veze­tésével, a számára alkal­mas időben látogasson el a Bolgár Népköztársaságba. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Magyar Nép- köztársaság kormánya a meghívást köszönettel el­fogadta, a látogatás idő­pontját később határozzák meg. Elutazott Budapestről a bolgár párt- és kormány- küldöttség (Folytatás az U oldalról) Ezután Kádár János elv­társ búcsúztatója követke­zett. Kedves Zsivkov elvtárs! Kedves barátaink! Kedves elvtársak, elvtárs­nők! — Most, amikor búcsút veszünk bolgár barátaink­tól ismét el kell monda­nunk, hogy öröm és meg­tiszteltetés volt számunkra, hogy meghívásunkat elfő-- gadva ellátogattak hozzánk. — A testvéri Bulgária párt- és kormányküldöttsé­ge látogatásának legfőbb eredménye, hogy tovább erősödött népeink testvéri barátsága, találkozásaink során azon voltunk, hogy legalábbis nagy vonalakban megmutassuk önöknek szo­cialista építőmunkánk ered­ményeit­— A tárgyalásainkon ki­cseréltük tapasztalatainkat, megosztottuk gondjainkat — Találkozásunk feltét­len pozitív mérlege mellett külön öröm számunkra, hogy bolgár barátaink ta­pasztalhatták a magyar nép vendégszeretetét és azt a testvéri érzést, amely szivünkben él a bolgár nép iránt. — Kérem önöket, kedves Zsivkov elvtárs, tolmácsol­ják népüknek, bolgár test­véreinknek a magyar dol­gozók szeretetteljes üdvöz­letét és legjobb kívánsá­gait. — Szerencsés utat, a viszontlátásra kedves ba­rátaink! • A hosszantartó tapssal fogadott beszédek után a bolgár párt- és kormány- küldöttség tagjai búcsút vettek a megjelent magyar közéleti vezetőktől, a dip­lomáciai testületek képvi­selőitől, majd a fővárosi dolgozók küldötteitől. Úttö­rők virágcsokrot nyújtottak át a küldöttség tagjainak- Kádár János, a magyar küldöttség tagjai és más közéleti személyiségek az IL—18-as különrepiilőgép feljárójáig kísérték a ven­dégeket és szívélyes búcsút vettek tőlük. A repülőgép néhány perc múlva a ma­gasba emelkedett és élin­dult Bulgária félé. (MTI) Todor Zsivkov távirata Kádár Jánoshoz Todor Zsivkov, a Bolgár párt- és kormányküldöttség vezetője útban hazafelé a repülőgép fedélzetéről táv­iratot küldött Kádár elvtárs­nak: — A Magyar Népköztár­saság területét elhagyva a bolgár párt- és kormánykül­döttség, valamint a magam nevében szívélyes köszöne- temet küldöm önnek a me­leg fogdatatásért, amelyben bennünket részesítettek. A német és a berlini kérdésről KADAR JÁNOS. a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, a Ma­gyar Forradalmi Munkás­paraszt kormány elnök* Otto Winzer, az NDK külügyminiszterének első helyettese nyilatkozott a Monde című francia lap tudósítójának, s e nyilat­kozatában foglalkozott a német és a berlini kérdés­sel, valamint Franciaor­szág és az NDK viszonyá- vaL Nyomatékosan síkraszállt a német nép önrendelke­zési jogáért. Ezzel össze­függésben elutasította Mende bonni alkancellár- nak és más nyugatnémet politikusoknak azt a ja­vaslatát; hogy a „szövet­ségesek védnökségé alatt” létesítsenek úgynevezett össznémet bizottságokat. Winzer rámutatott, hogy e javaslatok elfogadása „visszatérés lenne a meg­szállási rendszerhez*’ és a német nép feláldozná dön­tési jogát Részletesen foglalkozott a külügyminiszterhelyettes a nyugat-berlini problé­mával. Megállapította, hogy az NDK és a nyugat­berlini szenátus tavaly de­cember 17-i megállapodása (a látogatási engedélyek ügyében) első lépés volt a megegyezés útján. Még a nyugati hatalmak is — beleértve Franciaországot — kedvezően reagáltak erre a megoldásra. E meg­egyezés bizonyos mértékig csökkentette a feszültsé­get, amelynek forrása különben mindig Nyugat- Berlin volt. „Éppen ezért kívánatos lenne, hogy ja­vaslatainknak megfelelően a megállapodást meghosz- szabbftsuk’* — mondotta. A Monde tudósítója megkérdezte, vajon az NDK kormánya most is ideális megoldásnak tarta­ná-e, ha Nyugat-Berlint szabad várossá nyilváníta­nák. Winzer igenlően vá­laszolt. de hozzáfűzte azt is, hogy Nyugat-Berlin számára már most kívána­tosak lennének bizonyos részleges megoldások is, amelyek hozzájárulnának a nyugat-berlini helyzet enyhüléséhez. Az ilyen részleges megoldásoknál azonban figvelembe kell venni a realitásokat. A legfontosabb feltétel a fennálló határok elisme­rése. Erre már az Egvesült Államok bizonvos körei is ráeszméltek. Csak ily- módon kerülhet sor a két német állam békés kaocso- latainak megteremtésére, a kereskedelem és az ösz- szeköttetés fejlesztésére, a megoldatlan problémák fokozatos rendezésére, — hangoztatta. Ami Nvugat-Berlip és Nyugat-Németország össze­köttetéseit illeti. Winzer elmondotta, hogy az NDK már több mint tíz eszten­deje ellenőrzi a frontvá­rosba irányuló és az on­nan kiinduló személyi- és áruforgalmat. Az NDK kormánya ugyanakkor is­mételten kijelentette, haj­landó megegyezni minden érdekelt állammal a tran­zit-forgalomról. Magától értetődően az NDK kor­mánya szigorúan megtart­ja az egyenjogú tárgyalá­sok eredményeként válla­landó kötelezettségeit. Ez nem zárja ki bizonyos, biz­tosítékok vállalását sem. A Monde tudósítója ez­után az NDK és Francia- ország kereskedelmi kap­csolatainak fejlesztéséről érdeklődött. Winzer vála­szában közölte: „kétségte­lenül vannak új lehetősé­gek a szocialista államok és a nem szocialista orszá­gok kereskedelmének ser­kentésére.., Az NDK és Franciaország kereskedel­mének lehetőségei még nincsenek teljesen kiak­názva* Ennek előmozdítását szolgálná — jelentette lei Winzer —, ha Franciaor­szág Berlinben kereskedel­mi kirendeltséget létesíte­ne, amely megvizsgálná, mily lehetőségei vannak a kereskedelem bővítésé­inek. Franciaország is cse­lekedhet úgy, mint Nyü- gat-Németország, amely már számos szocialista or­szágban létesített kereske­delmi képviseleteket Frázisok mögött aknamunka Szagatelján, a TASZSZ szemleirója részletesen elemzi azt a beszámolót, amelyet Averell Harriman külügyi államtitkár az ame­rikai képviselőház külügyi bizottságának — európai ügyekkel foglalkozó albi­zottságában tartott „a ke­let-európai helyzetről”, A külügyminiszterhelyet­tes beszámolójában ismer­tette, hogy az utóbi évek­ben számos kelet-európai szocialista országban „lé­nyeges javulás következett be” mind gazdasági téren, mind a szocialista rendszer megszilárdulása terén. Kül­földön is lényegesen emel­kedett tekintélyük. Ezzel a megállapítással azonban ki is merül Har­riman realizmusa és ami­kor kísérletet tett, hogy elemezze ezeknek a jelen­ségeknek okait, a dullesi idők zavaros, az élet által régen elvetett pozícióból kiindulva végezte el azt — állapítja meg a Szagatel­ján. Milyen politikát szán­dékszik folytatni az Egye­sült Államok külügymi- nisztéruma a kelet-európai szocialista államokkal szem­ben? Mr. Harriman meg­ígérte a kongresszusi kép­viselőknek, hogy az Egye­sült Államok politikája „e téren nem marad tétlen”. Meglehetősen átlátszóan utalt arra, hogy az USA minden „békés eszközzel’’ törekedni Sog a kelet-euró­pai szocialista országok és a Szovjetunió kapcsolatainak gyengítésére. Nem nehéz felfedezni, — hogy az amerikai diplomá­ciának ebből az egész prog­ramjából — Harriman kö­dös fogalmazásai ellenére — messzire bűzlik a dúl le­sd „felszabadítás! politika’’ amely a múltban annyiszor vitte veszélyes külpolitikai zsákutcába az Egyesült Ál­lamokat — szögezi le a TASZSZ kommentátora. Washingtonban talán ko­molyan hiszik, hogy a nyu­gat és kelet közötti kapcso­latok normalizálásáról han­goztatott frázisok leple mö­gött büntetlenül folytathat­ják aknamunkájukat a szo­cialista államok ellen? Ha az amerikai külpolitikának ez az iránya — akkor ez rendkívül kilátástalan és veszélyes irány — állapít­ja meg a szemleíró. Averell Harriman régi diplomata. Neki természe­tesen emlékeznie kell arra, hogy még „a felszabadítá- si politika” megalkotója, John Foster Dulles is éle­tének utolsó hónapjaiban nyilvánosan beismerte a politika tarthatatlanságát. Felmerül hát a kérdés: mi­ért kell életre galvanizálni a tetemet és reális értéke­lések helyett idejétmúlté, be nem teljesülő álmokkal traktálni a kongresszusi képviselőket? — írja befe­jezésül Szagatelján, Budapest, 1964. márc. 13. TODOR ZSIVKOV a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertaná­csának elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom