Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-15 / 63. szám
1964. március 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLA» s A párt agrárpo jól szolgálja a mezőgazdaság fejlődését Németh Károly elvtárs felszólalása a megy ei pártbizottság ülésén Amint pénteki lapszámunkban megírtuk, a megyei párt- bizottság március 11—12-i kibővített ülésén részt vett és felszólalt Németh Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Az alábbiakban Németh elvtárs felszólalásának rövidített szövegét közöljük. Mindenekelőtt azt szeretném elmondani — kezdte felszólalását Németh elvtárs —, mi indokolta a mezőgazdaság helyzetének és további feladatainak napirendre tűzését pártunk Központi Bizottságának februári ülésén. Mindenekelőtt az, hogy eltelt két esztendő, amióta a magyar mezőgazdaság a szocialista nagyüzemi viszonyok között dolgozik. Számba kellett vennünk, hogyan érvényesül és helyesen segíti-e a párt agrárpolitikája a szocialista viszonyok között a mezőgazdaság fejlesztését, meddig jutottunk el a termelés fejlesztésében és a termelőszövetkezetek megerősítésében. Indokolta ennek a kérdésnek a napirendre tűzését az is, hogy a mezőgazdaság az a terület, ahol a népgazdaság fejlődésének szempontjából igen jelentős tartalékok vannak. A számvetés, amit a Központi Bizottság elvégzett, azt mutatja, hogy mezőgazdaságunk az átszervezés után is egészségesen fejlődik. Erről a termelés, s a felvásárlás számai tanúskodnak. A magyar mezőgazdaság a szocialista átszervezés befejezése óta hat-hét százalékkal növelte termelését és 13 százalékkal több árut adott a népgazdaságnak, mint 1961-ben. Ezzel egyidőben javultak dolgozó parasztságunk életkörülményei és munkaviszonya. Beruházások, építkezések, a gépesítés, a nagyarányú öntözés és sok más hasonló tényező könnyítette meg a dolgozó parasztság munkáját. Hogy mást ne említsek, a gabonabetakarítást tavaly már 80 százalékban gépek végezték. Ha figyelembe vesszük, hogy mindezek az eredmények a szocialista nagyüzem kialakításának kezdeti időszakában jöttek .létre — amikor még csak kis mértékben sikerült megteremteni a korszerű gazdálkodás legfőbb termelési alapjait, amikor még a dolgozó parasztság jelentős része is küszködött a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés problémájával — ez igen figyelemre méltó, biztató eredmény. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a mező- gazdaság nem minden területen teljesítette tervét az utóbbi két esztendőben. Ennek legfőbb okozója a kedvezőtlen időjárás volt. De hozzájárultak ehhez a vezetésben és részben a tervezésben elkövetett hibák és itt-ott a munkafegyelemben meglévő lazaságok is. Mindezt egybevetve is azt kell mondanunk, hogy átjutottunk a kezdeti nehézségeken. — Termelőszövetkezeti parasztságunk, egész társadalmunk segítségével leküzdötte a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés nehézségeit. Pártunk Központi Bizottsága februári ülésén tehát joggal állapíthatta meg, hogy agrárpolitikánk, amelyet az elmúlt években a dől gozó parasztsággal együtt alakítottunk ki jól szlogálja a magyar mezőgazdaság fejlődését és ezért semmilyen jelentős kérdésben alapvető változtatásra nincs szükség. — Ezek után Németh elvtárs a megye eredményeiről szólva többek között ezeket mondta: A legnagyobb elismerés hangján lehet szólni arról az eredményről, amelyet a megyei mezőgazdasági dolgozói, a termelőszövetkezeti parasztok tavaly a kukoricatermesztésben elértek. Több mint 17 mázsás kukoricatermést takarítottak be holdanként. Világszínvonalon is elismerésre méltó a tsz-ekben elért 199 mázsás holdanként! cukorrépa átlagtermés és az is, hogy a termelőszövetkezetekben, — amelyeknek többsége csak a közelmúltban rakta le a nagyüzemi állattenyésztés alapjait, száz tehén után kilencven a borjúszaporulat. Amilyen örvendezve tud szólni az ember a termelő- szövetkezetekben elért eredményekről, annyira elszomorítja az, hogy Szolnok megyében az állami gazdaságok, — amelyek pedig úttörő szerepet töltöttek be ebben a megyében is, sok jó gyakorlati szakembert adtak a tsz-eknek, felkarolták a korszerűt és segítették azt elterjeszteni az egész mezőgazdaságban, — az utóbbi időben mintha megrekedtek volna egy kicsit a fejlődésben. Ügy gondolom, ezt semmi sem indokolja. A Szolnok megyei állami gazdaságok vezető garnitúrájában, dolgozóiban megvan az a képesség, hogy ebből a hullámvölgyből kikerüljenek és az állami gazdaságokat ismét a korszerű mező- gazdaság fejesztésének mozdonyává változtassák. Ezt el is várja az állami gazdaságoktól az ország. Ha azt tekintem, hogy az állami gazdaságokban az egy szántóegységre jutó termelési alap ebben a megyében 10 400 forint, a termelő- szövetkezetek 3650 forintjával szemben, hogy az anyagi ellátásuk műtrágyában, — vegyszerben, keveréktakarmányban és minden tekintetben lényegesen jobb mint a termelőszövetkezeteké, akkor kiderül, hogy nemcsak a személyi —, hanem az anyagi feltételei is megvannak annak, hogy az állami gazdaságok ismét minden vonatkozásban az élvonalban járhassanak. A felszólalók közül is többen észrevételezték — mondotta ezután Németh elvtárs —, hogy bár az anyagi-, és műszaki megalapozás területén nagy az előrehaladás, mégis sok még a hiány. Kevés a különböző munkagép, elavult a kombájnok és a traktorállomány egy része ebben a megyében, hiszen itt az elsők között került sor a gépesítésre az akkori lehetséges színvonalon. Szó- vátették itt, hogy kevés a pótkocsi, stb. Ezek az igények jogosak. Törekszünk arra, hogy mindezek a hiányosságok mielőbb megszűnjenek. Ezt misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mezőgazdaság részesedése a népgazdasági összes beruházásokból a másik ötéves terv végéig 25 százalék lesz. Ez kibír minden nemzetközi összehasonlítást. A fejlődés ütemét tekintve a fénykorát élő egyes fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban sincs ilyen arány. Ebben az évben megközelítjük. jövőre pedig be is fejezzük a gabonabetakarítás teljes gépesítését. Előre haladunk a szalma és a kukoricaszár gépi betakarításában. így sorolhatnám tovább azokat a számokat, amelyek mutatják, hogy a magyar mező- gazdaság anyagi- és műszaki megalapozására az idén és ezután is nagy ösz- szegeket fordítunk. Mégis azt mondom, hogy az eddigieknél jobban kell gazdálkodnunk. Elsősorban azzal, ami rendelkezésre áll. Ebben a megyében az idén 478 millió forint értékű beruházás valósul meg a mezőgazdaságban. Ez többek között azt jelenti, hogy 404 új traktort, 114 gabonakombájnt, sokszáz pótkocsit kap a megye Építkezünk, fejlődik az öntözés és így tovább. Ami már rendelkezésre áll, az sem kevés. Nem kevés az a 76 000 szarvas- marha-, '230 000 sertés férőhely, ’amit az utóbbi években a nagyüzemekben létesítettek. A megyében az idén 100—105 000 holdat öntöznek. Hat és félmillió naposcsibe keltetéséhez van kapacitás, több a műtrágya, a vegyszer, stb. Ha figyelembe vesszük viszont, hogy a nagyüzemekben többszáz szarvas- marha- és sertés férőhely áll üresen, 140 fejőgép garnitúrából 25 üzemel, és hogy mennyi traktor nem üzmel két műszakban, mennyi öntözőberendezés az, amely az elérhető 1200—1300 óra helyett csak 5—600-at’ üzemel, jogos az az észrevétel, hogy figyelmünket a meglévő felszerelések jobb. komplettebb kihasználására kell mindenekelőtt fordítanunk. Mint ilyen lehetőségre, szeretnénk utalni a mező- gazdaság legfőbb termelő eszközével, a földdel való okosabb, ésszerűbb gazdálkodásra. Ha a földvédelmi törvényeknek ellentmond más jogszabály, azt korrigálni kell. De addig is legfőbb az értelem, a szociális érdek parancsszava. Okosabban kell gazdálkodni a szántófölddel mindenkinek. Ez országos érdek. Tehát, ha egy üzem. egy major kijelöléséről van szó, egy útvonal vezetéséről vagy bármilyen létesítmény megvalósításáról van szó, mindig keressük az ésszerű utat, amellyel a termőföldet is védjük. A falai termőerejének állandó növelése minden jó gazdának állandó gondja — hangsúlyozta továbbá Németh elvtárs, — és mindent megtesz annak érdekében, hogy minél több szervestrágya kerüljön a földre. A szakemberek számítása szerint Magyarországon egy esztendőben a trágya helytelen kezelése következtében annyi hatóanyag megy veszendőbe, mint a mező- gazdaság jelenlegi egy évi összes trágyafelhasználása. Ez is a tartalékokhoz tartozik. Azzal az elmélettel is szeretnék vitázni, amely mindenek elé helyezi a műtrágyát. Nem ezért, mintha a műtrr^va jelentőségét lebecsülném. Hanem éppen azért, mert a műtrágya okos, okszerű felhasználása, a helyes gazdálkodás egyenesen megköveteli a szervestrágyával való helyes gazdálkodást A növénytermesztés kérdései közül megemlítem röviden a kenyérgabona termesztést. Magyarországon meg lehet és meg kell termelni az ország teljes kenyérgabona szükségletét. 8s ebből minden üzemnek vállalnia kell a reá eső részt. Bár országunkban a táplálkozás jobb összetétele következtében csökken az egy főre eső kenyér, liszt fogyasztás, a központi készletekből kielégítendő szükségletek mégis évről évre növekszenek. Miért? Azért, mert egyre kevesebben sütnek otthon kenyeret, csökkent a malmi vámőrlés, néhány esztendő alatt 80 000 vagonról 40 000 vagonra. Nem mehetünk tőkés piacokra, drága valutáért gabonát vásárolni, mert az a drága valuta másra kell, műtrágyára* különböző mezőgazdasági gépekre és egyéb, az ország számára nélkülözhetetlen anyagokra, berendezésekre. Meg .kell termelnünk tehát idehaza a kenyérgabonát. Az elkövetkezendő jónéhány esztendőben a kenyérgabona vetésterület mostani mértékét nem • csökkenthetjük, még a hozamok növekedése esetén * sem. Úgy gondolom, hogy nálunk megvannak az ősz-’ szes szükséges alapvető feltételei annak, hogy ennek a feladatnak maradéktalanul eleget tegyünk. __A takarmánytermesztésről is szólt Németh elvtárs. Megemlítette hogy a Magyarországon felhasznált abraktakarmányoknak mintegy 70 százaléka kukorica. A terület növelésére kell törekedni. Ennek is megvannak az ösz- szes szükséges feltételei. Megvan a gépi feltétel, a megfelelő minőségű vetőmag, egyre nagyobb mértékben áll rendelkezésünkre a gyomirtó vegyszer, amit bátran kell használni. Ha figyelembe veszem, hogy a cukorrépa vetésterülete is jelentősen megnövekedett és ápolása nagyjából azonos időben jelentkezik, mint a kukorica kapálása, akkor gondolom érdemes a kukoricában nagyobb mértékben alkalmazni a vegyszert. Nem jó dolog — folytatta Németh elvtárs —, hogy a lucernatermesztés egyik fő körzetében, Szolnok megyében — ahol több mint százezer kát. holdon termesztenek lucernát — még a 14 mázsát sem érte el az egy holdra eső termésátlag az elmúlt esztendőben. Fertőzöttek a lucernák arankával, ahogy hallom, elég jelentős területeket ki kell szántani, új telepítéseket kell létesíteni. Gondolom — mondotta a Központi Bizottság titkára —, megvan minden lehetősége annak, hogy Szolnok megyében szinte egyik évről a másikra a 14 mázsás holdankénti átlagot legalább 20 mázsára emeljék. Ez pedig azzal az eredménnyel járhat, hogy a megyében hatszázezer mázsa jóminőségű lucernaszéna többlethez jutnak a mezőgazdasági üzemek. Tehát ennek a nagyon fontos takarmánynövénynek a termesztésével összefüggő feladatok megoldására érdemes és szükséges megkülönböztetett figyelmet fordítani. Szilárd takarmányalapok megteremtése lehet a biztos bázisa annak, amit itt hallottam: egy holdról egy mázsa húst, száz holdról száz mázsa húst. Szép feladat ez, támogatni kell. Nem sablonosán, mert ahol 134 mázsát termeltek száz holdról, világos, ott már százötvenet kell termelni. Az állattenyésztésben kétirányú feladat megoldásával lehet csak a Központi Bizottság határozatában kitűzött céloknak eleget tenni- Növelni kell minden nagyüzemben az állat-, mindenekelőtt az anyaállományt, a tehén- és a koca- állományt. Közben el kell érni, hogy a háztáji gazdaságok állatállománya ne csökkenjen, sőt bizonyos területeken növekedjék is. — Hiába fektettünk jelentős összegeket a nagyüzemi állattenyésztés fejlesztésére, ha közben nagyobb mértékben csökken a háztáji állomány, mint ahogyan azt a közösben a lehetőségeinkhez mérten növelni tudjuk. Tehát tényleges termelésbővülést a nagyüzemi építkezésbe fektetett összegek akkor jelenteinek, hogyha a háztáji gazdaságok állat- állománya nem csökken. A termelőszövetkezeti közös vagyont növelni kell. Növelni kell azokat a befektetéseket, amelyek lehetővé teszik a közös termelést, a közös árutermelés növekedését és ezen az alapon a közösből származó jövedelem növekedését is. A számok itt világosan beszélnek arról, hogy ennek az elvnek megfelelő gyakorlatot folytatunk. Itt Szolnok megyében ahogy a számokat néztem a szövetkezeti gazdaságok közös vagyona 3.2 milliárdról 3.6 milliárdra növekedett. — Elvtársak, a jövőben is ezt az utat járjuk. A közös gazdaságok megerősítése többek között attól is függ: helyesen valósítjuk-e meg a párt politikájának azt a fontos elvét, hogy a háztáji gazdaságokat a közös gazdaságok szerves részének kell tekinteni. Mit jelent ez? Mindenekelőtt azt, hogy miközben elsődlegesen a közös gazdaságokat fejlesszük az adottságainkhoz, a realitásokhoz igazodva kihasználjuk a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségeket. Sajnos, sok vonatkozásban ezt — és sok szövetkezetben — nem is tudtuk megfelelően végrehajtani. A háztáji sertésállomány számának alakulására vonatkozóan Németh elvtárs többek között elmondotta azt is: Ha azokat a falusi pa- parasztembereket, akik ma önellátók, sőt árut adnak bizonyos vonatkozásban a népgazdaságnak, központi készletből kellene ellátni, megoldatlan feladatok elé kerülne a magyar népgazdaság. Ha az elvekben egyetértünk, akkor tovább kell lépni a gyakorlati megvalósítás útján, mert az elvekkel való egyetértésnek a gyakorlat a kritériuma. Az, hogy az adott szövetkezetben valóban létrehozzák-e a javasolt háztáji bizottságot, amelyek a közgyűlés megbízása alapján foglalkoznak ezzel a fontos kérdéssel, biztosítanak-e megfelelő számban és minőségben, legelőt, takarmányt, stb. Itt tehát ténylegesen az elv és a gyakorlat egységének a megvalósítását kell napirendre tűzni még azoknak a termelőszövetkezeti vezetőknek is — mert hallottam, hogy azért akad ilyen is—, akik bár a nyilvános szereplésükkor szidják a háztáji gazdaságot, azért négyöt disznót is eladnak a háztáji gazdaságukból. A* anya"! érdekeltségről is szólt Németh Károly. — Nem lehet vitás — mondta —, hogy azokban az eredményekben, amelyeket a termelőszövetkezetek országszerte elértek, egyre döntőbb szerepet játszik a személyi, anyagi érdekeltség -mind szélesebbkörű alkalmazása. Azt lehet mondani, hogy ez a mi termelő- szövetkezeteink többségében polgárjogot nyert és helyesen alkalmazzák is. Erről azért szólok, mert van olyan hibás felfogás, hogy az anyagi ösztönzők alkalmazása, a prémium csak a gyenge termelőszövetkezetek módszere. Nem. Ennél sokkal több az, elvtársak. Ez a szocializmus építésének egyik alapvetően fontos elve és gyakorlata nemcsak most, hanem a jövőben is. Gondolkoznunk kell viszont azon, hogy tökéletesítsük ezeket a formákat, kiterjesszük azokra az ágazatokra, ahol még nem alkalmazzák. Keresni kell azokat a legjobb formákat, amelyek leginkább megvalósítják a közösség és az egyén érdekeit. Összeegyeztetik azokat az érdekeket, amelyek abban az irányban hatnak, hogy a közös termelés növekedjék^ hogy jobb minőségű munkát végezzenek, hogy a családtagokat bevonják a munkába és így tovább. Az is nagyon fontos, hogy ezeket az ösztönzőket éppen úgy karban tartsuk, mint ahogy karban kell tartani az ipari üzemekben a normákat. Ez alatt én azt értem, hogy ha fejlődnek, változnak termelés technikai, műszaki feltételei, akkor ezzel összhangban változni kell ( a részarányoknak is. Természetesen az anyagi alapok megteremtése, *z anyagi érdekeltség helyes alkalmazása egymagában nem hozhatja meg ä kívánt eredményt. Szükség van az erkölcsi ösztönzőkre is, arra, hogy a termelőszövetkezetekben mindennapos politikai felvilágosító munka folyjon, amelynek a mozgató ereje legfőbb képviselője, megvalósítója a falun, a termelőszövetkezetben a mezőgazdasági nagyüzemben dolgozó pártszervezet, az ott dolgozó kommunisták legyenek. A falun dolgozó kommunisták eddig is sokat tettek annak érdekében, hogy a párt agrárpolitikája, a parasztság támogatásával és egyetértésével a megvalósítás útján haladjon előri Szerepük, felelősségük ebben a vonatkozásban a jövőben is csak növekszik. Miközben a termelőszóvetkezeti kommunisták politikai nevelésére, marxista- leninista képzésére nagy figyelmet kell fordítani, nem hanyagolhatjuk el azt a fontos feladatot sem, amely a párt szervezeti megerősítése terén reánk hárul. Ahhoz, hogy ezen a téren előre tudjunk menni, a szövetkezeti demokrácia teljesebb körű érvényesítése szükséges. Nagyon sok termelőszövetkezetben nem tartják meg még rendszeresen a közgyűléseket, s a megtartott közgyűlések is formálisak, nem a szövetkezet életét érintő legfontosabb kérdésekről vitatkoznak azokon. A vezetők sokszor figyelmen kívül hagyják a tagok észrevételeit és nem a közgyűlésen döntenek a legfontosabb beruházási, és olyan fontos kérdésekben, mint például az anyagi érdekeltséggel kapcsolatos ösztönző alkalmazása stb. Ez nagy hiba. Mert ha kialakul egy szövetkezetben a „munkaadó” és a „munkavállaló”, tehát főnök és alkalmazott egészségtelen viszonya, a termelőszövetkezetben ez olyan energiától fosztja meg a magyar mezőgazdaságot, amely pótolhatatlan. Mimién szövetkezeti vezetőnek, az állami szervekben dolgozó elvtársaknak harcolni kell ezért, hogy maradéktalanul érvényre jussanak a termelőszövetkezeti tagok törvényes jogai. A szövetkezet vezetői és a tagok együtt gazdák. Ha még pontosabban fogalmazunk,. akkor azt kell mondani: Nem a szövetkezet tagsága van a vezetőkért, hanem a vezetőknek kell lenni a szövetkezet tagságáért. A termelőszövetkezet gazdálkodási eredményei mellett a jövőben nagyobb mértékben figyelemmel kell lenni arra is, hogy az adott szövetkezetben hogyan érvényesül a demokrácia, mi. lyen a vezetőség és a tagok viszonya, hogyan kovácso- lódik a termelőszövetkezeti parasztság egysége, amely a legfőbb tényezője az előttünk álló feladatok megoldásának — mondotta befejezésül Németh Károly elvtárs.
