Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
1984. március 1. SZOLNOK MEGYEI NCPLAI Előbb versenyt, rendszeres értékelést, nagyobb nyilvánosságot A termelőszövetkezetekben folyó szocialista munkaversenyről tanácskoztak Pénteki lapszámunkban hírüladtuk, hogy a megyei versenybizottság csütörtökön Tíszaföldváron tartotta idei első ülését.. A termelőszövetkezetekben folyó versenyről, a megyei versenybizottság munkájáról Kasza Béla, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályvezetője, a versenybizottság titkára számolt be. Elmondotta, hogy a tsz-mozgalommal egyidőben alakult ki a verseny, s az évek során tovább fejlődött, tökéletesedett. Az 1962-ben megjelent kormányhatározat egységes irányelveket, adott a versenyszervezéshez, megszabta a részvétel feltételeit. E határozat alapján látott napvilágot a Földművelésrásban eddig öt brigádnak ítélték oda ezt a megtisztelő címet. Ezek közül kettő a tiszaföldvári Lenin Tsz- ben működik, egyik a baromfitenyésztésben, a másik a zöldség- és gyümölcs - kertészetben. Egyöntetűen kérik a tsz-ek vezetői — s ezt a megyei versenybizottság is támogatja —, hogy a felsőbb szervek adják ki a szocialista brigádmozgalom szervezésének irányelveit, s ezzel egyidőben intézkedjenek a jelvény, zászló, oklevél és brigádnapló formájáról is. Tavaly 272 ifjúsági brigád és munkacsapat, ősz- szesen 13 800 fiatal vett részt a nemes vétóira az ifjúsági versenyekről szólt. Fehér Lajosné pedig hangsúlyozta a nőtanácsok szerepét, az asszonyok még fokozottabb bevonását a munkába, a versenybe. Második napirendként Lakó István, a versenybizottság szakelőadója terjesztette a versenybizottság elé a különböző kategóriákban legjobb eredményt elért termelőszövetkezeteket. A három első helyezett: a zagyvarékasi Béke, a jászboldogházi Aranykalász és a kungyalui Zöldmező Tsz. A megyei versenybizottság a legjobb eredményt elért közös gazdaságokat felterjeszti az országos versenybizottsághoz. A versenybizottsági ülés elnöksége ügyi Minisztérum végrehajtási utasítása a verseny bN zottságpk létrehozásáról, működéséről, a versenyértékelés módjáról. Nagy lendületet adott a versenymozgalomnak, a megy«, járási, városi és községi versenybizottságok újjászervezése, tervszerűbb működése Túrkevén, Karcagon és a szolnoki járás több termelőszövetkezetében öntevékenyen alakítottak versenybizottságokat. A jó tapasztalatok alapján ajánlható minden nagyobb tsz-ben a versenybizottságok létrehozása. Számot adott Kasza elvtárs az 1963. februárjában alakult megyei versenybizottság tevékenységéről is, majd ismertette, hogy tavaly 173 tsz közül 125 vett részt az országos termelési versenyben kedésben. Több országos helyezést szereztek meg. A beszámolókat követő vita hasznos észrevételeket, javaslatokat tartalmazott. Takács Viktor, a beseny- szögi Lenin Tsz elnöke helyeselte, hogy a szocialista brigádok jelvénye, oklevele egységes legyen, s ne azonos az ipari munkásokéval. Javasolta, hogy azoknak a tsz tagoknak, akik 10—15 éve dolgoznak a közös gazdaságokban, törzsgárdajsl- vényhez hasonló kitüntetést is adjanak. Mennyi László, Tisza József és Vereczkei Imre a verseny nyilvánosságára az .elért eredmények népszerűsítésére, a termelőszövetkezeti pártszervezetek, nőbizottságok ilyen irányú tevékenységére hívta fel a figyelmet. Kovács Béla, a KISZ megye bizottságának titkáFehér Lajosné, az Orszr. gos Nőtanács osztályvezetője, felszólalás közben Termelőszövetkezeti Tanács, a Földművelésügyi Minisztérum és á Nőtanúes által meghirdetett baromfi- tenyésztők országos versenyéhez megyénkből 99 munkacsapat 436 tagja csatlakozott. A tiszafüredi Hámán Kató Tsz-ben dolgozó Kanál lAszlóné munkacsapata országos második helyezést ért el. Hárman 24 9.30 naposcsibét neveltek fel 2,7 százalékos elhullással tízhetes korig, 1,06 kilogrammos átlagsúly- lyal. Egy kilogramm hús előállítására 3,54 kilogramm takarmányt használtak feL Tavaly ötven brigád és száznegyvenkét munkacsapat összesen, 2 763 tagja tűzte célul ,a szocialista brigád cím elnyerését. Az eredményeket most értékelik a tsz-ekben. A szolnoki já4 ni fáirajf\gaszórő irakioros A tiszaugi kövesút mentén egy fiatal traktoros köröz a gabonatáblában. Műtrágyát szór az őszi árpára. Hirtelen megáll és a gép farához csatolt műtrágyaszórót vizsgálja. Épp akkor ér oda Szabó József zetoros aki bejáratáson van gépével. A tizennyolc éves Szentesi László nem tudná a hibát kijavítani. Jól jött a tapasztaltabb zetoros segítsége. Zsebéből egy csavart szed elő és pár perc alatt kijavítja • a meghibásodott műtrágyaszórót. A gazdaságban eddig mintegy hétszáz holdon szórták ki a műtrágyát. A fiatal traktoros százötven holdat végzett el. Most a nagyobb hatásfokú külföldi ammcniumnitrátot adagol. Nyolcvan kilogrammot holdanként. Mint mondja, néhány nap alatt végeznek a kalászosok fejtrágyázásával. Sietős a dolga. Gyorsan befejezzük a beszélgetést. A fiatal traktoros felpattan az RS 09-es gépére és folytatja a körözést a gabonatáblán. vm mi ÚJÍ játékforma, 1naggobb , nyeremények I Jelentős fejlődés előtt a megye építőipara Nemcsak hazánkban, hanem a világ valamennyi civilizált államában megkülönböztetett gonddal foglalkoznak a beruházó Iparágakkal — s ezek közül is ki szokták emelni az építkezést. Okkal, mert az új létesítmények — a beruházó ipar termékei — a fejlődés, előrehaladás [legközvetlenebb fokmérői, I melyek akár még panorá- i mában is bizonyítanak. Az impozáns városképen I túl természetesen számunk- j ra — szocialista építő- i munkánk szempontjából ! — a közvetlen igények kielégítése és » felnövő generáció érdekében fontos az építőipar. Nem véletlen, hogy pártunk 1964. február 20—21-i ülésén külön is foglalkozott az építőipar helyzetével és hasznos elvi, gyakorlati útmutatásokat adott a további munkához. Nemcsak az építőmunkásokat, szakembereket, hanem túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a megye lakosságának széles rétegét is érdekli beruházásaink helyzete, s ebből kifolyólag a beruházást tervező, kivitelező vállalatok munkája is. Egyik ember lakásproblémájának megoldását, a másik magának, vagy családja valamelyik tagjának új munkalehetőséget, gyermekének közeli iskolát, bölcsődei férőhelyet, szórakozási, kulturálódási lehetőséget vár az új beruházásoktól, s természetesen az sem közömbös senki előtt, hogy az úi lakás kényelmes, használható-e, jól fűthetők-e az iskolák, kultúrtermek — a kórházak alkalmasak-e nívós gyógyításra, stb. Érdemes tehát közelebbről is megismerni megyénk építőiparának hely- zeigt. Mindenekelőtt szembetűnő *— helybeliek és idegenek előtt egyaránt •— a sok impozáns új épület, mely a megveszékhelvet. de egyre inkább megyénk többi városait, s községeit szépíti. A második ötéves terv Időszakában megépült a megyében egyre javuló minőséggel 6860 lakás, tíz óvodai intézmény, 550 férőhellyel, s százharmincöttel bővült a bölcsődék befogadóképessége. Ezek közvetlenül a lakosság életkörülményeit javítiák. Évenként 800—850 millió forint értékben készülnek megyénkben az úgynevezett termelő beruházások: gyárak, üzemek, mezőgazdasági épületek, melvek a népgazdaság álló alapjait gyarapítják, a nemzet va- gyonosodását jelentik. Hazánk — megyénk történetében sosem fordult elő. hogy ilyen összegeket költöttek volna építkezésekre. S mindez nem egészen ötezer építőipari munkás, technikus, mérnök és gazdasági dolgozó keze munkája nyomán született és születik. ...És, hogy a Központi Bizottság legutóbbi határozatával ismét rájuk irányította a figyelmet, az a bizalom jele, s egyben azt is jelenti, hogy még többet, még eredményesebb tevékenységet várunk a beruházó, építő apparátustól. Legfontosabb talán az. hogy a tervbevett beruházások egyáltalán elkészüljenek, ne húzódjanak át feleslegesen egyik évről a másikra — egyik módosított határdőtől a másikig. A megyei építőipar bár összességében teljesítette, sőt egy százalékkal túl is szárnyalta tavalyi tervét — mégis egy sor igen lényeges létesítménnyel adós maradt. Az Építésügyi Minisztérium felügyelete állá tartozó vállalat, mely a megyei építési volumen kétharmadát képviseli, jelentős beruházásokat nem adott át tavaly — közte lakást, termelőüzemet, raktár-, irodaépületet, stb. Általában az építési határidő be nem tartása az, ami legjobban hátráltatja a munkát, s tegyük hozzá -r- legtöbb bosszúságot okozza a lakosságnak is. Sajnos, évek óta alig tudnak valamit javítani ezen a helyzeten. A késedelmesen átadott munkák aránya 1963-ban 63 százalék volt, s tavaly az összes lakóépületeknek még mindig közel a felét határidőn túl adták át — az esős, fagyos negyedik negyedévben, s ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a mennyiségi és minőségi hiányok a költségvetési összegnek közel egytizedét tették ki — nem kell bővebben indokolni mennyire fontos cél, hogy a százalék szerinti tervteljesítésen beliül is javuljanak a minőségi tervszerűségi. termelékenységi, gazdaságossági mutatók. Erre természetesen — sem egyikre, sem másikra külön recept nincs. A legfontosabb, leginkább járható út azonban a munka megjavításához az ipar technikai alapjainak korszerűsítése, a munka jobb megszervezése. A Központi Bizottság határozatában közeli célként jelölte meg, hogy az építőipari kivitelezésnek mielőbb szerelő- ipari tevékenységgé kell válnia. Nos, megyénk építőiparára még inkább az jellemző, hogy közelebb áll a kézműiparhoz,' mint a korszerű építés-szereléshez. Ez utóbbi azt jelenti, hogy gyárakban készített kis-, közép- és nagyméretű elemekből a helyszínen csak az alapra „szerelik”, illetve összeszerelik az építményt. Bár az új, korszerű könnyű falazóanyagok alkalmazási köre lakásépítkező szinten némileg bővült. az előrehaladás igen szerény — sőt tavaly e tekintetben stagnálás következett be. 1962-ben az ösz- szes falazat 17.2, tavaly már csak 12 százaléka készült megyénkben a közepes nagyságú blokkból. A többit kisméretű, vagy üreges téglából rakták a kőművesek. úgy mint egv évszázaddal ezelőtt. Rendkívül alecs^nv az előregyártott panel és könnyű-beton födém-szerkezetek alkalmazásának aránya is. mindössze 30 százalékra tehető. A7. inazságr kedvéért meg kell mondani, hogy e tekintetben a kivitelező vállalatok — megfelelő segítség nélkül — alig tehetnek valamit. A használatos közénblnkkokat például Dunaúivárosból és Debrecenből kell beszerezni, mert a megyei énítő- anyagloar csak hagyományos méretű téslát. cserepet. kézi falazó blokkot állít elő. Alános és. előrelátó gyártmányfeilecztésne volna szükség’, mindenekelőtt a téglagyárakban. — Usvanakkor minden lehetőséget. sp?itsó»et mee kel! adni ahhoz, hoev a • Szolnokra telepítendő ÉnfiTet- elem (há^evár és vasbeton szerkezeteket wártó üzemi simán és ml el "hb megkezdhesse munka lát. A korszerű anvaeok mellett a korszerű énítőioar- ban a géneknek van nagy szerepe A számszerű fejlődés itt is nagy.’ mintegy ezer darabra tehető a megyei énítőöónnark. Néhány fnunknfetvamntnát — fűg- fffftecres szállítás, hefonkeverés, parkettgyalulás — a gépesítés foka kielégítőnek is mondható. A tanácsi és kisebb mértékben a szövetkezeti iparban is előrehaladtunk. A sok gép azonban csak akkor ér valamit, ha hasznosítják is. S itt még van tennivaló. A ’betonkeverők és habarcskeve- rők kihasználása még az 50 százalékot sem éri el. A torony- és autódaruk hasznos idejük egynegyedrészén állnak. Más kérdés, hogy a jelenlegi építőgéppark — még jobb kihasználás esetén sem adna teljes megoldást — ugyanis összetétele alapján alkalmatlan a nagy munkaigényű befejező munkák gépesítésére. Gépi vakolást például 1963-ban sem végeztek a megyében, a festés, meszelés részaránya is mindössze néhány százalék. Márpedig nem sok gyakorlati haszna van annak, ha az alapárok falazása jól halad, és a vakolás, meszelés húzódik hónapokig. Az átadási határidők betartása ezzel nem javul. A korszerű technológia és gépesítés jelentősen segítene az építőipar munkaerőhelyzetén is. Ma ugyanis már gond — nagy gond a szükséges munkáslétszám toborozása, s szinte krónikus a szakmunkáshiány. Nem azért, mintha megfelelő szervezés esetén is valóban kevés volna a munkáskéz. Átlagban 15—25 százalékos veszteségidőkkel számolnak a munkaidőn belül. Ezzel szemben tavaly mintegy 260 000 túlórát használtak fel — lényegesen többet, mint az előző évben. Ennél jelentősebb munkáskéz és munkaidőveszteség adódik az építőipar — vállalaton bélüli és mégin- kább vállalati felaprózó- dásból. A különféle házi- : lagos éöítőbrigádpk, karbantartó kőművesek öséz-' létszáma a megyében közel 4000 építőmunkást von el az építő profilú vállalatoktól és szövetkezetkezetektől. És itt a veszteség nem az, hogy ezek az emberek esetleg szükségtelen munkát végeznek! Ám az, ahogyan végzik — gyakran gépesítés nélkül, primitív módszerekkel, magasszintű műszaki irányítás nélkül, feltétlenül nagy veszteség. Talán korlátozni kellene különösen a mérnökök, technikusok, szakmunkások átáramlását az állami- ás szövetkezeti építőiparból a „sajátrezsis” munkahelyekre. Ezzel csökkenteni lehetne a fluktuációt, méh igen nagy méreteket kezd ölteni. A problémák tehát nagyok, de egyben- azt is jelentik. hogv számottevő tartalékot lehetne feltárni. ha megoldanák legalább egy részét. Ez persze nem megy könnyen. Nem volt szándékunk e helyen említeni az úgynevezett objektív akadályokat, mint a tervdokumentációk hiányát, az anyag (sóder, tégla) hiányát és késedelmes szállítását, melyek igen nagy feladat elé állítják az ipar vezetőit, szervezőit — s jer lentősen befolyásolják úgyszólván az egész tevékenységet. Ez kétségtelenül így van. Ám le kell küzdeni most a nehézségeket, legelőször is azokat, melyeket jóindulattal — erőfeszítéssel lehet. Biztosítani kell a munka magasfokú szervezettségét. hogy ne fecsér- lődjön el az igyekezet, a munkások szorgalma. Az építőiparra nagy leiadatok várnak ebben az évben. Az igények jóval magasabbak már most. mint a vállalatok, szövetkezetek megállapított kapacitása. A tartalékokkal bővíteni kell a szűkös lehetőségeket. bn,jy ne állhassa a további lődés útját. it*, lj
