Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-04 / 53. szám

$Wi. nsártóus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAÍ 5 Máarsay dr. ismét a betegei hozott Egy kitüntetés alkalmából Hétfőn Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnök- helyettese átadta dr. Kar­say Károlynál!, a megyei tanács vb egészségügyi osztálya vezetőhelyettesé­nek — SO. születésnapja alkalmából — az Elnöki Tanács kitüntetését a Ivlunka Érdemérem ezüst fökozatát, • A tanácsnál munkatár­sai elmondották: fáradha­tatlanul , munkálkodott az egészségügy szervezésében. Nagyfokú hivatásszeretet, tárgyilagosság jellemzi- Egyik kollégája pedig kis történetet is mesélt róla, mely bizonyítja, hogy nemcsak szellemileg, ha­nem fizikailag is nagysze­rűen tartja magát. Együtt indultak valamit elintézni, s a nála fiata­labb orvos egy pillanatra megállt egy kirakat előtt, s mire útjuk céljához ért, Karsay doktor már dolga végeztével frissen sietett le a lépcsőn. S ő csodál­kozva kérdezte: — Rakéta van a eipőd- beh, Károly bácsi? A hatvan esztendős Karsay Károly 86 éve or­vos és mindYégig Sgolnok megyében tevékenykedett. Pályájá­nak első állomása Tisza- őerzs volt, ahol az időseb­bek talán még ma is em­lékeznek rá, mint az első orvosra a faluban. Majd körzeti orvos lett, 1941-től pedig Tissaföldváron, Kar­cagon, Kisújszálláson mű­ködött. Az utolsó tizenkét évet a megyei tanácsnál töltötte, mint gyógyító- rocgelőeő előadó. Március­tól nyugdíjba mehetett volna, mégis új, érdekes feladatkört vállalt Karsay dr. Erről bszélgettünk két foghúzás között az SZTK rendelőjében Arcán a kitüntetés, az elismerés okozta öröm, szemében a hivatásuknak élő, kiegyensúlyozott idős emberek bölcs derűje csil­logott. — Mi az oka annak, hogy ismét visszatért a gyógyításhoz? — Úgy láttam, hogy elő­ző munkakörömet egészsé­gem veszélyeztetése nél­kül nem tudtam volna maradéktalanul ellátni — válaszolta. — Ezért helye­sebbnek tartottam, ha ezentúl ismét csak orvosi tevékenységet folytatok, melyet eddig is nagy sze­retettel végeztem. Sikerült régi elgondolásomat meg­valósítani, s most a tüdő­gondozottak betegellátását szervezem. A lényeg, a fő feladat az, hogy a gümő- kórban szenvedő fertőző betegeknek elkülönített rendeléseken próbáljuk elősegíteni a gyógyulást. Ennek a fogászati ágát ve­zetem. — Mi a jelentősége a fogászati szakrendelésnek? — Köztudomású, hogy a tbc-s betegeknek jól kell táplálkozniuk. S ha hiá­nyos, rossz a foguk az csak újabb bonyodalmak­hoz vezethet. A betegellá­tás fejlődésének jelenlegi állapotában jóval kevesebb akadály merült fel, mint eleinte véltük. A további eredményes munkához pe­dig elengedhetetlen az, hogy maguk a betegeb mennyire latján be a kezelés helyességét, mennyire érzik át fontos­ságát gyógyulásuk érdeké­ben. — Magánélete? — Néha kirándulok, s főleg három gyermekem­mel foglalkozom, akik máris jó úton vannak, hogy orvosi munkám folytatói, avatott kezű utódaim legyenek. Végül egy személyes jellegű kérdés: — Van-e valami szenve- , délye, megszokott apró kis elfoglaltsága? S a válasz megszívlelen­dő: — Nagyon szeretem hi­vatásomat, s mindig csak — dolgoztam. Selmeczy Attila Hagyományos formák — új színek Renoválások Szolnokon Az Ingatlankezelő Válla­lat az utóbbi időben a la­kóházak felújításánál a vá­roskép fejlődésére is gon­dol. Eddig a régi épületek re­noválásánál nem vették fi­gyelembe a hagyományos díszítőelemeket. , Tavaly már a Beloiannisz utca iá­ban a homlokzati kiugrá­sok magyaros tulipán mo­A Shakespeare-évforduló megünneplése megyénkben A Jókai villa A KÜZTI-nél már készí­tik azokat a terveket, ame­lyek alapján a következő másfél év alatt újjáépítik a szabadsághegyi egykori Jó­kai villát. Az író életévei és munkásságával kapcso­latos tárgyi és írásos do­Az idén az egész világon megünneplik Shakespeare születésének négyszázadik évfordulóját. Megyénkben a népművelési szervek és a Szigligeti Színház gondos­kodnak az évforduló méltó megünnepléséről. Szolnokon a Szigligeti Színház áp­rilis 16-án díszelőadás keretében ad'a elő a Lear királyt. A szolnoki Árkád eszpesz- szóban 23-án, Shakespeare születésnapján művész-estet rendeznek. Az esten a Szigligeti Színház tagjai a nagy drámaköltő legnépsze­rűbb műveiből adnak elő részleteket. A szolnoki VII. kerületi Nők Akadémiája kumentumokból Jókai em­lékmúzeumot rendeznek be. Az épületben működik ( majd a Madártani Intézet. A tervek szerint a villa kertjében Jókai emlékpar­kot létesítenek. A város vasúti gócpont, állomásán mindig sokan vár •mk átszállásra, A nemdo­hányzóknak, tanulóknak fenntartott váróteremben különösen a fűtőtestek kö­rül tömörülnek az utasok. Jólesik még a meleg. Itt a bejárat melletti sa­rokban egy csupa-fekete idős emberke viszi a szót. fekete a bajusza, a képén erősen kiütköző .sörte- mező. Sötét a szeme, mely­nek mohósága valahogy — összhangban van kissé fer­de, vértéiért szájának irigy vonásán l. Bőre sárgás, fa­kó óe fehér halántéka jelzi, — Haragszik a jóisten! — kekkeskedik a sárgákévá öreg s kevélyen tekint kö­rül, mert azt hiszi, hogy ügyes visszavágásáért neve­tik. — De öcsémuram nem eteti meg velem azt a masz­lagot, hogy én a magyarral egyenrangúnak tekintsem az őserdei négert, aki mar- haganéval keni be a fejét, mert azt hiszi, úgy szép... — Honnan tudja ezt, bá­tyám? — Onnét, ahonnét. Tu­dom. — Persze, maga azt gondol­ja, hogy mert ilyen harsogva állít mindent, magának van FAJI VITA jól benne van már az idő­ben. Nagy feltete kucsma bo­rul a fejére, háromnegyedes fekete télikabáija izmos — kis termetet sejtet. Fekete bársonynadrágja varrott élű. lábán varrott, dupla- talpas vadcszbakancs. Ami­lyen kicsi az ember, olyan nagyhangon szónokol. — Én ...ba se nézem az olyan embert, aki a maga magyar faját nem tartja különbnek, mint mondjuk a bocSkoros oláhot, a ci­gányt, vagy a négert... Ni­kém ne mondja, hogy azok is épp olyan emberek, — mint a magyar. Csak úgy sívit éles szavá­ból a gőg, beképzeltség a vele szemben ülő nyugodt arcú fiatalemberre, aki le­vetette bélelt lódenkabát- ját. és térdére könyökölve beszélget az öreggel, —r Nézze, bátyám, Fn — magát sose láttam, szíve­sen töltjük itt az időt egy kis eszmecserével, de miért csak ilyen gorombán tud társalogni? Higyje el, visz- sza tudnám adni a durva­ságát, de a korát tisztelem És most folytassuk, — azon az alapon, hogy egyi­künk se haragszik, jó? igaza— Ne keverje össze a körülményeket. Ha vannak primitív módon élő, elma­radott népek, annak az az oka, hogy nem is akarták őket kiemelni abból a sor­ból, akik kihasználták a munkájukat, elhordozták kincseiket, termelvényeiket — ingyen. Hallott a gyar­matosítókról? Tud arról — hogy Moszkvában, Párizs­ban, vagy Budapesten ta­nulnak néger fiatalok, akik mint kisgyerekek még az őserdőben szaladgáltak és most egyenrangú szellemi- képességű egyetemi hallga­tók az oroszokkal, franci­ákkal, magyarokkal? — Hát ha maga egyfor­mának tartja magát azok­kal a csúnya feketékkel, — én nem haragszom azért, de engem, hagyjon ki az összehasonlításból... Én ra­gaszkodom a magyar fa­jomhoz. Kihúzza magát a lamen­táló öreg, és megint körül néz, honorálják-e sikerét? Szeme ugrálásán látszik a neheztelés, amiért a siker elmaradt, — Bácsi, nem akarok ol­csó érveket mondani ma­gának. Olyat például, hogy maga nem nézi semmibe a négert, mert fekete a bőre, viszont mennyivel nagyobb j valami az, hogy a maga ar- | ca meg sárga, holott bá­tyám fehér bőrű lenne, igaz? Mit tehet erről maga, arról meg a néger? és so­roljak magának négereket, akik az őserdőből kerültek el a világvárosok egyete­meire, kitanultak, haza­mentek és most miniszte­rek, államfők? Országokat, kormányokat irányítanak, atomtudósok, mérnökök, pa­pok, tanárok lettek belő­lük, vagy amit akar. Most nézzük meg, — ne hara­gudjon, nem akarom meg­sérteni — miért lenne ma­ga külömb egy néger ál­lamfőnél, aki az ENÉZ-ben a világ nagyhatalmainak diplomatáival, államfőivel vitázik, védelmezi népe ér­dekeit — és nem marad alul? Mit gondol, elég len­ne oda a maga nagy hang­ja?... Emberek vagyunk bá­csikéin, emberek. Tudja,— ócska, hazug dolog az, — hogy „magyar faj”, „oláh faj”. Csak úgy perzsel a düh az öntelt vénember szemé­ből, de csupán az ölébe fektetett csomagot szoron­gathatja mérgében. Meg- gyávítja — nem a fiatal­ember érvelése —, hanem a rovására kitört nevetés. Nagy sebbel-lobbal fordít hátat székestől mindenki­nek... Később azonban mégsem állja meg beleszólás nél­kül. Amikor az asszonyok rákezdik a panaszkodást különböző betegségekről, hasgatózásokról, a vén mű­fűre odavakkant egyiknek. — Denevértrágyát kös­sön száraz rongyba, azt te­kerje a nyakára. Szegény jó idesanyám is ezt csinál­ta, nekem is mindig ez használt. Az udvarias fiatalember­ben sem maradhat a szó. — Látja, csak okosabb maga, mint a négerek. — Csakugyan jo b denevér­trágyát használni. Az sokkal kisebb, mint a marhagané... Tóth István hagyományok ápolása A Hazafias Népfront el­múlt négy évének mérlegé­ben előkelő helyen szerepel a hagyományok ápolásában végzett munka Sokat tettek például azért, hogy a soproni ünnepi he­tek, a kiskun napok, a Ka­pos menti napok, a kőszegi ünnepi hetek és egyéb meg­mozdulások a népművészet, a műkedvelő mozgalom egy- egy nagyhatású seregszem­léjévé váltak. Országszerte sok már-már elfelejtett, kal­lódó emléket, okmányt, s nagyjáihkaf idéző berende­zési tárgyat, stb. hozott napvilágra a népfront-bi­zottságok irányításával ki­bontakozott helytörténeti kutatómunka. keretében 17-én a Lear ki­rályról rendeznek ankétot Előadónak Bcrényi Gá­bort, a Szigligeti Szín­ház igazgatóját hívták meg. A megye többi városá­ban és kisebb nagyobb helységekben irodalmi es­tek. klubestek, szellemi ve­télkedők, filmmatinék ke­retében emlékeznek meg Shakespeareről. Lesz ahol a televízió műsorához kapcsolódik a klubnap, máshol szí­nes diafilmeket vetíte­nek. A vidékiek is felkérhetik a Szigligeti Színház művé­szeit Shakespeare-est, vagy ankét megtartására. A helyi népművelési szervek bősé­ges lehetőségek közt válo­gathatnak. tivu mait eredeti színben állították vissza. A kék; piros, zöld, fekete virág dí­szítőelemeket a kékes-szür­ke homlokzati alapszínnel is hangsúlyozták. Ugyaneb­ben az utcában a 24. számú házban ilyen módon a ba­rokkos stílust állították vissza. Az idén kerül sor a Kos­suth utcai halászcsárda res­taurálására. Nyugodtan restaurálásnak nevezhetjük, mert a klasszikus stílusú épület már-már történelmi értékké válik. Az ilyen épületek hagyományos szí­neikkel tarkítják a város­kép összhatását A modern épületek — Táncsics utca 11., Marx park 6., Május 1 út 53., — emeletráépítésénél a hom­lokzati színkompozíciót úgy választják meg, hogy az ne legyen egyhangú. Egyik módja ennek a színhatár- képzés, Ez azt jelenti, hogy a fő- és lábazati párkány közti síkot lizénákkal ré­szekre osztják — ezeket különböző pasztell színekre festik. Lesznek olyan díszí­tő megoldások is, hogy az ablakokat sötétebb színnel keretezik, vagy kiemelő színt kapnak a párkányok. A felújításokat a jó idő beálltával megkezdi az In­gatlankezelő Vállalat. Ház univerzális vázból Az Építésügyi Miniszté­rium tipustervező intézeté­nek mérnökei tavaly épí­tették fel az első két kísér­leti házat az univerzális épületvázból a Kiskunsági Állami Gazdaságban egy nyitott géptároló színt és egy magtárat építettek. Az idén kerül sor a nagyobb arányú kísérletekre. Eb­ben az évben újabb 8 me­zőgazdasági próbaházat ad­nak át az állami gazdasá­goknak, Többek között te­hénistállót, sertéshlzlalót, csibenevelőt, sertésfiaztatót, gyümölcstárolót és nagy do­hánypajtát építenek. Ezen­kívül 11 helyen állítják fel a tetőszerkezettel ellá­tott univerzális épületvá­zat. A kísérleti házak felépí­tésénél szerzett tapasztala­tokat az év végére dolgoz­zák fel a terveik és elké­szítik a mezőgazdasáp,' nagyüzemi épületének vég­leges típustervét. Jövőre pedig az új típusterv alap­ján már sorozatban „gyár­tanak” majd 100 gazdasági épületet a mezőgazdaság­nak. ' ßudapest „gyomra r* Mélyen alszik a főváros. Sötétek a házak ablakai. Ha valaki felriad álmából és megnézi óráját, utána még a fal felé fordulhat. Még korán van: hajnal, négy óra körül. Viszont a Nagyvásártele- pen már zajlik az élet. Teherautók sokasága. — lentést a Nagyvásártelep életéről! De mi történik a csúcsforgalom után? Elvonulnak a teherautók: néhány perces csend lesz- De csak azért, hogy azután annak rendje és módja sze­rint meginduljon a Nagy­vásártelep mindennapos, megszokott élete. IBÉiÉii Hatalmas ládahegyek között keskeny utakon indul az autókaraván Egyik a másik után várja, hogy rá kerüljön a sor. Aztán rogyásig megrakjak valamennyit burgonyával, vöröshagymával, zöldségfé­lével. Hogy mire felébred a város, az üzletekben minden közélelmezési cikk­ből bő választék álljon a vásárló közönség rendelke­zésére. Hányszor olvashattunk ehhez hasonló hajnali je­Hatalmas piramisszerű ládahegyek sorakoznak egy­más mellett. A közelükben nyüzsgő emberek hangyák­nak tűnnek fel. Többszáz­ezer faláda várja a gyü­mölcsszezont. A nagy, im­pozáns kivitelezésű raktár- csarnokban akár két labda­rúgó Pálya is elférne. Még­sem ártana, ha a falak gu­miból lennének, mert saj­nos már ..szorít” a cipő. Növekszik Budapest lakos­sága, nőnek az igények is. És a Nagyvásártelep egész Budapestnek a zöldség és gyümölcs-éléskamrája. — Nagymennyiségű áruja van állandóan raktáron. Ameddig a szem ellát: zöldség, hagyma, gyümölcs. Csomagolják, válogatják az almát. A „férgesét” már a helyszínen kiselejtezik, hogy a lehetőségekhez mérten csak a hibátlan jusson el a fogyasztókhoz. Több mint harminc vá­gányon érkeznek a vagonok az ország minden részéből. Olykor napi kétszázötvenet is fogadnak! De a szállítás megkönnyítéséért önálló helyi hajóállomásra uszá­lyok is befutnak. Ilyenfor­mán az áru közvetlenül, átrakás nélkül jut a rak­tárakba. Délután lesz, mire a fő­zelékfélék ládázásával elké­szülnek, hogy másnap haj­nalban már csak rakodni kelljen. A negyvenegy holdon, mert ilyen hatalmas terü­leten helyezkednek el a raktárak, egy percre sem áll meg a munka. S a rak­tárak dolgozói gondoskod­nak arról, hogy minden áru időben kerül ion az üzletekbe, azaz minden rendű és rangú konvhába — Budapest „gyomrába”­Amikor aztán már javá­ban pezseg a kétmilliós város élete, a hajnali mun­kától megfáradt nagyvásár­csarnoki emberek aludni térnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom