Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-29 / 75. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPI.atmi. mórcius 29 C. nui MiCtvlj t Új adat az Ifjú gárda történetéhez Mesél a volt ifjúgárdista ... Herényi Ferenc A felszabadulás után fiatal, új tehetségek telepedtek le a művésztelepen; s az új és régi ötvöződéséből itt is születőben van az új művészet, mely országszerte bontogatja szárnyát. E születőfélben lévő művészet rendkívül sokrétű: egyesek az alföldi piktura hagyományait kívánják folytatni, mint a vásárhelyiek, mások a Nagybánya festőiségét továbbfejlesztő Szőnyi—Bemáth piktura hagyományai tői indulnak s azt ötvözik a modern nyugati festészet vívmányaival; van, aki Egry József fényben oldott pikturájának vonalán halad tovább, s van, aki az Uitz— Nagy Balogh—Barcsay-féle konstruktivista felfogásban építi műveit. E sokrétű és gazdag változatosság — melyet e vázlatos felsorolás korántsem merített ki — mutatja a művészi fejlődés gazdag lehetőségeit — s egyúttal azt is tanúsítja, menynyire gazdag népünk képzőművészeti ihle- tettségű tehetségekben. E gazdagságon belül külön hang a Berényi Ferencé: ha képalkotó módszerét — figuraalkotását és színvilágát nézzük, vagy akár csak képeinek méretét is tekintjük — ez csak látszólag külsőleges, valójában azonban igen sokatmondó tényező, mert a mondanivaló intenzitására, s ezen belül a festő saját magával szembeni igényességére utal — Nagy Balogh János és Koszta József alkotásai jutnak eszünkbe. Nagy Balogh Jánosnak, e reménytelen nyomorgások közepette élő művésznek, aki kisméretű képeiben a zseni biztonságával és egyértelműségével bontotta ki a nagyvárosi proletár küzdelmes életét és Koszta Józsefé, aki erőteljes és zamatos színekkel, e színek szinte hihetetlen intenzitásával komponálta képpé a paraszti élet jeleneteit, s a környezetet, melyben ezen élet zajlott. Berényi Ferenc művészetében e kettő ötvöződi li eggyé. Ezek után magától értetődik, hogy képeinek világa is rokon az elődökével: Kubikosok, Lovasok, Talicskázó, Hídépítő, Lapátoló — így hangzanak e képek címei, s ezelchez párosulnak a tájképek. Ez alatt azonban ezúttal nem csupán a tájról alkotott látomások képi rendbe ötvözését kell értenünk: a képi rend mögött ott feszül a világ rendszerezésének, rendbe- tevésének vágya is. A képsíkkal párhuzamosan húzódó házak konstruktív rendje, a színek egymásbakapaszkodó harmóniái, a tájnak a vászon síkjára vetített, formákba és színekbe rendezett látványa mögött ott rejlik a vágy, a mélyről fakadó törekvés: megkeresni és megtalálni a jelenség mögött a lényeget, meglátni és megláttatni az egyszeriben az általánosat, a mindenkor érvényeset. Ez az igény, melyet a fiatal művész állít fel magával szemben, rendkívül magas mérce: s ez kötelez arra, hogy hasonló igénnyel közeledjünk a művekhez. Lenyűgöző a Fiúfej szépsége, a Kubikosok kompozíciójának rendje, a Piac mozgalmassága, a Lovas bátor elrendezése — egyes képeknél azonban a szemlélő nem tud szabadulni a vázlatosság, a színbeli modulációk nem elég átgondolt, kidolgozott módjának benyomásától. A Szigligeti Színház előcsarnokában rendezett kiállítás csupán ízelítőt ad az elmúlt évek gazdag terméséből, melyet magasrendű hivatástudattal és nagy szorgalommal hozott létre; ahhoz mégis elegendő, hogy bizton lássuk belőle a kitűzött út helyes voltát. Lánca Sándor Fagyejev í regénye, az Ifjú gárda a világ elé tárta Krasznodon komszomolistá- inak hőstetteit. Oleg Kose- voj, Uljána Gromova, Szer- gej Tyulenin, Iván Zemnu- hov, Ljuba Sevcova és a többi ifjúgárdista halhatatlan alakja ragyogó példája lett ijúságunknak. De egészen a legutóbbi időkig sok ember előtt valami homályos maradt az Ifjú gárda tevékenységéből. Különösen gyorsan borult homály a földalatti szervezet első politikai' biztosának, Viktor Tretyakeviesnek a nevére. Öt a legelsők között tartóztatták le a hitleristák, a kihallgatásokon hősiesen viselkedett, s úgy halt meg, mint a kommunizmus ügyének állhatatos harcosa. „Ez történt Kraszmodon- fcarí* 'c. könyvben szó esik az Ifjú gárda egyik tagjáról, Tretyakevics fegyvertársáról — Vaszilij Levasovról. Nemrégiben alkalmam volt találkozni Vaszilij Ivano- vics Levasov másodosztályú kapitánnyal. A volt ifjúgárdista jelenleg az A. Sz. Popovrói elnevezett tengerészeti akadémián dolgozik. Érdekes részleteket mesél a krasznodoniak tevékenységéről. Vaszilij Levasov 1942- ben, néhány hónappal Krasznodon fasiszta megszállása előtt végezte el a tízosztályos iskolát. Ugyanez év augusztusában egy speciális osztag tagjaként Vaszilijt ejtőernyővel ledobták az ellenséges hátországba a harkovi terüle- ten. Az ellenség hátában működő osztag sok kellemetlenséget okozott a fasisztáknak, de egy elkeseredett ütközetben szétverték azt. Hosszas I bujkálás után elvergődött Krasznodonba. Erre az időre már két földalatti ifjúsági csoport működött a városban: egyiket Iván Zemnuhov, a másikat a tizenhat éves Szerjozsa Tyulenin vezette. Szeptember közepén jelent meg a városban Viktor Tretyakevics. Az ifjú gárda létrehozása napjául 1942. szeptember 16-át kell tekinteni, amikor is Tretyakevics vezetésével létrejött a Zemnuhov és Tyulenin csoportjába tartozó ifjú illegális harcosok első találkozója. Ezen az összejövetelen Viktor Tretyakevicset választották meg az ifjú gárda politikai biztosául, a parancsnokság vezetője Iván Zemnuhov lett. A parancsnokságba beválasztották Oleg Kosevojt, Szergaj Tyulenint, Zsóra Arutjun- jancot és Vaszilij Le vas o- vot. Más ifjúgárdistákkal együtt Vaszilij Levasov részt vett a röplapok készítésében és terjesztésében, az ellenséges gépkocsik meg- rohanásában és a munka- közvetítő hivatal felgyújtásában. Az 1943-as év első napján a policájok letartóztatták Jevgenyij Moskov, Iván Zemnuhoz és Viktor Tretyakevics ifjúgárdistákat és azzal vádolták őket, hogy megdézsmálták a német katonáknak szánt ajándékokat. Mindhárman a volt Gorkij-klub alkalmazottai voltak, amelyet a németek propagandájuk központjába akartak állítani, de ami mégis a földalatti szervezet legális bázisa lett. A policájok | nem tudták, hogy a földalatti szervezet vezetőit tartóztatták le. De Pocsepcov, az áruló őket is kiadta, mint mindazokat, akiket ismert a szervezet tagjai közül. Január 2-án ült össze az ifjú gárda parancsnoksága utolsó ülésére, melyet Oleg Kosevoj vezetett. Ügy döntöttek, hogy minden ifjú harcosnak el kell hagynia Krasznodont, el kell rejtőznie rokonainál, vagy át kellett szöknie a frontvonalon. Vaszilij Levasov még aznap elhagyta a várost. Aki egy kicsit késlekedett, vagy nem ért messzire, az ellenség karmai közé került... Vaszilij Levasov átcsúszott a fronton és a szovjet hadsereg harcosa lett. Géppuskásként szovjet Ukrajna sok városának a felszabadításában vett részt. Az Odessza alatti harcokban mutatott hősiességéért és bátorságáért a Vörös Csillag-renddel tüntették ki. Odessza felszabadítása után Vaszilij Ivanovics Le- vasovot kinevezték zászlóalj komszomol szervezőnek és rövid ideig tartó tisztiiskolára küldték. Berezarin tábornok hadosztálya, melyben Levasov később ezred komszomol szervező lett, részt vett a baráti Lengyelország felszabadításában és a harcok során eljutott egészen Berlinig. Ekkorára Levasov hadnagy zubbonyát sok kitüntetés díszítette. A háborúi befejezése után V. I. Levasov azonnal Leningrádba utazott tanulni, az Engels Katonai-Politikai Akadémiára, majd ennek elvégzése után hosszú szolgálátot teljesített a hadi flottánál! Vaszilij Ivanovics Leva- Bov másodosztályú kapitány minden évben meglátogatja Krasznodont. Elidőz a város főterén, ahol emlékmű hirdeti a hős ifjúgárdisták dicsőségét. Meglátogatja az Ifjú Gárda Múzeumot. Itt dolgozik Radij Petrovics Jurkin, ugyanaz a Radij Jurkin, akiről sok meleg gondolatot írt le Fagyejev regényében; Fordította: Molnár Sándor Fenti cikk a Szovjet írószövetség leningrádi tagozatának folyóiratában, a „Nem”-ban jelent meg. A nagy békeidőben a kőművesek gúnyneve a „fecske” volt. Talált rájuk, kétféle okból is. Merthogy a fecskék is nagy építőművészek. Meg hogy reggeltől estig csicseregnek. A kőművest az állványon valami egészen különös baj, gyász, bú kellett érje, hogy némán rakja a téglát, vagy csapdossa kanalával a maltert. Egy-egy építkezésnek minden zege-zugából dal harsogott a világba. Aztán az első világháború után már alig-alig hangzott ének a kőművesek ajkáról. Végre pedig egészen kiment a divatból a hangos vígság. Ez volt az a szép időszak, amelyet a társadalom- tudomány néha igazán gyér. meteg kedvességgel gügyögő irálya úgy fogalmazott meg, hogy: a kapitalizmus hatalmas lendülettel tört előre az egész világon és nálunk is ugyancsak kiteljesedett ereje. Hogy ez mit jelentett? Például egyik azóta elhunyt, magyar író megírta és regélte, süket fülek számára, hogy: a saját édesapja gyújtotta rá szérűjét és a megye birtokosai, a párbajtól a csendőrszuro- nyig mindennel fenyegették. És ennek oka? Csak az volt, hogy a jámbor író, édesanyjától öröleölt több- száz holdas birtokán, fölemelte a mezőgazdasági munkások bérét és mégis kitűnően, sőt több jövedelemmel gazdálkodott, mint a megye akármelyik birto- Icosa, viszont emberiesebb Tersánsxky Józsi Jenő Dalolnak a fecskék munkbérek rémével ijesztette birtokos társait. Aztán a Tisza-háton, ahol a sétapálcát tövig lehet dugni le a televéwybe, nyomorult zsellérek, sommások, hatodos-részesek, több hiteles szemtanú szerint akácfalevélből főztek maguknak sós vízben levest, És a külföldön negyven filléres árakon vesztegetett magyar cukorból nem jutott a szegény napszámos gyerekeinek, mert itthon háromszoros árú volt kilója. Nemzeti dicsőség leit, hogy a francia selymet kiszorítottuk Franciaországból. Viszont a magyar selyem, az éhbéren megvakult. megnyomorodott, tüdővészben ziháló nemzedékszámra satnyuXó és korcsa- suló magyar munkásnép verejtékén győzött oda kinn és ideberm. És a többi, meg a többi... Ahol ezek a szörnyűségek zajlottak, ott bizony nehezen termett és tört 'Hl a mellekből a nóta. Miért jutott most mindez az eszembe? Az ostrom utáni Budapestre gondoltam, egyik legjobban leikészített rom- negyedre. Egy fétíg-ép épület állványain, serén-”*” folyt a munka, És hihettem-e fülemnek? Az állványokról, mindenfelől danőlás hangzott... Hahó! A fecskék megint énekelnek! Ó, bárcsak sohü, semmiféle átkos, páncél-pénzszek- rényékből, meg kapzsi gonosz telkekből leselkedő új világromlás se tudná jókedveteket, betevő falatotolaii és nótátokat elvenni többé tőletek! NEHÉZ IDŐK ABSZOLÚT BŰNBÁNAT 4
