Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

EXPEDÍCIÓ /wOR-ZSÁk SZOLNOKON Komoly szempont Neves Himalája expedí­ciók sikeréin felbuzdulva, kilencéves . fiammal együtt elhatároztuk; hogv átke­lünk a Zagyván. Férfias tettünket a Szabadság tér— Művésztelep magasságában szándékoztunk véghezvinni, miután alaposan1 áttanul­mányoztuk Szolnok térké­pét és meghallgattuk avar» beli őslakók elbeszéléseit eddigi viszontagságaikról. Felszerelésünk a várható megpróbáltatásokhoz ké­pest viszonylag egyszerű volt. A padlásról meglógat­tuk a házinéni ruhaszárító­kötelét és ügyesen kiemel­tük a villámhárítótartókat mászóvas céljaira. A fiam ezenkívül kiegészítette fel­szerelését az iskolai váltó­cipővel és tisztasági cso­magiával. Én jobbhiján ma­gamhoz vettem még a pa­lacsintasütőt és egy frotir- törülközőt — ne mondhas­sa a gyerek, hogy nem tet­tem meg mindent a nagy vállalkozás sikeréért. Az autóbuszvégállomás­tól pár méterre már való­ba jelentkeztek az első aka­dályok. A folyótöltés mere­dek emelkedőjének alján kis hegyi tavacska gyülem- lett össze, amit most jég­páncél fedett. A helyzet rö­vid mérlegelése után rájöt­tem, hogy nincs mód kike­rülni a természetes aka­dályt. Felkészültünk tehát az átkelésre. A kötelet át­dobtam a másik partra. Egyik végébe kapaszkodva a palacsintasütővel ütöget- tem magam előtt a jeget, hogy ne okozzon meglepe­tést. Ám a közepetáján a fiam jelezte, hogy víz nyo­mait észleli a mamától köl­csönzött csau színű divat­csizmában és az egyiknek levált a talpa. Míg a ruha­szárítókötél egy darabjával stabilizáltam a makrancos talpat — alattam horpadt be a jég. Kénytelen voltam tehát a másik partra át- kecmeregve, rövid pihenőt elrendelni, míg a frotírt négy egyenlő darabra ha­sítva, nyirkos fuszeklinkat kapcával cseréltük fel. Hamarosan rájöttünk, hogy a jég csak a tópo­csolya fölött ingatag. An­nál szívósabbnak mutatko­zik a hídfeljáró előtti me­redeken. Először a gyerek iramodott neki fiatalos len­dülettel, de azonnyomban •vissza is érkezett nadrág­léken. Aztán megpróbál­tam én és négy méter után műlesiklással visszakoztam a tópartig. Rövid tánácsko- zás után újból a gyereket indítottam, a kötél egyik végét a nyakába kötve. Si­került feljutnia négykézláb rükvercben és ügyesen hur­kot vetett a hídfeljáró alsó lépcsőfokára. A kötélbe ka­paszkodva aztán, a jégen hasonfekve, felhúztam ma­gam. A jég egyébként hű kísé­rőnk maradt a lépcsőkön is. A mászóvasakat az egyik kijáró korlátdarabbal bevertük a deszkalépcsőkbe s erre kötelet feszítve, si­került feljutnunk a hídra. A fiam az egyik átázott zokniból zászlót rögtönzött és kitűzte a meder fölé, stíl­szerűen hirdetve turisztikai tettünk. A lefelé vezető lépcsőkön már könnyebb volt a dol­gunk. Itt csak egy kis bá­torság kellett a megindu­láshoz. Ha az ember rálé­pett az első lépcsőfokra, a többi már magától ment — nem volt visszaút. Lepatto­gott gombok és a termosz­tető jelezte, hogy a fiú re­kordidő alatt leért a töltés aljába. A kezdő lendületet én is hamarosan megkap­tam egy mögöttem várako­zó turistától, aki megunta nézni, hogyan toporgok a felső lépcsőfokon. Végül tehát célhoz ér­tünk. Tekintettel kiskorú fiam jelenlétére, visszafelé már nem kockáztattam meg az utat. Az egyszerű, ve­szélytelen átkelést válasz­tottuk, a híd alatt a jégen át. (Pala) Az utasszállító repülőgép motorja meghibásodik. Lát­ván az utasok nyugtalanságát, a stewardes meg akarja őket nyugtatni és a következő szavakkal fordul hozzájuk: — Hölgyeim és uraim, férjem, aki a kiváló műszaki csoport vezetője, saját kezűleg ellenőrizte a gépet, sőt mi több, tudta, hogy a gépen én fogok szolgálatot tel­jesíteni ... Erre megszólal az utasok közül valaki: — S nem mondhatná el a hölgy, hogyan él a fér­jével? Ideál Két szépség beszélget az ideális férfiről: — Olyan férjet szeretnék, aki annyira intelligens, hogy sokat keres és annyira hülye, hogy nekem adja«« Eqér mesék Az egerek és az elefán­tok csapata baráti labda­rúgómérkőzést játszik. Az egyik elefánt véletlenül -i- lép az egyik egérre. Rette­netesen szabadkozik, de az egér megnyugtatja: — De kérem, tudom, hogy véletlen volt. Velem is épp úgy megeshetett volr na. * A kis egér denevért lát és azt mondja a mamájá­nak: — Nézd, mama, ott repül egy angyal... # Egyik egér a másikhoz: — Hallatlan dolog történt velem tegnap. Odalopóz- kodtam a macskához és megharaptam a farkát. — Na és mit szólt ehhez? — Semmit. Láttál te már macskát beszélni? Ahol rossz a kiszof**álás •— Kérem a panaszkönyvet, ez a takarmánysiló egész jeges! Endrődi István Jő mondotok FERNANDEL: Nem é ha­sonlítok a lóhoz, a ló ha­sonlít énhozzám. Sjr.nhn HOEI,: Az ember csak egyszer fiatal. Ké­sőbb más kifoeást '“11 keresnie. HENRI I.EMAROü»- Min­denki igyekszik tető alá kerülni. Mire is szerelné kii'önben a tv antenná­ját? NYIKITA HRUSCSOV: Az isten valóban semleges. Elnézi mi történik a föl­dön, de sohasem avatko­zik bele, OSCAR WILDE: Minden zseninek vannak tanítvá­nyai, s közb"k mindig Judás írja meg a P“?y ember é!etra«zát. ALTATÓ DAL Álmodsz, kispolgár! Ál­modj! .Azt álmodod, hogy az egész világ a te fazekadban fő. Főzd csak, kavargasd, — szűrögesd. Létezik bárki, vagy bármi amit te nem főz­tél volna meg. Főzzél csak, hiszen nem hiszel Istenben. Isten hisz benned. Aprópénzre váltottad ezt a világot. Te találtad ki a kis­kereskedelmet és a kis áru­lást, a kis fogyasztású kocsit, a kishitűséget, a kisujjat... Te mindent kisvárossá sze­retnél átalakítani, és min­denkit be szeretnél csapni. Aludj, hiszen mondtad, hogy nem te vagy az oka annak hogy kispolgár lettél. Elődeid kevés építőanyagot fordítottak rád. Ez azonban nem jelenti, hogy másokat is szét kell rombolnod. — Ml szükséged erre? Nem vagy te olyan kicsi. Polgártársaid szemében díszes háromajtós szekrényed segítségével szin­te kulcsról-kulcsra emelked­tél. Ha nem is vagy alkotó, — de teremtő vagy. Téged a dolgok érdekelnek. Egyszóval, szomszédaid tisz­telnek, és ezért ne tömd őket pletykákkal. Köztudo­mású, hogy akinek te kötöd talpa alá az útilaput, az messzebbre jut, mint akart. Hatalmas vagy te, mert ha a tejre nézel, megsavany- szik. Aludj, s ne törődj az élettel. Az élet neked any- nyi, mint egy szennyesko­sár. S miközben a magadét keresed, mások szennyesé­ben turkálsz. Röviden, követ raksz a közös hordóba, s káposztát veszel ki belőle.* Aludj, s ne törődj azzal, am^ körülötted történik. Saját biztonságodat nézve, mindig messze estél a történelem kerekétől. Pe­dig, ha egyszer megkaparít- hattad volna ezt a kereket, bizonyára a kocsidra szerel­ted volna és elmentél volna falura élelemért. Aludj. Éjszaka van. Téged nem érdekel az éjszakai égbolt. Teneked semmi sem fénylik. Még a csillagok sem. A te mennyboltodon gyertyák égnek, melyeket másoknak gyújtottál. (V. B.) BISMARCK: Az emberek legtöbbet háború alatt« választások előtt és va­dászat után hazudó!-’ BOR HOPE: Riínos abba a korba járok, amikor a születésnap! tortám gyer­tyái már több- be—‘‘'«élt, mint maga a torta. B’ ‘SHAW: Soha­sem borotválkoztam. r- -t volt időm írni. INfjoin PERLMAN: Svéd­országban mindössze Ha újságíró írja meg a vé­leményét. A többiek hó­dolóim. Nem kérek, házastársak vagyunk! Disznóölés sokadikén

Next

/
Oldalképek
Tartalom