Szolnok Megyei Néplap, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
LELTÁR MIATT... Ilyenkor, év elején, az első negyedévben minden üzletre előbb-utóbb kiteszik a bűvös táblácskát: „Leltár miatt zárvar Ez vulaáús értelmezésben körülbelül azt jelenti: „Kedves vevőt Menj utadra, most az álló- és fogyóeszközök fontosabbak náladnál. ha nem tudnád". A kedves vevő persze ezt nem mindig tudja ét abban remén- kedik, hogy a hasonló profilú másik boltban — ahol éppen nincs számbavétel — az ő személye is számbajöh A. Es kér hatnyolcados csavart anyával — mire elküldik Kér kávéfőzőhöz felső bakelit lexzoritócsavart — anya nélkül — mir« megintcsak elküldik és főszerével az anyát ts megemlítik. mivel nem képes megérteni azt az egyszerű tényt, hogy a csavarellátó nagykereskedelmi vállalat i* leltároz már egy hete '« o jófenébe küldi a kis leer anyagbeszerző )é\. Es a kedves vevő — W analfabéta — azt sem tudja, hogy az évvégi nagy vásárlás és raktárürülés után nem szoktak újabb árut rendelni, mert azzal a leltározásnál baj van. Legegyszerűbb a számbavétel olyan üzletekben, ahol a pulton ét a r egálokon kívül nincs semmi. Ezt az optimális Állapotot pe- ! nehéz elérni, mindenesetre a tendenciát fenn kell tartani. Egyébként az sem okozna problémát, ha nem volna mit leltározni. Mert mint köztudomású, ki lehet még tér d tt leltározási táblát akkor — ha az üzletvezető Az úszászi vonaton Felkészülés M influenaa járványa» A hét legkegyetlenebb vicce — Asszonyom, a férjét baleset érte. — Súlyos? — Átment rajta a> úthenger. — Azonnal megyék... Hol fekszik? — Központi kórház: 10, 17, 16, 19, 20, éa 21. számú szobában. szabadságra megy, ha szabadságról megjön — és il- ménybeszá' olót tart — ha elveszett a WC tolózárja — ha megkerült, ha az első helyettes piros ultiját »I- fogta az apósa. Egyébként minden más esetben oz: „Áruátvétel miatt a fdizol- gálás szünetel" tábla dukál. E kL trést egyébként én is abbahagyom — nekem is lehet. Leltározás miatt zárba tartok. A cigaretta ölP butít (A széltében-hosszában terjesztett riasztó hírek nyomán, a Kakas mnit- Jcatársa körkérdést intézett a dohányosokhoz íme a válaszok:) A NAGYEVŐ: — Leszokom a dohányzásról, tudja, annyi mindent hallottam a gyomorrákról ... Pedig manapság Jó gyomor kell sok mindenhez ... AZ ÉLETUNT: — Leszokom a dohány* zásról... — De hiszent... — Igen, igen. Én úgyis megölöm, de siettetni nem hagyom magam. A HIVATALNOK: — Jó hír, kartársak. Ag ÚJ igazgató cigarettázik. A DIÁK: — Ha megbuktat,, tanág úr, én rágyújtok... A SPORTEMBER: — Képzeld, a Rohács cigarettázik, pedig válogatott... — A Rohács nem sport» ember. Csak síugró ... A SZERELMES: — Megölöm magam — lihegte Klofác —. a meny« asszonyom azt mondtat hogy le kell szoknom a dohányzásról... — Ha már úgy is, miért nem inkább a házasságot választod? AZ IRÖ: — Olvastad, mit irt ró» lam a Pücsök? De megbosszulom. — Megvered? — Sőt! megkínálom agy cigarettával. REKORD Nem sokkal lapzárta előtt az MTI közölte, hogy Pecző- ke Elek az UGYANAZT- IMPEX dolgozója 1964 február 6-án a napi 8 órás munkaidejéből ténylegesen munkával töltött 7 óra 52 percet. A példátlan teljesítményt (új magvar rekord, a régi 4 óra 42 perc volt!) sokáig jogos kétkedés fogadta. Emberfeletti, lehetetlen, az emberi teljesítőképesség végső határa — ilyen kiáltások hallatszottak. Végül a főszerkesztő döntött: Képtelenség — mondta —nyilván kacsa az egész. Nézzetek utána. Amikor az újságíró a rekorder lakásához ért a kerületi vegyeskórus éppen rágyújtott az „Ö dicsőséges” című madrigálra. — Mindenfelé sebtében elkészült felíratok lebegtek' „Büszkeségünk Peczőke Előbb utóbb minden férfid belekerül egy bizonyos, — ilyenfajta helyzetbe. Ez • bizonyos helyzet pedig happy enddel kezdődik. A főszereplő szempontjából valahogy így fest: Idegesen sétálsz föl és alá, dohányzol egy előszobában. Várod az előléptetést... Aztán egyszer- csak kinyílik egy ajtó és egy Elek”. „Peczőke léte egymagában úgyszólván csapás az imperializmusra”. A bejárat fölött Mák Menyhért költő extázisbán fogant két sora: „Lakótársunk Peczőke Sokszorozza enőnke IJIU A hős fáradtan, de csillogó szemmel fogadta a gratulációkat. Felesége mögötte állt és időnként kicseréli a borogatást Peczőke homlokán. Ma reggel remek hangulatban ébredtem. Éreztem, hogy lesz erőm a rekord- kísérlethez. — Láttam rajta — vág közbe a hű feleség — a döntő elhatározást. Mondtam is neki: Elek vegyél ha hangskálád magasabbra emeled az addig szokásosnál s ha ezt egyenesen neki cim- zed, nem győz csodálkozni ekkora szemtelenségen. — Szükségét érzi a hangerő Jogát fenntartani magának él tele tüdővel sípol folytatólagosan, ott ahol az imént abbahagyta. Magában megállapítja, hogy visszaélsz családfői helyzeteddel és eifnttnü a demokráciát Erre te merész elszántsággal bátran a szemébe vágod, hallgass, mert agyoncsaplak! Borzalmas sértés. — Ettől kezdve nem ált szóba veled, be egy aszpirint, te nem tetszel nekem. Mondtam, vagy nem? — Igen drágám mondtad. Tudja — folytatja a hős — már néhány hónapja trenírozok. Már az alapozó edzések alatt elértem a 4 óra 31 percet. Munkatársaim sokat segítettek. Volt, aki még a saját munkáját is megosztotta velem, — könnyet töröl ki a szeme sarkából — sőt olyan is akadt, aki a kedvemért elment lóversenyre és azt mondta, hogy az egész munkáiét elvégezhetem. — Drága, csupaszív emberek. — Talán valamit a részletekről... — Pontban nyolckor kezdtem. Ez már magában Nos, így tart a hard játék, míg a gyerek növekszik Felül, eljár s beszélni is kezd lassan. A család izgatottan várja mi lesz az első szó amit kimond. Tudja ugyan kimondani már, hogy papa. de téged előző viselt dolgaiért mellőz. Ezért előbb kivárja, míg megtanulja a „mamát”. Ez lesz az ünnepélyes első szó. - Aztán a nagymama, néni, bácsi, csak a papát nem mondja még a kis konok. Persze ez a pillanat is eljön. Sétáltatod a kicsit a park- j ban, már vigyázni sem kell rá, a pajtásaival épít a homokozóban. Nyugodtan sétálsz tisztes távolságban a Tisza-parton. Egyszer látod hogy kesztyű hever előtted a földön. Néhány lépéssel beéred a kacér tündöklő szépséget és illedelmesen kérdezed: — Az öné ez kisasszony. - Mire a hölgy: — igen, óh nagyon kedves. — Te persze tovább is forszírozod a dolgot. — Szép kesztyű, bizonyára külföldi, — A nő elbűvölően — igen, Olaszországból hoztam. - Te csodálkozva, mintha sosem láttál volna még ilyen csodát. — Olaszországból?... — járt kegyed Olaszországban — óh istenem. — Bizony — csicsergi és láthatóan egy pad felé Igyekszik. — Mesélne nekem kedves, ha megengedi bemutatkozom... Ebben a pillanatban megvalósul régi álmod. Gyermeked odarohan és bemutat: — Papait! A szőke hölgy nyomban iránytváltoztat s elnéző mosollyal búcsúzik. fehórruhás egyén kezedet szorongatja és ezt mondja: gratulálunk. Megpróbálsz szerény tenni és csak olyan magasra tartod az orrod, hogy a plafonba ne verd. Tehát előléptél atyává, — adminisztratív szempontból családfenntartó apává. Hat nap múlva taxin mehetsz a kitüntetésért. És ettől kezdődik degraaa- lásod. A családhoz csatlakozó új jövevény azonnal felismerve a nagy lehetőséget — munkához lát és átveszi a parancsnokságot. A reformátor meglepődik; megszakít minden diplomáciai viszonyt Erre felmész a szekrény tetejére és fejest ugrassz a rekamiéra. Ezzel annyit érsz el, hogy egy percnyi figyelemre méltat. Aztán rájössz, hogy régen baletteztél. Megpróbálod — új, ismeretlen figurákkal — fejeden a hangulatlámpa ernyőjével s közben nyávogsz. A reagálás; megvető csend a produkció Ideje alatt A gyereket szemmellathatóan felháborítja viselkedésed s sajnálja kedves mamáját hogy ilyen bohóchoz ment feleségül, is óriási feltűnést keltett Közöltem, hogy megpróbálom megaönteni a rekordot, hogy dolgozni fogok. Hatifjis üdvrivalgással fogadták és húszán azonnal lernt ok a büfébe megün- nepe.oi engem. Ké; .bb a Nőbizoitság és a Vöröskereszt látogatott meg, hogy nem vagyok-e tázas. Ab üzemorvos állandóan a pulzusomon tartotta a kezét Azt mondta. test','eg tettesen rendben vagyok, de az agykéreggel kapcsolatosan nem akart állástfoelalnl. Ilyen kórképpel még nem találkozott. Délelőtt feketét kaptam csövön keresztül Éreztem, hogy nagyon jó ' mában vagyok. — Na és az ebéd? — Itt sajnos vesztettem három percet. Suvecz kartárs ugyanis elém tolakodott és mikor én tiltakoztam és meséről''ettem hogy rekordot döntök éppen, akkor azt kiabálta, hogy ml az már a hü’véket fogják kiszolgálni a tisztességig dolgozók előtt? — Ez rosszul esett és a kedvemet is- elvette egy kissé. Délután aztán megjelent az igazgató k azt mondta, hoe.v hallotta, hogy itt valaki dolgozik, már ezt meenézi magának, felvette a vastaeahh szemüvegét, megnézett, azt mondta hogy egy kicsit furcsa formáló a fejem, nrdndiárt gondolta ő. hogy itt valami nincs rendién, de maid megláttuk — '4 meglátjuk... — A dicséret új r-rőt adott. Neki feküdtem a stemolinek. és amikor jelezték a rmmka végét ín már tudtam hogy rét-- d Hurrá rekord*! A büféből éppen akkor jöttek vissza a kartársak, boldogan rázták a kezem, ünnepeltek és mondták, hogy ez igen, nem gondolok-e holnap egy úiabb rekorddönfécre, mert akkor ők hotnap kimennének a nagymamához Jászhöködra disznóölésre Meghatott %% ünneplés de mondtam hogy mostanában, azt hiszem, nem tudom ezt a teljesítményt megismételni Sajnáltam nagyon őket. — Mondja Peczőke kartárs. Miért hangsúlyozza állandóan, hogy a szaktársai mennyit segítettek a rekord elérésében, holott az egész Idő alatt lent söröztek a híiféhen. — Na haitta. hát hogy tudtam vo'na egvfnlvtáhan nvole érét dol—nznl. ha ők húszán nem h*—-Iák rám a munkátokat — kefe —
