Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ism, január ÍR. Meglehet: azon a napon kezdett már önmagával beszélgetni, magányos emberek hamar rákapnak erre. Először csak a napi teendőkről. Ilyenformán: — Na, öregem, most felkelsz, megmosakszol, beágyazol, kicsit kitakarítsz; délben jön a postás, ma hozzák a nyugdíjat... Felkelt, kinyújtózott, kinyitotta a rádiót, becsuK- ta, kinézett az ablakon. Később éhes lett. Jó. Teát főzött. a kamrában talált lekvárt, megkent egy szelet kenyeret. Gyújtsunk rá. Elővette a pipáját — most már szabad a lakásban eregetni a füstöt — a szegény boldogult nem engedte meg soha. — Eredj ki azzal a pipáddal a folyosóra... Forgatta a pipát, zsebébe nyúlt a • gyufáért, aztán mégsem gyújtott rá. Pontosan nem fogalmazta meg, miért nem. Az érzések nem mindenkinél s nem mindig fordulnak át szavakba. Azt érezte csak: rágyújtani most árulás lenne, vagy kegyeletsértés. Kiadta nyomban önmagának a parancsot: — Nem jgyűjtsz rá, öregem és kész. Pedig nagy a kísértés: itt a pipa, jó megtömve dohánnyal, mégis szelei, meggyújtani a gyufát... Jól kiszívott pipa, néhány héttel ezelőtt új szárat vett bele. Forgatta, nézegette, nyelt, aztán hirtelen mozdulattal letette. Persze kimehetne a folyosóra, mint a megboldogult életében, de most úgy gondolta, gyászához tartozik, ha nem pöfékel. Hát jó. Csak néhány szippantást? Ismét felvette a pipát. Nem, nem. Majd eltelik az idő, míg a postás jön a pénzzel, elmegy sétálni, benéz a régi üzembe, közben pipázhat amennyit akar, így lesz ez rendben. Mostantol kezdve így kell élni, társ nélkül, egészen egyedül, de a szokásokat meg kell tartani. Tehát kinyitja az ablakot, szellőzzön az ágynemű; a párnákat megveregetni, ahogy a boldogult szokta; a teás bögrét elmosni, a kenyeret betakarni, a lekváros üveggel együtt visszatenni a kamrába. Tett-vett, kényelmesen néha a kisórára pillantott. De mintha az óramutatók megrokkantak volna, vagy köszvényük lenne, az idő csak vánszorgott, a percen másodpercekké zsugorodtak. Amikor kilépett a folyosóra, jól megrázta a kilincset. bezárta-e a lakásajtót. Ez is szokás volt, így kell ezt ezentúl is csinálni. Ugyanakkor nyílt a szomszédék ajtaja. A szomszéd- asszony is özvegy, de már régen. Megállítja: — Hová ilyen időben? — Hát csak le az utcára. — Hull a hó ... — Hát hull. — Igaz, egy kis séta ilyenkor is egészséges — mondja a szomszédasszony. Aztán hozzáteszi: — A sálját igazítsa meg, nehogy meghűljön. Azzal már ott babrál kcvérkés ujjaival a nyakánál, elrendezi, tömködi be a sált a télikabátba. Közben nézi. Nézi. — Hát csak vigyázzon magára.. j Nézi. — Köszönöm, majd csak vigyázok. Akkor a szomszédasszony kezet nyújt, jó meleg a keze, szorongatja az övét. Alig akarja elengedni. Hát jó. Megy le a lépcsőházban, óvatosan'. Ilyen téli délelőt- tön sötét a lépcsőház, szegény megboldogult is majdnem leesett egyszer. Még fiatalasszony volt, valamin nagyot nevetett, megbotlott a lépcsőben. Kiért az utcára, sűrű hó esik, de sebaj. Min is navettek akkor? Most az utcán félhangosan beszélt, kérdezte önmagát s felelt rá. Min is nevették, még évekkel később is szó volt róla. De sokat nevettek. Kezdetben: — Csókolj meg. — Hogyisne.. s Aztán nevet. — Elkaplak, agyonszorít- lak... Csak nevet Mondom neki: te Kata, a nevetéstől hízol. Olyan leszel, mint egy teli hordo. aztán csak gurítlak. Ezen is nevet. Egyszer elsózta a levest. — Te, erre a levesre egy vödör- bort megiszok... — Még mindig jobb, mintha cukrot tettem volna bele. Nevet. Megy az utcán, félig csak gondolja, félig kimondja, félhangosan: — Milyen vidám volt, mindig. Pedig gondok is akadtak. Csücsöríti a száját, aztán kibuggyan a nevetés. Szippant egy nagyot a hideg levegőből, sóhajt utána: — Nekemvaló volt. A siető járókelők megnézik az öregembert: né, beszél önmagában. — Nekemvaló volt. Már öreg házasok voltak, megtanította kártyázni. — Ha nyert, úgy nevetett, hogy szinte felverte a házat. Ha vesztett, akkor is nevetett: — Nem baj, öregem. Ez a pár fillér is a családban marad. Család. Család nincs. Esik a hó és nincs semmi. Ezt is kimondta, hangosan: — Nincs semmi. Egy térre ért, most mindenütt süppedő hó, a padokon is magas hópárna. Hangosan: — Itt is ültünk, sokszor. A téren egy lélek sincs. Akik átvágnak, azok is szapora lépéssel. Körülnéz. Aztán: — Menjünk el innen. Ide se jövök el többé... Elment egy kocsma előtt: — Nem ... Elővette a pipát. Visszatette: — Nem. Nehezen, valahogy eltelt a nap. Este kopognak az ajtón. A szomszédasszony. Szalvétával takart tányért hoz a kezében. — Egy kis kalácsot sütöttem — kezdi —, hoztam néhány szeletet. Hozzáteszi: — Mazsolás. Leteszi a tányért az öregember elé, feltakarja. Aztán nézi az öreget. Nézi. Bodó Béla SERFÖZŐ SIMON: A város íme a város, ahol otthonom van, szeretőkkel találkozom, valamikor már látott ismerősökkel, hallottam rólad, emlékszel, üdvözítő hiúságok, basáskodé pózok az emeletek mögött, levegők földrengései, itt élek, kiszámolom az utcán a pénzt, vacsorára elég lesz-e, olyannak tartom magam. mint itt mindenki, ítéleteket hirdetek, és nem tudok elfordulni senkitől, nem támadok ajtókra, de bemegyek bárhová lassú monológok szertartása közben szólni, amihez ma kell kezdeni, kik nem tudtak eddig rólam. az ügyek sorozóasztalainái nevemen szólítanak, ki önmagam üldöztem eddig, hát idetaláltam, és nem élhetek ezután sem könnyedén, ime, a város, ahol vétkekre lettem szomjas, s hordom hátamban az élet hét késszúrásának sebét nem mertem elindulni annyi ember közt, szorongó félelmek lavináin, menni a tolongásban, kételyek járdáin, annyi izgalom és szándék égrekanyargő lankáin uagynak hinni az embert e napfoltos évek alatt, nem akarok már szökni innen! a liba-pofájú emlékek gágogva elúsztak az égen, tudom, mi vár ránk a felénksodródó időben, s azalatt még rendet kell tenni a mélyben, és idefenn! Végre, nagysokára jött a postás, leszámolta a nyugdíjat. elment. Bankjegyek, aprópénz. Most mit kell tenni? Eddig odaadta a pénzt a feleségének, ossza be, tegye el. Hová is szokta tenni? A sublód alsó fiókjába. a zsebkendők alá. Hát jó. Tegyük a sub- lódba. a zsebkendők alá. Egy tízest magához vesz, talán iszik egy pohár sört. Majdnem felvidult a gondolatra: csurog a sör a pohárba, a habját lecsapják, a teli poharat elibe tolják, szájához emeli, először csak a zsugorgő hab hideg ízét érzi, aztán a jó kesernyés sört... Nézegette a tízest, életében először pillantoíia meg a képet rajta: nézzék csak nézzék, hiszen ez Petőfi. Elviszi magával a Petőfit, kérek egy pohárral — mi lenne, ha korsót rendelne? Hirtelen hangosan kimondta: — Nem. Gyorsan visszatette a pénzt a többihez, betolta a fiókot, kulcsra zárta, a kulcsot zsebredugta. LADÁNYI MIHÁLY: Ivan V. La ties: DAL Mindnyájunk védangyala, borzas kis cigány Mária, aki az első engem-ért vágyat nyújtottad ingemért, a kollégium reteszelt ajtaja mögött, amikor már aludt felesége telt mellei közt a gondnok úr! mezítláb és szoknyád alatt egészen mezítelenül, hogy a szív belefeketült amerre szoknyád elsuhant mindannyiunk védangyala. borzas kis cigány Mária, j ez a fölégett vad pokol veled kezdődött valahol! | Maholnap kertiek lesznek itii Maholnap kertek lesznek itt s oly zöldelőek, Hogy az itt-alvók emlékezete sem őriz álmukban olyat. Kertek, a lombhálók alatt karcsú szobrokkal. Nedves kaviccsal és a rózsavérű régen-volt Bronzbarna lányok itt-kisértő mozdulataival. Kertek, imbolygó terei a játszadozó napsugaraknak, És pihenő helye a suhogó esőknek, piros halacskáknak. Az éggel lombosult halastavak hős mosolyában. Lombok közt vetkező oly pőre szél, mint egy fürdőzö, Meg annyi el nem rebbenő madár telepszik majd a csönd Vállaira a fény szemében; s így álommal Vonulhat el a fűben és egy-egy magáról álmodott Álommal gazdagultan térhet vissza onnan mindenki, Mint utazásról, mintegy aranygyapjasan, Nem is úgy ám, ahogy ezek az alvók szanaszét, Ezek a szennyes angyalok a lombtalan alagutakból. Kertek kerekednek e helyt, nem pedig alagsor, Szürkélö visszhangjával — lépegelőnek, Ki arca képmását lesi tört ablakok cserepében. És túl az ablakon csak éj és kormos pitypang, síkság, Meg rozsdás drótra fölkötött, himbáló nyurga szél. Gereblyés László fordítása Tatjána Kateckája s szemei 196... január 2. Lám, már második éve, hogy asszony vagyok! Tegnap remek hangulatban köszöntöttük az újévet. Eljött Színia néni Ljosa bácsival, Szásenyka meghívta egyik munkatársát, Alexandr Mihailovicsot. N°gvon jó kedvünk volt. Mindenki a mi boldogságunkra ivott. Alexandr Mihajlovics megjegyezte, hogy először lát ilven tökéletesen boldog párt. Február 6. Házasságunk második évéből is eltelt már két hónap. Egyelőre semmi sem történt. Még mindig szeretem. Voltam Száseny- káék személvügvi osztálván — nem fogadnak. C=ak kifutóra van szükségük. Elmentem, aztán visszafordultam, bogv ezt is elvállalom, de már elkéstem. Talán jobb is ígv: a kifutó egész nap úton van ördög tudia, mi minden történhet az a]eft. Egyelőre hát reggelenként elkísérem í-apspnvkát, túl uóovimr pedig várom őt. Ebédszünetben pevütt járunk a diétás étke7'he* Szásenvkának íigv látszik gvomnr«"ílve- dóso van, legoláMiis R-jjma néni égy vélte mielőtt elutazott. Március 5. Szeretek és szeretnek. Minden rendben van. Csak nagvon elfáradok. Reggel ötkor kelek, hogv indulásig lépvén időm elintézni a háztartás ügyeit, estig távol vág vök. Aztán elkísérem Szásenvkát, a bejáratnál megcsókolom és elintézem a bevásárlást, — egyébként este kellene elmennem otthonról, szegény Svásenvka eevedül maradna. Aztán elindulok az olvasóterembe — Szásenvka munkahelye szerencsés he- Íven van. énn abban az utcában, ahol a könyvtár. Délié olvasgatom az „Oso- nvokot” — apróbetűs, sokáig elfoglal. Aztán me- evek Szácortvkáboz. Ka- ronbanom és egvntt -indu!nr»b a rSí^f^rba \ fels70lválárő már jól ismer, nem iS kór-Saa. csak boaaq jj megszokott pürét főtt hússal Utána visszakísérem c;.,écom*kát. maid újra a könvvtárha ni““”ek Egé- sz°n összebaráfkoztam a bömmtárosnővel megengedi. hoev használjam a telefont. Naoonta körülbelül hatszor felhívom Száseny- kát. ellenőrzőm, bogv a belvén van-e. Délután érte jnrwek. és egvütt me- gvnnk haza. Szeretem! ÄnrSUs 4. Szeretem. A"rilis 5. Még mindig szeretem. Änrilis 11. Szeretem. De rettenetes eset történt. Szásenvka lemondta a diétás étkezőt. Amíg próbáltam rábeszélni. elment az ebédidő. Szerencsére, még sikerült elfutnom az üzletbe, hoztam Szásenvkának kefirt. Április 16. Még mindig szeretem, de Szíma néninek — úgy látszik — igaza van. Ma négyszer hívtam Száseny- kát. — nem volt bent. Nem is tudták, mikor jön vissza Ebédszünetben kiderült, hogy kinevezték oktatónak az üzembe, ahová csak kivételes eneedéllvei lehet bejutni. Kihívni is csak hosszas utánjárással lehet, és csak ebédszünetben! így hát kodátozn tést. No, semmi baj! Legalább állandó felügyelet alatt van, nem történhet semmi különös. Május 13. Szeretem. Összebarátkoztam a kifutónővel. Furcsa dolgot mesélt: Szásenyka saját kérésére került az oktatáshoz, pedig ez nagyon fárasztó munka, senki nem akarta vállalni. Régóta tudom, hogy nagyon öntudatos, de ez mégis felizgatott. Ki hinné rólam? Ó csak már telne el ez az év! Május 20. Szeretem. Szásenyka tá- vix-atozott. hogy bizonytalan ideig szolgálati úton lesz. Rettenetes, amit átélek! Hogy bírja ki nélkülem?! Azért hasznos is lesz a távolléte: kialszom magam, visszatér arcom régi színe. Mégis nagyon kimerítő minden reggel munkába menni. Június 4. Borzalmas! Ebédszünetben elmentem Szásenyka munkahelyére, hogy találkozzam a kifutónővel, és hirtelen meglátom Száseny- kát! Tehát nincs semmiféle szolgálati úton. A kiküldetésben Alexandr Mihajlovics volt, ő küldte a táviratot. A gazember! ó milyen igaza volt Szima néninek! Június 10. A kifutónőtől megtudtam, hogy Szásenyka ma szabadságara utazott a tengerpartra. Taxit hívott éa kiment a repülőtérre. Kísérői között volt Szima néni is Ljosa bácsival. Valószínűleg eddig náluk lakó« Szásenyka. Június 21. Szeretem. A reggeli lapban hirdetést olvastam —• a válásunkról. Szeptember 13. Még mindig szeretem. — Holnap lesz a válóperi tárgyalás. Itt volt Szima néni. Emlékeztetett, hogy ő előre megmondta. Elkérte a cseh készletemet — ajándékba. Azt tanácsolta, a tárgyaláson büszkén viselkedjem. Szeptember 20. Űgv látszik, még mindig szeretem. A tárgya1ásón büszkén vise'kedtem. Elválasztottak. Utána el akartam kisérni Szásenvkát. de ő — mintha nem vett volna észre — gyorsan ka- ronfogott egy ismeretlen barna nőt. December 12. Szeretem. Elmentem, hátha ebédszünetben találkozom Szásenykával. Valóban jött is. karonfoeta az ismeretlen barnát, aki szintén őt várta. Félnéevkor újra a kijáratná1 várakozott a barna nő is. December 28. Továbbra is szeretem. Ki kell tartani az év végéig, hogy leessen Szima néni álla. 196... január 2. Végre! Nem szeretem többé! Tegnap remek hangulatban köszöntöttük az újévet. Itt volt Szima néni Ljosa bácsival és Alexandr Mihajlovics, Szásenvka munkatársa. Alevqndr Mihajlovics megkérte a kezemet. Igent mondtam. Nagyon kénve’mes minden: a kifutónőt és könyvtárosnőt jól ismerem, a felszoi- gálónővel az utcán is üdvözöljük egymást. Tehát ismerős hely. Alexandr Mihajlovics sokat ivott örömében, azután hányt. Feltöröl t-m és arra gondoltam. úgy látszik, szeretem őt. Boldog vagyok. Február 4. Szeretem... Fordította: Szelepcsényi Edit
