Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP :Má. M. ... M agas, vasmarkú, kor- "■ dován-barna férfiúval vagyok vendégségben Füredi Józsefnél, az Ulánbátor? magyar követség tanácsosánál. A házigazda régi jóbarát és pillanatnyilag szalmaözvegy, mivelhogy felesége egy kis vásárlásra s,ruccant át” Pekingbe. Ennek folytán a feketekávé veri ugyan a legjobb pesti főzeteket is, de az ennivaló feltálalása kissé akadozik, mert a család nagylánya és szemefénye, Éva húgom nehezen birkózik meg a jókora húsos és gyümölcsös konzervek fenyitásával. — No majd én, lelkem* — áll fel azonnal vendégtársam. — Én majd elintézem azokat a vacak kon- zervákat. Füredi Jóska eimosoiyotjikCsak úgy ragyog az arca és ezüstös rőzsehaja. — Földim az öreg — int a vendégtárs után. — Szintén csabai. Már másodszor járt itt huzamosabb kiküldetésben. Igaz-e, Jani bácsi? A csabai szaktárs visszakiabál a konyhából: — Öreg az ördög, meg aki mondja! Én legislegfel- jebb csak... koros vagyok. Nekem is jókedvem lesz, mintha legalábbis hazai levegő tódult volna be az apró szellőzőablakon, s így fordulok a konzervekkel megrakodott Jani bácsihoz: — És úgy, „koros”-nak hány esztendős mégis? — Hatvan — döfi a nyitó csőrét egy ananászos dobozba Jani bácsi. — Hatvan. De nem az a számos. — Hanem micsoda? — Az egészség. Azzal meg nincs baj. Életemben csak egyszer akartam beteg lenni, akkor se sikerült. Rácsodálkozom. — Akart? Ezt meg hogy’ értsem? — Szó szerint. Meztelenre vetkeztem, és úgy álltam ki a tizenöt fokos hidegbe. Hogy hátha meghűlök isten segítségével. De hűltem a fenét. Még csak a tüsszentésig se jutottam el, sajnos. — Sajnos? — Persze. A szabadságom kiadása húzódott-halasztó- dott, tudja. Pedig már szuszogni is alig birtam, úgy ki találtam lazulni... Gondoltam: egy böcsületes kis influenza árán legalább jól kialszom magam, meg a csontjaimból is kiheverem a fájást. Dehát... nem sikerült. — Ez mikoriban történt? Jani bácsi ezalatt kinyitotta az ananászos dobozt, beleszippant, s csak úgy mellesleg feleli: — Régen. A reakciós világban. De nem ez a lényeg. — Nem? — Nem hát. A mostani állapotom. Hogy az itteni klímát is kibírtam. Vígan. Reuma meg aztán a tak- nyam-nyálam egybefolyása nélkül. Pedig itt télen a negyven és a még több fokos hidegek se ritkák. — Az ám — kapok a szaván. — Ide hogyan került el? Ilyen irdatlan messzire? J ani bácsi — ha nem volna kopasz szájú — most biztosan széttórölné a bajszát, de így csak mosolyog egyet s a nézése lesz szerfelett hamis. — Nem magam jöttem — mondja. — Hoztak. — Ugyan már! — De bizisten! A munka hozott, a malomszerelés. Ha viszont, fain, kiadós munkáról van szó, és a kereset is meglehetős, a csabai ember nem ismeri azt a szót, hogy messzi. — Aztán ... könnyen feltalálta magát? Jani bácsi akkorát nevet, hogy még a hátul berakott viplafogait is megláthatom. — Én-e? — veti ki a mellét. — Csak malomba legyek, én rögtön otthon vagyok. Még ha Bergengóciá- ban van is az a malom. — Jól van — mondom.— De itt más a nyelv, ugye, mások a szokások, más a koszt... Hogyan boldogult el mégis? Jani bácsi legyint. — Nem volt az olyan boszorkányság — mondja. — Aki mint én beszédes, érdeklődő ember, annak nem akadály a más nyelv. A só- gorság... mármint a kezem alá adott itteni elvtársak és elvtársnők egy kicsit magyarul tanultak meg, én pedig viszont. Ugyebár... először is érthető, rájuk passzoló neveket adtam nekik. — Miért? — Csak. Vagyis hát... nézze: most már megidomult a nyelvem, de eleinte hogy a zistenbe, tudtam volna kimondani olyan neveket, mint Damdiszüren, Tumurócsin, vagy Tundug- dzsán? így aztán a legények Jancsi, Marci, Miska lettek, a lányok meg Margit, Mária, Icuka. Ki mit formázott. Persze. — Hallgattak is rá? ■— Nagyon! A végén egymást is magyarul szólogat- ták, annyira rákaptak, hallja. — És aztán? — Ö, a többi már köny- nyen ment. Príma tolmácsunk került, hogy megérthessük egymást. — Kicsoda? Jani bácsi ismét nevet, kinevet, s ugratva mondja: — Nem személy volt. — Hát? — megyek bele a játékba. — A munka. Ahogy egymás kezére dolgoztunk. Nézek egy nagyot, á képem is biztosan megnyúlik, s csak azért mondom, hogy ne egyezzen a szó: — Derék. Csak ám... enni is kell, nemcsak dolgozni. Milyen koszton élt? — A magamén. De a nyersanyagot, a matériát a sógoroktól szereztem. Néha még ingyen is. — Kérincsélt? János bácsiból ismét az incselkedhetnék ördöge beszél: — Szereti maga a májat? — kérdezi egyenes válasz helyett. — Szeretem. — Megcsinálni is tudja? Ügy értem: elkészíteni? — Azt már nem. — Kár — adja a sajnál- kozót Jani bácsi. — Mert így hiába tanítom meg rá, mit kell kérdezni, ha állatot vágnak a mongolok. — Mit kell? — Ezt: illik bajna? Van máj? Hát persze! Mert a mongolok semmire se nézik és eldobják a májat... No, csináltam is én olyan resztdt és rántott májakat, borjút is, birkát is, mikor mi adódott, hogy utoljára a sógorok is megkívánták, és el is tanulták tőlem a csinálását. — Eszik is? — Ahol a magyar malom van, Harhorinban, ott igen. — A szaván fogom, épp oda készülök holnap. — Nyugodtan. Másról is megemlegetnek ott engem. — Miről? — A vízről, példának okáért. Az ivóvízről, mert azt is szereztem nekik. £Z már sok, ezt már *- kénytelen vagyok dicsekvésnek venni: — Maga?!? — pillantok gúnyosan Jani bácsira. — Talán a túrósaink. Ügy hallom, dolgozik ott egy magyar kútfúró csoport is. De Jani bácsit nem lehet zavarba hozni. — Most igen — bólint. — Akkor kezdtek munkába, amikor én eljöttem onnan. De mikor megérkeztem...? Van ott egy folyó, az Orchon. Mérges egy folyó, sebes a vize. Ügy veti le magát a sziklákról, hogy porrá spAccel szét, és mindig szivárvány ragyog a vízesése felett. Nohát.., ide járnak ki, ebből a folyóból isznak a mongolok. Nem mondom — tiszta, de állat is tíz- és tízezerszám jár bele inni. így aztán nem sok gusztusom volt hozzá... Viszont a hegyekben, nem is messze a teleptől, találtam egy forrást. Annak igen, annak aztán pompás a vize. Tiszta is, hideg is. Kristály és jég. Csináltam neki egy kis betonmedencét, a medence homlokába csövet, úgy mondván: csurgót ütöttem, s most tudja hogyan hívja a nép, mert arra is rászokott? — Hogyan? — János forrás. — Maga után? A maga nevéről? — Csakis. Megenyhülök, s őszinte elismeréssel mondom. — Ez már igen. Ennél szebb emlékhagyást elképzelni se tudok. — Na! — kacagja el magát Jani bácsi. — Ami azt illeti nevetésre is lesz okuk, ha felemlegetnek! — Nevetésre? Miért? — Jaj! — kapkod levegő után Jani bácsi. — Mert a nádomra, a legnagyobb nemzeti ünnepükre is beneveztem. Tudja: amikor egész Mongólia versenyez. Lovagol, nyilaz, birkózik és fut. — Ezt mind csinálta? Mind? A hatvan esztendejével? — Csak a felét — mondja Jani bácsi. — Az is elég volt nekem. Birkóztam, s győztem is, de a futásban már csak második birtam lenni. Na ja, mert akkor csináltam magamból majmot. Márhogy a sógorok szemével nézve majmot. — Mert a valóságban? — Le én a cipőt, le a nadrágot is, s ott álltam meztéláb. kurta gatyában. Aztán neki, nyomd meg a gombot. János. Hanem úgy megnevettek, de úgy. hogy nekem is muszáj volt nevetnem. Futtomban. Mit mondjak? Elröhögtem a finist. Hát... így volt. ió volt, de még jobb. hogy most már mehetek haza. — Pestre? — kérdeztem. — ördögöt! Csabára. Disznót vágni, hurkát, kolbászt tölteni. Elvégre... Csabai ember lennék vagy mi a manó! Ott a hazám, ahol a házam. Helyesen mondom? — Tökéletesen. Jani bácsi. ÉRTHETŐ Samuel Bums halála előtt úgy rendelkezett, hogy a házát egy bizonyos John Smithre, a legnagyobb ellenségére hagyta. Az örökösnek azt a feltételt szabta, hogy nem • távol fthatja el a végrendelkező 85 arcképét, a ház helyiségeinek faláról. Smith úgy döntött, inkább lemond az örökségről. semhogy volt ellenségének sokszorosított képmásával éljen egy fedél ala*r URBÁN ERNŐ: ILLIK BRJMR? Házassági évforduló Irta: JADWIGA RUTKOWSKA HÉTFŐ FELESÉG: — Ejnye, hogy mennyire múlik az idő! FÉRJ: — Tényleg. De miért mondod ezt? FELESÉG: — Csak úgy... KEDD FELESÉG: - Nem tudod, mi lett Kazik Kowalski val? Majdnem öt éve nem láttam. Éppen az esküvőnk napja óta... FÉRJ: — Az ám. Régen! SZERDA FELESÉG: - Az új kollégád nagyon kedves ember. És tudod, kire hasonlit? FÉRJ: - Hm, kire? FELESÉG: — Az anyakönyvvezetőre, aki összeadott bennünket. No dehát lehet, hogy nem is emlékszel rá. Olyan elfogódott voltál, és már öt ével CSÜTÖRTÖK FELESÉG: - Tudod, drágám, ahogy így elnézlek, cseppet sem öregedtél öt év óta, az esküvőnk napja óta! Szavamra mondom! PÉNTEK FÉRJ: — Miféle ruha ez? FELESÉG: — Hogy-hogy? Hát nem emlékszel? Hiszen ebben a ruhában voltam, amikor egy nap híján öt évvel ezelőtt összeházasodtunk. Látod, azóta sem híztam ki! SZOMBAT (az a bizonyos nap) FELESÉG: — Ó, ezt igazán nekem hoztad?! Milyen aranyos vagy, milyen drága vagy, hogy így magadtól eszedbe jutott! (Ford.: Murányi Beatrix) LADÁNYI MIHÁLY: Sóvárgás Az utcák lábamhoz dörgöiőznek. a házak tehénszemekkel bámulnak jámboram. Mint fedél után vágyódva asr állat úgy csörtetek a tél csatakos labirintusaiba«, A villamos csattog, sivalkodik. a megállóhoz elém senki se jön. Félig hazátlan hurcolom a seholsines-boídogság felé vacogó örömöm: hogy szeretlek? Mint a szomorúságot az, akit megsebzett » szemed, vagy mint az éjt, akinek arcába omolt a bajad — Egyedül csatangol ez a szerelen* testein sikátoraiban. A sóvárgás, hogy megtaláljalak, mint sűrű hóesés beborít ebben a tétbe«. Ebben a télben édes szerelem, tüzedre odavetve vágyom elégni egészen. Fejlődésünk keresztmetszete . MEGJELENTEK a KOSSUTH KÖNYVKIADÓ GONDOZÁSÁBAN FEHÉR LAJOS, FOCK JENŐ ÉS SZIRMAI ISTVÁN ELVTÁRSAK GYŰJTEMÉNYES KÖTETEI Mindhárom kötet szocializmust építő országunknak ugyanazon időszakát öleli fel: az 1956-os ellenforradalmi konszolidációtól a szocializmus alapjai lerakásának befejezéséig. Mindhárom munka e történelmi időszak más-más oldalát tárja az olvasó elé, s így a 3 kötet együtt tulajdonképpen ennek az időszaknak gazdasági és ideológiai keresztmetszetét adja. Fehér Lajosnak „A szocialista mezőgazdaságért”3 című könyve szocialista fejlődésünk kétségtelenül legjelentősebb politikai és gazdasági eredményeinek: a mezőgazdaság szocialista átszervezésének útját vetíti az olvasó elé. Megmutatja, hogy e fejlődésben elért sikereink forrása a párt helyes — jobb- és baloldali elhajlásoktól mentes — politikája volt, amely figyelembe vette a mező- gazdaság szocialista átszervezésének legfőbb lenini követelményeit. AZ Ő$$EC ALATTHÁNI FESTŐ i GECSE ÁRPÁD: PARKBAN A szép jász községben él és alkot egy idős festő, akinek jellegzetes szakállas figuráját az egész megyében ismerik. Művészeti tanulmányainak el- végeztével 1925—29 között a Szolnoki Művésztelepen lakott és dolgozott. 1963-ban gyűjteményes kiállításon mutatták be Szolnokon műveit. Elsősorban a jászsági tájak, emberek festője Gecse Árpád. Ma 64 éves, de fiatalos lendülettel dolgozik a falusi csendben, nagy kerttel övezett műtermében. Foék Jenőnek magyar népgazdaság a szociálist« fejlődés útján” című könyve megvilágítja népgazdaságunk 1956 utáni eredményeit, nehézségeit, valamint a további feladatokat. A szerző rámutat az ellenforradalom előtti párt- és gazdasági vezetés hibáira* a bajok és nehézségek forrásaira, megmutatja a népgazdaság helyzetét és kulcskérdéseit a tárgyalt időszak egyes állomásain, s helyes gazdaságpolitikai vonala alapján részletesen ismerteti a továbbhaladás feltételeit a népgazdaság különböző ágaiban. Mindkét kötet közös érdekessége. hogy tekintélyes részben tartalmaz olyan beszédeket is, amelyek a Központi Bizottság ülésein, vagy szűkebb körben, aktívákon hangzottak el, s nyomtatásban még nem jelentek meg. Szirmai, István „A kommunista eszmék győzelméért” című kötete ideológiai és kulturális kérdésekkel foglalkozik. Értékeli az értelmiség szerepét az ellenforradalmi időkben. leleplezi az ezzel kapcsolatos helytelen és ellenséges elképzeléseket. Marxista magyarázatot kapunk a könyvből több, azóta is sokat vitatott aktuális ideológiai kérdésre, mint például a pártosság és a modernizmus az alkotómunkában, a művészetben, s elsősorban az irodalomban. E kérdéseket nemcsak elvi síkon, hanem az alkotók gyakorlati munkájával kapcsolatban is elemzi a szerző. A kötet tartalmazza Szirmai István elvtársnak az eszmei offen díváról szó- ló nagyjelentőségű előadását. V. V.
