Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
1964. január 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 HAVAS TÁJ Taggyűlés utáni beszélgetés Hajdúszoboszló határában, a nagyhegyes! út mentén szürke barakkok húzódnak. Hátuk mögött autódaru gémje látszik. Egy- szercsak hatalmas csövek táncolnak a magasban, majd szép lassan leereszkednek ismét valamivel távolabb. A havas táj unalmas egyhangúságát a gázkitermelő berendezések ezüstös tartályainak csillogása, a vízleválasztó fölött szálló gőz játéka töri meg. Van ebben a látványban valami festői. Egy évvel ezelőtt ennek az üzemnek jóformán még nyoma sem volt, § ami most van, az is ideiglenes. Hatalmas területet lezáró betonfalak, megkezdett építkezések jelzik, hogy valami nagy dolog készült itt. Jelenleg csupán egy biztos: a gáz. Ma naponként 1,2 millió köbmétert termelnek, aztán megtisztítják, hűtik és továbbítják Miskolcra, Diósgyőrbe, Kazincbarcikára, a Berentei Vegyikombináthoz. Jövőre felépül az Alföldi Kőolajfúrási Üzem új egysége. A termelés háromszorosa lesz a jelenleginek. Érdemes ezt számokban is kifejezni: az idén egymillió forint értékű gázt adnak egy nap alatt, 1965-ben ötmillió körül lesznek a melléktermékek értékesítésével együtt. Ez annyit is jelent, hogy újabb kétszáz ember kap az üzemben munkát. Ezzel elérkeztünk azokhoz, akik mindezt felépítik, a berendezéseket karbantartják, felszerelik — a munkásokhoz. Varga Ferenc, a TMK műhely csoportvezetője vállalkozott az idegenvezetésre. Utunk a lakatosokhoz vezet. Segítségéivel Csiszár Pállal ismerkedhettem meg. Ö Dunántúlról került ide. — Nézze — mondja —, nekem szokatlanok az itteni nehézségek. Mégis van ebben valami különös izgal- masság: résztvenni az új születésében. Az igazság az, hogy annyi szerszámunk sincs, hogy egy szaktársam- ■.sak elég legyen. Csakhátilt tapasztalt olaj-telepi emberek vannak. Nincs lehetetlen, ezt az elvet kell betartani, aztán megy minden — válaszolt. A műhely padlóját nézem, föld. Se deszka, se beton. — Hol laknak — kíván- csiskodtarn. — A feleségemmel együtt a munkásszállás kis szobájában, csak tüzelőt kapnánk rendesen. Reggelre megfagy a víz a kannában. — Hetilapok, könyv, tévé is elkelne — szólt köze Bo- dó Márton, aztán úgy magától mondja, hogy azért földes a műhely, mert a betonozás nem volt benne a tervben. Ók pedig hiába ajánlották fel, hogy megcsinálják társadalmi munkában, nem kaptak anyagot. A hidegről is beszélgettünk. Elmondták, hogy a pusztai jeges szélben, hófúvásban nem7 sokat ér a bunda-kabát. Kesztyűt meg nem lehet húzni, hiszen dolgozni kell, szükségük van az ujjaikra is. S hogv ez mennyire így van, azt kint a szabadban, a szerelők között tapasztaltam. Puglyó Er..ő kalauzolt tovább miután a lakatosoktól elbúcsúztunk. Elmondta, hogy a kitermelő csoport három műszakban dolgozik. Nagy felelősség ám abban a tudatban őrködni az üzem felett, hogy ha valami baj van, nem kapnak a gyárak gázt. — Kétszer-háromszor meggondolom, mielőtt valamelyik tolózárhoz hozzányúlok, hogy mit kell tennem. Itt nem lehet tévedni. Nagy a balesetveszély. De félni sem szabad. Szóval nem könnyű — mesél az életükről. — Ezért köszöntik hát maguk is úgy egymást, mint a szénbányászok. — Igen. Jé szerencsét! Szükség van rá. Ezt csak az érti, aki nálunk van, vagy a fúrótoronynál. Ez a köszöntés biztatást jelent. Sokkal több ez számunkra, mint egy „jónapot”. Az ideiglenes telep nem túl nagy. ígv hamar a végére értünk. Visszafele jövet új ismerőseim elmond- dották, hogy nincs még fürdőjük, az étkezdte építéséhez is alig fogtak hozzá, szűkek a barakkok. Ha jól végiggondolom nem is felejtettek ki semmit a gondjaik közül. Érdekes azonban . hogy szavaikban nem érződött türelmetlenség, követelőzés. Inkább azt akarhattáK, hogy megértsem a hétköznapjaikat. Azt. hiszem, pontosan így volt. Sikerül talán visszaadnom Bodó Marton szavait. Ahogyan ő megfogalmazta, az fejezi ki a havas táj embereinek küzdelmét és gondolkodását: • „Megértőek vagyunk. Ez egy kezdő üzem, nem lehet meg minden egyszerre. Egy biztos: jövőre már másképp alakul a sorsunk. Három évet szenvedünk meg azért, hogy lássuk az új üzemet. A mi üzemünket. Ezért vállalni kell ezt az életet. Érdemes és szép.” Fábián Péter Mit mutat a nyomásmérő? Ezt vizsgálja Posta Sándor Németh István, a járási pártbizottság munkatársa mondta, hogy a megye tsz-ei közül a tiszafüredi Új Ütőn Tsz-ben alakult meg legutoljára a pártszervezet. A tsz alakulása után körülbelül két évvel, 1961. februárban, négy taggal. És most a taggyűlésnek vége. A pártonkívüliekkel együtt tizenegyen vagyunk. Az alakulás óta egy-egy tagjelöltet vettek fel minden évben. De a szövetkezetben most is csak ketten dolgoznak, a hét párttag közül. Egyetértünk: kevés ez. Még akkor is. ha a szövetkezet se nagy, mindössze hatvannégy tag gazdálkodik a 790 hold földön. Szokatlan viszont tsz-en kívül dolgozó emberektől az a közvetlenség, ahogyan itt a tsz dolgozóiról beszélnek. Takács József, a párttit- kár címszavakban elmondta a beszámolóban, mit végeztek tavaly. Jó lett volna, hallani részleteiben is. Mi volt az a hat terület, amit ellenőriztek. S főleg milyen tanulságokat összegeztek, milyen határozatokat hoztak akkor a taggyűlések. Kereken mondva a pártszervezet is készíthetett volna a saját munkájáról némi kis zárszámadást. A gazdasági számok is sokat mondanak igaz. Sokat közülük nagybetűvel lehetne kinyomtatni: A tervezett 27 forint helyett nyolc fillér híján negyven forintot osztanak most. Hat forinttal többet a tavalyinál. Közben a tiszta vagyon is több mint fél millióval nőtt a közösben. Hivatalosan csak a zárszámadást megelőzően kidolgozott számokról esik szó. Pedig mennyi minden, van a számok mögött. Az elnök, Brukner Kőimén maga is elmosolyodik. — Mikor a második évben felépítettük a nagy magtárpadlásos istállót, azt mondta az egyik tagtársunk: Nem telik ez meg míg a szövetkezet fennáll. A következő évben már odahívtam. Ó is lássa, hogy tele van. Egy másik régi Az egri ))Csir« A nagyüzemi gazdálkodás a baromfitenyésztésnél is igazolja vitathatatlan fölényét. Erről az igazságról győződhettek meg a Heves megyei termelőszövetkezeteik dolgozói is. De vegyük sorra a dolgokat Még 1962-ben történt, hogy az MSZMP Heves megyei pártbizottsága azzal a javaslattal fordult a megye termelőszövetkezeteihez, hogy a nagyarányú baromfitenyésztés érdekében fogjanak össze és közös erővel hozzanak létre egy nagy kapacitással dolgozó „Csirkegyárat”. A gondolat termékeny talajra talált a megye szövetkezeti parasztjai között és így adódott, hogy 91 termelőszövetkezet megalapította a Heves megyei Szövetkezeti Baromfikeltető Állomást. Ez az' állomás a „Csirkegyár” önálló gazdasági egység. Havonta 360—370 ezer tojást dolgoznak fel és csaknem 310 ezer életképes csirkét segítenek a világra. Érdemes ezt a „Csirkegyárat” közelebbről is szemügyre venni. A tükörablakos termekben 24 darab csirkekeltető gép sorakozik és 10 000 tojás keltetésére alkalmasak. Ezt ! a hatalmas üzemegységet mindössze 29 ember kezeli. , Ebbe a létszámba már be- I leszámít az igazgatótól kezdve az éjjeliőrig mindenki. Felmerülhet a kérdés: — Ilyen csekély létszámmal, hogyan lehet ilyen nagy feladatot megoldani? A válasz nagyon egyszerű. Ebben a „Csirkegyárban” minden automatizálva van. Az automati- kák persze nem maguktól születtek. A gyár építői nagyon széleskörű ilyen irányú tanulmányokat végeztek, de ezen túlmenőén „nem mentek a szomszédba jó ötletekért.” Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a „Csirkegyárban” számos olyan nagyszerű újítást alkalmaztak, amelyet a Heves megyei dolgozók találtak ki. valósítottak meg. Horváth István a keltető- állomás igazgatója például — újító társaival — olyan automatika vezérlő berendezést készített, amely díszére válhatna akármilyen nagyüzemnek. Vegyük egy kicsit közelebbről szemügyre a Horváth-féle automatika vezérlő táblát. A hatalmas teremben — ahol egymás mellett sorakoznak a 10 ezres keltetőgépek — az egyik oldalfalon látni egy alig másfélméter hosz- szú 60 centiméter magas táblát. A táblán piros, zöld, fehér, kék lámpáeskák Irányítják magukra a figyelmet. Ez a tábla a „Csirkegyár” agyközpontja, érzékelő szerve. — Hogy mi mindent tud ez a tábla? Pontosan jelzi, hogy ha valamelyik keltetőgépbe a kívántnál magasabbra emelkedik a hőmérséklet. Ugyancsak jelzi a hőmérséklet csökkenést, a „kihűlés?’. A jelzőtábla akkor sem marad érzéketlen, ha a keltetőkbe valamilyen oknál fogva romlik a szellőzés, ha valamelyik motor leáll, ha a keltetők fűtésére használt gáz nyomása csökken, stb. A Horváth- féle automatikus vezérlőtábla lehetővé teszi, hogy a nagy keltetőtelepet néhány ember kézbe tudja tartani. A gépek, az automatika figyel az ember helyett. A Csirkegyár tulajdonképpen két nagy egységből, a tojástárolóból és a keltető-telepből áll. A tárolóban állandóan mesterségesen plusz 16 Celsius fok hőmérsékletet tartanak. Itt válogatják a tojást, ügyelve arra, hogy a keltetőgépekbe csak egészséges tojások kerüljenek. A tárolóban ládákban százezrével sorakoznak a keltetésre váró tojások. Ezeket a ismerősöm tavaly azt mondta, hogy csak a szemfényvesztés miatt osztottuk a 33 forintot. A napokban már megint keresett. Gondolom, érdekli, most mit osztunk. És ilyen példa szép számmal kerül. Az a félbizalom, ami kezdetben volt a szövetkezet iránt, most már lassan, szépen kikerekedik. „Túl vagyunk már a rábeszélés időszakán’”. — Ezt Katona Zsigmond, a tsz agronómusa mondja. A jó pénz, a jó jövedelem meghozta a munkakedvet. A munka pedig a jó pénz. Olyan ez, mint a jól bejáratott gép. Egyik alkatrész lendíti a másikat. S ebben tagadhatatlan, a párt- szervezet segített legtöbbet. Most is 20—25 ember van kint a határban, hordják a trágyát. Voltak, akik az alakulás után 200 métert se mentek azért, hogy a közös dolgáról beszélgessenek, most hat-nyolc kilométert is megtesznek. Ebbe a szövetkezetbe egyetlen földnélküli se lépett annakidején. Huszonkettő-huszonöt holddal annál inkább jöttek. S ahogy mondják, miután megismerték a szövetkezetét, közelebb kerültek a párthoz is. Most már majd a párt- szervezet további erősítéséről is lehet közöttük beszélni. Beszéljenek. Ezt a taggyűlés utáni, „nem hivatalos” beszélge- test is illesszék be a zárszámadó közgyűlés készülő beszámolójába. Odatartozik. B. E. A mezőtúri Felsőfokú Gépészeti Technikum tanműhelyében szövetkezetekből szállítják ide. Az állomás megveszi a tojást a szövetkezetektől és helyette csirkét ad. Az országnak ez az egyetlen gázüzemű csirkekeltető állomása igen jó hatásfokkal dolgozik. Átlagosan 100 tojásból 82 nevelésre alkalmas csirkét produkál. Ez a 82 százalékos átlag pedig világviszonylatban is elfogadható teljesítménynek számit. Befejezésül, de nem utolsó sorban érdemes néhány szót arra is vesztegetni, hogy tulajdonképpen milyen költséggel is jött létre ez a nagyteljesítményű csirkegyár. Az eredeti tervek szerint — az előzetes számítások és tervezések alapján — úgy látszott, hogy 15 millió forint beruházási költségre lesz szükség a Csirkegyár létrehozásához. A Heves megyei Tsz-ék Beruházási Irodájának néhány dolgozója, együttműködve a leendő állomás igazgatójával — Horváth- tal — azonban az újítások sorát dolgozta ki. Ennek eredménye volt azután az, hogy az eredetileg IS millió forintra tervezett beruházást 8 millió forint fel- használásával oldották meg. A Csirkegyár üzembehelyezése óta is állandóan bővül, a Heves megyeiek újabb és újabb kezdeményezésekkel növelik Csirkegyáruk kapacitását, teljesí- I tőképességét Mi újság a karcagi rizshántoló üzemben ? Tavaly a tervezett 20 000 tonna helyett 376-tal többet, 20 376 tonna terményt dolgozott fel a Szolnok megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat karcagi hántolóüzeme. A budapesti Gizella-ma- lom leállításával jelentős mértékben megnövekedett a karcagi üzem feladata. Az idén 24 600 tonna termény feldolgozása vár rájuk, ugyanakkor a tavalyi termésből február végéig még további 7500 tonna rizst hántolnak meg. Tavaly és az idén az üzem dolgozói a hántolómalom felében eredményesen alkalmazták a Torma- féle újítást. Ez az üzemnek több millió forintos megtakarítást eredményezett. Éppen ezért a szezon végén megkezdik az üzem gépeinek felújítását. Hat csiszológép átszerelésével lehetőség nyílik arra. hogy az üzem egészében alkalmazzák a már említett új ír tást. A felújítás során beépítik a Jugoszláviából érkezett, 7?8 000 forint értékű import szárítógépeket. Így a nedves terményeket már a helyszínen tudíáfe szárítani és kipróbálhatták majd a szomszédos takar- mánvkeverő üzemet is szárított . terménnyel. Ezzel az eljárással az üzem évente 600 000 forint szállítási költséget takarít meg.
