Szolnok Megyei Néplap, 1964. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-21 / 16. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! | A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LA XV. Mdfaia, 14. wim r Ara 50 fillér 1964. január 21-, kedd Az eszi—magyar barátsági napok eseményei Vendégeink a vasárnapot a szolnokiakkal töltötték Látogatóban a városi tanácsnál, a Kassai úti iskolában, eszmecsere a TIT klubjában, tar alláiogatás Ügy ahogyan az a programban volt, észt vendégeink pontosan érkeztek meg vasárnap délelőtt a szolnoki városi tanácshoz, ahol a megyeszékhely párt és tanácsi vezetői várták őket Kapás Rezső köszöntő szavai után — melyben egyúttal elmondta Szolnok város rövid történetét is •*— úgy beszélgettek, tréfálkoztak egymással vendégek és vendéglátók, mintha évek óta barátok lennének. S hiszem, úgy is éreztek. • Míg a férfiak Szolnok város ipari üzemeinek munkájáról és az építkezésekről tárgyaltak, a delegáció egyetlen nőtagjával Meló Karppal letelepedtünk á kényelmes fotelekbe és beszélgettünk. Ma valaki megkérdezné, szép nő-e Ljelo, azonnal Így válaszolnék. Igen! Keskeny, finom metszésű arcából két nagy élénk kék szem néz kíváncsian a világba. Igent Ljelo mindenre kíváncsi. Ek as első külföldi útja. — Nagy izgalom volt otthon, amikor megtudták, hogy ilyen messzire utasom. Anya kétségbe volt esve. mi lesz velem... — fis tét — fin nagyon örültem... boldog voltam, hogy jöhetek. Ljelo most utolsó éves hallgatója a tallini köny- nyűipari technikumnak. — fin úgy tudtam énekesnő vagy, és nem diák. Jóízűen nevet erre a kijelentésre. — Valójában még egyetlen énekórán sem vettem részt. Technikumba iratkoztam be, mert szakmát kell tanulnom. — Hogv lehet az, hogy mégis az fiszt Állami Filharmónia tagja vagy? — Az úgy történt, hogy az iskolai önképzőkörben felfedezték, hogy szeretek énekelni... Azután volt egy Ifiúságl fesztivál, ahol első díjat nvertem, s ugvancsak első lettem az észt kulturális versenven is. Tulajdonképpen ígv kezdődött énekesnői pályafutásom. S mivel nők beszélgettek együtt, ugye természetes, hogy szó került a divatról 1st — Nálunk a nagyon egyszerű ruhavonalak a divatosak. Hosszú nadrá vöt nem hordanak a nők. Anyagokban pedig a legközkedveltebb a bársony, a gyapjú és a kötött holmi. Aztán még hozzátette: — Nem divat a twiszt sem, de azért táncolgatják. fin nagyon szeretek táncolni. S örülök, hogv Karcagon megtanultam, hogyan táncolják a csárdást és megismertem lélektanát! • KI tudja, meddig beszélgettünk volna, ha nem hívnak bennünket, nézzük meg • Saeiookról készült dia pozitiveket, amelyeket a másik szobában vetítettek. fis csoda,-e, ha a képek után a maga valóságában is meg akarták ismerni észt barátaink Szolnokot? VáA TIT klubjában késő délután festők, szobrászok, ' pedagógusok, mérnökök és orvosok jöttek össze, hogy baráti beszélgetést folytassanak az észt vendégekkel. Sok kérdés elhangzott, az észt női írók munkásságától kezdve a szovhozok felépítéséig sok mindenről érdeklődtek a vendéglátók, a TIT tagjai. Kérdésekkel, ez esetben a vendégek sem maradtak adósak, a művésztelep múltjáról és jelenéről, a színház működéséről és más értelmiségi problémákról érdeklődtek. Meglehetősen kötetlen beszélgetés alakult ki, bőven akadt feladatuk a hivatalos és alkalmi tolmácsoknak. • Bizony, nincs valami meleg a téli tárlat helyiségeiben. A vendégek mégis alig bírtak elszakadni egy-egy szép képtől, hosz- szan tárgyalták a látottakat. Ahogyan Green mi- niszterelnökhelyettes búcsúzóul néhány nagyon meleg, nagyon jóleső elismerő szóval elmondta: Őszintén meghatott, hot y itt, vidéken olyan nagy(Folytató* a 3. oldalon) rosnéző sétára indultunk* Arcunkat pirosra csípte a fagy, a hideg bebújt a kesztyűnkbe, a bundánk alá. A városnéző séta közben azonban erről tudomást sem vettünk. Vendégeknek és vendéglátóknak nagyon sok beszélni valója volt egymással. Annyi, mint jó barátoknak egymással lenni szokott A sorfalat álló kisdobosok izgatottságukban nem találták a helyüket és akik a bejárat körül voltak, vi- háncoltak az izgalomtól. Azután autósor kanyarodott az épület elé, a vendégek besiettek a szép, modern tornaterembe, ahol a falak mentén tablókon észt gyermekrajzokat állítottak ki. A vendégek is vigyázzba álltak, amikor behozták a csapatzászlót és megkezdődött az ünnepség. „őseink közös hazában éltek, ma közös célért dolgozunk, érezzék hát otthon magukat nálunk.” Ez volt az üdvözletben, ez csendült „ki a kitűnő Iskolai kórus dalaiból és ez csillogott a kis kéknyakkendős Tóth Julika szemében, aki olyan formás orosznyelvű Üdvözlőbeszédet vágott ki, hogy a meghatott vendégek ösz- szecsókolták. Azután a küldöttség tagjainak nyakába került a tiszteletbeli úttörő - séget jelző vörösnyakkendő és mégha tottan vette át Green miniszterelnökhelyettes a szép nemzeüszínú selyemzászlót, amelyet a Kassai útiak ajándékoztak a tallini 10-es számú iskolában tanuló úttörő pajtásainak. Magukkal vitték a szépen hímzett tarsolyt, amelyben a tanulók levelei rejtőztek. Majd megnézték az iskolát. A legnagyobb sikere egy műsoronkívüli számnak volt: Ljelo Karp, a fiatal szép énekesnő az úttörőszobában rögtönzött hangversenyt adott. A megyében tartózkodó észt küldöttség tagjai vasárnap délelőtt meglátogatták a Tlszamenti Vegyiműveket. Képünkön: V. Vaht, Polónyi Szűcs Lajos a megyei tanács vb. elnökhelyettese, A. Green, V. A. Guszev VARSORA EMLÉKEZTEK Többsxáxan veitek résxt a magyar— lengyel baráti ünnepségen A Hazafias Népfront megyei Bizottságának meghíváséra szombaton délután megyénkbe érkezett dr. Stanislaw A. Sóchacki lengyel történész, a Lengyel Olvasóterem igazgató- helyettese és Maciej Lu- kaszczyk lengyel zongora- művész, valamint Lorenz Kornélia, a Magyar Állami Operaház magánénekesnője. A népfront székházéban a Hazafias Népfront megyei elnöksége nevében Hegedűs Lajos köszöntötte a kedves vendégeket, akik a megyeszékhelyen nem sokáig időztek, a rövid baráti hangulatú beszélgetés után folytatták útjukat Kunhegyesre. A járási székhely lakói a kultúrotthonbar gyülekeztek, a bár a nagy köd miatt késtek a vendégek a több mint négyszáz ember türelmesen várakozott. Kunhegyesen a járási és községi vezetők fogadták a lengyel vendégeket. Az ünnepi estet Kilián Gyula, a népfront járási titkára nyitotta meg. Ezután emelkedett szólásra dr. Stanislaw A. Sóchacki az est szónoka. Megrázó szavakkal ecsetelte a lengyel főváros pusztulását, amelyet Hitler parancsára le akartak törölni a Föld színéről. A felszabadító hadsereg 18 millió köbméter romot talált a város terein, utcain. Sokan akkor úgy vélték, hogy a fővárosit nem lehet a régi helyén felépíteni. Varsó a régi helyén épült fel, s ma már Európa egyik legmodernebb metropolisa, több mint egymillió lakosú város. A nép építette fel az új Varsót és építi, szépíti napjainkban is. Tizenkilenc évvel ezelőtt az első szovjet szállítmánnyal finn faházak érkeztek a lengyel fővárosba, s ma a belvárosban toronyházak emelkednek. Beszélt az előadó arról is, hogy az újjáépített főváros nemcsak a politikai, kulturális és tudományos élet központja, hanem az ország fontos Ipari központja is. Befejezésként pedig azt hangsúlyozta, hogy a mártír város nem felejt, Varsó éló Jelképe a béke jelszavának: Soha többé háborút! A lengyel főváros emlékeztet a háború, a fasiszta barbárság szörnyűségeire, de azt is példázza, hogy a felszabadult, a szocializmus útjára lépő nép milyen hatalmas és csodálatos tettekre képes. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után a lengyel zongoraművész Zarembski: Tarantella el- mű művét és Chopin műveket adott elő. Lorenz Kornélia Moniuszko: Halka című operájának áriáját, valamint Chopin és virág- dalokat énekelt. Pápai Mihály és Pápai János népdalokkal. Guba Rozália és Várhelyi Lajos pedig népi- tánccal szórakoztatták a baráti est résztvevőit. A járási kultúrház nagytermében a „Lengyel falu” című fényképes dokumentációs kiállítást péntekig, január 24-ig megtekinthetik az érdeklődők. / s
