Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-10 / 288. szám

186S. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A sertésfenyészfés és hii’a ás gazdaságossága Tiszaáerzse n Ragyogó tisztaság, rend fogadja a látogatókat a ti* szaderzsi Kossuth Tsz ser­téstenyészetében. Találóan jegyezte meg Andrási Já­nos főmezőgazdász: — Sertésólaink állandóan szemleképesek. Valóban így van. Az épü­letek környékét elgereblyé­zik, s a fagyok előtt virá­A százas fehérhús sertés kocaállománytól évenként 16—17 húsz-huszonöt kilo­gramm átlagsúlyú malacot választanak le. Csengeti Sándor elletőkanász. Erdei János és Varga Gyula gon­dozók hozzáértését dicséri, hogy a 48 férőhelyes fial­tató szinte állandóan né­pes. Évenként négyszer üze­mel. s minden falka után fertőtlenítik, meszelik és ki­cserélik benne a földet. A választás, illetve a tejapa­dás után azonnal búgatják a kocákat. Tehát maximáli­san kihasználják az anya­állatokat S hozzátehetjük, hogy gazdaságosan. A derzsi Kossuth Tsz az idén 1000 hízott sertés el­adását tervezte. Ténylege­sen 1300 hízót adnak el. A napokban veszi át a még hiányzó 126 sertést az ál­latforgalmi vállalat. A kö­zös gazdaságnak 2,5 millió forint bevétele lesz az idén a hizlalásból. Bárki megkérdezheti tő­lem, kapásból felsorolok egy tucat tapasztalatcserét, amelyet például ezen a hé­ten rendeznek. S minden bizonyára így folytatódik a majd következő hat napon is. hiszen már néhány hét­tel ezelőtt elkezdődött a folyamat Tévedés ne essék, hívei vagjmnk a tanulásnak, má­sok jó módszerei elsajátítá­sának. Nem tartjuk önma­gáért valónak a tapasztalat- cseréket • azt is természe­tesnek vesszük, hogy befe­jeztével igyanak meg egy­két pohár bort is a részt­vevők. Eleddig rendben van. S az is teljesen érthető, hogy a nagy munkák befejezté­vel (s nem aratás, őszi be­takarítás idején) kerülnek sorra a tapasztalatszerző lá­togatások, kirándulások. gok nyíltak a fehérre me­szelt falak tövében. Az ólak szerfás építmé­nyek, szalmatetősek. Hiány­zik belőlük a villany, a víz­vezeték. Ám a korszerűt­lenséget sokszorosona pó­tolja a gondozók szaktudá­sa és lelkiismeretessége. A derzsi Kossuth Tsz azon kevés tsz-ek közé tar­tozik a megyében, ahol Tiszaderzsen olcsón, gaz­daságosan hizlalnak. Tavaly egy kilogramm sertéshúst 16,68 forintért állítottak elő elszámoló áron. A tényle­ges önköltség ennél alacso­nyabb, mert nem vásárolt, hanem saját termelésű ta­karmányt hasznosítanak, így egy kilogramm hús ön­költsége 15,71 forint volt tavaly. — Az idei kép még ked­vezőbb — tájékoztat Fótos Sándor, a tsz elnöke. — Tavaly 200 csökött malacot is meghizlaltunk, melyet az egyesülésikor vet­tünk át a Szabadság Tsz- ből — fűzi hozzá a főme­zőgazdász. Tóth Béla főkönyvelő elő­zetes számítást végzett az idei önköltség alakulásáról. Október 31-ig 14,37 forint­ba került a hízott sertés ki­logrammja. Hozzátehetjük, elszámolóáron, a nem a Ügy is mondhatnánk, most van az ideje, a téli időszak­ban. Igenám, de a tél nem­csak december 31-ig tart. S mégis, mintha minden igyekezet arra irányulna, a tapasztalatcseréket decem­ber 31-ig törik-szakad, meg kell tartani. Van pedig en­nek magyarázata is. A Ki­maradt pénz elköltése. Mert mi történik, ha a megtaka­rított pénzt most gyorsan- sürgősen el nem költik? Az, hogy visszakerül az állam pénztárába, ■ talán jövőre akkor alacsonyabb lesz • keret Bizony, van ilyen szem­lélet. Sazt fenntartva, hogy a tapasztalatcseréket alkal­manként és témánként igenis helyénvalónak tart­juk, azért mégis jó lenne még év végén is takarékos­kodni a közpénzzel. B. L tényleges Önköltségi áron. Természetesen, ez nem vég­leges adat, hisz év végén tudják csak összegezni az általános költségeket. Annyi azonban bizonyos, hogy az idén olcsóbban te) me! tek1, mint tavaly. S kifizetődő a hizlalás, mert a tsz 18,15 forintot kap a sertések ki­logrammjáért Arra a kérdésre, hogy si­került a tenyésztést és a hizlalást gazdaságosabbá tenni, az egyéb gazdasági mutatók adnak választ A Kossuth Tsz ötszáznegyve­nes hizlaldájából 8—9 hó­napos korban szállítják el a jószágokat Átlagsúlyuk 112 kilogramm. Két évvel ez­előtt náluk is 12, sőt ese­tenként 16 hónap kellett a hizlaláshoz. Most nem sül- dőztetnek, nem pocsékolják a takarmányt, s nem esz­nek fölöslegesen az állatok hónapokon át Ez óriási eredmény. A tsz-ben kizárólag tápot etetnek. A kocákat is ma­lactáppal készítik elő a te­jelésre. A választott mala­cok 35 kilogramm súlyig malactápot kapnak. A tél beállta előtt lucernán legel­tetik a süldőket télen, a választás után azonnal hí­zóba fogják őket A hizlaldák korszerűt Jenek Csupán az egyik 150 férő­helyes ólban használnak önetetőt de télen ezt is ki kell rakniuk, mert nincs vízvezeték, s a víz befagy. A körülményekhez képest a 24 százalékos dara értéke­sítés jó eredménynek szá­mít A szövetkezet vezetői az akadozó tápellátásra pa­naszkodnak. Esetenként csak az utolsó pillanatban kapnak tápot a karcagi ke­verőüzemből. A gondok el­lenére is érdemes táppal etetni, mert gazdaságosabb. Pedig 72 fuvart számoltak el eddig, s egy-egy fuvar 400 forintjába kerül a tsz- nek. A tiszaderzsi Kossuth Tsz tenyészete és hizlaldája a legjobbak között van a me­gyében. Viszonylag rövid idő alatt tették gazdaságos­sá, jövedelmezővé. Ha mód­szereiket másutt is követ­nék, jövőre jóval több és olcsóbb hízott sertés jutna a népgazdaságnak. évente kétszer fiazta’ják a kocákat T apasztalatcserék évvégi hajrája A férfi csendesen bakta­tott a sötétbe burkolózott dülöúton. A kigyúló fények csalóka módon közellopták a várost; de 6 tudta, hogy lehet még gyalogolni eleget odáig. Megigazgatta vállán a botokat. Ma újra nem fogott semmit. Ráadásul a kerékpárja it felmondta a szolgálatot. — Atkozott halak! — szt- szegte magában, mer4 még most sem féri meg benne a délutáni indulat. Ott ült a vízparton kora déltől ké­ső estig — és semmi. Még csak hozzá sem nyúltak a horoghoz. Eqyszercsak. valahonnan a fekete estéből vékony, gyerek-hang sivitott fel, akár a sziréna. — Édesapá-á-á-m! Apu­kám! A férfi összerezzent Hir- telenü’ a fia futott eszébe, akt otthon izgatottan várna azóta a halakat. Talán csak nem ő az? Ej. butaság — zökkeni vissza azonnal a valóságba — mit keresne itt. ilyen távol a várostól, Vven sö­tétségben? Ebben a rri'lanathan ú ra hallotta, kissé közelebbről.: — Édesapá-á-á-m! Apu­kám! De ki lehet az? Meggyorsította lépteit, s ahogy tovább haladt az úton, egyszercsak kihámlott a feketeségből a hang tu­lajdonosa; a gyerek. Pöttöm kis emberke, UTAK egyesegyedül a nagy puszta­ságban. a tinta, z nü estében. Az ember megállt az em­berke előtt. — Hát te mit keresel itt? — kérdezte nem túl barát­ságosan. A gyerek nem vette fel a hannban még mindin búi­ké ló indyigtosságot, bátran odaénett hozzá. — Nem látta apukámat? Itt ment Oszt biztosan pi­pált Ügy szokta. mindig vivői. Tetszett az embernek a gyerek közvetlen,isége bá­torsága. El is felejtette a halakat rögtön; megenyhült. •— Hát én a te apulcádat nem láttam, kisfiam. De te hol laksz, és hová akarsz menni? — Ahun, la! — bökött ujjúval a gyerek egy távoli kis lámpacsillag felé. — Ott a tanyán. — De hova mész ilyen este egyedül? — akart a do'gok mélyére hatolni is­mét az ember. — Apukám után. Mert sose visz el. Mert akkor nem maradhat ott a kocs­mába Oszt asér nem visz. De én utána megyek! Meg­keresem! Az ember tanácstalanul topogott. — Aztán... aztán édes­anyád elengedett? — kér­dezte kisvártatva. — A. — nyújtotta a gye rek a tumorát — nem bán­ÉS EMBEREK jogos az elismerés és a jutalom A nagyműhelyben, ahol a termelési tanácskozásra gyülekeztek a Tószegi Gépállomás dolgozói, nem volt valami vendégmarasztalá idő. Az egyik ember tréfá­san jegyezte meg: nincs valami banánérlelő hőség. De azért senki nem tágított, fegyelmezetten s nagy fi­gyelemmel hallgatták igazgatójuk, Sziráki András be­számolóját. A mindenféle időhöz hozzászokott, edzett embe­rek érdeklődésé érthető, hiszen arról hallottak most számadást, hogy a több hónapos megfeszített mun­ka milyen eredményt ho­zott. Nincs szégyenkezni valójuk a gépállomásiak- nak. Erről ilyen számok tanúskodnak: szállító jár­műveikkel 9 018 vagon ter­mést — kukoricát, napra­forgót, cukkorrépát — és szá­A jól végaett munka ju­talmaként 39 100 forint pré­miumot fizettek ki a ter­melési tanácskozáson a traktorosoknak, szerelőknek és a brigádvezetőknek. Polgári repülésügyi szervezetek tanácskozása Berlin (MTI). Berlinbe® befejeződött a KGST-orszá- gok polgári repülésügyi szervezetei képviselőinek háromnapos tanácskozása* amelyen megfigyelőként Ju­goszlávia képviselője is je­len volt. Az értekezlet résztvevői — amint azt az ADN hír- szolgálati iroda jelenti — megvitatták a KGST-orszá- gok fővárosa közötti légi­járatok megjavításával kap­csolatos kérdéseket. Az ér­tekezlet elhatározta, hogy a szóbanforgó légivonalakon korszerű, sokférőhelyes re­pülőgépek bonyolítják majd le a forgalmat A msssskás. rat. illetve szerves- és mű­trágyát juttattak rendelteté­si helyére. Okóber 24-re körzetükben 10 723 hold őszi gabonát vetettek el, s ta­vasziak alá felszántottak 10 744 kh földet A men- tetlen területekre és az úiraszántásokra is sor ke- : rült. Éves tervét 122 szá­zalékra teljesítette a gép- : állomás. Olyan brigádokkal büsz­kélkedhet a Tószegi Gép- , állomás, mint a Zablánczki j és a Blahó brigád, amelyek . 133, illetve 129 százalékra teljesítették őszi tervüket j November 20-án a hatból csupán egy brigád volt adós őszi tervének 100 szá­zalékos teljesítésével. Jogo­san dicsérte a beszámo­ló a traktorosokat közöt­tük is a kiválóan dolgozó Bertalan Dezsőt, Király Bé­lát Holócsi Zoltánt Nagy Józsefet, Kutas Lászlót és másokat — a gépállomási kollektívát —, akik való­ban mindent megtettek az őszi csúcsmunkák sikeréért. S nemcsak azt ami a kö­telességük. Ha nem volt a vetőgépen faros, alvás, pi­henés helyett odaállt a traktoros, éjjel pedig saját műszakját töltötte le. Jó volt hallani azt is. hogy milyen önkritikusan, őszintén esett szó a hibák­ról, mulasztásokról. Ez bi­zonyította. hogy szépek az eredmények, mellettük el­törpülnek a hibák. A gép­állomás vezetői, dolgozói felelősséget éreznek mun­kájukért, ezért mondták el a hozzászólók, hogy hol látnak mulasztást, miben várnak segítséget. Blahó Imre brigádvezető. Kalmár István, Sági István, B. Tóth Ágoston és Veréb István a szakképzettség növeléséről, a téli gépja­vítás jó megszervezéséről szólt ■ tett javaslatot úiki éne A rcVéo vázlat HARMINCEGYÉVES. Kétgyermekes családapa. Hegesztő a járműben. Gyer­mekkora óta szeret énekel­ni. Mindig vidám, jókedé- lyű. Csak akkor fagyott az ajkára a mosoly, amikor el­vesztette szüleit. Árván ma­radt. Nagyszülőkhöz került, akik szakmát adtak a kezé­be Hogyan is kezdődött? ,— A szolnoki fmsz ének­karában kezdtem pályafu­tásomat — mondja. — Bu­dai Péter karnagynak ha­mar feltűnt a hangom. Azt mondta: »Szép, tisztán Gájer Lai ősről csengő tenorom van. Érde­mes volna iskoláztatni”. — A következő év végé* már a Bartók Béla Állami Zeneiskola énektanszakán tanultam, Cs. Kazatsay Irén tanárnő tanított, Hat hóna­pig ismerkedtem a zene alapelemeivel. Ekkor sze­reztem tudomást arról, hogy a Néphadsereg Művész­együttesének énekkara fel­vételt hirdet. Nyolcvanan vártunk a próbaéneklésre-. A zsűri meghallgatott. Nem volt lámpalázam, úgy érez­tem sikerüli — Kiss István, az együt­tes ' karnagya magához hí­vott, nyomban szerződési ajánlatot tett és hozzáfűzte: „Az a tervem, hogy szóló­énekest neveljek magából”. — Az ajánlatot azonban ném 'fögädtäih él. Hogy miért? Anyagi okok miatt. „ OTP-kölcsönnel kis családi házat építettem ... két gye­rek jár iskolába, sok a ki­adás ... nem tudtam vállal­ni. A világosbarna aktatás­kából partitúrát vess elő. Rápillantok. Bizet: „Car­men” című operájából a Virágária. Belelapoz. — Az operaházban ezzel a számmal jelentkeztem — folytatja. — Lukács Miklós, Pless László és Varga Pál előtt énekeltem. Választ nem kaptam.. Néhány hó­nap múlva ismét felhívtak, újra énekeltem. Szeptem­ber 9-én harmadik értesítés jött, jelentkezzem ismét. — S ekkor közölték ve­lem, hogy ösztöndíjjal a Ze­neművészeti Főiskolára ja­ja. Rí, mert apukám soká jön háza. Az ember teljes tanács­talanná vált. — Menj haza! — mondta. — Mégis, jobb lesz, ha ha­zamész. — Szinte már kér­lelte; — Este van. Nem félsz itt egyedül ücsörögni? — A — húzta újra a gye­rek a száját, de közben mereven csak előrefigyelt a sötétbe Távol hirtelenOl fény villant.- Az ember ész­re sem vette, de a gyerek megrándult, kezével az em­ber karjához kapott. — Ahun. la! Ott vanI Most gyújtott rá. Ott pinái, ni! Űav szokta, mindig pi­pál. Édesapá-á-á-m! A'U- kám‘ — sivitott bele újra a csendbe. Semmi válasz. De a gye­rek megindult a páré api fényforrás irányába Majd visszanézett, s apró kezét hizo'ommai á férfi nagy tenyerébe tette Kereste a vé'fpfteéaet a sötétben, a csendes nr.au pysztasfiaban S a férfi man!Ve*ő','>e a belülről fakadt mozdulattól enned elm esen megindult me’le*te. — Az* ón jársz-e isímM- ha? — ké-dezte a gyerektől érdeklődve. — Én-e? Járok hát. Oda, a faluba. — Szeretsz tanulni? — Hát! — szólt a gyér ex. — Mi leszel, ha megnősz? — Mi? — kérdezte visz- sza a kisember, de lábait már gyorsabb léptekre iga­zította, t egész valójával, minden idegszálával az ap­rócska fényforrást figyelte. A válasszal már adós is maradt, mer* a sötétből W- váU egy cövekként álló, ci­garettázó. magas férfi alak­ja az úton. — Ugye. mondtam, hogy 6 azv — repesett a gyerek elváltozott hangon — O pi­pál itt. tudtam, hogy 6 az A cfoe rettfis férfi komó­tosan eltelte a szót; — No. osztón? —■ Apukámmá7 megyek — unreif o giierek, az ide­gen kezét hirtelen elereszt­ve. A ciQfirettás férfi nem SZÓH eg-,, szót sem. megin­dult ütemesen, hátra sem nézve. Ment a férfi konokul, magabiztosan, semerre sem tekintve. Három lépés tá yo'efiarói követte a gyerek. Akár egy hűséges kis­kutya... Kislak! Gyuláné vasolnak. Ez volt az Opera- ház döntése, Sajnos, ezt az ajánlatot sem tudtam elfo­god ni. Jelenleg Mezriczky Lajos zeneiskolai tanár javaslatá- . ra Hetényi Kálmán neves fővárosi ének-pedagógushoz jelentkezett tanulásra. He­tenként két alkalommal foglalkozik vele Hetényi professzor. Tehetségének kibontako­zását segíti a járműjavítói Oktatói minőségben új be­osztást kapott, kedvezmé­nyeket élvez. . És a család? A felesége is munkát vál­lalt, hogy kisebbek legye­nek az anyagi gondok. Gá­jer naponta két-három órát, sőt ennél többet is énekel, gyakorol. Imádja az olasz operákat, a nápolyi dalo­kat. Tekintélyes lemeztára ■ van. A világ leghíresebb j énekeseinek: Carusónak, j Giglinek. Tito Shipának és : a többieknek hangját hall- : gatja. { MOST A DEBRECENI i SZÍNHÁZ operatársulatától van ajánlata. Amint Rubá- nyi Vilmos, a színház zene­igazgatója mondotta: arra törekszenek, hogy ez az ajánlat már elfogadható !». gyen. t E. «.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom