Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-08 / 287. szám

1963. december 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Áláírásgyűjtögeíés A közelmúltban két cikkünk után reklamáció ér­kezett a szerkesztőségbe. Az egyik reklamáló maga az igazgató volt, akinek a vállalatát, illetve annak néhány dolgozóját bírálat érte. A másik reklamáció levélben érkezett, aláírói annak a tsz-nek a tagjai közül kerültek ki, amelynek elnökét bírálat érte a lap­ban. Mindkét eset nagyon tanulságos, ezért röviden megismételjük a reklamált cikkek tartalmát, s azt is ismertetjük mi történt utána. A több tsz-tag által alá­írt levél „A közös gazdaság nem az elnöké” című, ok- fóber I3-án megjelent cik- Icünk nyomán érkezett. A cikkben a jászfényszarui Lehelkiirt Tsz-ben tapasz­talt visszásságokat bíráltuk. <4 levélírók a cikk több ál­lítását elfogadták, egyetér­tettek ne'e, mégis egy dol­got nagyon sérelmeztek: miért kellett nyilvános bí­rálatot gyakorolni afelett, högy a Lehelkürt Tsz-ben maradt learatatlan gabona, s hogy a hanyag tárolás miatt ugyancsak jelentős mennyiségű gabona veszen­dőbe ment. Ami igaz, az igaz. Nem válik nagy di­csőségére ez a dolog a tsz- tagoknak. különösen nem a vezetőknek, főleg ha arra gondolunk, milyen nagy ér­ték a népgazdaságnak min­den kilogramm kenyérga­bona. Cikkünk a gabona­kárt mint példát említerte, igazolásul, hogy nincs min­den rendjén a tsz vezetése körül. , Tekintve, hogy a cikk után reklamáló levelet kap­tunk. a szerkesztő bizottság egyik vezetője a helyszínen újból megvizsgálta az ügyet. A vizsgálóbírói, vngv nyomozási teendők meghaladják az újságírói hatáskört, ezért a teljes igazságot nem lehetett ki­deríteni. Azt senki nem tagadta, hogy valóban volt learatatlan búza. A mi cik­künk 50 kát. holdat említ, a tsz el'ienőrzőbizott'ágá- nak jegyzőkönyve alapján. A reklamáló levél azt tar­talmazza, hogy csak 12 holdról van szó. De a hely­színen beszéltütik olvan tsz- targal. aki 85 holdról tett említést. Hasonlóképpen nem lehetett pontosan meg­állapítani a szakszerűtlen tárolás miatt keletkezett veszteséget sem. fingén ezért úgy döntöttünk, hogy az ügy néngazdn^ági fontos­ságára va'ó tekintettel az igazság kiderítésére a Népi Ellenőrzési Bizottságot kér­jük fel. E cikk megíráséra nem is az eddig elhangzottak késztetnek, hisz a lefolyta­tott vizsgálatok után úgyis kötelességünk, hogy olva­sóinkat az igazságról tájé­koztassuk. (Szerkesztősé­günk őszinte örömmel he­lyesbítené korábbi cikkün­ket. ha kiderülne, hogy mégsem származott kár a kenyérgabonában.) Az eset­ről most azért szólunk, mert a reklamáció módját találjuk nagyon furcsának. A levél a vezetőség nevé­ben íródott. Később kide­rült, hogy a tsz vezető szervei, nem kezdeményez­ték ilyen levél megírását. Beszéltünk néhány aláíró­val. Többen közülük nem is olvasták a Néplapban megjelent cikket, mégis aláírták a tiltakozó levelet. Olyan aláírás is akadt, aki­nek az aláírása szerepel egy másik — szerkesztősé­günk birtokában lévő ira­ton is. Az illető ugyanis, mint az ellenőrző bizottság taeia aláírta azt a jegyző­könyvet, amely a jelzett hibáról szól, s amelynek adatait a lapunkban meg­jelent cikk felhasználta. (Ebben szerepel többek kö­zött az 50 kát. hold leara­tatlan gabona.) Melyik alá­írását fogadjuk el? Azt, amelyikben mint ellenőrző bizottsági tag szerepel, vagy azt a későbbit, amellyel sa­ját korábbi megállapítását megcáfolja? A másik eset nem ilyen jellegű, de hasonló tanulság levonására késztet. Novem­ber 17-i számunkban Kis­királyok című cikkünkben arról írtunk, hogy vannak még olyan emberek, akik ha valami aprócska hata­lomhoz jutnak, nyomban kiskirály módjára viselked­nek. Többek között a Föld­gázszolgáltató Vállalat dol­gozóit említettük, akik a most folyó gázszereléseknél így viselkedtek. A cikk írója sok lakó ilyen jellegű panaszának meghallgatása után tette meg bíráló meg­jegyzését. A cikk megjelenése után felkereste szerkesztőségün­ket a vállalat igazgatója. Elmondta, hogy egyet ért a cikkel, tényleg vannak még ilyen emberek. Az ő vállalatuknál is van ilyen, ezt azzal igazolta, hogy ko­rábban nem is egy terme­lési tanácskozáson figyel­meztetnie kellett az ilyen magatartás miatt egyes dol­gozóikat. A cikkben szerep­lő esetet is elismerte. De mégis... Ez a „de mégis...”, az érthetetlen. Mert az igaz­gató elvtárs miközben elv­ben elismerte, hgy fel kell lépni a kiskirálykodás eHen és ezért nagyon helyeselte is cikkünket, a gyakorlat­ban nem azt tette, hogy a jelzett esetet az újságcikk megjelenése után kivizsgál­ja, hanem utasította a meg­bírált dolgozóit, hogy „tisz­tázzák” magukat. Azok hozzá is láttak. Elmentek a lakóházba, ahol dolgoz­tak, sorra látogatták a la­kókat és Írásbeli nyilatko­zatotokat kértek tőlük arról, hogy munkájuk ellen sem­milyen kifogás nem volt. Ezekkel a papírokkal fel­szerelve jött az igazgató elvtárs szerkesztőségünkbe reklamálni. Az írásos nyi­latkozatok nem terjedtek ki a kifogásolt problémára, s főként azoktól nem volt ilyen nyilatkozat, akik a kifogásolt magatartást szó- vátették. De nem is ez a fontos. Nagyon helytelen­nek tartjuk ezt az eljárást, mert az nem más, mint a dolgozók jogtalan zaklatása. • Mi a két ügy közös tanulsága? Az, hogy az H- Ietéke*ek a bírálatban foglaltak érdemi kivizsgálása helyett a vállalat, illetve a tsz presztízsét védemezik. Ezért folyamodnak olyan eszközökhöz, mint az alá­írásgyűjtögetés. De helytelenül értelmezett presztízs- féltés ez, mert a mundér becsületét nem a hiba el- tussolása, hanem annak kijavítása adhatja csak vissza. Túrkevei történetek Mondja a tanácselnök, Simon Sándor, érdekfeszítő másfélórás előadást hallott a napokban, de nem akar­ja megmondani, kitől. — Miért? — Mert máris olvan jó hire van és naavon féltjük, hogy elviszik innen. Imre Lajosról van szó Most mindenfelé arról az előadásról beszélnek, amit Imre irodalomtörténész tar­tott a mai magyar iroda­lomról. A város büszke, hallatlanul büszke a fiatal tudós sikereire. Két éve talán, amikor megtelepedett náluk Imre Laios tanár. Eleinte félt Túrkevére menni. Aztán be­letemetkezett a munkába, az alkotásba, fis a város, a kollégák, a párt, tanácsve- zetők. az értelmiségiek fel­ismerték értékeit, segítik mindenben. Felkínáltak már neki iskolaigazgatói széket is. Ám híre jött, hogy Imre Loíos esetleg Szolnokra ke­rülhet. A művelődésügyi osztály­vezető tapsol: «■» Máshol úgyse tudnak Urnen lakást adni neki. A népművelési előadó fo­gadni akar. — Mibe. hogy úgyse megy el Túrkevéről. A tanácselnök — biztos, ami biztos — a város érde­kei ellenére nem szólha- tóan, inkább nem szerez a kutatónak még egy jó pon­tot. 2 Kati Ilona, a város mű- velődórfiniiének nesztora igen pöröl. A kisújszállási határré­szen, a Karmazsinban megszüntették a kiskabai tanyai iskolát. Tizennégy gyereket a városba fuva­rozza be lovasfonattal na­ponta a Búzakalász, egy Hú vedig Kisújszállásra jár ne autóbusszal. Minden rendben is lenne. Csakhogy a Búzakalász olt an állapotú szekeret adott, amit már semmire nem tudnak használni, de személyszállításra is alkal­matlan és veszélyes. Már a rendőrség is figyelmeztette a járműtvlaidonos szövet­kezetei. Sőt eg- szer föl is borult már. éppen egy szülő is ült rajta a nebulókkal A tanyai szülők körében azóta nagy a nyugtalanság — érthetően. A város veze­tői szívügyüknek tekintik a tizennégy tanyai bejáró helyzetét, de a szövetkeze­tei csak nagynehezen tud­ták arra rávenni, hogy most már barkácsolnak valami biztonságosabb kocsit. Igenám, de közben meg­jött az esőzés, hullik a hó is, s ponyvát csak nem ad­tak a kocsi tetejére. Ott áz­nak a kis srácok a szabad ég alatt a kocsiderékban. Nincsen ponyvája a szövet­kezetnek. A tanácselnök er­re körben-sorban felhívta a többi üzemet,, vállalatot is. Végig telefonált a városon, és csak nincs ponyva, pony­vát neki sem adtak. m Szabó István pártmunkás meghatóan szép történetet mesélt el. A gépjavító állo­más idős éjjeliőre, N így Kálmán bácsi — feleségé­vel egviitt ólban lakik most. De már készen a szép húz. A két elesett öregre ugyan­is. rá akart szakadni a vis­kó. ami nem is az övék volt. hanem három testvér örökrésze Nváron egyszer zápor zúdult a városra és a kis ház életveszélyessé lett. Le kellene bov'eni, újat építeni — de miből? Az öreg már a maga erejéből soha éle'éhon erre nem i"sz képes. A tanács vezetők ue­Magyár kormány­küldoH&őg Uf43 SC H Afrikába Zanzibár és Kenya a kö­zeli napokban nyeri el függetlenségét. Az ez alka­lomból rendezendő ünnep­ségekre — a zanzibári, il­letve a kenyai kormány meghívására — szombat reggel magyar kormány- küldöttség utazott Afriká­ba. A delegáció vezetője a kenyai ünnepségeken Kis­házi Ödön, az elnöki ta­nács helyettes elnöke. A zanzibári ünnepségeken a magyar kormányt Szarka Károly külügyminiszterhe­lyettes képviseli, aid a kül­döttség tagjaként részt vesz a kenyai ünnepsége­ken is. A delegáció búcsúztatá­sára a ferihegyi repülőté­ren megjelent Kiss Károly, az elnöki tanács titkára, dr. Nezvál Ferenc igazság­ügyminiszter, Púja Frigyes és Erdélyi Károly külügy­miniszterhelyettesek, továb­bá a külügyminisztérium és az elnöki tanács több vezető beosztású munka­társa. Iparművészeti ajándék­csomagok a világ minden tájára Az iparművészeti vállalat Budapest Kossuth Lajos .utcai üzletében és bemuta­tótermében már elérte te­tőfokát a karácsonyi for­galom. A magyar iparmű­vészek alkotásait tartalma­zó ajándék-csomagok szá­zai indultak máris útnak a világ minden tájára Auszt­riától Ausztráliáig, Cleve­landiéi Tokióig. Annak ellenére, hogy az idén már magánszemélyek egyénileg, is küldhetnek meghatározott — 350 forint -- értékű iparművészeti ajándékcsomagot külföldre, az elmúlt évhez kénest nem csökkent az érdeklődés és a vásárlás az iparművésze­ti vállalatnál sem. Nagy könnyítést jelent ugyanis, hogy az iparművészeti bolt magára vállalja a csoma­golást a deviza-eljárás és a vámkezelés elintézését, egészen a postázásig. hívták az örökösöket, mond­janak le a részükről, s ak­kor a tanács tud segíteni. Nem ment könnyen, de si­került. Lebontották a vi- tyillót. Építeni, de as OTP csak úgy ad kölcsönt, ha bizto­sítva látja az állam pénzé- nek visszatérülését. Számol­gatás. szorzás, osztás — és végülis az OTP ötvenezer forintöt adott városi kezes­ségre. A város megmozdult. Társadalmi munkások jöt­tek. A szövetkezetekben a törek értéke majd az ara­nyéval egy, de a Búzaka­lász mégis adományozott töreket. A túrkevei ktsz október 17-én kezdte meg az épít­kezést és szinte hihetetlen, november elejére befejezés előtt a ház. De ahhoz, hogy befejezzék, még tizenkét­ezer forint kellene. Azt pe­dig már Nagy bácsi való­ban nem tudja honorálni. Bíró nevű embere iárt kinn az OTP-nek revíziót tar­tani Túrkevén. — Nem nézhetjük mere­ven a paragrafusokat — mondta. Megkapta az újabb össze­get is. A két öreg öröme most határtalan. A tanács a na­pokban küldött nekik kály­hát és hozzá öt mázsa sze­net. * ­Ez mind Túrkeve. Kicsi­nyes és nagylelkű egyszerre Emberek lc.'-*a város. Botiak I ajos MEQYENK ÉLETÉBŐL Az öcsödi községi könyvtárban fit’etes szállító emelőszerkezet könnyíti meg a Szol­nok—Békés megyei FÜSZfiRT Vállalat karcagi fiók­jánál a nagy fizikai munkát igénylő árúk mozgatá­sát Szilágyi József, Koós Károly és Sántha István munkaközben „Mindnyájunk ügye” címmel bűnügyi kiállítás n> >• a fegyveres erők szolnoki klubjában. Képünkön leg illetékes s'** ..rendőr bácsi” ad mám ?.tot az ér­deklődő általános iskolásoknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom