Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
1963. december 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Áláírásgyűjtögeíés A közelmúltban két cikkünk után reklamáció érkezett a szerkesztőségbe. Az egyik reklamáló maga az igazgató volt, akinek a vállalatát, illetve annak néhány dolgozóját bírálat érte. A másik reklamáció levélben érkezett, aláírói annak a tsz-nek a tagjai közül kerültek ki, amelynek elnökét bírálat érte a lapban. Mindkét eset nagyon tanulságos, ezért röviden megismételjük a reklamált cikkek tartalmát, s azt is ismertetjük mi történt utána. A több tsz-tag által aláírt levél „A közös gazdaság nem az elnöké” című, ok- fóber I3-án megjelent cik- Icünk nyomán érkezett. A cikkben a jászfényszarui Lehelkiirt Tsz-ben tapasztalt visszásságokat bíráltuk. <4 levélírók a cikk több állítását elfogadták, egyetértettek ne'e, mégis egy dolgot nagyon sérelmeztek: miért kellett nyilvános bírálatot gyakorolni afelett, högy a Lehelkürt Tsz-ben maradt learatatlan gabona, s hogy a hanyag tárolás miatt ugyancsak jelentős mennyiségű gabona veszendőbe ment. Ami igaz, az igaz. Nem válik nagy dicsőségére ez a dolog a tsz- tagoknak. különösen nem a vezetőknek, főleg ha arra gondolunk, milyen nagy érték a népgazdaságnak minden kilogramm kenyérgabona. Cikkünk a gabonakárt mint példát említerte, igazolásul, hogy nincs minden rendjén a tsz vezetése körül. , Tekintve, hogy a cikk után reklamáló levelet kaptunk. a szerkesztő bizottság egyik vezetője a helyszínen újból megvizsgálta az ügyet. A vizsgálóbírói, vngv nyomozási teendők meghaladják az újságírói hatáskört, ezért a teljes igazságot nem lehetett kideríteni. Azt senki nem tagadta, hogy valóban volt learatatlan búza. A mi cikkünk 50 kát. holdat említ, a tsz el'ienőrzőbizott'ágá- nak jegyzőkönyve alapján. A reklamáló levél azt tartalmazza, hogy csak 12 holdról van szó. De a helyszínen beszéltütik olvan tsz- targal. aki 85 holdról tett említést. Hasonlóképpen nem lehetett pontosan megállapítani a szakszerűtlen tárolás miatt keletkezett veszteséget sem. fingén ezért úgy döntöttünk, hogy az ügy néngazdn^ági fontosságára va'ó tekintettel az igazság kiderítésére a Népi Ellenőrzési Bizottságot kérjük fel. E cikk megíráséra nem is az eddig elhangzottak késztetnek, hisz a lefolytatott vizsgálatok után úgyis kötelességünk, hogy olvasóinkat az igazságról tájékoztassuk. (Szerkesztőségünk őszinte örömmel helyesbítené korábbi cikkünket. ha kiderülne, hogy mégsem származott kár a kenyérgabonában.) Az esetről most azért szólunk, mert a reklamáció módját találjuk nagyon furcsának. A levél a vezetőség nevében íródott. Később kiderült, hogy a tsz vezető szervei, nem kezdeményezték ilyen levél megírását. Beszéltünk néhány aláíróval. Többen közülük nem is olvasták a Néplapban megjelent cikket, mégis aláírták a tiltakozó levelet. Olyan aláírás is akadt, akinek az aláírása szerepel egy másik — szerkesztőségünk birtokában lévő iraton is. Az illető ugyanis, mint az ellenőrző bizottság taeia aláírta azt a jegyzőkönyvet, amely a jelzett hibáról szól, s amelynek adatait a lapunkban megjelent cikk felhasználta. (Ebben szerepel többek között az 50 kát. hold learatatlan gabona.) Melyik aláírását fogadjuk el? Azt, amelyikben mint ellenőrző bizottsági tag szerepel, vagy azt a későbbit, amellyel saját korábbi megállapítását megcáfolja? A másik eset nem ilyen jellegű, de hasonló tanulság levonására késztet. November 17-i számunkban Kiskirályok című cikkünkben arról írtunk, hogy vannak még olyan emberek, akik ha valami aprócska hatalomhoz jutnak, nyomban kiskirály módjára viselkednek. Többek között a Földgázszolgáltató Vállalat dolgozóit említettük, akik a most folyó gázszereléseknél így viselkedtek. A cikk írója sok lakó ilyen jellegű panaszának meghallgatása után tette meg bíráló megjegyzését. A cikk megjelenése után felkereste szerkesztőségünket a vállalat igazgatója. Elmondta, hogy egyet ért a cikkel, tényleg vannak még ilyen emberek. Az ő vállalatuknál is van ilyen, ezt azzal igazolta, hogy korábban nem is egy termelési tanácskozáson figyelmeztetnie kellett az ilyen magatartás miatt egyes dolgozóikat. A cikkben szereplő esetet is elismerte. De mégis... Ez a „de mégis...”, az érthetetlen. Mert az igazgató elvtárs miközben elvben elismerte, hgy fel kell lépni a kiskirálykodás eHen és ezért nagyon helyeselte is cikkünket, a gyakorlatban nem azt tette, hogy a jelzett esetet az újságcikk megjelenése után kivizsgálja, hanem utasította a megbírált dolgozóit, hogy „tisztázzák” magukat. Azok hozzá is láttak. Elmentek a lakóházba, ahol dolgoztak, sorra látogatták a lakókat és Írásbeli nyilatkozatotokat kértek tőlük arról, hogy munkájuk ellen semmilyen kifogás nem volt. Ezekkel a papírokkal felszerelve jött az igazgató elvtárs szerkesztőségünkbe reklamálni. Az írásos nyilatkozatok nem terjedtek ki a kifogásolt problémára, s főként azoktól nem volt ilyen nyilatkozat, akik a kifogásolt magatartást szó- vátették. De nem is ez a fontos. Nagyon helytelennek tartjuk ezt az eljárást, mert az nem más, mint a dolgozók jogtalan zaklatása. • Mi a két ügy közös tanulsága? Az, hogy az H- Ietéke*ek a bírálatban foglaltak érdemi kivizsgálása helyett a vállalat, illetve a tsz presztízsét védemezik. Ezért folyamodnak olyan eszközökhöz, mint az aláírásgyűjtögetés. De helytelenül értelmezett presztízs- féltés ez, mert a mundér becsületét nem a hiba el- tussolása, hanem annak kijavítása adhatja csak vissza. Túrkevei történetek Mondja a tanácselnök, Simon Sándor, érdekfeszítő másfélórás előadást hallott a napokban, de nem akarja megmondani, kitől. — Miért? — Mert máris olvan jó hire van és naavon féltjük, hogy elviszik innen. Imre Lajosról van szó Most mindenfelé arról az előadásról beszélnek, amit Imre irodalomtörténész tartott a mai magyar irodalomról. A város büszke, hallatlanul büszke a fiatal tudós sikereire. Két éve talán, amikor megtelepedett náluk Imre Laios tanár. Eleinte félt Túrkevére menni. Aztán beletemetkezett a munkába, az alkotásba, fis a város, a kollégák, a párt, tanácsve- zetők. az értelmiségiek felismerték értékeit, segítik mindenben. Felkínáltak már neki iskolaigazgatói széket is. Ám híre jött, hogy Imre Loíos esetleg Szolnokra kerülhet. A művelődésügyi osztályvezető tapsol: «■» Máshol úgyse tudnak Urnen lakást adni neki. A népművelési előadó fogadni akar. — Mibe. hogy úgyse megy el Túrkevéről. A tanácselnök — biztos, ami biztos — a város érdekei ellenére nem szólha- tóan, inkább nem szerez a kutatónak még egy jó pontot. 2 Kati Ilona, a város mű- velődórfiniiének nesztora igen pöröl. A kisújszállási határrészen, a Karmazsinban megszüntették a kiskabai tanyai iskolát. Tizennégy gyereket a városba fuvarozza be lovasfonattal naponta a Búzakalász, egy Hú vedig Kisújszállásra jár ne autóbusszal. Minden rendben is lenne. Csakhogy a Búzakalász olt an állapotú szekeret adott, amit már semmire nem tudnak használni, de személyszállításra is alkalmatlan és veszélyes. Már a rendőrség is figyelmeztette a járműtvlaidonos szövetkezetei. Sőt eg- szer föl is borult már. éppen egy szülő is ült rajta a nebulókkal A tanyai szülők körében azóta nagy a nyugtalanság — érthetően. A város vezetői szívügyüknek tekintik a tizennégy tanyai bejáró helyzetét, de a szövetkezetei csak nagynehezen tudták arra rávenni, hogy most már barkácsolnak valami biztonságosabb kocsit. Igenám, de közben megjött az esőzés, hullik a hó is, s ponyvát csak nem adtak a kocsi tetejére. Ott áznak a kis srácok a szabad ég alatt a kocsiderékban. Nincsen ponyvája a szövetkezetnek. A tanácselnök erre körben-sorban felhívta a többi üzemet,, vállalatot is. Végig telefonált a városon, és csak nincs ponyva, ponyvát neki sem adtak. m Szabó István pártmunkás meghatóan szép történetet mesélt el. A gépjavító állomás idős éjjeliőre, N így Kálmán bácsi — feleségével egviitt ólban lakik most. De már készen a szép húz. A két elesett öregre ugyanis. rá akart szakadni a viskó. ami nem is az övék volt. hanem három testvér örökrésze Nváron egyszer zápor zúdult a városra és a kis ház életveszélyessé lett. Le kellene bov'eni, újat építeni — de miből? Az öreg már a maga erejéből soha éle'éhon erre nem i"sz képes. A tanács vezetők ueMagyár kormányküldoH&őg Uf43 SC H Afrikába Zanzibár és Kenya a közeli napokban nyeri el függetlenségét. Az ez alkalomból rendezendő ünnepségekre — a zanzibári, illetve a kenyai kormány meghívására — szombat reggel magyar kormány- küldöttség utazott Afrikába. A delegáció vezetője a kenyai ünnepségeken Kisházi Ödön, az elnöki tanács helyettes elnöke. A zanzibári ünnepségeken a magyar kormányt Szarka Károly külügyminiszterhelyettes képviseli, aid a küldöttség tagjaként részt vesz a kenyai ünnepségeken is. A delegáció búcsúztatására a ferihegyi repülőtéren megjelent Kiss Károly, az elnöki tanács titkára, dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter, Púja Frigyes és Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettesek, továbbá a külügyminisztérium és az elnöki tanács több vezető beosztású munkatársa. Iparművészeti ajándékcsomagok a világ minden tájára Az iparművészeti vállalat Budapest Kossuth Lajos .utcai üzletében és bemutatótermében már elérte tetőfokát a karácsonyi forgalom. A magyar iparművészek alkotásait tartalmazó ajándék-csomagok százai indultak máris útnak a világ minden tájára Ausztriától Ausztráliáig, Clevelandiéi Tokióig. Annak ellenére, hogy az idén már magánszemélyek egyénileg, is küldhetnek meghatározott — 350 forint -- értékű iparművészeti ajándékcsomagot külföldre, az elmúlt évhez kénest nem csökkent az érdeklődés és a vásárlás az iparművészeti vállalatnál sem. Nagy könnyítést jelent ugyanis, hogy az iparművészeti bolt magára vállalja a csomagolást a deviza-eljárás és a vámkezelés elintézését, egészen a postázásig. hívták az örökösöket, mondjanak le a részükről, s akkor a tanács tud segíteni. Nem ment könnyen, de sikerült. Lebontották a vi- tyillót. Építeni, de as OTP csak úgy ad kölcsönt, ha biztosítva látja az állam pénzé- nek visszatérülését. Számolgatás. szorzás, osztás — és végülis az OTP ötvenezer forintöt adott városi kezességre. A város megmozdult. Társadalmi munkások jöttek. A szövetkezetekben a törek értéke majd az aranyéval egy, de a Búzakalász mégis adományozott töreket. A túrkevei ktsz október 17-én kezdte meg az építkezést és szinte hihetetlen, november elejére befejezés előtt a ház. De ahhoz, hogy befejezzék, még tizenkétezer forint kellene. Azt pedig már Nagy bácsi valóban nem tudja honorálni. Bíró nevű embere iárt kinn az OTP-nek revíziót tartani Túrkevén. — Nem nézhetjük mereven a paragrafusokat — mondta. Megkapta az újabb összeget is. A két öreg öröme most határtalan. A tanács a napokban küldött nekik kályhát és hozzá öt mázsa szenet. * Ez mind Túrkeve. Kicsinyes és nagylelkű egyszerre Emberek lc.'-*a város. Botiak I ajos MEQYENK ÉLETÉBŐL Az öcsödi községi könyvtárban fit’etes szállító emelőszerkezet könnyíti meg a Szolnok—Békés megyei FÜSZfiRT Vállalat karcagi fiókjánál a nagy fizikai munkát igénylő árúk mozgatását Szilágyi József, Koós Károly és Sántha István munkaközben „Mindnyájunk ügye” címmel bűnügyi kiállítás n> >• a fegyveres erők szolnoki klubjában. Képünkön leg illetékes s'** ..rendőr bácsi” ad mám ?.tot az érdeklődő általános iskolásoknak