Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAI 1963. december 8. Embersorsok számok mögött Az élet igazolta a jászberényi szociális foglalkoztató szükségességet A nők törvény adta jogairól A TÉLLEL együtt érkeztem Jászebrénybe, s amint kettesben róttuk a Bercsényi utcát, sok-sok vidámarcú öreggel találkoztunk: a városi tanács vb szociális foglalkoztatójának Be- rény-szerte Decsült embereivel Beszteri Lajos lakatossal, Dőlt Ferenc, Farkas Vendel, Terjéki István kőművessel, Terjéki Antal asztalossal. Munkahelyük a város legfiatalabb üzeme; október elsején volt egy éves. A múlt év utolsó három hónapjában 123 000 forint értékű munkát produkált; ennek az esztendőnek első tizenegy havában pedig 1 247 000 forintot érőt. — 1963-ban havonta átlag 113 embert foglalkoztatott, s munkájukat 539 Ft-os havi átlagbérrel honorálta. Elmondhatatlanul sokat jelent ez azoknak, kiknek csak 4—500 forintot folyósít a nyugdíjintézet; még többet azok számára, kik a korábbi években 100—150 forintos szociális segélyt kaptak a várostól. A szociális foglalkaztató kis idő alatt nagy megbecsülésre tett szert. Dicsérik munkáját a városi kórházban, az úgynevezett nagy SZTK-ban, a fiú diákotthonban, a mezőgazdasági szakiskolában. Magánszemélyek csupán azért nem, mert részükre — legalábbis egyelőre — a foglalkoztató nem vállalhat munkát. Azért nem, mivel engedély-okirata szerint ipari tevékenységet nem végezhet (csak javítót), s így bedolgozásra anvagot sem vásárolhat. Ebből adódott az a furcsa helyzet, hogy 1602, Jászárokszálláson készített konyhagarnitúrát Bajára kellett fuvarozni mázolásra. Akkor, midőn — s ebben nincs semmi túlzás — az egész ország feje fő a szállítási gondoktól... Az engedély-okmány e hiányossága okozta azt is, hogy a tanyasi iskolák renoválására a városi tanács vb-nek határozattal kellett köteleznie a magánkisiparosokat. A FOGLALKOZTATÖNAK dolgozók nem válogatnak a munkában, örömest vállalnak olyan talos. festő, mázoló, kályhás. kőműves, lakatos munkát, melyre — csekélyke díja miatt — senki sem kapható szívesen. Népgazdasági szinten is figyelemre méltó megtakarítást tettek lehetővé hatvan métermázsánál több, olaszországi importból származó Siccos- tirol-hulladék letisztításával, újrafelhasználásra alkalmassá tételével. Jászberény jövőre is számít a foglalkoztató embereinek munkájára. Az Állami Szociális betegotthon 30 000, a Városi Szociális Otthon 34 000, a rendelőintézet 40 000, a Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Iskola legalább 70 000, a kórház 200 000, a városi tanács vb művelődési osztálya 600 000 forint értékű munkát óhajt velük elvégeztetni. A tervezett intézmények vezetői másutt edJÁSZBERÉNY város szociális foglalkoztatóját — utalva az elmondottakra —, érdemes, szükséges fejleszteni. Anyagi áldozatokat nem kell hozni érte. Nem mellőzhető azonban a jelenleg érvényes működési enegdély helyett az élethez közelebb álló, a reális követelményeknek megfelelőbb kidolgozása. — borváró — Tizenöt esztendővel ezelőtt jelent meg a nők egyenjogúságáról szóló törvény. Ez alkalommal felkerestük Juhász Imréné dr. elvtársnőt, a megyei NEB elnökét, s néhány kérdés alapján választ kértünk tőAz Aprítógép- gyárból — exportra ' JOBBRA: Szerelés alatt a szovjetunióbeli taganovi csőgyár részére készülő meghajtó görgősor. » LENT: Görögországba színtér magnezit izzító kemencét szállítanak. A 75 méter hosszú csőkemence »A” szakasza megmunkálás alatt a fejpadon. Milyen külföldi országok egyetemeire pályázhatnak a jövő tanévre ösztöndíjjal magyar fiatalok ? dig sem a földön, sem az égen nem találtak kivitelezői kapacitást. A hihetetlenséggel határos, milyen kevés ember adminisztrálja ilyen nagyértékű munkák lebonyolítását. Mindössze három! A dolgozók összléts zárnának csupán 1.7%-a. És e piciny vezetőségnek még arra is futotta idejéből, akaratából, leleményességéből — legfőként azonban em- berszeretetéből —, hogy hetven asszony részére a fővárosból szerezzen munkalehetőséget! A Művelődésügyi Minisztérium az 1964—1965-ös oktatási évre külföldi egyetemek és főiskolák nappali tagozatain állami ösztöndíjjal folytatható tanulmányokra nyilvános pályázatot hirdet Az ösztöndíjasok a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Szovjetunió egyetemein, fiőskoláin szerezhetnek diplomát a műszaki-, a természet-, az agrár- és a társa- I dalomtudományok különfé- I le szakágaiban. Tanulmányaik befejezése után az ösztöndíj ásókat az élelmezésügyi, építésügyi, földművelésügyi, kohó- és gépipari, könnyűipari, külügy-, közlekedés- és postaügyi, művelődésügyi, nehézipari minisztériumokhoz tartozó, továbbá a Magyar Tudományos Akadémiához, az Országos Erdészeti Főigazgatósághoz, az Országos Földtani Főigazgatósághoz, az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalhoz, valamint az Országos Könyvtár és Dokumentációs Központhoz tartozó munkaterületeken helyezik el. Jelentkezhetnek első- és másodéves egyetemi (főiskolai) hallgatók, legfeljebb három-négy éve érettségizett dolgozó fiatalok, elsőéves felsőfokú technikumi hallgatók és az idei tanévben érettségiző, illetve képesítőző középiskolai tanulók. Az egyetemek (főiskolák) hallgatóinak az egyetemhez (főiskolához), az érettségi- 1 zett dolgozó fiataloknak j munkahelyükhöz, a felsőfo- j kú technikumi hallgatók- ; nak a technikumhoz, az idei tanévben érettségiző, illetve képesítőző tanulóknak iskolájukhoz kell benyújta- . niok a pályázatot, | le az akkori, s az azóta eltelt idő tapasztalatairól. — Hogyan fogadták a nők az egyenjogúságukról szóló törvényt? — A megjelenő törvény már egy kicsit a kialakult helyzetet tükrözte. Volt egy elfelejthetetlen tényező: sokan jól emlékeztek még 1919-re, amikor ha rövid időre is, de ízelítőt kaptak a nők abból, hogy másképpen is élhetnek. A fel- szabadulást megelőző éveket mindannyian jól ismerjük. Csak egyetlen adatot említek: 1928-ban az iparban dolgozó nők országos átlagban a férfiak fizetésének mindössze 44.9 százalékát kapták. Néhány emléket idéznék fel arra vonatkozóan, hogyan fogadták a nők a törvényt. Ma is őrzöm odahaza egy idős mezőtúri asszony verseit, amiket akkor az új életről írogatott. Már akkor hatvan éves lehetett és először szavazott 1945-ben. Ö versben fejezte ki az örömét afelett, hogy másként élhetünk. Mások bölcsődék szervezésével, gyűlések tartásával és nem is tudnám mind felsorolni, hogy milyen munkával adták tanújelét annak, hogy akarják és készek építeni a megváltozott társadalmi rendet. — A törvény előre, a jövőbe is mutatott. Azt is tudtunkra adta, hogy ha a joggal élni akarunk, akkor tanulnunk is kell, pótolnunk az évezrednyi elmaradást. Persze, ez nem volt egyszerű. Voltak asz- szonyok, akiknek a háború vihara által szétzúzott otthonukat kellett újjáteremteni. Mások egyedül gondoskodnak családjukról, gyermekeikről, háborúban megcsonkult. megbetegedett férjükről. Bár sok szomorú emlékem is van azokból az időkből, mégis szívesen emlékszem vissza. S jó, hogy az akkori ismerősöknek én, az akkor még fiatalasszony, ma ősz fejjel is Zsuzsika vagyok. — Milyen tapasztalatai vannak azóta a nők egyenjogúságát biztosító törvény gyakorlati érvényesüléséről? — A törvény megjelenése nagyon sokat jelentett, mégis az életben való érvényesülést még ezután kellett megvalósítani. Ennek volt egy alapvető feltétele. A szakmai és politikai tudás, az általános műveltség megszerzése. Ennek elég sokféleképpen kerestük a módját. Volt olyan időszak, amikor az emberek egyrésze rosszul értelmezte a nők egyenjogúságát. Azt mondták, úgy ismerjük el azt, ha a nők elvégzik ugyanazt a munkát, amit a férfiak. így kezdték el a nők tanulni a traktoros, az esztergályos, a villanyszerelő, a kőműves, stb. szakmát. — Az ilyen vadhajtások mellett azért az igazi úl is mind világosabb lett Mindenekelőtt azt kell hangoztatnunk. ha a törvény gyakorlati érvényesüléséről beszélünk, hogy szép számmal vannak már női bí- ráink, még többen orvosaink, s itt-ott már gazdasági vezetőink, miniszterünk és ki tudná még felsorolni, hány szakmába „törtek be” a nők. A tanácstagi választásokon például 1958-ban a megyében az összes tanácstagok 16 százalékát Választották a nők közül, ez évben már 22 százalékát — Mindezeket az eredményeket olyan intézkedések is alátámasztják, mini a bölcsődék, napközik szervezése, az üzemi konyhák kialakítása, a szülési szabadság biztosítása, stb. S ha ezek nem is e1áwf+°nek ki még minden igényt tudjuk, hogy nem álltunk meg a fejlődésben, újabb és újabb segítséget várhatunk. Ezt hangsúlyozva is kell azonban arról szólni: tavaly közel húszezer asz- szony és leány dolgozott a megye termelőszövetkezeteiben. Tagok és bedolgozók együtt S ez év elején négyen voltak közülük mezőgazdászi és állattenyésztői vezető beosztásban. S hatan voltak brigádvezetők. Nem tartom a legjobb aránynak azt sem. hogy bár az általános Iskolai nevelők között ez év tavaszán ezerrel több Volt a nő, mint a férfi, az általános iskolai igazgatók között mégis százhússzal több volt a férfi, mint a nő. S ha ezek az adatok azóta a nők javára módosultak, annak csak szívből örülünk. — A törvény megjelenése után néhány héttel — az országban elsők között — az elvtársnőt kinevezték a megye főispánjává. Néhány szót erről is. — Igen. Most már szinte nem is tudom, hogyan vállalkozhattam ekkora feladatra. De mikor kineveztek, tudtam, hogy visszalépés nincs. Tanulni kezdtem. Nem részletezem, milyen nehéz volt 82 akkori körülmények között, az akkori munka mellett a jogi egyetemet elvégezni. De minden nehézségért kárpótol az, hogy ma is szép számmal kapok leveleket, amikben az akkori idők ismeretsége alapján kérnek tőlem tanácsot, segítséget. — Jelenlegi beosztásában találkozik-e esetekkel, amikor a nők egyenjogúságának megvédését kell segíteni? — Elég sok munkaügyi vita kerül a NEB-hez,ami legtöbbször abból ered, hogy a vezetők csak a szűk vállalati érdeket nézik és nem veszik tekintetbe azt, hogy az esetek többségében gyerekes anyákról van szó. Azért az utóbbi időben sokat változott a helyzet. Nemcsak a vezetők vélekednek már másképp, hanem a munkáskollektívák is nagyon sok esetben segítik a nehéz körülmények között lévő női munkatársaikat. — Ismerek Kenderesen egy villanyszerelő asszonyt, aki abban az időben tanult, amit már említettem is. Otthon nem tud elhelyezkedni a szakmájában, ma is eljár a községből, magára hagyva három gyermekét. Jórészt azért, mert nem hiszik el róla, hogy jó szakmunkás lehet. Szintén nemrég leveleztem egy mezőtúri asszony ügyében; akivel annakidején együtt élesztgettük a nőmozgalmat. Közel tíz éven átdolgozott. Még három hónapla hiányzott a nyugdíj megszerzéséhez. És ezt a három hónapot nem akarták már, hogy munkában töltse. Három hónap híján tíz évig jó volt Csak azt a néhány hetet nem tudták már vele kibírni. Szerencsére az ilyen nem sűrűn fordul elő. — Nemrég adtunk számot a népi ellenőrzés ez évi munkájáról és megállapítottuk. hogy közel 20 százalékkal több most a tavalyinál a közérdekű bejelentések száma. S ha azt nem is mondhatom, hogv egyre több a bejelentők között a nő, azt igen. hogy értékben, hasznosságban nem maradnak el a nők javaslatai a férfiakétól. A mi szakmánkban is nagyon sokan segítenek. Mondhatom, hogy a néni ellenőrző munkában a nőkre szinte éppúgy számíthatunk és számítunk is, mint a férfiakra.
