Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

1963. november .7,

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

ÉJSZAKAI

REPÜLÉS

TV-opera bemutató november 10-én

November 10-én, vasárnap este különleges élmény vár a komoly zene kedvelőire. Luigi Dallapiccola „Éjszakai repülés” című operájának tv-változata kerül bemutatásra.

Samt-Exupéry „Vol de nuit” (magyarul a Felhők felett címmel jelent meg) regénye alapján a szerző maga. írta operájának szövegét. A dalmű zenei nyelven, a hagyományos olasz iskolával szakító, úttörő megoldásnak számít. Ez az opera a humanista, haladó regény magasrendű mondanivalójával és az olasz zenében csak elvétve alkalmazott tizenkét hangú technika egyéni és szabad használásával járatlan és jó utat nyitott meg e zenei műfaj történetében.

Dallapiccola fiatalkori műveinek legnagyobb része a régi egyházi zene emlékeit idéző kórus kompozíciói, melyeknek stílusa

is konzervatív ízlésre vall. Ez a stílus váratlanul megváltozik első operájában: az Éjszakai repülésben. S hogy mennyire jelentős ez a változás mi sem bizonyítja jobban, mint a művész második operája a „Prigio- rtiero” (A fogoly), amelyet a zeneesztéták a mai operairodalom legkiválóbb alkotásai között tartanak számon.

Az Éjszakai repülés cselekménye Buenos Airesben, az 1930-as években játszódik. Riviére igazgató, a nagy repülő vállalat vezető tisztviselője irodájában várja a legfrissebb híreket a futárgépekről. Megérkezik a chilei gép, a repülőtér személyzete a leszálló gép fogadására siet. Pelle- rin pilóta elmeséli veszedelemmel teli útját és szerencsés megmenekülése történetét. A pilótával együttérző Robineau felügyel őt Riviére figyelmezteti, ne

éreztesse beosztottjaival szimpátiáját. Közben az irodában a többi gép jelzéseit várják. Az asuncioni jó hírt küld, a patagoniai gép azonban szörnyű viharba került.

Már nehéz tartani a kapcsolatot a pilótával, Fabien- nel is, akinek benzine a hegyek felett fogytán van. Fabien felesége Is megjelenik a repülőtéren, várja férje érkezését. Számon kéri az igazgatótól, milyen jogon küld másokat ilyen életveszélybe? Közben a rádiós közli a pilóta utolsó üzenetét: nem tud megmenekülni.

Fabien elpusztult. A felelősség Riviérét terheli. Az igazgató is tisztában van ezzel, mégis útjára indítja menetrend szerint az európai futárgépet. Folytatni kell az éjszakai repüléseket még áldozatok árán is.

Mint a vázlatos ismertetésből is kitűnik, izzig-vé- rig mai problémát boncolgat ez a mű. Szigorú ítéletet mond az embertelenség felett. Luigi Dellapic- cola mély humanizmusa, haladó törekvései hatják át alkotását.

Az Éjszakai repülést már zártkörű vetítés keretében bemutatták. Tekintélyes

nemzetközi „zsűri” előtt vizsgázott a magyar televízió e merész produkciója.

A Budapesti Zenei Hetek és zenei versenyek világhírű művészei foglaltak helyet október 21-én a tv székházának mozátermében.

A megtekintést lelkes hangulatú beszélgetés és vita követte, s szerények vagyunk, ha azt mondjuk:

a mű általános tetszést váltott ká.

Elsősorban a tv-opera tökéletes rendezése (Szine- tár Miklós munkája), a szöveg, a muzsika és a képi kifejezés harmóniája hatott a meglepetés erejével. Mindenkit eltöltött az az érzés, hogy itt most valami nagyszerűen új dolog született, illetve van kialakulóban: megnyíltak az opera széleskörű népszerűsítésének eddig elképzelhetetlen méretű perspektívái. "

Az Éjszakai repülés főszereplői közül Házy Erzsébet így nyilatkozott:

— Féltem a produkciótól; Az opera művészeit az a tudat, hogy nem a színházban, hanem milliós közönség előtt játszik, az első pillanatban szinte megoldhatatlan feladat elé állítja. Ez a feszülütség aztán feloldódott bennem, hamar megkedveltem drámai sodrású, ragyogó szerepemet, s nagy kedvvel játszottam.

Radnai György, operaházunk művésze ehhez még hozzátette:

— Az az érzésem, úttörő munkát végeztünk. Remélem kitűnő hazai zeneszerzőink — felbuzdulva az Éjszakai repülés remélhető sikerén — megörvendeztetik a zenekedvelő tv-néző- ket hasonló kompozíciókkal, új tv-operáfcifcal.

Az előadás többi főszereplői: Ilosfalvy Róbert,

Simnódy József és Szőnyi Olga. A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát és énekkarát Blum Tamás vezényli. Operatőr: Kocsis Sándor.

MHIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIKailllllliaiiaillnilllllllllllllllllilllMIHIIIlUIIIIHIIIlUUlllllllllMUIIIIIiaililtlIllllllKUMIHIIIIIIIIIIIiaillllllllllllUlllllltlIllilMllllllllllllllllllllllllllllCailinllllC

Nem szeretem a falut, tehát nem maradok. Logikus? De hát, kedves barátom, végül is mit szeressek rajta? Izig-vérig városi ember voltam, szüleim, nagyszüleim mind ... mind, és ha valamikor kezembe került egy könyv, amely paraszti témát dolgozott fel, úgy olvastam, mint valami útleírást, mint Cooper Vad- ölőjét, vagy mit tudom én mit. Sár és sötétség. Igenis sötétség, még akkor Is, ha van villany. Ilyenkor érzi talán legjobban az ember, ha villany van, hogy voltaképpen milyen kegyetlen a sötétség. Mert nézze, van rádióm és van televízióm, könyveim, kávéfőzőm, a lakás is otthonos — enélkül már meg is bolondultam volna, higyje el. Most itt ülök, nézem a tv-n Pécsit, megbabonáz az alakításával, és ekkor kopogtat valaki, elhívnak egy beteghez, s megyek végig a sötét, sáros; kihalt falusi utcán, még kegyetlenebből rádöbbenve, hogy az én egész otthonom csak illúzió, vagy ha úgy tetszik: sziget, amelyet én naivan végtelen szárazföldnek hiszek eltompult pillanataimban. Hallgatom a rádión Szosztakovicsot, behunyom a szemem, szinte extázisba ringat a hangok csodálatos összefonódása és ekkor kopogtat valaki, megyek végig a sötét, sáros, kihalt falusi utcán, és a kocsmából ronda rikoltozás kíséri cipőm cupogását.

A kultúrház nem minden!

Nem szeretem, nem tudtam megszeretni a falut, tehát nem maradok. Logikus? Jó, tudom, küldetés, holnap másképp lesz, micsoda fejlődés tegnaphoz mérten, megbecsülés és tekintély, ismerem ezeket, nem is magától hallottam először, elhiheti. Ezzel küldtek ide, s jöttem, mert más választásom akkor nem volt, ezzel fogadtak, és húsz éve nem kezelt bajokkal, mintha csak engem vártak volna, két évtizede csak engem, hogy be- letúrkáljak ebbe a rettenetes múltba, ami itt lehetett. Minek ez nekem? Soha nem akartam megváltó lenni, legyen Messiás az, akinek tetszik, aki erre elhivatottságot érez. És már ma akarom magamnak azt a holnapot, amit itt nekem ígérnek, s amely a városban már egyenesen tegnapnak számít.

Ugyan, ne agitáljon itt engem! Bocsásson meg, kissé ingerült vagyok, mint mindig, ha ilyet hallok. Esetek igenis vannak, sőt itt csak esetek vannak, s ha én lennék ama doktor Arrow- smith, vagy nekem lenne réztáblám a kapu alatt,

miden bizonn3ral, nagyon örülnék is neki. Mintha beteg ember csak falun élne. Nevetséges!

Epe és máj, gyomor és sérv, soha nem kezelt reumák, ezernyi nyavalya, amit évek, évtizedek óta eszébe nem jutott orvosnak megmutatni, azt most mind ide öntik az én rendelőmbe, mint valami fojtogató szennyvizet. Sokszor nem tudja az ember, hogy dührohamot kapjon, vagy nevessen, bizonyisten, nem

tudja az ember. Jön egy öregasszony, vén, mint az országút:

— Doktor úr, aranyos lelkem, műfogak kellenének...

Nézem a száját, egy fog sincs benne, az utolsó is tíz éve hullhatott ki, most kell neki műfogsor.

— Doktor úr, kérem, ez a szemölcs itt — jön egy menyecske hozzám, hogy operáljam le a szemölcsöt az arcáról, mert az elcsúfítja, és beláthatom, hogy erre az operációra szükség van. Belátom, hogyne -láthatnám bé, miért is ne? Le a szemölccsel!

— Doktor úr, fáj a fejem, írjon már fel nekem Demal- gont — ezt egy idős paraszt bácsi mondja, nekem, az orvosnak. Lenyelem a mérgem, pedig a guta kerülget, s igyekszem udvariasan közölni vele, hogy az hastáji fájdalmak ellen jó, s különben is bízzék a kezelőorvosában, aki ugyebár azért tanulta ki ezt a szakmát, hogy jobban értsen hozzá, mint...

— Karilt ne írjon fel, az árt a szívemnek — vág közbe az öreg, mert ő már azt is tudja, hogy a Karilba koffein van, mert ő már mindent tud, lévén már biztosított, és hogyan is jöhetnék én ahhoz, fiatal, egyetemről nemrég szabadult orvos, hogy a nagyapámat tanítsam. Gyógyászatra.

Hát így élek itt. Röviden,' dióhéjban, esetek között és sárban, szemölcsöt irtva, és „Tiszta udvar — rendes ház”

mozgalmat szervezve, előadást tartva a kézmosásról, és utasítást adva, hogy a klozet milyen messze legyen a konyhától, kúttól. Na, ehhez mit szól?

Mi van abban hősiesség, ha valaki megdolgozik a fizetéséért? Mindig útáltam, ha a szavakkal dobálóztak, ha a jelzőket úgy használták, mint a zsebkendőt, vagy a fogpiszkálót. Tudja, mi volt az a nagy hősiesség? Kinevet, ha elmondom. — Becsületszavamra, kinevet,

mert nem hős, de ostoba fajankó voltam, aki beugrott egy másik ostoba embernek. Ennyi az egész. Na, várjon, elmondom, csak mint jellemzőt.

Tavaly télen történt, néhány hónapja voltam még csak itt a faluban, egy este. Éppen Móriczot olvastam, nem nagyon szeretem, megmondom őszintén, de ha már időlegesen falura kerültem, mondom magamban, valahogy ismerkedjünk meg a faluval. Mint a tankönyvet, úgy olvastam, bár kétségkívül megragadott Móricz nyers realitása, kitűnő jellemző ereje, amikor valaki kopogtat. Odamegyek az ablakhoz, kinyitom, illetve nem is kellett kinyitnom, nyílt az magától, s akkora adag havat vágott a képembe, hogy azt hittem megvakulok. A postáskisasz- szony volt, akinek csak a neve kisasszony, mert már. akkor elvirágzott, amikor talán még én ezt se tudtam, hogy posta is van a világon.

— Doktor úr, kérem... a tanyaközpontból telefonáltak, a Béres Sándor kisfia nagyon rosszul van... Tessék kimenni.

Mire felocsúdtam, mint valami szellem, eltűnt, de az is lehet, hogy a hóvihar fújta el, kegyetlen dühében, hogy egy ilyen nyamvadt nőszemély végigdacolt az egész falun vele.

Becsuktam az ablakot és egy olyan cifrát káromkodtam, hogy szegény istenfélő édesanyám már ment volna helyettem gyónni, a paphoz. A tanyaközpontba! Nyolc kilométer, de még ha kettő is! Ilyen időben, amikor a házak tíz körömmel kapaszkodnak, hogy el ne fújja őket a vihar, amikor még a tolvaj is félre teszi dolgát a jobb időre, menjek a Béres Sándor kisfiához, aki rosszul van. Legalább elmondták volna a tüneteket, legalább tudnám, hogy komoly-e, vagy sem a baj. Hisz az emberek olyan nagyszájúnk, ha egészségesek, mint amennyire gyáva nyálait, ha a legkisebb bajuk van. Most mit csináljak? Lehet egy váratlan vakbélgyulladás, lehet egy gyomorrontás, lehet tüdőgyulladás, lehet a jó ég tudja, mi minden.

— Na, Ödön, fel a trojkára — mormoltam magamban, és a fészerből kitoltam a motorkerékpárt. Nyolc kilométert gyalog és éjszaka? Azt már nem! Ketten csak megbirkózunk. A faluban még csak istenes volt, mert az utat ismertem már valahogy, s ha a lámpa nem is világított messze, tájékozódni tudtam. De amikor arra az istenverte, falucsinálta kövesútra kanyarodtam, az utolsó házat is elhagyva, egyszerűen megperdült alattam a motor, és én már feküdtem is alatta, érezve, hogy remeg az egész alkotmány, éppen a derekam felett.

— Azt a magasságos... — fohászkodtam kegyetlent, és megpróbáltam felállni. Átbuktam a motor másik oldalára, s a motor megint rám. Közben üvöltött a szél, nekifeszitettem a hátam, hogy orra ne lökjön. Magam sem tudom, hogyan, de végre valahogy megint a nyeregbe ültem, megtapogattam a motort, nem történt-e valami kézzel fogható baj, de csak a lábtartó görbült meg egy kicsit. Gázt adtam, és újból nekiindultam. Talán félkilométert haladtam, minden baj nélkül, amikor fázni kezdtem. Lassan mentem, melegen is öltöztem, de mégis fázni kezdett először a kezem, aztán a lábam, majd a derekam.

— Vissza kellene fordulni — mormogtam magamban, de közben a motor vitt, egyre vitt, ha lassan is, előre. Aztán elhessegettem a gondolatot, fele úton lehetek már, tán többre is, most már csak előre, hogy fedél alá jussak. Az utat egy darabon olyan simára seperte a szél, mintha nagy teljesítményű söprő autók jártak volna előttem. A fejem leszegtem, mert már égett az arcom a jégkristályoktól, és a szemem fájt, hisz lehetetlen volt motorszemüveget hordanom. A következő pillanatban valami gödörben huppant egyet a motor, gémberedett ujja- im lecsúsztak a kormányról, és már repültem is. A rémülettől még jaj se csúszott ki a számon, aztán éles és kegyetlen fájdalom: fekszem hason az út szélén, a szám tele hóval, fejem felett a végtelen sötétségből új rohamra indult a vijjogó vihar, egyetlen fény, a motor lámpájának fénye. Egy pillanatig nem mertem mozdulni, aztán valahogy tá- pászkodni próbáltam, a fájdalom olyan éles és váratlan volt, hogy fordítva zuhantam vissza az árok szélén meggyülemlett hóba.

Eltört a lábam. Végem. Egy lábtörés miatt végem. Reggelre itt megfagyok, még a hó is betemet. A kupacra mindjárt rászúrhatják a keresztet: dr. Szokoli Kázmér körzeti orvos, élt 28 évet. Köszönöm. Requiescat in pace. Vigyorogni kezdtem és sírni. Nem szégyellem, sírtam, csak azt nem tudom, hogy miért vigyorogtam. — Nem akartam, de éreztem, hogy a szám, mintha valami erő parancsolná, vigyor- ra torzul, és szélein sósak voltak a könnyek. Anyám jutott eszembe, és természetesen, ahogy illik, ő is, aki ugyan nem a menyasszonyom hivatalosan, de végeredményben mégis az, s eszembe jutott, milyen jó, hogy nem a feleségem, kár lenne ilyen fiatalon özvegy- gyé lenni.

A hideg lassan dermesz- teni kezdett. A lábam már nem fájt. Éreztem, hogy már a bőröm alatt is jég van, már a szívemre is jég rakódik, és a kezemről csak azt tudtam, hogy van és láttam, de érezni már nem éreztem. Nem részletezem tovább, az életösztön-e, vagy az orvosi kíváncsiság, vagy hogy esetleg jobban tessék magának, a kötelességtudat, de lassan, óvatosan mozdulni próbáltam. Végre nagy kínnal felültem és tapogatni kezdtem a lábam, térdtől lefelé. Nyílt törés sehol... Bokaficam ... Kétségkívül kificamodott a bokám. Eny- nyi az egész. Hangosan elnevettem magam a boldogságtól és megelégedettségtől, hogy kilométerekre a lakott helytől, éjszaka, hóviharban, az árok szélén sziszegve, más bajom nincs, csak egy fájdalmas, de lényegtelen bokaficam. Ekkor meg azért vágott belém az ijedség,

hogy ha a motor leállt, nem leszek képes berúgni. Akkor legfeljebb nem egy hóbucka, hanem valami tisztes sírhelyen szúrják fejem fölé a keresztet.

Szerencsém volt. A motor fekve is dohogott, csak a tartályból folyt el egy csomó benzin, de mit zavart most az engem. Sziszegve, jajongva, izzadva, könnyezve, káromkodva felrángattam a motort, valahogy áttettem a lábam, szerencsére a jobb ficamodott ki, így sebességet tudtam váltani — és megindultam. Fékezni? Ugyan minek és kinek?

A tanya különben száz méterre volt, de becsületszavamra mondom, lehetett volna száz kilométerre is, ezen az éjszakán éppúgy megfagytam volna, annak rendje és módja szerint. — Amikor betántorogtam, valósággal féllábon ugrálva, ilyet se láttam még, ügy megij edt mindenki, mintha orvos helyett a temetkezési vállalkozó érkezett volna meg.

Öt perc múlva ölni tudtam volna. Nem is ölni, pusztítani a megboldogult moso- lyú anyát, a nyögdécselő kölyköt, aki sokat zabáit a hurkából, a hálás apát, s az öregasszonyt, aki óvatos kézzel húzta le a csizmám, elébb már odahelyezve mellém a forralt bort...

Hát ezt nevezi maga hőstettnek? Jó, a faluban ezt mondják, mert azelőtt — hogy úgy mondjam, egy kissé kényelmes orvos volt itt, most meg én, akit éjjelnappal lehet ráncigálni tanyáról tanyára, gyomorrontástól köhögésig, mint valami gépet. Lényeg az, hogy nem szeretem a falut, s ha nem szeretem, akkor el is megyek innen. Logikus?

Mikor? Még néhány betegem van, akiket kezelek, akiket tényleg nem szívesen adnék ki a kezemből; van itt egy előadássorozat is, amibe beleütöttem az orrom, azt becstelenség lenne abbahagyni. Még vele se beszéltem, különben tanítónő nálunk, hogy mikor kellene már véglegesen összekötni a szekerünk rúdját...

De különben is, már megbocsásson, mi köze van magának ahhoz, hogy mikor akarok én innen elmenni? Ez végtére is az én magánügyem, nemdebár? Nyugodjon meg, nem itt fog díszelegni a sírhanton. Megkínálhatom egy pohár borral? Nem a saját termésem, egy betegem lepett meg vele, igazán nagyon rendes, kedves emberek, szerencsére, akad belőlük több is... Hát egészségére!

| Gy űr k ó Géza:

| Valaki | kopogtál-tfiiiniKiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiutiiiiiinintHiitiHiMiuiRiiiiiiiiiftiinitiiiiiitiiituittiMitiinfiiinff