Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

1963. november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megéri a fáradságot A szolnoki járás községi Az anyagi ösztönzés hatása a termeiőszövetkezGl.ekben Tiszaföldvár lakosságának régi kívánsága teljesül — korszerű gimnáziumot épí­tenek a községben. A munkálatok már megkez­dődtek. Képünkön Gajdos János műszaki vezető a kubikos brigád vezető em­bereit igazítja el Hevesben is tanulhatnak a Szolnok megyeiek A Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum Hatvanban zöldségtermesz­tési szakot tart fenn. Az in­tézmény zöldség- és zöld- ségmagtermesztési tagozata megfelel a táj > termelési profiljának. E vidéken összpontosul hazánk zöld­ségtermesztésének harmad­része. A tagozat hallgatói isme­reteiket elméletben is, gya­korlatban is megszerzik. Tanulmányi idejük a nap­pali tagozaton két, a leve­lezőn három év. Oklevelük megszerzése után a mező- gazdasági nagyüzemek ker­tészeti üzemágában vezetői beosztásba helyezkedhetnek eb Laboratórium, diákszál­ló, könyvtár áll rendelke­zésükre. A nappali tagozatra érett­ségizetteket vesznek fel el­sősorban, sikeres felvételi vizsga után. (Felvételizni kémiából és biológiából kell.) A január elsején in­duló levelező tagozatra va­ló felvételhez nem szüksé­ges érettségi, de szakmun­kás vizsga igen. Jelentkezni e hó 15-ig lehet a techni­kum hatvani igazgatóságán. tanácsai az idén mintegy 340 000 forint értékű tár­sadalmi munkát terveztek együttesen a vízlevezető ár­kok, átereszek tisztítására, karbantartására. Természe­tesen úgy gondolták, hogy a lakosság mindezt majd el is végzi. De e tervet sok helyen elfelejtették ismer­tetni az emberekkel, vagy ha közölték is, nem kellő nyomatékkáL Ezért történ­hetett meg, hogy eltelt az évből tíz hónap, s a legtöbb községiben még nem végez­ték el az árkok takarítását. A szolnoki járás területén mindössze 14,4 százalékra teljesítették a tervet. Csak néhány kivételt em­líthetünk (Zagyvarékas, Ti­szaföldvár, Rákóczifalva), ahol rendszeresen tisztán tartják a vízlevezető árko­kat. Az elmaradók között van Űjszász, Tószeg és még jónéhány község. Űjszászoo például a nemrég megtar­tót vizsgálatkor kiderült, hogy e téren még semmit nem csináltak. Hasonlókép­pen késlekednek a tószegi­ek is, pedig már őket óva inthetné az elmúlt nagy esőzések példája, amikor — éppen a vízátereszek rendbehozásának elmulasz­tása miatt — az árkokban felgyülemlett csapadékvíz három házat elöntött. Gyorssegélyként a csator­nák megjavítására ötven­ezer forintot utalt át ré­szükre a járási tanács épí­tési osztálya. November eleje van, ha­marosan újabb nagy eső­zések várhatók. Nem árta­na, ha erre minden község­ben felkészülnének. Köny- nyen, gyorsan végezhető munka, s nem kell különö­sebben bizonygat!», hogy megéri a fáradságot. A MEGYEI NÉPI ELLEN­ŐRZÉSI BIZOTTSÁG megvizsgálta a termelőszö­vetkezetekben alkalmazott jövedelemelosztási formá­kat. Az anyagi érdekeltség ösztönző hatással van a szövetkezet gazdálkodásá­ra. A helyesen kiválasztott és alkalmazott jövedelem­elosztási mód elősegíti a tsz-ek gazdasági megerősö­dését, szilárdítja a fegyel­met és növeli a munkában résztvevő tagok és család­tagok számát. A szövetkezeti mozgalom kezdeti időszakában csu­pán a munkaegység alap­ján történő jövedelemel­osztás volt a jellemző. 1960-tól egyre jobban ter­jedtek az elosztás külön­böző módszerei. A helyi adottságoknak megfelelően választották meg a szövet­kezetek tagjai a nekik leg­jobban megfelelő formát. A szövetkezetek többsé­gében a munkaegység sze­rinti részesedést a terven felül termelt természetbeni juttatással egészítik ki. A tiszabői Petőfi Tsz-ben a terven felül termelt burgo­nya 30 százaléka a tagokat illeti. A tiszafüredi Há- mán Kató Tsz-ben és az abádszalóki Lenin Tsz-ben norma, illetve teljesítmény szerint készpénzfizetést ve­zettek be. A RÉSZES MŰVELÉS KÜLÖNÖSEN a gazdaságilag gyengén működő tsz-ekben terjed el. Elősegítette, hogy a ta­gok nagyobb számban ve­gyenek részt a közös mun­kában,- s megszilárdította a munkafegyelmet. A ré­szes művelést főként a zöldségfélék, a kapások és a szálastakarmányok ter­mesztésénél alkalmazzák. A kapásoknál a betakarí­tott termény 33 százaléka a művelőké. Több szövetkezetben — helyesen — az anyagi ér­dekeltséget összhangba hozzák a közös gazdaság érdekeivel. Részes műve­lésre például kukoricát csali az kaphat, aki mun­kaegységre vállalja a cu­korrépa, napraforgó, mák művelését is. Elterjedt módszer, hogy bizonyos növények ter­mesztéséért csökkentett munkaegységet írnak jóvá, melyet százalékos alapon természetbeni juttatással és prémiummal egészíte­nek ki. A jászkiséri Kossuth Tsz-ben tavaly a munkaegységekre 4 164 689 forintot, nem munkaegység szerinti juttatásra 394 450, prémiumként 186 684 forin­tot fizettek ki. Néhány helyen — kun- csorbai Kossuth Tsz — az elvégzett munkáért mun­kaegységet írnak jóvá és az össztermés bizonyos százalékát természetbeni juttatásként adják. (Az össztermés 12 százaléka prémium, ebből 10 száza­lék a művelőké, 2 százalék a vezetőké és segédüzem­ben dolgozóké.) GYAKORI A CÉLPRÉMIUM KIFIZETÉSE is. Több közös gazdaság­ban azonban túlméretezik azt. A tiszafüredi Szabad Föld Tsz-ben a kalászosok betakarításáért a terven felüli termés 50 százaléka a tagoké volt. A tsz veze­tői nem elemezték ennek káros gazdasági hatását Terven felül 2 mázsa bú­zát takarítottak holdanként be melynek felét a tagok kapták meg. A NEB megvizsgálta a természetbeni és pénzbem jövedelem arányát is. Ör­vendetes. hogy a megye közös gazdaságaiban az utóbbi években növekedett a pénzbeni részesedés a természetbeni juttatás ro­vására. Amig 1960-ban összjövedelem 35 százalé­ka volt a természetbeni, addig az idén 23 százalék lesz. Hiba azonban, hogy egyes tsz-ekben a jövede­lem növekedése nem a többtermésből, hanem a termelési alapból történő osztásból származik. Ez az­zal magyarázható, hogy a tsz-ek a jövedelemelosztás módjának meghatározása­kor nem elemzik annak káros kihatását. A részes művelés beve­zetése hozzájárult a gazda­ságilag gyengén működő tsz-ek megszilárdulásához. Helyre állt a munkafegye­lem, a tagok és családtag­jaik szorgalmasan dolgoz­tak a növénytermesztésben. A részes művelésnek azon­ban hátrányai is vannak, ellentéteket szült a nö­vénytermelők és az állat­tenyésztők között. Az előb­biek összjövedelme növe­kedett, az utóbbiaké csök­kent, mert kevesebb lett az egy munkaegység érté­ke. A tiszaszentimrei Ezüstkalász Tsz-ben volt olyan időszak, amikor nem akadt állatgondozó. A fe­szültséget végül az állat- tenyésztők premizálással vezették le. A NÉPI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG MEGÁLLAPÍTOTTA, hogy a tsz-ek egyrésze a jövedelemelosztási mód­szereket nem kellő alapos­sággal dolgozta ki. Gyak­ran a spontanitás érvénye­sült és nem elemezték a gazdasági összefüggéseket. Ezért azt javasolja, hogy a jövőben az ösztönző módszerek, premizálási rendszerek kidolgozásakor vegyék figyelembe a ter­melési terveket, azok tel­jesítését, illetve túlteljesí­tését, az egyes munkaterü­leteken dolgozók szakmai képzettségét Elemezzék a jövedelem- elosztási módszer kihatását és összefüggéseit az ön­költségtényezők esetleges változásait. Helyes, ha a szövetkezetek jövedelemel­osztási rendszere elősegíti a szakosítást, a távlati fej­lesztést a belterjességet cs az egyes ágazatok fejlődé­sét A NEB megállapította, hogy a vezetők javadalma­zása nincs összefüggésben a termelési eredményekkel, s nem ösztönzi kellően a vezetőket a magasabb ho­zamok elérésére. Ezért ja­vasolja, hogy az állami do­táció mértékét, a tsz-től ka­pott jövedelem és pré­mium mértékét kapcsolják össze a tsz eredményeivel, s az önköltség alakulásával. A NEB javasolja a ter­mészetbeni juttatás bizo­nyos korlátozását, mért a túlméretezett osztás veszé­lyezteti a szövetkezet ter­melési alapjait. Csökken a közös takarmártykészlet, így kevesebb állatot tud tarta­ni a termelőszövetkezet. A Népi Ellenőrzési Bi­zottság vizsgálata hasznos volt, mert feltárta a jöve­delemelosztás helyes mód­szereit és rámutatott a fej­lődést gátló hibákra. M. L. ELALUDT A TANÍTÓ KISFIA Buksi fejét oldalt vetve olyan eltörődötten aludt a gyerek az iskolapadban — az első padban —, hogy a tanítóné keltegetésére még csak fel se nyöszörgött. Az asszony tanácstalan sajnál­kozással nézte és azt kér­dezte: — Mit csináljak Sanyiká­val? / A tanító, bajszos, csiz­más férfi — fáradtan mon­dott valamit. — Hagyjad, hadd pihen­jen. A kislány — Ferencz Sán­dor mezőhéki tanyai tanító kislánya — pedig értetlen bűvölettel nézte a vetítőgé­pet, ami azt a fénytani csodát a falra varázsolta. Édesapja pontosan két óra hosszával fogott karon, hogy nézzem meg a Körö- söntúli iskola birodalmát. A disznóólhoz mentünk először. Hallatlan étvágyú és bendőjű hízó falta han­gos csámcsogással a kuko­ricát. Miközben a tanító a sertéseket etette, a tanítóné fejkendőben és melegítőt húzva a szoknya alá, a li­bákat tömte lámpafénynél a szeneskamrában. Nagy csörömpöléssel, mert a ta­nítóné tölcsért fabrikált a libatömésre, hogy mégis az ujjait védje a kisebesedés- től. Mikor a házinyulaknak is enni adtunk (egy kislány éppen az előbb állított be a határból biciklivel: tanító- bácsi, hoztam a herét), szál­lingóztak az emberek. Oda­jöttek és kezet nyújtottak. — Jó estét, tanító bácsi! A tanító mindenkivel le- parolázott, aztán ment a gyerekeket vacsoráztatni. Fáradtan, ernyedten. Reg­gel korán felkelt, megetette a jószágokat, utána taní­tott, délután értekezletre ment a községbe. Hazajött, ellátta ismét a jószágokat és segédkezett a megyei művelődési kocsi előadásá­nak rendezésében. Közben a gyerekeket be­ültette a- iskolapadba és leült ő maga is. Havonta egy alkalommal lát film- előadást. Mert itt, Öcsöd és Mezőhék mezsgyedűlőjén éppen nincs se televízió, se villany, nincsenek előadá­sok, egyáltalán itt nincs kultúra. Bemehetne a falu­ba, moziba vagy máshová a feleségével, mert van ol­dalkocsis motorja, de hová tegye addig a gyerekeit? A tanító itt született a közelben. Cibakházán, a fe­lesége Tiszaföldváron. A férfi tíz, a felesége 13 esz­tendeje tanít a tanyán. Ta­valy már menni akartak be a községbe, de rábeszélésre még egy évet maradtak. A tanító most szerzi meg a főiskolai diplomát, s ezt még kivárja és utána el innen. A felesége azt mond­ja: — Még az unokámnak is meghagyom, nehogy tanyá­ra menjen. ' A férje pislákoló re­ménytelién ránevet: — Hiszem, hogy akkorra már nem lesz tanya. A tanyai emberektől cso- mörlöttek meg Ferencz Sán- dorék? Ellenkezőleg. A ta­nyán élő emberekért kese­redett meg úgy a szájuk íze a tanyai élettől. Az t- teni emberek, s azok gye­rekei szemük fénye a ta- nítóéknak. Mindent meg­tennének értük. De a leg­több, amit tehetnek: ame­lyikről azt látják, tálentum van benne, elmennek a szü­leihez. — Jóember, ha megtehe­tik, vigyék be a gyereket a ;mamához, vagy járjon be busszal a faluba­Most is több gyerek az­zal jár be innen Öcsödre az iskolába. De a többi marad; Ötvenkét gyerek maradt er­re az évre is, elsőtől a nyol­cadik osztályig bezáróan. Osztatlan tanítás. Minden osztályra csak a negyedik napon kerül sor. A tanító hiába specialistája szaktár­gyának, mit adhat át belő­le? Egyáltalán mit nyújt­hat a gyerekeknek? Hézagos ismereteket. Ez már több annál, amit az is­kola körzetébe tartozó száz család felnőttjei valaha kaptak, de kevesebb annál, amit a városi, a falusi isko­la ad. Ezek a gyerekek már a megvalósult szocialista társadalom felnőttjei lesz­nek — azt mondja a tanító —, s így? Mert megváltozott a ta­nyai élet, érzi, tudja a ta­nító. Ezen az estén is szá­zan eljöttek az előadást meghallgatni, a filmet meg­nézni. De közel négyszáz lélek lakik itt a körzetben s ma este is csak tizenkét- ten kölcsönöztek könyvet a vándorkönyvtárból — a ti­zenkettedik a tanító volt. Pedig a megyei vándor­könyvtár igazán jó! felsze­relt, még a legfrissebb d- adású könyveket is elhozta. Ez már nagy fejlődés ah­hoz, amit még három éve a faluban tapasztalt a tanító. Az évvégi beszámolóban ezt hallotta akkor: — Könyvtárunk ebben az évben is húsz kilogramm könyvvel gyarapodott. Ezért sírt fel a tanítóban — sikoltott szinte — a job­bikén lelkiismerete. Mert rendben van, akik itt ma este is szép számmal eljöt­tek a megyei művelődési autó filmvetítését végig­nézni (az „Állami Áru- ház”-at), jóllakottan és jól- öltözötten érkeztek, össze­gyűjtötte a közvélemény­kutató íveket, miről szeret­nének előadást hallani. A közlekedésrendészetről — írták a legtöbben, mert sok a gépjármű, a motorkerék­pár. S ráírták azt is, mi­lyen filmeket kívánnak lát­ni. Egy tizennyolc éves lány: „Csodálatos vagy. Jú­lia”. Ez már igény. De a legtöbben: magyar filme­ket. Nem azért, mert a ma­gyar filmek jók, hanem mert azt nem kell olyasni. Becsületesek itt az embe­rek hihetetlenül. A későn- jövők most is felszólítás nélkül jelentkeznek, hozzák a jegy árát. A mezőhékiek keresnek is jól, az öcsödiek gyengébben. De a pénzt — ha már nem is földvásár­lásra kuporgatják — sajnál­ják még kulturális szükség­letre költeni. 3 módjuk is alig van rá. Most is kétéves apróságokat elhoztak az előadásra; Igazság szerint nem szabadna. De ha nem engedik, egyedül nem hagy­hatják a csöppségeket a ta­nyán, s akkor a szülő se jöhet el. A tanító irgalmatlan küz­delmet folytat tíz éve a ta­nyasi lelkek megmentésé­ért. Mind több sikerrel, de tengernyi áldozat árán sem teljességgel. És a tanító már régen felismerte a rák­fenét; a tanyai iskolákat kell megszüntetni, falusi kollégiumok ellenében. A tanyai embereket becsalo­gatni a faluba. De kétségbeesetten látja, ahány család beköltözik az öcsödi tanyákról, annyi jön helyette. Mert a tanyán van még a nagyobb pénz. Hosz- szú, keserves küzdelem ez. S aki egyszerre akarja, nincs maradása. A szom­szédos karasemlyéki tanító vagy, gyors, változást akart, többek között iskolát épít­tetni a szövetkezettel — a faluban. És hol van már a karasemlyéki tanító! Szí­vósság kell ide, tűz, de nem lobbanékonyság, mert kü­lönben elvész az ember. S a tanító bízik benne, hogy mire az ő gyerekei fel­cseperednek, már nem lesz tanyai szolgálat. De a gye­rek, a kis Sanyi ka — itt született ő is a tanyán —> most alszik; A tanítóék szelíd megér­téssel ébreszthetik már. Borzák Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom