Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-03 / 258. szám
1983. november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Otven éves lenne Ama kevesek közé tartozik, akiknek sok részletet tudunk az életéről. Az illegális kommunista mozgalom más kiemelkedő vezetőiről. többnyire életük egy- egy fontos mozzanatát ismerteti a történetírás, mert életkörülményeikből adódott, hogy izgalmakban bővelkedő, eseménydús hétköznapjaikat közvetlen környezetük sem ismerte. Az illegalitás szigorú előírásai megkövetelték a legkörültekintőbb titoktartást. Ságvári 'Endre életében — elsősorban természetesen azért, mert mozgalmi tevékenységének leggazdagabb korszaka a harmincas évek második felében és a negyvenes évek elején volt — a szigorúan konspirativ munka és a tömegek közötti nyílt fellépés összefonódott, elválaszthatatlan volt. Ezekben az években már ilyen módszert igyekeztek a kommunisták megvalósítani: Ságvári Endrének ez példásan sikerült. Hivatásos pártmunkás volt, fiatal jogász, a székes- főváros tisztviselője, egyidejűleg illegális harcra mozgósító lapok szerkesztője, az ifjúság forradalmi akcióinak szervezője, a párt kiemelkedően képzett, fáradhatatlan harcosa. Ma 50 éve, 1913. november 4-én született. Életéről sokan írtak, sokan ismerték és szerették. Fennmaradt írásaiból, szeretet és felelősségérzet árad: szívének minden dobbanása a magyar fiataloké volt. A legkisebbek nevelésével is törődött, azt akarta, hogy nagyszerű emberek legyenek, meséket írt nekik — igaz meséket — a jó és a rossz, az igazság és a hamisság harcáról, hogy megértsék, mit kell majd tenniük, ha felnőnek, a becsület, az emberség győzelméért. Az elnyomás utolsó évtizedének története Ságvári Endre sok bátor tettét tartja számon. Az ő nevéhez fűződik 1937 őszének egyik emlékezetes fegyverténye, a budapesti ifjúmunkások támadása a „pléhkrisztus” néven emlegetett Mátyás téri vendéglő éllen, ahol nyilas-gyűlés volt, majd a Tompa utcai nyilasház ellen. Ezek a csaták, amelyekben sokszáz ifjúmunkás vett részt, megnövelték a harcosok önbizalmát, bebizonyították előttük, hogy van erejük, s ha összefognak, képesek visszaütni a hatalom által támogatott elbizakodottan garázdálkodó fasisztákra. Alig akad régi kommunista, mozgalmi múltú idős munkás Budapesten, aki azokban az években itt vagy ott ne találkozott volna Ságvárival, vagy legalább közvetve ne ismerte volna. Megfordult az építőmunkások között, a vasasoknál, mint az országos ifjúsági bizottság egyik vezetője, otthonos volt a Szociáldemokrata Párt központjában és a kerületi párthelyiségekben. Éjszakánként munkáslakásokban tanulócsoportok előtt ismertette az antifasiszta-haladó erők összefogásának értelmét, célját, tájékoztatót adott a nemzetközi eseményekről, felkészítette az elvtársakat helytállásra, az elkövetkezendő végső leszámolásra. Gyakran megfordult vidéki városokban is, Szegeden, Győrött, Miskolcon, Pécsett, Kecskeméten, vannak mindenütt, akik emlékeznek rá. A rendőrség régen ismerte, tudta, hogy — jóllehet a szociáldemokrata pártban viselt tisztséget — a kommunista párt munkása. Többször letartóztatták, de rendkívül magabiztos volt, okos és leleményes, nehezen tudtak bármit is rábi- mmyítani. Egy alkalommal • Tompa utcai csata után • • • nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélték. Zárkájában jegyzeteket írt egy kockás füzetbe: „A bátorság — jegyezte fel a többi között — akaraterő és szokás kérdése. Nem szabad megijedni a fájdalmaktól, ha valamit el akar érni az ember. Saját magadat is nevelned kell, hogy annál biztosabban állj a lábadon.” Ö saját magát is nevelte s mindenkit, 'akit erre érdemesnek tartott. A fiúk és lányok a vasárnapi túrákon körülvették, valamennyien az 6 közelében akartak lenni. Művelt volt, okos, kedves és közvetlen, bátor. Fennmaradt a híre az egyik kültelki fenegyerekkel történt kalandjának. A hajdani Mária-Valéria telepről, a Gyáli úti vasutas házakból és az Üllői útról a Ludovika-kertbe jártak esténként a fiatalok. Voltak akik kártyáztak, vagy sakkoztak, mások vagánykodással szórakoztak. Az utóbbiak közé tartozott az a nagyerejű ifjú, aki rendszerint az izmaival kérkedett, s fennhangon hirdette, hogy bárkit percek alatt kétvállra fektet. Sok bámu- lója volt, tisztességes munkásgyerekek egész csapata követte. Ságvári egy allta- lommal felfigyelt rájuk, s elhatározta, kiemeli őket a tétlenkedqsből, felkelti érdeklődésüket sorsuk iránt, megkísérli tartalmat adni az életüknek. Egy este zakóját a padra tette, elfogadta a nagyhangú bajvívó kihívását. Percek alatt kétvállra fektette. Megtört a varázs: a fiúk nagy csoportja Ságvári hívévé szegődött, a következő vasárnapokon a kommunista fiatalokkal együtt mentek ki túrára a Budai-hegyekbe. Nemcsak életével, halálával is példát adott kortársainak. Már két-három éve illegalitásban élt, ardikor 1944 júliusában egy Múzeum-kerti találkozóján nyomába szegődtek a magyar gestapo emberei. Délután egy budai cukrászda kertjében, ahol egy másik találkozója volt, fegyverrel rohantak rá, hogy kézre kerítsék. Nagy fogásnak ígérkezett: Ságvári és a párt többi funkcionáriusa a magyar frontot szervezték, minden náciellenes,, becsületes, hazafias erő összefogására törekedtek. A rendőrség sokat remélt Ságvári letartóztatásától, abban reménykedtek, hogy kínzással neveket, adatokat tudnak kicsikarni tőle. De tervük meghiúsult. Ságvári, aki a központi bizottság határozatának megfelelően ekkor már azon az állásponton volt, hogy a hitlerista megszállókkal és hazai cinkosokkal fegyveresen kell szembefordulni, nem adta meg magát a túlerőnek, pisztolyt rántott és tűzharcban esett el. „Ságvári Endre úgy halt meg — adta hírül a párt gyászjelentése —, ahogy élt: harc közben. Utat mutatott életével — példát mutatott most halálával. Fegyverrel kell szembeszállnunk a bérgyilkos söpredékkel, amely a terror és népcsalás minden eszközével taszítja a sírba nemzetünket.” Ságvárit élete és halála a magyar nép szabadsághősévé avatta. Születésének ötvenedik évfordulóján, felszabadult népünk tisztelettel és megbecsüléssel emlékezik rá. Vadász Ferenc A martfűi lányok is gratulálnak A kádermunka tapasztalatai ■ Szombaton délelőtt a Tisza Cipőgyár Tyereskova női szocialista brigád tagjai izgatottan, és nagy örömmel tárgyaltáik a hír- ügynökségek és az újságok jelentéseit, amely szerint névadójuk, Valentyina Tye- reskova a közeljövőben házasságot köt űrhajós kollégájával, Andrej Nyikolájev őrnaggyal. Elhatározták, hogy táviratban gratulálnak a világ első női űrhajósának élete e nagy eseményéhez. Csak a távirat megszövegezése és megcímzése jelentett egy kis gondot. Végűiig úgy döntöttek, . hogy táviratuk akkor is célhoz ér, ha mindössze csak eny- nyit írnak rá címnek: Va- lentyina Tyereskova, Moszkva. „Őszinte örömmel értesültünk a hírügynökségek és az újságok jelentéseiből, hogy ön, akire a világ minden asszonya büszkeséggel tekint, újabb nagy utazás előtt áll. — Házasságot köt a hármas számú szovjet űrhajóssal, Andrej Nyikolájev őrnaggyal. Házasságához nagyon sok boldogságot kívánunk. Mi magyar nők igyekszünk úgy dolgozni, hogy munkánkkal méltók legyünk Önhöz, a világ első női űrhajósához. Ha századunk az űrhajózás százada, akkor mondhatjuk, hogy az ön házassága valóban az évszázad házassága.” A inartfűi Tisza Cipőgyár női szocialista brigádja. Eddig a távirat szövege. Így történt, hogy az űrhajósok házassága alkalmából küldött sok száz, ezer üdvözlet között ott lesznek a martfűi lámiok jókívánságai is. * Fontos növény védel em A kedvező őszi időjárás sok szempontból hasznos, de kedvezett a mezőgazdaság kártevőinek is. A tiszaburai Lenin Termelőszövetkezetekben nem mulasztották el a védekezést. Erre a munkára — sajnos — több helyen szükség van. Az a helyes, ha a szakemberek állandóan figyelik a gabonafutrinka és gabonalégy megjelenését, s azonnal megkezdik a szükséges védekezést. * Már c*ak százezer tonna liiánvzik A szénbányászok októberben szinte napról napra fokozták a termelést, hogy mielőbb teljesíthessék az évi terven felüli egymilliótonnás vállalásukat. A hónap utolsó napjainak termelési adatai szerint körülbelül már csak 100 000 tonna hiányzik a felajánlott évi egymillió tonna többletből. A Szolnok városi pártbizottság a kádermunka helyzetéről tárgyalt a közelmúltban. A városi párt végrehajtó bizottság beszámolója összefoglalta azokat a tapasztalatokat, melyeket e téma kapcsán több száz ember elmondott. Az előterjesztésben és a vitában elhangzottak szerint hasznos és időszerű volt e kérdést napirendre tűzni és megfelelő határozattal segítségére lenni a pártalapszervezetnek, a gazdasági vezetőknek. Szolnok az utóbbi másfél évtizedben jelentős ipari várossá fejlődött. Uj üzemek, vállalatok, hivatalok létesültek. Munkásokból, parasztokból, faitalokból és idősebb - dolgozókból ezekben olyan vezető gárda alakult ki, amely eredményesen elvégzi feladatát. A további helytállásra való törekvés is meg van a legtöbb helyen. Csak néhány bizonyító számot erre: a Tiszamenti Vegyiművekben egy híján négyszáz ember tanul egyetemen, főiskolán, technikumban, általános iskolában, vagy szaktanfolyamon. Ugyanezt mondhatjuk a cukorgyárról is. A városi tanács apparátusában pedig az ott dolgozók hetven százaléka már megszerezte a munkájához szükséges képesítést, illetve most tanul. Több vállalat ösztöndíj létesítésével is segíti a káderutánpótlás biztosítását. A vegyiművek 12. a cukorgyár 8. az AKÖV és a kőolajtermelő 8, a kő- olajfúrási üzem 11 egyetemi hallgatót támogat anyagiakkal. A városi párt-végrehajtó bizottság részletesen beszámolt ezekről az eredményekről. Kiemelve azt, hogy sikerült, főleg az üzemekben megszüntetni a személyzeti munka titokzatosságát. A vezetők egyre nagyobb felelősségérzettel döntenek emberek sorsáról és gondoskodnak továbbképzési lehetőségük megteremtéséről is. Azért még koránt sincs minden rendben. Az egyik nagy hiba az, hogy a vállalatok, üzemek többségében nincs, vagy csak nagyon hiányos az elképzelés az emberek továbbképzésére vonatkozóan. Sőt a gazdasági vezetők, a pártvezetőségek tagjai sem képezik mindannyian rendszeresen magukat. A fűtőházban harmincnyolc fontos beosztású ember közül mindössze ketten, az öt kereskedelmi vállalat hetvenhét vehető poszton lévő dolgozója közül tizennégyen tanulnak. Negyvenhárom kereskedelmi ellenőr és áruforgalmi előadó közül ugyanakkor huszonnyolc csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A ruházati vállalatnál jelenleg nincs egyetemi végzettségű ember. Előfordul viszont olyan eset is, amiről a felszólalások során Nagy Ferene- né, a bútorgyár dolgozója beszélt: Náluk megakadályoztak egyeseket abban, hogy saját szakmájában magasabb képesítést szerezzen, mondván, hogy E^y év alatt megkereste a* árát a Mannesmann öntözőberendezés Az idén is sok szó esett az öntözésről, melynek fontosságát ma miár mindenki elismeri. A termelőszövetkezetekben igyekeznek jól kihasználni a megvásárolt öntözőgépeket. így van ez a besenyszögi Lenin Tsz- ben is. A tavasz folyamán kaptak egy Mannesmann öntözőberendezést, amelyért a kedvezmények levonása után 160 000 forintot fizettek. / tagság igaz, sokallta ezt az összeget, azonban ma inár mindenki úgy beszél róla, mint az egyik legfontosabb beruházásról. S nem ok nélkül. A közös gazdaságban a cukorrépából 120 mázsás átlagtermést terveztek. Az új öntözőgéppel háromszor öntözték a répát, kiszórtak 2,5 mázsa műtrágyát, s így 72 hold átlagában 180 mázsás termést takarítottak be. A. répán kívül 90 hold egyéb növényre is juttattak mesterséges csapadékot. Az öntözött kukorica és takarmánynövény is jóval többet adott a tervezettnél. Csak egy kis számítást kell végezni, s máris kiderül, hogy az új öntözőberendezés jövőre , már ingyenesen működik, azaz egy év alatt megtérült az ára. „nincs beütemezve a tanulók sorába”. Ez arra is mutat, hogy bár az MSZMP VIII. kongresszusa határozatainak helyességét mindenki elismeri, a kádermunkára vonatkozó részt sok vezető alig, vagy csók nagyon felületesen ismeri. A szocializmus teljes felépítésének időszakában pedig tovább nő a vezetők szerepe. Növekszik az igény velük szemben, mind politikai, mind szakmai tekintetben, hiszen a szakmai és politikai kérdéseket nem lehet egymástól elszigetelni. A pártvégrehajtó bizottság egyik legfőbb törekvése most az — s ezt a párt- bizottság határozatában is jóváhagyta —, hogy a vezetőkkel akkor is törődjenek, ha jól mennek a dolgok és az üzemben, hivatalban nincs különösebb baj. Erre a következtetésre több figyelmeztető esemény után jutott a végrehajtó bizottság. Az elmúlt években ugyanis több. különböző beosztású vezető ellen kellett fegyelmi eljárást indítani. Több elvtársat enyhébb-súlyosabb pártbüntetésben kellett részesíteni, másokat elhelyezni vagy leváltani funkciójukból. elsősorban magatartásbeli hibáiuk. vagy erkölcsi botlásuk miatt. Előfordult — és sajnos ezt még csak nem is nagyon mondhajtuk múlt időben —. hogy olyan helyen, ahol a pártszervezetnek joga van a termelés ellenőrzésére, a gazdaságvezető nem enged beleszólást az emberek elbírálásába. a káderügyekbe. Az ilyen rövidlátásból aztán nagy hibák származnak. E tekintetben nehezítette a helyzetet, hogy több. termelőüzemben működő párt- szervezetnek - mindeddig nem volt hatásköri listája A végrehajtó bizottság és a hozzíászólók javaslatát végül határozattá emelték és ennek alapján minden pártszervezetben kidolgozzák azt. Tényként állapította meg a pártbizottság azt is, hogy kritikátlan, „nem szólok bele légkör” alakult ki, s uralkodott több vállalatnál is. Sőt ilyen tekintetben a felső szakmai irányító szervek munkája sem mindig a legpéldamutatóbb. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium a korábbi években az egyik Szolnokra helyezett káderéről például csak jókat állított. Az illető hibáit elhallgatta. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatot irányító tröszt régebben olyan személyt helyezett Szolnokra igen jó információval főmérnöknek, aki korábbi munkahelyén társadalmi tulajdon elleni vétség miatt jogerős börtön- büntetést kapott. S ami a fő hiba. ezt róla a felettesek elhallgatták. Érdekes megállapítást tett e gondolat kapcsán Bán László, a Vegyiművek igazgatója. Hangsúlyozta, hogy egész furcsa szokást vett fel néhány vállalat; ha egy embert nem akarnak elengedni, arra rosszakat mondanak, gondolván, így nem veszik fel máshol Akitől viszont meg akarnak szabadulni, akinek maguk sem látják elég hasznát, azt feldícsérik, jó véleményt adnak róla. csakhogy megszabaduljanak tőle. A párt végrehajtó bizottság már korábban felismerte, feltárta ezeket a hibákat. A helyzet javítására ez év tavaszán közös tanácskozásra hívatta össze az igazgatókat és párttitkárokat. A tapasztalatok alapján már a végrehajtó bizottság és most a pártbizottság is mint a kádermunka egyik legfontosabb alapelvét jelölte meg: ne csak a felelősségrevonás, a büntetés legyen az egyetlen módszer, orvosság az elkövetett hibákra. Jobban kell szorgalmazni pl., hogy a vezetők tanuljanak és fordítsanak gondot politikai, szakmai és általános műveltségük gyarapítására. A beszámoló kimutatta: a huszonhat szolnoki igazgató közül hét, a tizenöt főmérnök közül három általános iskolai végzettségű. Nem szerencsés doltíg az sem. hogy a közel másfélszáz mérnök közül egynek, a négyszáznyi technikus közül pedig nyolcnak van pártiskolája. Köztudomású, hogy minden embernek — legyen az illető bármilyen beosztásban is, — van kisebb- nagyobb hibája, rossz tulajdonsága. Ez önmagában véve még nem jelent különösebb veszélyt. Ezek a hibák azonban veszélyessé és hamar hosszú távra kihatóvá válhatnak, ha hordozóik védelmezik és meg- magyarázgatják azokat. Még most is vannak — ha nem sokan is — kisebb- nagyobb beosztásban az üzemi vezetők között is jó- néhányan, akik ahelyett, hogy saját hibájuk ellen harcolnának, társaik ellen fordulnak. Gyakran az ilyen megnyilvánulást tetszetős szavak mögé bújtatják. Gyakori dolog az is, hogy emberek munkatársaikat nem a jelenlegi munkájuk, hanem korábbi hibáik alapján bírálják el. A kádermunka helyzetének elemzése során a szubjektívizmusról szólva elhangzott, hogy a minősítések sok helyen főleg a minősített pozitív tulajdonságait rögzítik, csak igen szőr mentén a hibáit. Ez éppúgy előfordul, mint az, hogy a tények alapos ismerete nélkül — nem egyszer öt—tíz évvel ezelőtti magatartás alapján — alkotnak véleményt emberekről. E kérdésben a pártbizottság hangsúlyozta: a pozitív változások elismerése épp oly fontos, mint a büntetések kiszabása. A tapasztalatok feltárása és a pártbizottsági tagok felszólalása alapián sok hasznos határozat született a Szolnok városi pártbizottság legutóbbi tanácskozásán. A hatásköri lista kidolgozására — a pártbizottságoktól az alapszervezetekig, — az általános, szakmai és politikai műveltség fejlesztésének megtervezésére, az embereknek jó és rossz vonásaikkal való elbírálására szóló határozatok mindmind segítik a további javulást. (B. E.) René Lacoste, aki a huszas években Franciaország teniszbajnoka volt, forradalmi új-'tást tervez a tenisz sportban. Megszerkesztette az acélkeretes teniszütőket, amelyek szerinte sokkal rugalmasabbak és jóval lendületesebb ütéseket tesznek lehetővé, mint az eddigi fakeretes rakettek. Az új acélkeretes ütőket még az idén nagy mennyiségben piacra hozzák és Lacoste szerint rövidesen mindenki ilyen ütővel akar majd játszani. Nagy előnyük — a volt Teniszbajnok szerint — az is, hogy az eddigi fakeretekkel ellentétben sokkal precízebben lehet teljesen azonos súlyú és kivitelű ütőket készíteni.
