Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
\ 1963. november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 PETŐFI ISTVÁN ismeretlen hagyatéka Kisújszálláson A költő öccsének rövid és szürke élettörténetével nem sokat foglalkozott a család tö”*inetét kutató irodalom. Ügyes, talpraesett, bátyjánál sokkal jobb külsejű, kiválj gyakorlati érzékű átlagember volt; mint költő, a gyenge Fetőfi-utáu- zóknál többre sohasem vitte, mint hazafi, megtette becsülettel kötelességét a szabadságharcban, fényes neve miatt még külön is szenvedett utána; végül az ő élete is elmerült a küzdő emberek tömegében, s 1880. május elsején — 55 éves korában — bekövetkezett hirtelen haláláról csak pársoros hírlapi tudósítások emlékeztek meg. Fanatikusan dolgozott, csendben és szerényen élt, s erejének teljében váratlan szívroham vitte el. A FIATAL, huszonnégy éves honvédszázados részt vesz a világosi fegyverletételben, a következő napokban osztrák kézre kerül, s közlegényként besorozzák a császári hadseregbe. Tirolban szolgái, mint kiváló és ügyes katona altisztté lesz, s közben min.t a német Bund katonája részt vesz Schleswig és Holstein elfoglalásában. Leszerelésére 1851-ben kerül sor; utána 1853-ig Péterváradon folytatja apjától örökölt mesterségét, a mészárosságot. 1853-ban — éppen Pesten tartózkodik üzleti ügyben — sógornőjének, Horváth Árpádné Szendrey Júliának lakásán összeesküvés gyanújával letartóztatják és három évi sáncmunkára ítélik. Nevére való tekintettel végig ki kell töltenie büntetését. 1856-ban kiszabadul, de Brünnbe küldik egy évi utólagos katonai szolgálatra. 1857 májusában kerül haza. Három hónapig Czimmermann Samu ügyvédi irodájában ir- nokoskodik Pesten, majd — mivel a három évi rabságban szüntelenül tanult, olvasott és képezte magát — Böhm János egykori fogolytársának közvetítésével Dános-pusztára megy nevelőnek Gaylhoffer János ottani földbirtokos két fiához. Itt a múlt század megszokott, romantikus szerelmi kataklizmájába keveredik: mintha Vörösmarty Etelka- komplexumát s Gárdonyi Szuny oghyjának egyetlen nagy szerelmét látnók megismétlődni : beleszeret a család s..ép lányába, Antóniába. Mivel házasságról nem lehet szó — azzal a szándékkal, hogy vagyont, tekintélyt szerez magának — Csákópusztán vállal intézői állást (1858 őszén) Geissx Gáspár uradalmában. Antónia nem hajlandó máshoz nőül menni, ezért apja — már nagybetegen ■*— beleegyezik a házasságba, melyet öt évi várakozás után, 1863 decemberében kötőt-, tek meg Nyáregyházán, Petőfi Sándor egykori diák- cimborája: Sárkány Sámuel, a későbbi evangélikus püspök előtt. A továbbiakban Bajza József dr. 1909-ben megjelent Petőfi István-életrajzát idézem, melyhez a Petőfi-család történetével foglalkozó irodalom azóta sem tett hozzá semmit: „És most jöji a tragikus fordulat, öz évi küzdelem után végre egyesültek és Antónia a házasság nyolcadik hetében örökre elhagyta urát... A pusztai magányban egy asszony kerítette hatalmába Petőfi István érzékeit s a szívtelen teremtés nem engedte szabadulni . -talékát a házasság után sem. Petőfi István gyönge volt s mikor a mit sem sejtő fiatalasz- szony a dologra rájött, azonnal távozott Csákóról — édesatyja halálos ágyához.” Többé nem is találkoztak soha. Bajza még elmondja, hogy Petőfi István évekig írogatta bocsánatkérő leveleit, de hiába; végül feleségére hagyta élete végén törlesztésre vett 400 holdas dévaványai birtokát. Ennyit mond el a hivatalos életrajz. A rejtelmes pusztai asszony nevét azonban soha nem írta le senki. Öt, akinek oly nagy szerep jutott Petőfi István furcsa házasságának és egész életének alakulásában, soha sem hallgatta meg senki; csupán az ítéletet mondták ki rá: „szívtelen teremtés”. Pedig — a kisújszállási dokumentumok bizonyítják — > jó és hűséges társa volt Petőfi Istvánnak egy életen át. DR. GYÖRFFY LAJOS, a túrkevei múzeum tudós igazgatója és Ágotay László, a kisújszállási gimnázium igazgatóhelyettese hívták fel a figyelmet arra, hogy Kisújszálláson él egy család, . amely a Petőfi-ro- konsághoz tartozik. Mindenre gondoltam, csak éppen arra nem, hogy a pusztai asszony rég elmosódott, senki által nem keresett nyomaira fogok bukkanni. Ez történt, bizonyságául annak, hogy az irodalomnak és*az életrajzi műfajnak nincsenek „agyonkutatott” területei, mindig bukkan fel valami új és érdekes, rendszerint akkor és onnan, amikor és ahonnan nem várjuk. A pusztai asszony történetének és érveinek meghallgatására most került sor, 1963-ban, amikor emlékét már csupán egy sok megpróbáltatáson átment, de vidám kedélyű és az életrajzi kutatások számára kitűnő emlékezőnek bizonyuló asszony: özv. Csizmadia Lászlóné sz. Kertész Róza, kisújszállási lakos őrzi. Az ereklyék és az emlékek vándorlása három egymást követő, kevéssé szerencsés generáció élettörténetét jellemzi: a pusztai asszony Petőfi István halála után Gyomára költözött, s mivel gyermeke nem volt, örökbe fogadta egy vele egy utcában lakó házaspár legnagyobb leánygyermekét, Piltz t Rózát; ez a leány 1893-ban elhalt nevelőanyja minden ingóságát és készpénzét örökölte. Debreczeny János túrkevei születésű dzsentrihez ment férjhez, aki valami ok miatt megválva a katonatiszti pályától, bérlőként kezdett gazdálkodni Nyüveden, Nagyvárad mellett. Rövid idő alatt azonban belebukott vállalkozásába, s mindenük, elúszott. Szinte menekülve érkeztek Túrkevére, odahagyva árverésre bocsátott ingóságaikat, köztük a Petőfi Istvántól örökölt hálószobát és zöld szalongami- turát is; Debreciseny János 1916-ban halt meg Túrke- vén, mint a város rendőr- alkapitánya. Előbb azonban magukhoz vették Piltz Róza húgának kétéves korában árvaságra jutott kislányát, Kertész Rózát, a mai özv. Csizmadia Lászlónét Nevelőanyja — egyben nagynénje — 1947-ben halt meg Kisújszálláson. Hamvai a túrkevei református temetőben nyugszanak férje mellett; mindéne, amije volt, nevelt lányáé lett. A PUSZTAI ASSZONY neve: Schneider Erzsébet. Sváb születésű volt; a gyomai evangélikus temetőben lévő sírkövéről — ő lett e temető első lakója — megállapítható, hogy 1824-ben született, tehát egy évvel idősebb volt Petőfi Istvánnál. Születési helyét özv. Csizmadiáné sem ismeri, de nevelőanyjának elbeszéléséből emlékezik arra, hogy Petőfi István halála után — élettársának minden ingóságát és 15 000 forintját örökölte — azon meggondolás alapján nem ment haza szülőfalujába, hogy ő ott csak „Snájdesz Liszi” lesz, Gyomán ellenben Petőfi Istvánná. Egy megtalált, korai fényképe alapján ítélve fiatal korában feltűnően csinos, temperamentumos nő lehetett; idős korában elhízott, kedélyes, jó humorú vidéki asszonyság; Kertész Róza elbeszélései nyomán is ez a benyomás alakul ki róla. A Geisst-félé Uradalomban kulcsámő volt; jól beszélt magyarul és németül. kifogástalanul írt és olvasott, érzéke volt a szép lakáshoz, szép ruhához, a kultúrához: ez állapítható meg relikviáiból. FÉRJ É^ FELESÉG módjára éltek együtt Petőfi Istvánnal egészen annak 1880- ban bekövetkezett haláláig. Hogy nem voltak törvényes házasok, azt Gyomán senki sem tudta; nem tudta maga özv. Csizmadiáné sem, csak pár évvel ezelőtt hallotta őszinte elálmélkodá- sára özv. Renner Petemé 84 éves mezőberényi lakostól, aki még jól emlékezik apósának elbeszéléseire, aki mint lóherélő bejáratos volt a csákói uradalomba s Igen jól ismerte Petőfi Istvánt és Schneider Erzsébetet. Ebben az értesülésében én erősítettem meg, a kései kutató, aki csak hiányos könyvekből és okmányokból tudja, amit tud. Hogy valóban együtt éltek le Petőfi István házasságától haláláig terjedő 17 esztendőt, annak látható bizonyítéka is van: egy olajfestmény-pár, azonos kivitelben. A nagyon kifejező portrékat Gyulai László festette Csákón, 1874-ben; a múlt században szokás volt, hogy a módosabb házaspárok így örökíttették meg magukat. A CSALÁDI EMLÉKEZÉSEK közül azok a legérdekesebbek, amelyek Petőfi István házasságára vonatkoznak. özv. Csizmadiáné úgy tudja — s ez nem mellékes körülmény a házasság szempontjából —, hogy a beteg Gaylhoffer János maga szólította fel levélben Petőfi Istvánt a házasság megkötésére. Petőfi István lovagiasan állta egykori szavát, de Antóniával voltaképpeni házaséletet nem élt. Egykori szerelmét, a bizonytalan sorsra jutott Antóniát, különválásuk után is rendszeresen támogatta; házasságra csupán azért lépett vele, hogy nevet adjon neki: egyébként „hozzá se nyúlt”. Ez emlékezések közül egyes dolgok valószínűsíthetők, de semmi sem bizonyítható; Schneider Erzsébettel együtt eltöltött életének dokumentumai viszont %z asszony örökösei által mindmáig megőrzött tárgyi emlékek. A ■ SZERENCSÉTLEN SORSŰ, elzüllött és lezül- lesztett, 22 éves korában elhalt Petőfi Zoltán ismeretlen arcképe a legérdekesebb. A kissé kopott kép eredeti, síma, ovális keretében van. Érdekes lett volna tudni, hogy van-e a hátlapjára írva valami, ezért azonban kár lett volna az eredeti keretezést tönkretenni. A fénykép Zoltánka 17, legfeljebb 18 éves korában készülhetett, tehát a 60-as évek közepe táján. Ismert arcképei közül egyik sem emlékeztet ilyen kifejezően — szinté megdöbbentően az apjára: szúrós, fekete szeme, durva szálú, sötét, csaknem fésülhetet- len tüskehaja, keményen zárt ajkai, a lazán tartott keskeny váltak az eltűnt apa árnyát idézik. Erről az arcról még hiá- nyoznaa a később oly kellemetlenül előötlő züllött- ség, egzaltáltság, betegség jegyei. Petőfi István Gyulai László által festett portréja szintén találóbb és érdekesebb, mint eddig forgalomban lévő egyetlen arcképe. Ez a kép is bizonyítja, hogy bátyjára egy cseppet sem hasonlít^ Szeme világoskék, hajszíne gesztenyebarna, fej formáj a kerekded, arcszíne' egészséges. Nemcsak kiváló üzleti érzékével és gyakorlati hajlamával, hanem külsejével is apjára, az . öreg Petrovics Istvánra ütött. Sándor lobogó, fekete szeme, halvány, keskeny arca, karcsú, könnyű testalkata a szelíd anyának, Hruz Máriának öröksége volt. Petőfi Istvánt másik fennmaradt arcképe fotelban ülve, zsinóros magyar kabátban ábrázolja. A színes képet üvegre égették; c drága, különleges, eljárással készült kép magában is bizonyítja a jólétet, melyPetőfi István — Gyulai Snájdesz > tata! koLászló festménye rában A giccsfőt — a világhír felé Ha valaki egy évvel ezelőtt — mondjuk kíváncsiságból — betévedt a mezőtúri Népművészeti Fazekas- ház csöndes műhelyeibe ás történetesen némi ízléssel rendelkezett a kerámiai tárgyak területén, az ugyancsak meghökkenhetett a te- méfdek kutyus, cica és egyéb, agyagiból teremtett állatsereglet, valamint fodros kosárkáik és agyondíszített edények láttán, S ha ugyanez a látogató mostanában lenne kíváncsi a fazekasok munkájára, a meghökkenést kellemes meglepetés érzése váltaná fed; A kis „üzemecske” óriásit lépett előre az utóbbi év alatt. Az állatsereglet és egyéb giccses gyártmányok ma már alig találhatók az irodát zsúfolásig megtöltő demonstratív polcokon és a raktárban. Helyüket modern vonalvezetésű, merész omamentikájú vázák, csészék foglalják el. Kacsó Benjámin igazgató ma már nem panaszkodik arról, hogy senki sem tart igényi a munkájukra, ez már csak rossz emlék náluk. Sőt. hovatovább alig tudnak eleget tenni a rendelésnek. De haladjunk csak sorjában. Az eredményekért alaposan j meg kellett küzdeni a kis kollektívának. Nem volt könnyű . meggyőzni az illetékes feletteseket arról, hogy kidobott pénz az a munka, amit a régi elavult kemencékben végeznek. Sikerült! Azóta már elektromos1 kemencéik viannak, ezekben égetik a legkényesebb. finomabb árukat. Talán egv éve dolgozik náluk Való Magdolna ve- | gyészmémök. Ő maga nem dicsekszik munkájával. Ke- í fés szóval kísérve megmutatta a szebbnél szebb vázákat, csészéket, tányérokat, korsókat. (Az igazgatótól tudtam meg, hogy 19 féle új mázat kísérletezett ki mióta itt vari.' Ezek már mezőtúri sajátosságnak számítanak, itt készunek egyedül az országban llyeben Petőfi Istvánék éltek. özv. Csizmadiáné birtokában van Petőfi István egykori fényképalbuma, melynek számos darabja még az eredeti gyűjteményből való. Legérdekesebb benne egy régi, arany- fürdős eljárással készült sorozat, mely nevezetes embereket ábrázol. Ezek között találtam meg Arany János, Tompa Mihály, Deák Ferenc. Tisza Kálmán, Ghi- ezy Kálmán Jókai Mór arcképeit. Nem mind eredeti: Tompa Mihály arcképe például Barabás Miklós 1857- ben készült rézkarcának fényképmásolata, s valószínűnek tartom, hogy Arany fényképe is csupán másolat; eredeti viszont a többi; Deák Ferenc ismeretlen arcképén a hajdani pesti műterem cégjelzése is rajta van. Találtam továbbá képeket Schneider Erzsébetről, a kenyéradó Geisst-há- zaspárról, s ismeretlen férfiakról, nőkről és gyermekekről, akiknek kilétét megállapítani nem tudtam; nagyjából azonban ismerjük Petőfi István, Szendrey Júlia s a rokonság ismeretségi körét, s az azonos'- tás — alapos Vizsgálat útján — többé kevésbé elvégezhető lenne. A tárgyi erhlékek között van Petőfi Zoltán hajfürtje s a szalmaszál. melyen át utolsó napjaiban folyadékokat szürcsölgetett; mellettük Petőfi István hitelesítő értékű emléksorai jól felismerhető kézírással: ..Petőfi' Zoltán haja és Szalmaszál a melyikből utoljára ivott”. A szomorú nek.) Megmutat egy pirosfekete , szín ös szeáll í tású vázát, ez tetszik neki legjobban. Elővesz egy piros vá* zát, felületén a díszt az előidézett kristályosodás adja. Ismét csak másról beszél. Szabó Kingát dicséri, az iparművészt, aki féléve került Mezőtúrra és munkája máris új irányt szabott a díszítésnek. (Pedig az ő új összeállítású mázai semmivel sem értéktelenebbek a művészi tervezésnél; kettejük elgondolásai alkotó módon találkoztak.) Már indul is befelé, az izzító kemencéjéhez, melyben éppen néhány kísérleti darabja készült él. Munkájába merül. " Kacsó igazgató érdekes hírekkel lepi meg a riportert: nemrég adtak el Svédországnak tizenötezer mok- káscsészét, e hónap végén finn és osztrák szakemberekkel lesz tárgyalásuk, úgynevezett csörgőskorsó ügyben. Hollandia leveses csészék iránt érdeklődik, de kanadai, belga, japán cégek is kíváncsiak a termékeikre. Büszkén, de nem öntelten mondja ezeket. Szerinte ebben a fazekasházban még sok fantázia rejlik és 6 a kollektívával együtt ezt be akarja bizonyítani azoknak, akik egy évvel ezelőtt még legyintettek, ha róluk volt szó. Most tizenegy százalékos nyereség elérését tűzték ki. Bizonyítani, bizonyítani... szinte jelszó ez náluk. A negyedik negyedévre félmillió forint értékű rendelésük van. Hiszik és tudják: less ez még több is. S akkor jöhet a korszerű alagútkemence, melyet 1965-re szeretnének üzembeállítani (s melynek nagy része lesz az - üzem kapacitásának'* duplájára bővülésében). vagy az ebédlő, melyre már az idén is nagy szükségük lenne. íme, így lép ki Mezőtúr neve a Berettyó partjairól a nagyvilágba. Ahogyan ez a ' nyolcvanöt ember lelkes munkájával utat tört a szokványos giccstől a világpiacot szerző művészi munkáig. P. Z. emlék jól igazolja azoknak korabeli beszámolóit, akik a boldogtalan fiatalember halálos ágyát 1870. november 5-én körülállták, s elmondják, hogy az utóbbi időkben ereje úgy elhagyta, hogy táplálkozni sem tudott. Szokás volt a halott fejéről a hajfürt levágása is: tudjuk, hogy így őrizte Sándor tárcájában édesanyja. hajfürtjét haláláig, s Júlia őszbe vegyülő gesztenye-hajából is ismerünk egy fürtöt, mely hajdan valamelyik gyermekének tulajdonában volt. (Horváth Árpádtól még ijtét fiú- és egy leánygyermeke született.) Megmaradt Petőfi Istva- n faliórája, két, kitűnő állapotban lévő, olykor ma is használt monogrammos damaszt-abrosza, továbbá néhány különösen érdekes tárgy: egy fali tükör, egy fer.ő-acél és egy kis majolika-edény. A hagyomány szerint ez utóbbiak még a Petőfi-szülők tulajdonában voltak, onnan kerültek Istvánhoz. Ennek vitatására itt nem térhetünk ki, csupán azt jegyezzük meg, hogy az emléktárgyak hitelessége valószínűnek látszik. A relikviák mindezideig ismeretlenül hevertek, s a Petőfi István életére vonatkozó hézagpótló emlékezések már-már veszendőbe mentek; hogy mindezek ma épségben kerülhetnek a nyilvánosság elé, azt özv. Csizmadia Lászlónénak köszönhetik Petőfi-csaiád története iránt érdeklődő kutatók és iro',,’'^rri>’-5rgtok. Imre Lajos
