Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
ft SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963, november 17. Az íróasztal fölé hajló férfi fejét figyelte, aki időnként feltekintett és bólintott. Tudta, hogy nagyon vonzó új, jószabású kosztümjében. Érezte, hogy a férfi, mintha szemét odaszegezték volna, keresztbevetett lábát nézi. Hátradőlt a székén és jobb lábát a balon átvetette. A férfi papírdarabot emelt fel az asztalról, de ez csak ürügy volt, hogy alaposabban szemügyre vehesse őt. Hirtelen kiegyenesedett, lecsúsztatta a lábát, mert eszébe jutott, hogy a fehérneműje nem éppen makulátlan. A kényszerű munkanélküliség miatt mosónőre már nem maradt pénze és egymásután hordta el holmiját, amíg az utolsó darab is viseltes lett. Van ugyan valami tiszta fehérneműje, de lusta kivasalni. Már egy hete napról-napra halogatja: hol nagyon fáradtnak érzi magát, hol pedig egyszerűen nincs kedve hozzá. Az állás utáni szaladgálás rengeteg idejét rabolja el — egyik ügynökségtől a másikhoz -—és mire hazaér, már holtfáradt.1 Munkát keresett, sürgősen munkát kellett találnia^ mert ha nem, — minden rosszul üt ki. A lakbért ki kell fizetnie. Nemsokára a kenyeres sem lesz annyira elnéző és fenyegetőzni kezd. Belefáradt a gondokba. Bármit csinált, egyetlen pillanatra sem tudott szabadulni a gondoktól. Csak észre ne vegyék rajta. Az igazgatókkal folytatott beszélgetések és próbaszereplések közben könnyednek kell tűnnie. S ma mintha minden tűrhetően sikerülne. Csak a kenyerest és a lakbért tudná felejteni. Három férfi előtt énekelt és táncolt: az egyik magas* sovány, a másik kettő pocakos pénzeszsák, akik léggömbre emlékeztették. Száz jelöltből ötvenet választottak! ki. Azután újra énekelt és táncolt s a húsz kiválasztott közé került. Ez már valamelyes reményre jogosító eredmény. A kenyeres hiteíkönwe piros, élénkpiros fedőlapjára aranvbetűkkel írták rá a nevét. Hat font tizennyolc shilling és nyolc pennv — ez az egész tartozása. Nem is olyan sok. Mégis, több a tartozása: elfeleitette eheti adósságait: három shilling, öt shilling és hat penny. Kevesebb, mint tíz shilling. Tíz és tizennégy — összesen hét font négv shilling és kilenc penny. Nem, nem is olyan sok. Ha végre munkát kap, hamarosan kifizetheti összes adósságait. A tejest is és a lakbért is. A húsz kiválasztottból csak tizenhatot vesznek fel. Kár, hogy nem kell mind a húsz. akkor ’biztosan felvennék öt is. Végül is húsz nem olyan sok. »néhány feleslegesen kiadott font nem tenné tönkre őket. Ezek a szín- igazgatók zsugori emberek, túl sokat akarnak a pénzükért. Vonzó arcot, szén lábakat. jó alakot, könnyű mozgást, kellemes hangot, (előnyösebb, ha jó is), — élénkséget, szívósságot, türelmet és esvéniséset. Ó igen! Az egyéniség rendkívül fontos. Ez minden, amit kívánnak — nem is olyan sok. Ha rámosolvog a. szerencse. az előadás legalább öt hétig fut. ez biztos. Négv font hetenként, az összesen húsz. font. Nem sok. de ahhoz elég. hogy megszabaduljon az adósságoktól. — Megtörténhetik, hogv siker 'esz és akkor t'z hétén át műsoron marad, talán egv évig is... Nincs jobb annál, mint mikor az ember re- ménvkedhet és ábrándozhat... Teljes kétszáz fontot lelentenp. Vehetno néhány holmit, rendbehozhatná a külsejét. Az ápolt külső sokat jelent, ha munkát keres az ember. Lenne új fehérneműje, szoknyája, ami nagyon kell, ha Jimmel táncolni megy. Kár, hogy Jim nem igazgató vagy rendező. Miért nem ülhet ő itt az asztal mellett és közben ő néz^é a lábát. De ha Jim lenne az igazgató, akkor sem változna semmi. Hogy jutott ez most eszébe? Tényleg, ösz- szezavarodtak a gondolatai. Arra kell összpontosítania figyelmét, ami most, itt történik. Rövidesen védekeznie kell, s az is meglehet, hogy az igazgató erőszakoskodni kezd. Meg kell őriznie tisztánlátását. Jim ma •nyolc órakor jön érte. Esznek, valamit és utána táncolni mennek. Addig még sok elintéznivalója van: rendbehozni az estélyiruháját, vasalpi. Milyen kellemetlen, hogv az igazgató még mindig itt tartja. Úgv tesz. mintha pa- pírjaival. foglalkozna, s közben őt figyeli, a lábát-nézi. hogy ’Jim túl messzire menjen. Ö istenem, mindenkivel óvatoskodnia kell: Jimmel, mert túl szegény, ezzel itt, mert túl gazdag. Óvatosnak Jimmel, mert az övé akar lenni, óvatosnak ezzel, mert nem akar az övé lenni. Furcsa világ... Jimet könnyebb otthagyni, mint ezt. Jim fiatal, szegény és várhat, de ez itt türelmetlen és gazdag s neki meg munkára van szüksége. Biztos volt benne, hogy ez az aranyozott disznó tulajdonképpen nem szereti és nem érti meg a lányokat. Csak azért hív nőket magához ebédre vagy vacsorára, hogy kitöltse az idejét, addig, amíg megkéri őket, hogy vetkőzzenek le. Jim is megteheti ezt, de a vacsora számára mindig vacsora, függetlenül attól, hogy mi történik azután. Ji*i szerelme tüzes és friss, ő pedig sohasem tetette magát, mindig odaadó volt, s ha félénk is, ni, még ha az a Piccadilly is... Mi mindent kell elviselni heti négy fontért... És ezen a héten naponta késő éjszakáig próbálhat, ha nem engedi meg, hogy erőszakoskodjanak vele. Vagy okosabb, ha enged? Sokat elérhetne, ha nem lenne olyan szerény. És mégsem tehet úgy, mint a többi lány. — Egyáltalán nincs üzleti érzéke. De most mégis ügyes lesz, mindenkinek tanulnia kell és valamelyes gyakorlattal a dolgok rendbe jönnek. Csak a kezdet nehéz... Estleg értésére adhatja, hogy a lakbért még nem fizette ki. Nem, ez nagyon durva lenne. Finomabban kell kezdenie. Úgy nézett rá a mellette most elhaladó férfi, mint aki biztos benne. hogy ő könnyen kapható... Még elgondolni is rossz; mennyi férfi foglalkozik azzal, hogy nők után szaladgál... Ha kap állást, ha nem, egy ideig feltétlenül távoltartja, az igazgatót magától. Ha a nő köny- nyen belemegy a játékba, elveszti értékét a férfi szemében. Már sajnálta, hogy beleegyezett a szerdai találkozóba. Talán későbbre kellett volna halasztania. „Szerda, nem, sajnos egész héten foglalt vagyok. Minden este dolgom van.” {• A. Voznyeszenszktf« SZTRIPTÍZ Revű.w A táncosnő vetkőzik. BolondífeJ! Mi ez?... Sírok vagy szemembe vág a fényszóró® Rántja a sálat, a bizsut, a stólát, Tépi, mint narancsról hántják a héját. Madár szemében valami furcsa bú, Táncol sztriptízt — és mégis szomorú? Rémítő tánc ez... Füttyök, tar koponyák, Mámoros szemek, mint vértelt piócák. Itt egy rőtfejű bámul — pulykatojás, Ez meg reszket — pattogó gőzkalapács. Nézd a poloskát! Őrület ez arcon. Apokalipszisként bőg a szaxofon. Atkozom tágult mértélfed, Mindenség, A hídjaidon villogó neonfényt, Átkozott vagy, és mégis oly varázs, Az asszony is, a dzsessz is, a vonaglás... „ön Amerika?” — kérdem, mint bolond. Mellém telepszik. Már cigarettát sodort. „Kisfiam, — búgja — micsoda akcentus! Rendeljen... Jó lesz abszint vagy hubertusz.” Ford: Szelepcsényi Edit Saima Harmaia: SZÜLŐFÖLDEM Hűséges fiad ma siratva szeret; lázálmában sem lát mást, csak tégedet. Gondjaimban gyakran látlak téged én, ha sziréna bömböl tornyok tetején. Ha zöld kertben járok, látom szép szemed, mely csak halkan hív, nem ámít engemet. Ügy tekintek rád csak, mint ream a hőid; amerre csak jártam, sok véreb csaholt. Űj hajnal hasadtát zengi a Jíakas. Légy sokkal erősebb holnap, mint a vas! (Eredeti címe: Koti-ikävä) Finnből fordította: Hortobágyi László Az utóbbi években száz meg száz női lábat láthatott, már megunhatta volna. Valami más tűnhetett fel neki: egy mulatságos és szokatlan mozdulata, vagy a testmozgása, arcának, esetleg szemének a kifejezése... Hogy zörög a papírjaival. Érezte, az igazgató, azt szerelné, ha hamarosan az ő testét simogathatná. Nem sír, előbb jól meg kell fontolni a dolgot» De ha a férfi támadna, mégsem csap botrányt. Védekezik, amíg biztos benne, hogy megéri a játék. Látta, hogy az igazgató súg valamit két társának és megértette, hogy róla beszélnek. Pontosan tudta, mit mondott. Talpraesett nő, ugye? Bájos is... ó igen, és viszonylag elég élénk. Vajon ráismer húsz közül? Felfigyelt rá és most itt ül szemben vele..,. A férfi zajosan forgatja a papírjait. Szerette volna, ha megmondja, mit akar és aztán elengedi. Készen felöltözve akart Jimre várni, de ha még sokáig itt ül, nem lesz ideje elkészülni. — Űgvlátszik, á férfinek mindegy, persze őt. nem érdekli az egész. Már egy hónania nem táncolt .Timmel, de lehet, hogy ••peebben. és ha az igazgató nem áll fel az asztal menői, akkor ő sürgeti a dolgot. Este, ha találkoznak, óvatosnak kell lennie, nea szégyen árnyéka nélkül. Itt pedig szégyenli magát és féL De az ember előbb vagy utóbb szembekerül az ilyesmivel. Kiegyezni és óvatosnak lenni... „Nem rossz kedvesem... reményre jogosít... Jól táncol, nagyon jól és nem is énekel rosszul. A választás maga és miss Brirley között. Hanleynek miss Brirley tetszik, de ezt esetleg... elrendezzük, ne nyugtalankodjék... Az előadás pedig biztos siker... Ha kitartóan dolgozik sokat elérhet... Egyelőre a második szereposztásban kap helyet, azután... még priadonna is lehet. Higyje el, így lesz kedvesem... Az első próba jövő hét pénteken, pontosan tízkor...” Mikor arrébb húzódott, a férfi arcát elborította a sértett bálványok kifejezése... „Viszont látásra, köszönöm”... — s hogy fogott kezet!... Együtt vacsorázni ma este... Ohó! Túl gyors kezdet volna... „Lássa be, kérem, nem lehet annyira megvárakoztatni az embert...” Kacsintanak és arra várnak, hogy a vállukra borulj... Persze, saját autóján jönne érte... Nem, köszönöm... Először adjon munkát... Kedden... Sajnos. foglalt vagyok... „Akkor majd szerda este...” Jó, szerdán... Viszont látásra... Milyen jó itthagyni ezt a komor kínzókamrát és újra a friss levegőn jár„Minden este?” „Minden este, tisztelt uram, ez a helyzet. Lehet, hogy a jövő héten szabad leszek, valamelyik nap hívjon fel s majd meglátjuk.” így kellett volna tennie, de ő habozott, dadogott és beleegyezett a szerdába. Miért nem viselkedik úgy. mint a többiek? Valami hiányzik belőle... Csendes, megszokott vendéglő, ahová néha el-eljárnak. Rágondolni is mennyire kellemes. Nyugodt hely, ahol meghitten eítölthetik az időt. Olyan bárba-járjon az ember, ahol jól érzi magát, ha nem, inkább maradjon otthon. Nem hívja fel az állás miatt — ami még nincs meg — ezt az elégtételt nem adja meg a férfinak, bár valószínűleg nagyon számít rá. Ha az igazgató tényleg el akar valamit érni, úgy az jóval többjébe fog kerülni, mint heti négy fontba. Csak a biztop fellépést kell megtanulnia. Szerda még messze van, és ma este még sokat táncolhat Jimmel. Milyen mulatságos, hogy Londonban alig akad hely, ahol ne lennének fák. Kellemes a zöldbe öltözött London és a Leicester square sem olyan ünnepélyes és hideg. mint a többi londoni tér: utcára épített fíiagőkertre emlékeztet. Vajon milyen fák ezek? mindegy, hiszen úgysem ismeri fel, ha látott is már ilyent. Arra a tűlevelűre bárhol ráismerne, a tölgyet is felismeri, már csak azért is, mert gyermekkorában egyszer’ azt olvasta, hogy a lombjai között bujkál valaki. Az a vörös fa nagyon szép, bár ezt a talajt nem szeretheti. De hiszen nem a fákra kell gondolnia... Ahogy egy kis pénze lesz, legelőször melltartót vásárol. A régit már elhordta, piszkos is és az alakját rontja. Kár, hogy nem kérhet Jimtől egyet, a zsebkendők helyett. Vagy talán az igazgatótól kellene kérnie? Még elképzelni , is szörnyű. Persze azonnal megvenné, de látni is sze-r retné rajta. Jimnek is tetszene. Férfiaknak nagyon kevés elég ahhoz, hogy beképzeltek legyenek. Lesz melltartója vagy nem lesz, — ez itt a- kérdés! Furcsa !enne, ha a Piccadillyn méh zümmögne. A méh repül ős zümmög, hogy melltartót vásároljon... — Neki nem méh, hanem oivan autóbusz kell. amelv zümmögve hazaviszi. Ha nem akar egy félórát várni, igyekezni kell. Szaladni. lökdösődni a munkából hazaslető tömegben... De már itt is o következő.., Nagv a tolongás, de sikerült. Peimegv a tetőre. ahol kellemesen fűi a szél. A kövér alek furcsán megnézte. — A gyorsan , arább^úzódott Ne üssenek le a lábamról, kérem, rrd- Iven ín hngv a telemé .emberek nagyrésze nem ismeri egymást. Este — tánc közben Jimmel — vérében érzi majd, a dob és szakszofon ritmusának lüktetését, elfelejti gondjait, félelmét, nyugtalanul csapongó gondolatait. Már most maga előtt látja a vidám fények ragyogását és érzi Jim erős, izmos karjának szorítását. És a párok csendesen forognak, közelebb hajolnak egymáshoz, forognak, forognak, forognak... — Milyen gyorsán megy az autóbusz... Csodálatos, ugye Jim?... Erősebben ölelj, erősebben ölelj, erősebben ölelj... Végre megérkezett. A kulcs megint a táska fenekére csúszott még egy szentet is kihozna a sodrából. Már nincs is sok ideje. Gyorsan elő a vasalót, hol a vasaló?... Milyen kom- binét vegyen fel? A móá- rét, a zöldet vagy talán a halvány krémszínűt? Fekete tüilszoknyához zöld megy a legjobban... Tánc közben ez a két szín harmonikusan összeolvad. Egész este táncolnak majd, bekapnak egy szendvicset és felhaitanak egy pohár bort... Alig maradt már ideje, mindjárt itt lasz Jim. nevető arccal, készen a tánc örömére és fáradtságára... Csengetnek. A postás... távirat... válasz nem szükséges... Bement a szobájába és .méaegvszer elolvasta, lassan, feszült figyelemmel ........Néhánv nanra megérkezett anyám és apám. Ma este nem találkozhatunk. Maid szerdán. Üdvözlet- Jim...” Vad düh- ve^ a sarokba vágta a vasalót és hang nélkül, remegő ajakka' oinni. oíbálnj kezdte a B. R. fordítása SEAN O'CASEY Linooni szíiísznö
