Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-15 / 241. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. október 15. Tart as utódlási csata as angol konservatívoknál A hét végén .ankadatlan erővel folyt a harc a kon­zervatív párton belül Mac­millan utódja személyének kijelöléséről. A helyzet rendkívül cseppfolyós és mondhatni, óráról órára változik. A konzervatívok hagyo­mányaihoz híven egyik je­lölt sem mondta ki nyíltan, hogy Macmillan posztjára pályázik. Ez ugyanis nem lenne .. er. emanszerű.” A színfalak között azonban kemény alkudozás folyik olyan jelölt kiválasztására, aki Macmillan utódaként méltóképpen képviselné a konzervatív párt érdeke­it. A hét végén Lord Home külügyminiszter került elő­térbe, mint esélyes minisz­terelnök, szem bai két ri­válisával, Butlerrel és Lord Hailsham-mel Lord Home azt mondot­ta, hogy nem érdekli a mi­niszterelnökség és a párt- vezérség, bár meglehet, hog, ez csak taktikai fogás a részérőL Mindenesetre, ha komolyan pályázik Mac­millan örökére, le kell mondania lordságáról. A másik két főjelölt: Hails- ham és Butler esélyei csökkentek. Maga a Times sem tartja már megfelelő­nek Hailshamet a minisz­terelnökségre. Londoni politikai körök­ben azzal számolnak, hogy a pártvezérség és az utód­lás kérdése a hét végére eldől. Az angol kabinet ma zárt ajtók mögött ülést tart, majd holnap kibővített ülé­sen tárgyalia meg az utód- iá- kérdését. Macmillan egészségi ál­lapota rohamosan javul és hír szerint személyesen is részt vesz az e heti alku­dozásokon. Megfigyelők hozzáfűzik, amennyiben a kemény alkudozás Butler, Hailsham és Lord Home között nem vezetne ered­ményre, átmeneti megol­dásként szóba jöhet Maud- ling pénzügyminiszter vagy Heath külügyminiszterhe­lyettes is. Hruscsov egyébként tá­viratot küldött Macmillan- nek és gyors gyógyulást kí­vánt. A Flora pusztítása: Haitibem ötezer, Kubában ezer áldozat New York—Havanna Az ENSZ-közgyűlés részt­vevőit is mélyein megdöb­bentették a közelmúlt ter­mészeti katasztrófái. A Reuter jelentése szerint Chile delegátusa javasolta: az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének közgyűlése vitas­sa meg, milyen segélyt tudna adni a világszervezet azoknak az országoknak, j amelyekben borzalmas ká- : rókát okozott a Flora nevű hurrikán. 49 NAP AFRIKÁBAN Kubában a Flora nevű hurrikán több mint ezer emberéletet követelt, és több millió peso anyagi kárt okozott, mint azt va­sárnap a havannai rádió közölte. így a Karibi-tenger térségében a hurrikán pusz­tításának több mint hat­ezren estek áldozatul, egye­dül Haitiben ötezer ember vesztette életét. Á kubai részről kiadott hivatalos jelentés megálla­pítja, hogy jóllehet, a men­tési munkálatok még nem fejeződtek be, és így a ká­rok pontos felbecsülése még nem történt meg, meg­állapítható, milyen nagy károkat szenvedett a szi­getország. A hurrikán kö­vetkeztében a sziget két legnagyobb folyója, a Contramaestre és a Caut.o kilépett medréből. A kül­világtól elvágott falvakba helikopterekkel szállítanak élelmiszert és segélycsoma­gokat, meleg ruhákat és gyógyszereket. Öt szemelték ki, hogy másodmagával, egy pesti mérnökkel Egyiptomban, Kairótól száznyolcvan kilo­méterre magyar szivattyú- telepet indítson be és az arabokat tanítsa meg a gépek kezelésére. Most újra itthon van Vincze Sándor, Kunhegye­sen. Innen indult el az afrikai útra. negyvenkilenc napot volt távol és ami­kor újabb kéthónapos ott- tartózkodást kínáltak, ta­gadóén rázta a fejét: Haza menni, minél előbb. — Tíz kilót fogytam, amíg kint voltam — mond­ja. — Pedig nem volt rossz sorom — teszi hozzá. — Kairóban luxusszállodában laktam és Hanilban, ahol a szivattyúk voltak, ott is szilárd, folyóvizes épület­ben volt a szállásom, pe­dig ez ritkaság a sárkuny­hók között. — Milyen az a Hanil? — Az ottani viszonyok­hoz mérten akkora város, mint nálunk Szolnok, öt­ezer lakosa van. mozija és a legnagyobb úr a taxi- tulajdonos. Emeletes háza van, nyolc a'itója járja a környéket, egy-egy kocsin tíz-tizenkét utas is csim­paszkodik. A taxik pótolják a régi tevekaravánokat. — A város lakói? — Szegény emberek. Ar­rafelé most zajlik a föld­reform. Aid segít, hogy egy darabot termővé te­gyenek a sivatagi szűzfold- ből, az maga is kap egy kis földet. Amikor ott vol­tam, a környéken a talajt egyengették, hogy szántani lehessen. Az emberek » váltókra akasztott tarisz­nyákban — olyan, mint ná­lunk a henteseké — a föl­det viszik. így tűnnek el a_ homokbuckák és teme­tődnek Be a gödrök. Két- háromszáz lépésnyire hord­ják a földet egész nap. — Littam faekével szántani — kínlódás volt. Évente kétszer aratnak és elkép­zelhető az a gazdagság, amit ott a mezőgazdaság gépesítése jelent. — A magyar szivattyúk Is ezt segítették elő. Remélem, sikerrel, mert az első időkben nagyon bizalmatlan voltam. Az ara­bokat nagyon érdekli min­den gép, legyen az akármi. Ha hozzájutnak, szétszedik a legkisebb darabokra, csak összeállítani nem tudják. Amikor eljöttünk, mind a tizenegy magyar berendezés jól működött és sikerült rábeszélni a kezelőket is, hogy ne szedjék minden­áron szét az egészet, ha valami kis hiba van. — Merre járt Afrikában? — Kairón kívül Alexan­driában, az aoszAiáni gát­nál. Ott nagyon szeretik a szovjet embereket, mert jól emlékeznek, hogy 1956-ban a Szovjetunió állt ki füg­getlenségük mellett. — Magyarok sokan van­nak arrafelé? — Győrből, a Ganz- MÁVAG-ból jártak ott sze­relők. Rajtuk kivül van egy-két fiatalasszony, akit Magyarországon tanuló arab diák vett el feleségül. Nem irigylésreméltó az életük hiszen ott a nők nyilvános szórakozóhelyen nem jelen­hetnek meg. A kávéházak­ban csak férfiak ülnek, az asszonyok hónapszám nem hagyják el a lakásukat. — Mi volt a legfurcsább a negyvenkilenc nap alatt? — Az élettémpójuk. Ha azt mondták hogy reggel hétre kocsit küldenek ér­tem. akkor délután kettőre többnyire be is futott. Rá­érünk — mondták —, a pi­ramisok is háromszáz évig készültek és milyen jók let­tek. — És az a sok ünnep — teszi hozzá nevetve. — A mohamedánok pénteki ün­nepét a keresztények is megülik, a vasárnapot vi­szont a mohamedánok is. Mindezek ellenére rendkí­vül lelkesek, örülnek a füg­getlenségnek, a maguk elvei szerint sokat is tesznek, hogy előre haladjanak és rengeteget vitáznak az arab államszövetségről. Ha a' háromcsillagos zászlójukon agy reggel csak két csillag volt. az azt jelentette, hogy mégharagudtak valamelyik szövetségesre. Aztán két nan múlva visszavarrták a csillagot — mert kibékültek. — A magyarokról mit tudnak ott? — Elsősorban Puskás. Rózsik. Grosics nevét !sm* dk. ök is imádják a focit — Sok újat látott, ered­ményes munkát végzett, marasztalták — mégis haza­sietett Miért? — Mit mondjak? Elhiszi ha azt mondom, hogy hiányzott Kunhegyes’ E. Gy. Külföldi vendégek a művészte’epen Szombaton „Jelenkori brit festészet” címmel kiállítás nyílt meg a budapesti Emst Múzeumban. A kiál­lítást . Rolló Charles, a Walesi Nemzeti Múzeum igazgatója nyitotta meg. A skót művészettörténész Du- kovnak, a budapesti angol követség másodtitkárának kíséretéiben hétfőn a Szol­noki Művésztelepre érke­zett. Elsőként Chiovini Fe-. rencnél tettek látogatást. A vendégek megtekintet­ték a művész legújabb munkáit. Igen tetszett an­gol vendégeinknek Gácsi Mihály grafikai gyűjtemé­nye is. A baráti beszélgetés után — témája régészet, művé­szettörténet magyar—angol kulturális kapcsolatok — a vendégek Simon Ferenc szobrászművész műtermébe' kopogtattak be. Tetszésüket igen megnyerték Simon Ferenc lemezdomborításai. reliefjei, szobrai és szobor- felvételei. A legtöbb időt talán Baranyó Sándor mű­termében töltötték. Baranyó roppant termékeny művész és csak a múlt év őszétől készült munkáinak rövid szemlélete Is hosszabb időt igényelt. Végül a Derkovits-díjas B erény Ferenc készülő munkái arattak sikert. Délután' a szolnoki Galé­ria képanyagát tekintették meg a külföldiek, majd búcsút vettek városunktól. Isiét föltícsuszamás Vsiontnál Ha eléri a duzzasztómű medencéjét újabb katasztrófa fenyeget Ma megkezdje munkáját a vizsgálóbizottság Az Ansa hírügynökség jelentése szerint újabb föld­csuszamlás közeledik a Vajont-i gát felé. A földcsu­szamlás percenként 30 centi méteres sebességgel halad. Jelentések szerint, amennyiben a földcsuszamlás eléri a duzzasztómű medencéjét, ez újabb katasztrófát zúdít­hatna az amúgyis sokat szenvedett Piave-völgy lakossá­gára. Segni köztársasági elnök | Ígéretet tett vasárnap, ami­kor látogatást tett a halál és a pusztulás völgyében. „Senki sem akarja takar­gatni a felelősöket” — mon­dotta a köztársasági elnök könnyes szemmel. A kormány a szerencsét­lenség okainak és körül­ményeinek kiderítésére vizsgálóbizottságot neve­zett ki, amely tegnap reggel tartot­ta meg első ülését. Az igaz­ságügyi hatóságok is meg­indították a vizsgálatot, s elrendelték, hogy a duzzasz­tómű építésében részt vett szakemberek álljanak a bí­róság rendelkezésére. Most már a polgári lapok is „felébredtek” és követe­lik a szigorú vizsgálatot Ugyanezek a lapok 1961- ben, amikor az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja felhívta a figyelmet a duzzasztómű megépítésével kapcsolatos veszélyekre, kommunista manőverről ír­tak és támadták az Unitát. Scoceimarro kommunista szenátor tegnap Segni köz- társasági elnöknek átnyújtotta azt a fehér- könyvet. amelyet Belluno megye kommunista párt- szervezete készített el, és amely megdöbbentő bizo­nyítékokat tartalmaz. Ezek szerint a hatóságoknál öt év óta süket fülekre ta­lált minden figyelmeztetés. — Halló! A parancsno­kot kérem! — Én vagyok az. — Itt izé... Itt Vándor Pista beszél... — hallat­szott egy izgatott hang a vonal túlsó végéről. — Be­szélnem kell magával, fel­tétlenül, parancsnok elv­társ. De nem akarok ma­gamtól bemenni az őrsre, nehogy valaki gyanút fog­jon. Nem küldene ki va­lakit értem? Ügy mint a múltkor. Mintha megint kihallgatásra vinnének? — Feltétlenül fontos, hogy így legyen? — Igen... Igen. A nyo­mozás titkossága érdeké­ben... Hiszen tudja... Hal­lottam valamit és úgy ér­zem, jó nyomon vagyok... — Most honnan beszélsz? — Innen a ktsz irodájá­ból... Nincs itt senki. De minden pillanatban jöhet­nek. Szóval, küldjön ér­tem valakit. Az előszobában valaki olyan hangos csattanással csukta be az ajtót, hogy fent az irodában az íróasz­talon összerezdültek a tin­tatartók. Az asztalnál ülő férfi felkapta a fejét, és kérdőn nézett a szobába lépő ügyeletes rendőrre. — Parancsnok elvtárs, jelentem, egy asszony van ' itt... De tovább nem folytat­hatta, mert egy idős asz- szony úgy viharzott be az ajtón, hogy majd elsodorta az ott állót. — Én vagyok itt... Én, Szabó Zsigmondné! Mit akarnak maguk az én fi­amtól? Nem csinált az a gyerek semmi rosszat. Ha tett volna valamit, én tud­nék róla. Én, a szülőany- ja... — Csendesebben, jóasz- szony! — szólt a parancs­nok. — Öljön le szépen, és mondja el, mi baj van. — Mi... még kérdezi? — sírta el a barátságos hang­ra magát az asszony. — Csúffá vagyunk téve az egész falu előtt Meghur­coltak bennünket... De tu­dom én, honnan fúj a szél. — Ha tudja, akkor mondja el, hadd tudjam meg én is. — Maguk beidézték ide a fiamat... Dehát miért? Nem firkált ő a falakra semmit. Tudom én, hogy a tettest keresik, de akkor nem a mi házunkhoz kel­lett volna jönniök. — Hát kihez? Az asszony egy pillanat­ra elhallgatott, majd fel­állt, az ajtóhoz lépett és kiszólt: — Gyere csak bel Tizenhét—tizennyolc év körüli fiú lépett a szobába rákvörös arccal. Látszott, hogy inkább lenne a pokol fenekén, mint itt a rend­őrségen. — Te vagy az ifjabb Szabó? — Én! — válaszolta. — Akkor halljuk, mit tudsz a falfirkálásról? — No, mondd csak el, mit mondott neked az a vénember, egy-kettő! — pattogott az asszony a fiá­ra. — El szoktunk menni hozzá a gépházba egy kis borozgatásra. Sokszor pa- - naszkodott, hogy őt igaz­ságtalanul bántották, de azt mondta nekem, ő majd bosszút áll. Aztán azt is mondta, ha falfirkálás lesz a faluban, senkinek se szóljak egy szót se róla, mert eltesz láb alól. — KI mondta ezt? — Sándor bátyám... A mozigépész. • Ismét megbeszélésre gyü­lekeztek a nyomozók a pa­rancsnok szobájában. — Társadalmi segítőink­kel együtt, eredményes munkát végeztünk elvtár­sak! A nyomozás lezárult. Kiderítettük, hogy a tettes Mészáros Sándor, mozigi- pész volt, alá társadalmi tulajdon hűtlen kezelése miatt — mivel előző mun­kahelyén 30 000 forint ér­tékű raktárhiánya lett — már előzőleg elítéltek. Bű­nössége bizonyítást nyert. Elrendelem Mészáros Sán­dor őrizetbevételét... Ebben a pillanatban ko­pogtattak az ajtón. Nyom­ban a belépő rendőr mö­gött feltűnt Vándor Pista, s már messziről kiabálta: — Parancsnok elvtárs! Parancsnok elvtárs! Meg­szökött a nyomorult! Lát­ták felszállni a vonatra. Migszimatolta a veszélyt, és elinalt... Halálos csend lett erre a szobában. — Biztos ez, Pista? — Biztos. Az egyik fiú látta közülünk. — Mindenesetre le kell ellenőrizni. Mi pedig vá­runk. De nem itt. Valaki másnak kellene figyelnie a Sándor bácsi házát, akire nem gyanakszik. Mert biz­tos, hogy még visszatér. — Vállaljuk mi, parancs­nok elvtárs! • Hűvös szél ciháita a fá­kat, s néha, -nagy, kései sárga leveleket hullatott a földre. Sötét volt, t ezúttal még a csillagok sem ra­gyogtak az égen. Mindent beborítottak a felhők. Ta­lán ezzel adták hírül: itt a december. Léptek nesze csikordult az úton. — Állj! Ki vagy? — kér­dezte egy kamaszos hang. — Nagy Zoltán rendőr­százados. — Á jelszót! — Vándor. — Csakhogy itt vannak, parancsnok elvtárs — hal­latszott égy megkönnye'i- bült hang. A.tán a fiú Rittyentett egyet és meg­elevenedtek a bokrok. Mindegyik mögül egy-egy fiú lépett ki. — Ejha! Ilyen sokan vagytok? Mióta vigyáztok itt? — Figyelőszolgálatunk ebéd után jelentette, hogy Mészáros Sándor megérke­zett. Akkor üzentünk ma­guknak a Szabó Zsigával. Mi meg azóta itt vigyá­zunk! Gondolom, megéhezte­tek, meg fáztok is. Haza­mehettek. De hadd szorít­sam meg a kezedet. Kö­szönjük fiúk, hogy segítet­tetek, de a többi munka már ránk vár, meg a bíró­ságra. — Nincs mit, igazán szí­vesen tettük. De azért sze­retnénk itt, maradni még egy kicsit... Ha megenge­di. Aztán az egyik fa melv Iől nézték, mint zörgetnek be az ajtón a rendőrök, s később mint kísérik Mé­száros Sándort az autóhoz. Vándor Pista szólalt meg elsőnek: — Hát ezt elintéztük. Na, srácok iszunk valamit? — De nem Papp Bálint­nál — szólalt meg egy má­sik, azután nagynevetve, összekapaszkodva, nótaszó­val indultak p kocsmába. Varga Viktória sás HIM

Next

/
Oldalképek
Tartalom