Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-15 / 241. szám
1963. október 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vasárnap sem pihentek megyénk szövetkezeti gazdái XFolytatás az 1. oldalról) ,— Akkor még jócskán van vetnivalójuk. — Mégsem vetünk búzát búza után. Nem mindegy, mennyit aratunk. Négy vetőgépünk dolgozik. A napi teljesítményük 120 hold lenne, de ezt ritkán sikerül elérni, mert sok a géphiba. Ma is vetünk. Benépesedett a műút A jászberényi műút vasárnap is forgalmas volt. Fogatok, tehergépkocsik és vontatók szállították a kukorica-. és napraforgószárat. Szentesi Lászlót, a Jászberényi Járási Tanács VB. elnökét, a tanács mezőgazdasági osztályán találtuk meg. A kora reggeli órákban már végig járta a fél járást. A jánoshidai Vörös Hajnal Tsz-ben három, az alattyáni Üj Élet-ben és a Vörös Csillag-ban kettő- kettő gép vet, — mondotta. — Jól esik hallani a szövetkezeti gazdák véleményét: „Inkább vetünk a napos vasárnapon, mint esetleg novemberben, a ragacsos földbe.” A napi ütemtervünk 1,245 hold. Pénteken 1,259 holdat vetettünk. el. Ha tartjuk az ütemet, október 22-én végzünk. Egyenetlen a magágy, akadoznak a gépek A jászárokszállási köves- út mentén két Zetor-van- tatású vetőgép erőlködött. Az éjszaka szántották fel a 32 holdas táblát, a napra- forgószárat a szomszédos gyepre rakták. A talaj több helyen lágy, a szikfoltokon még nem szikkadtak fel eléggé. Így nem csoda, hogy a szalonnás foltokban akadoznak a gépek. Csikós József, Papp Gábor zeto- roeok és Kállai János, Tóth József farosok többször is leállnak. — Nem várhattunk a vetéssel — mondta Gara András, a jászdózsai Petőfi Tsz elnöke. — Igein rossz vízgazdálkodásé ez a föld, toldta meg Éliás István főagro- nómus. — Ha felszdfckad a talaj, vetés után nehézboronával és gyűrűshengerrel járatjuk mégegyszer. — Nem jobb lett volna vetés előtt? — Ki. tudja, mikor kapunk esőt. Ha újból megázik, hetekig nem tudunk rámenni. A szovjet katonák is segítettek Az öt jászárokszállási közös gazdaságban az egyik szovjet alakulat katonái közül nyolcvannégyen tizenkét gépkocsival segítettek vasárnap a betakarításban. Két-két gépkocsi — a rakodókkal együtt — az Űj Barázda, a Viharsarok, a Szabadság és a Béke Tsz-be indult, a legnagyobb tsz-be, a Táncsicsba négy gépkocsi jutott. Gura Jánosnak, a Táncsics Tsz főagronómusának kíséretében munka közben kerestük fel a segítőikész szovjet katonákat. Egy végeláthatatlan kukoricatáblán dolgoztak. Gyors mozdulatokkal szórták a kévébe kötött szárat a kocsira. A megrakott járművek sűrűn fordultak a háztáji földön, mert nem haza, hanem a közeli tanyáikba vitték a szárat. — Ha elvetünk, lesz idő hazahordani, — mondta Faragó József, az elnök. — Fontos, hogy szántani tudjunk a vetés alá. A szövetkezeti gazdák sem tétlenkedtek vasárnap. Csupán a Táncsics Tsz-ben négyszáz gazda és családtag szorgoskodott. Szedték a cukorrépát, vágták és szállították a szárat. Tizenhárom traktor pedig a talajéi oké- szítésben és a vetésben dolgozott. SZIQORUAN, MEQÉRTÉSSEL Megtartotta első ülését az Erdőgazdaság; társadalmi bírósága Pénteken délután ült ösz- sze első ízben, — s hozott határozatot — megyénk Erdőgazdaságának társadalmi bírósága. Az Ady Endre úti székház kultúrtermében került sor az eljárás alá vontak meghallgatására. A büntetőjogi nomenclaturához szokott hírlapírónak most nem könnyű félretennie a „vád- „ügyész” megszokott szavakat. A büntető bíráskodási eljárás során a vádlott — jóllehet jogait tiszteletben tartott törvény biztosítja —, mindig „kevesebb”, „kisebb”, mint a tárgyalóteremben tartózkodó többi jelenlévő. A becsület és becstelenség keskeny — s mégis menynyire fontos! — mezsgyéjén áll. A társadalmi bíróság előtt álló eljárás alá vont MA: hatszoros házavatás Jászholdogházán A kunhegyesi járásban is munkanao volt A kunhegyesi járás szövetkezeteiben a hétköznapihoz hasonló ütemben dolgoztak ezen a vasárnapon. A kenderesi Haladás Tsz- ben öt gép 75 holdat, a Vörös Csepelben négy gép 50 holdat vetett el estig. A Haladás Tsz-ben mintegy száz holdat szabadítottak fel a talajelőkészítésre. Kilenc traktor és harminc pár lófogat hordta a szárat. Ugyanezt tették a Vörös Csepel Tsz-ben, a kunhegyesi Lenin Tsz-ben és más szövetkezetekben is. A járásban úgy- szervezték meg a szállítást, hogy egy-egy táblát szabadítanak fel. Ide összpontosítják a gépi-, a kézierőt, majd a talajelőkészítő- és a vetőgépeket. A tapasztalatok szerint így meggyorsul a talajelőkészítés és a vetés üteme. A járás tsz-ei vasárnap estig eredeti tervüknek 85,5 százalékán tették földbe a kenyérgabona magját. — m. 1. — EGY EMBER, meg egy brigád Kihajol a vezetőfülke ablakán, úgy kormányozza a három és féltonnás Csepelt a rakodó mellé. Szemével hunyorít, ahogyan a távolságot centizi a gépkocsi és a „trepni” között. Szája csücskében cigaretta füstölög. A szokásos, rövid ismerkedés után beülök mellé a vezetőfülkébe. Üres sörösüvegekkel telt ládákat szállít most. Azt rakja kocsijára két rakodó munkás a Kőbányai Sör és Malátagyár szolnoki ki- rendeltségének udvarán. Minden láda után megrázkódik a pihenő kocsitest, az összekoccanó négy és féldecisek csilingelnek. — Mindig idejár? — Nem mindig, de gyakran. — Vasárnap, tegnap is dolgozott? — Igen. Ez volt egyfolytában a tizenegyedik vasárnap, amit munkában töltöttem. — Mit fuvarozott? — Kukoricát a szolnoki Lenin Tsz földjéről a tárházba. Reggel héttől este hétig. — Nem hiányoznak a vasárnapok? — Jaj, dehogynem. Házat építettem. Tudja, menynyi bütykölni való van még azon? De hiába. A szállítás nagyon fontos. öt éve vagyok az AKÖV-nél, de még ilyen kemény őszt nem értem. — Meddig fog még va- sámapozni? — Meddig? Ameddig kell. Most ránk, a mi munkánkra van nagy szükség. — Fárasztó? — Tudja, nem is a fáradság. Utóvégre az elmúlt hónapban sem dolgoztam többet 280 óránál. Csakhát nincs vasárnapja az embernek. Feltették az utolsó ládát a kocsira. Indulhat. Kiszálltam, úgy búcsúzok, tőle. — Most megfigyelek valamit — mondta. — Azt mondják, ha ökörnyál úszik a levegőben, hosszú ősz lesz. Hát szombaton egész' belepte a motorházat. Kellene még a jó idő. Indított Ignácz Béla gépkocsija kigördült a sörlerakat udvarából. — Tízen voltatok? — Igen. — Mennyi árut mozgattatok meg? — Ügy ötszáznyolcvan mázsa körül. Zsák, láda és bútor volt. Darabáru. Vagon ki- és berakást végeztünk. — Nem volt nehéz? — Csak addig, amíg nem jöttünk rá a fogásokba. Aztán ment, mint a karikacsapás. — Mennyit kerestetek? — Pontosan nem tudjuk, de azért már számolgattuk. Hetven forintra számítunk. Mire költitek? — Ez zsebpénz lesz. Mozira, színház-a nagyon kell. Jól jön ez a kis munka. — A többi nyolc brigádtag hol van? — Elméleti oktatáson. — Hogyan megy ez a rakodó-brigád szervezés? — Akiknek a kollégiumban nincs különösebb programjuk, azok nagyon szívesen jelentkeznek szombat délutáni és vasárnapi munkára. Ezután minden tízes csoport brigádvezetőt választ és azok várják a telefonhívást a vasútállomásról. Orosz Imrével és Lelkes Jánossal, a Szamuely Tibor Gépipari Technikum IV/B osztályos tanulóival beszélgettünk a rr«"helyfőnöki irodában. Munkaruhában vannak és kissé zavartan válaszolgatnak, néha ösz- szemosolyognak. Ök tudják miért Az egyik KISZ rakodóbrigád tagjai.- bj Ma délelőtt Jászboldog- házán hat árvízsújtotta család veszi át házát, melyet a Jászberényi Építőipari KTSZ dolgozói építettek újjá. Egy százszázalékos rokkant nyolcvanötezer forintot érő házának valamennyi munkáját önzetlen segítségként végezték el a herényiek. Társadalmi munkájuk értéke kevés híján húszezer forint. Csetényi Mihály matematika-kémia szakos tanár és Pidniczki Árpád VI. o. tanuló rendezik a szertárt a csé- pai általános iskolában személy (ez a hivatalos megnevezése) inkább megtévedett családtagira, mintsem vádlottra emlékezteit. Az Erdőgazdaság társadalmi bíróságának elnöke, tagsága még a megtisztelő „elvtárs” megszólítást sem tagadta meg áz előtte állóktól Lehetséges, hogy ebben a megszokás is közrejátszott; ám ugyanakkor kifejezésre juttatta, hogy a felelősségre vontakat senki sem tekinti erkölcsi szám- kivetetteknek. A: J. Kunmadaras—kisújszállási kerületvezető erdész egy jóismerősének alacsonyabb minőségi besorolással — tehát olcsóbb áron — juttatott gömbfát. E mellett az illetményszénáját begyűjtőnek a gazdasági béralap terhére fizettetett ki hatvanhat forint munkabért. Helytelenül járt el akkor is, amikor a befizetésre átvett, körülbelül kétezer forintnyi összeget postára adás helyett hetekig a zsebében hordta. Sz. S. kunszentmártoni kerületvezető erdész területén hiányt észlelt. A felelősségre vonásitól tartva négyszáz forint körüli értékű fa felihasználásáról harminchat forintról szóló munkalapot hamisított. Mindkettőjük ügyét az ügyészség adta át a társadalmi bíróságnak. A társadalmi bíróság határozatával A. J. és Sz. S. évi nyereségrészesedését ötven, prémiumát huszonöt százalékkal csökkentette, s az utóbbi erdészt az okozott kár megtérítésére kötelezte. A határozatot mindketten tudomásul vették. Az Erdőgazdaság társadalmi bíróságának tárgyalása a határozat nevelő célzatán túl is hasznosnak bizonyult. Számos, a napi munkával kapcsolatos probléma s annak megoldására vonatkozó javaslat hangzott el, — így például az, hogy minőség szerint színnel jelöljék meg a gömbfákat. Az elgondolások többjének realizálása áttekinthetőbbé tenné a készleteket, megkönnyítené az ellenőrzést, segítené a társadalmi tulajdon védelmét. — b. z.— EXPESS-LEVEL SZANDÁRA Cukorhegy a Szolnoki Cukorgyár raktárában új termesből az idei Kedves F. László, F. Illés, N. Ferenc! A 'szandaszöllösi kultúr- ház sokkal közelebb van lapunk szerkesztőségéhez, mintsem azt a térképböngésző vélné. Lám, az önök szombat esti virtuskodásáról szóló jegyzőkönyven még alig száradt meg a tinta, — s a kalandról (egyelőre keziőbetűkkel) máris megemlékezhetünk. Megemlékezhetünk a bejárati ajtó drág üvegtáblájáról is, melyről Illés és Ferenc jóvoltából derült ki. lu„y nem törhetetlen. Az az Önök magánügye, menynyit fizetnek majd a javításért, mennyi* szabálysértési bírságként. Ezzel nem is óhajtok bővebben foglalkozni... Az azonban közügy, hogy Önök — s még néhány hasonlók — fegyelmezetlensége miatt a másfélmilliós költséggel létesített művelődési otthon és környéke csatatérhez hasonló lett. Az is közügy, hogyha így folytatódnak a dolgok, maholnap Szonda- szöllős és Rákócziújfalu legényei úgy acsaroanak ea- másra, mint hajdan a Montague és Capulet család tagjai... Megyei irodalmáraink között — tudtommal — pillanatnyilag egyetlen Shakespeare sincs, így merőben felesleges témát szóigáltatniok valamely véres tragédiához. Nem beszélve arról, hogy a kul- turházi verekedések szervezőit senki sem tekinti h" "kitek, — sokkal inkább megrendszabályozásra szoruló suha coknak. Azoknak akkor is, ha a történteket N. Ferenc másnap szánta— bánta tettét, akkor is, ha az F.-fiúk édesapja — egy termelőszövetkezetünk funkcionáriusa — otthon esetleg már élt némi tétt- legt’s atyai retorziókkal. 4 magam részéről őszintén fájlalnám, ha akár Önök, akár hasonló magatartású mások viselt dolgairól ismét alkalmam nyílna írni a Néplapba. Természetesen akkor már nem csupán a családnév kezdőbetűjével... A szombatinál jobban sikerült, békésebb szórakozást kívánva üdvözlettel: — borváró —
