Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

1983. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP IRODALOM ÉS VALÓSÁG Lehet-e egy — akár a legjobban sikerült — vita összegezését receptnek te­kintem, amelyből egy pati­kában olyan csodagyógy­szert kevernek, ami egysze­riben megoldja az élet va­lamelyik szektorának ösz- szes problémáit? Ilyen pa­tika nincs; a viták eredmé­nyei nem azonosak egy re­cepturával. Különösen, ha a vita témája éppen az iro­dalmi ábrázolás, az élet és az irodalom, a korszerű tartalom és a korszerű for­ma kapcsolata, s az a prob­lémakör: milyen hősökre van szüksége az új Iroda­lomnak, hogy ne szakadjon el a széles tömegektől, de ugyanakkor nevelje, előre­vigye őket és egy percre sem alkudjon meg — a mi- litarizált közérthetőség ürügyén — az elavult Íz­léssel. Nem születtek kész receptek azon a magyar íórszövetségben legutóbb tartott tanácskozáson sem, amelyen magyar, román, csehszlovák írók és kriti­kusok vitatták meg a fen­tebb jelzett kérdéseket. Nem várható, hogy e ta­nácskozás nyomán most már keddről szerdára új h Csendes Don”-ok, új ^Amerikai tragédia”-k és új v,ódá”-k születnek és hogy a szocialista realiz­mus legfontosabb és legak­tuálisabb feladatai, ime, most már testestől lelkestől áthatnak majd minden toll- forgatót és olvasót. A kor­szerű realizmusról (és mih- den egyéb kérdésről) őszin­tén, reálisan szóló, érdemes h gyülekezet” vissza is uta­sított volna minden ilyes­fajta csodavárást Ugyan­akkor azonban Szabolcsi Miklós vitaindító előadása és a hozzászólások — akár gyakorlati, konkrét példá­kat emlegettek, akár elmé­leti általánosításokat fogal­maztak meg — jelentás se­gítséget adtak annak a pár­tunk által vívott kétfrontos küzdelemnek, amely nélkül nem lehet megközelíteni az állandóan változó valóságot és nem lehet maradandó ér­tékű, valósághitelű irodal­mi ábrázolattá sem rögzí­teni azt, amit látunk és ta­pasztalunk. Az írónak — ellentétben a kritikussal —r nem kell közvetlen csatát vívnia a dogmatikus és re­vizionista nézetekkel, a le- ninizmus eszmei tisztaság érdekében. Ám semmiképp sem ragadhatja meg a va­lóság új és új oldalait a művész sem, ha nem sza­badítja meg magát külön­böző téveszméktől. Az al­kotó munka és a kritikai tevékenység egymást segítő, dialektikus kapcsolata: töb­bek között éppen ez volt az egyik fontos tárgya a „ termékenyítő hatású meg­beszélésnek. Nem célunk itt sem az, hogy részletesen Ismertes­sük az írószövetségünkbe lezajlott vita anyagát (biz­tosak vagyunk benne, hogy annak eredményei az iro­dalmi lapokból eljutnak majd az egész olvasó és művelődő közvéleményhez), de nem törekszünk egyes elméleti esztétikai tétek tüzetes kidolgozására sem. Inkább arról szólnánk itt: milyen nagy, milyen erő­teljes igény él az olvasók száz és százezreiben, hogy olyan regényeket, elbeszé­léseket kapjanak kézhez, s olyan új magyar színmű­veket láthassanak, amelyek tényleg a valóságot tükrö­zik és mentesek a különbö­ző előjelű „lakkozásod­tól. Tudjuk — a vita során is szó volt erről —, hogy az elmúlt években született több olyan magyar irodal­mi mű, amely mentes attól a bizonyos „kincstári opti­mizmustól” ugyanúgy, mint a mindig divatot majmoló sznobokra számító, kiszá­mított borúlátástól, ame­lyet egy szellemes színházi ember „pénztári pesszimiz­musnak” nevezett eL Aro­mán és csehszlovák elvtár­sak is joggal sorolhattak fel olyan se nem rózsaszín, te nem gyászszínű, művészi értékű irodalmi alkotáso­kat, amelyek az elmúlt években születtek nálunk. De meg lehet-e elégedni az eddigi eredményekkel? Nem szükséges-e tovább folytatni a kétfrontos eszmei offen- zivát? Mellékes-e már, hogy íróinkat arra hívjuk fel: ne csupán „randevú”-t adja­nak a valóságnak, hanem házasodjanak is össze a mi nagy reményekben gazdag, ám gondokkal is terhes éle­tünkkel? Nem, nem hihető, hogy megáshatunk, s hogy itt volna már a Petőfi által várt és sürgetett „Kánaán”. Sem a társadalomnak, sem az irodalomnak nem jött még el az „aranykora”, s hogy eljöjjön — minél ha­marább és minél buzgóbb bőséggél — azért küzdeni kell. Küzdeni, igen! De miként? Mit jelent a legmélyebb valóság értelmében, s a legmélyebb értelem valós­ságban a kétfrontos harc? Egy nemrégiben napvilágot látott magyar szatirikus re­gényben van egy bizonyos intézeti munkacsoport, amely úgy képzeli el (és „valósítja meg”) a kétfron­tos harcot, hogy öt percig szidja az átkos revizionis­tákat, majd aztán öt percig — ugyanebben a ritmusban és ugyanazokkal a jelzők­kel — az átkos dogmati­kusokat. Kétfrontos harc-e a szitkozódás? Ügy véljük, nem is szükségles felelni erre. A kétfrontos harc lényege hogy a marxizmus—leni- nizmussal és a segítségével megszerzett valóságlátással fegyverezve — megtanítsuk magunkat is, másokat is tiszteletben tartand azt, amit (József Attila szavával) a „lért dadog“ és azt is, ami „a törvények tiszta beszéde", El kell érnünk, hogy az élet­be, az élet győzelmébe ve­tett hitünket ne édeskésen, ne lomtárba került eszté­tikai és ízlés-normák alap­ján fejezzük M. Tudnivaló, hogy az olvasók ízlésének, igényének, várakozásának milyen nagy — és közvet­len — hatása van a szüle­tendő' művekre, nem feles­leges hát olvasói felelősség­ről is beszélni. Ám azért mégis az írástudói felelős­ség a fontosabb, s nem csupán abban a vonatko­zásban, hogy az élet szere- tete, a mi igazságos ren­dünk és pozitív eredmé­nyeink ábrázolása ne silá­nyuljon cukorízű dlcsérge- téssé, hanem abban is, hogy a feritízálás — amely az írástudónak, a szocialista művésznek nemcsak joga, hanem közösségi érdekű kö­telessége — ne váljon ön­célú „mulatság”-gá. Az író­szövetségben lezajlott érde­kes és értékes vita részt­vevői elítélték azt a kon­cepciót, amely az irodalom feladatát elsősorban a hi­bák, a bajok „jelzéséiben látja és azt a dogmatikus nézetet is, amely a szocia­lista építés körülményei kö­zött nem tételez fel kon­fliktusokat. Kell bírálni, de belülről, kell szólni a lét sokszor erősen „dadogó” jelenségeiről, de a „törvé­nyek tiszta beszédének ismeretében, a nagy célok­kal azonosulva. Hiszen e törvények a ml valósá­gunkban jelentkeznek és e célok nem elvontak, hanem a jobb, szebb életre nem­csak vágyakozó, hanem azokért dolgozni, küzdeni is kész embermilllófc céljai Nem a valóságtól való el­fordulás hamis, „megálmo­dott álmai” ezek, hanem „új horizontokat” elénktáró, reális célok, a társadalom és a tudat új nagy lehe­tőségei. Amire Ady vágyott, most megvalósulhat nép és irodalom számára: „szállani, szállani, szállani egyre — új, új vizekre, nagy szűzi vizekre.” (A. G.) lesznek, illetve ilyen irá­nyú laboratóriumokban kí­sérleti munkára jelentkez­nek, vagy egyetemre irat­koznak be. Ezért sok időt adunk nekik önálló tanul­mányokra. A napirend: fél 8-tól es­te fél 9-ig tanulás, pihenő szünetekkel. A pihenésre szánt órákban tilos a szak­tárggyal foglalkozni, spor­tolhatnak és szépirodalmat olvashatnak a tanulók. Fél 9-kor szigorúan — alvás. — Egyik este fél 9 után körüljártam a hálóterme­ket — mondja az igazgató. —* Egyik fiút olvasáson kaptam. — Miért nem al­szol? — kérdezem. — Nincs rá időm. Már a 17-ik évemben vagyok, és a nagy felfedezéseket 20—25 éves korukban tették a mate­matikusok. — Megnéztem a könyvet: egy halmazel­méleti tanulmány volt. AZ ISKOLÁNAK mind­össze négy állandó tanára van, a többi előadó a no- voszibirszki egyetemről és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a szibériai tagozatáról jön órákat, — gyakorlatokat tartani. A szakkörökben is gyakori vendégek a nagy matema­MEGGYES LÁSZLÓ: CSENDÉLET Iskolapadba*t • •• a | r • — a jovo tudósai SIMON LAJOS: CSEND Olyan mélységes-mély ez a csend, nem Iából, úszik benne az ember, mint magasan, levegőben a gép, mint harmatosszámyú gólya, mely lerázta tolláiról a vadvíz-iszapot, mint karonülő kicsi felleg, amit csendesen ringat az ég. Dörejre-zajra szokott szívünk már-már belefájdul szorongva felneszei: Mondd, mondd te csend! Országos csend! Mely ránk borulsz, mint országos eső a főidre, féljünk-e tőled, mint árvíztől sápad az ásóra kapott falunép? yagy szótlan gyönyörűséggel nézzünk, mint nyári záport lombok alól a szántóvető? lm, már magam is gyanakodva emelném homlokomat a csendből, vallatni égtájakat, embert, arcot és szívet, de nyugtató dobogást érzek, — hatalmas szív ver valahol: az ország! — kiáltom a csendben — az ország dobog így... Oh, olyan most ez az ország, mint a fészkét tapasztó mely oly buzgó, hogy elfelejt fütyörészni, [madár, mint az ember, ki némán szánt, vet, arat vagy zsákol, mint a költő, ki ír, csak ír, s míg ír, még azt is elfelejti, hogy alkot. Népművelés a tanítóképzőben A tanítóképző intézetek­ben kezdettől fogva elmé­leti tárgy keretében és szakkörökben folyik a nép­művelés oktatása. A „Nép­művelési ismeretek” című tárgy a munka elméleti megalapozását szolgálja, s a gyakorlatira a szakköri foglalkozások készítik fel a hallgatóinkat. A jászbe­rényi Tanítóképző Intézet­ben a szakköri munka je­len tanévünkben ígérkezik a legeredményesebbnek. A próbálkozások, kísérletez­getések után sikerült kap­csolatot teremteni a me­gyei népművelési szervek­kel, s olyan szakköröket hirdettünk meg a hallgatók részére, amelyek a most különösen szükséges szak­embereket képzik. A me­gyei tanács művelődés­tikusok, fizikusok, mint Dmitrij Sirkov professzor is, a 34 éves akadémikus, vagy Andrej Budker, az atommag-fizikus. Szakköre' van a modern algebrának, számelméletnek, halmazel­méletnek, matematikai lo­gikának, kibernetikának, hidrodinamikának. Ezek­ben a szakkörökben sajá­títják el a tanulók az ön­álló és alkotó tudományos kutatás munkamódszereit. — A középiskolai neve­lés lés oktatás elvei alap­ján dolgozunk — mondják a tanárok. — Természete­sen, a szaknak megfelelő módosításokkal. Az ered­mény? — Próbát tettünk nemrég egy feladattal, amit a mi tanulóinknak és az egyetem II. éves hallgatói­nak adtunk M. A mieink mind megoldották, — az egyetemi hallgatók közül — senki. Azóta sokan for­dulnak hozzánk, hogv át­vegyék tanítási módsze­rünket. Az iskola tehát jó úton halad. MA EZ AZ EGYETLEN ilyen intézménye a Szov­jetuniónak. Jövőre már újabbak nyílnak az ország különböző más vidékein is. Vlagyimir Kogan ügyi osztálya a szakkörök indítása előtt közölte, hogy melyik terület az, ahol kevés a szakember, s en­nek figyelembevételével in­dítottunk népi tánc szak­kört, díszítőművészeti szak­kört, amelyek keretében biztosítjuk a hallgatóink­nak, hogy tanulmányaik befejezésekor vizsgázhassa­nak a népművelési intézet­nél, — megszerezhessék a szakkörök vezetésére jogo­sító működési engedélyt. Az engedély megszerzése a többi szakkörben (bábjót- szó, honismereti, szavaló­színjátszó, foto, könyvtár) is elérhető, ha hallgatóink tanulmányuk befejezése után jelentkeznek a nén- művelési Intézet tovább­képző tanfolyamaira, s e kiegészítő tanulmányok után vizsgáznak. Termé­szetesen nem az a cél, hogy minden hallgatónk működési engedélyt szerez­zen. hiszen enélkül is vé­gezhetnek konkrét népmű­velési feladatokat a köz­ségekben, városokban, ahol tanítanak. Az e munkában való bármilyen jellegű részvétel egyúttal biztosítja azt is, hogy meglévő Isme­reteiket az iskolai oktató­nevelő munkán túl a fel­nőttoktatásban és népmű­velésben is tovább gyara­pítsák. Az intézetünkben működő hét népművelési szakkör tehát egyaránt cé­lozza az egyének önműve­lésének tolvamatossávát. s a társadalom műveltségi szintiének emelését. Közeledik az úi tanterv bevezetésének ideje inté­zetünkben. E tan tervben a népművelés oktatása csak szakkörök keretében törté­nik majd. Éppen ezért tart­juk fontosnak, hogy a szakköri foglalkozások rendszere akkorra megsz1- lárduljon, s a szakkörök tevékenysége olyan hagvo- mányt jelentsen intéze­tünkben. amely nemcsak a ml munkánk, hanem a me­gyei népművelés számára is fontos, jelentős. Nagy József Jászberény, Tanítóképző Intézet / Gyerlov, ugyancsak a ma­tematika magasabb fokú ágaiban árult el már 13 éves korában nagy tájéko­zottságot. Az iskolának mindössze 116 tanulója van, 4 első osztállyal: 2 osztályban a 14 évesek, 2 osztályban a két évfolyammal idősebb tanulók vannak. Fő fog­lalkozás a matematika és fizika: évi 192 óra mate­matika, 384 óra matemati­kai gyakorlat, 128 óra fi­zika és 256 óra fizikai gya­korlatok. Az angol nyelvet heti 10 órában tanulják. NAPONTA csak 5 óra az osztályfoglalkozás, ami­kor általában 6 órát tanul­nak a többi középiskola tanulói. Miért ilyen kevés a napi óraszám? «“ Az iskolát 3 évesnek terveztük — mondja az igazgató az újságíró kér­désére. — Az érettségi után tanulóink vagy ki­bernetikai programozók EZ ÉV JANUÁRJÁBAN nyílt meg a Szovjetunió első új típusú matematika­fizikai középiskolája, Szi­bériában. Az iskola tanulói azok a 14—17 éves fiúk és lányok, . akik a Szibériában és Tá­vol-Keleten meghirdetett matematika-fizikai verse­nyek döntőjében a legjobb eredményt érték el. Kam­csatkából, a Szahalin-szi- getről, a Sark-vidékről is jöttek tanulók. Mindany- nyian szenvedélyes szerel­mesei jövő tudományos szakmájuknak, — és már gyermekkorukban kivételes képességet árultak el bo­nyolult matematikai mű­veletek megoldásában. Az Altáj-hegység egy kis falujából való a ver­seny első helyezettje, Bo­risz Kozlov. 13 éves korá­ban kezdett foglalkozni kvantummechanikával és absztrakt algebrával. A kia KjabtüxS főtt Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom