Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
1983. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP IRODALOM ÉS VALÓSÁG Lehet-e egy — akár a legjobban sikerült — vita összegezését receptnek tekintem, amelyből egy patikában olyan csodagyógyszert kevernek, ami egyszeriben megoldja az élet valamelyik szektorának ösz- szes problémáit? Ilyen patika nincs; a viták eredményei nem azonosak egy recepturával. Különösen, ha a vita témája éppen az irodalmi ábrázolás, az élet és az irodalom, a korszerű tartalom és a korszerű forma kapcsolata, s az a problémakör: milyen hősökre van szüksége az új Irodalomnak, hogy ne szakadjon el a széles tömegektől, de ugyanakkor nevelje, előrevigye őket és egy percre sem alkudjon meg — a mi- litarizált közérthetőség ürügyén — az elavult Ízléssel. Nem születtek kész receptek azon a magyar íórszövetségben legutóbb tartott tanácskozáson sem, amelyen magyar, román, csehszlovák írók és kritikusok vitatták meg a fentebb jelzett kérdéseket. Nem várható, hogy e tanácskozás nyomán most már keddről szerdára új h Csendes Don”-ok, új ^Amerikai tragédia”-k és új v,ódá”-k születnek és hogy a szocialista realizmus legfontosabb és legaktuálisabb feladatai, ime, most már testestől lelkestől áthatnak majd minden toll- forgatót és olvasót. A korszerű realizmusról (és mih- den egyéb kérdésről) őszintén, reálisan szóló, érdemes h gyülekezet” vissza is utasított volna minden ilyesfajta csodavárást Ugyanakkor azonban Szabolcsi Miklós vitaindító előadása és a hozzászólások — akár gyakorlati, konkrét példákat emlegettek, akár elméleti általánosításokat fogalmaztak meg — jelentás segítséget adtak annak a pártunk által vívott kétfrontos küzdelemnek, amely nélkül nem lehet megközelíteni az állandóan változó valóságot és nem lehet maradandó értékű, valósághitelű irodalmi ábrázolattá sem rögzíteni azt, amit látunk és tapasztalunk. Az írónak — ellentétben a kritikussal —r nem kell közvetlen csatát vívnia a dogmatikus és revizionista nézetekkel, a le- ninizmus eszmei tisztaság érdekében. Ám semmiképp sem ragadhatja meg a valóság új és új oldalait a művész sem, ha nem szabadítja meg magát különböző téveszméktől. Az alkotó munka és a kritikai tevékenység egymást segítő, dialektikus kapcsolata: többek között éppen ez volt az egyik fontos tárgya a „ termékenyítő hatású megbeszélésnek. Nem célunk itt sem az, hogy részletesen Ismertessük az írószövetségünkbe lezajlott vita anyagát (biztosak vagyunk benne, hogy annak eredményei az irodalmi lapokból eljutnak majd az egész olvasó és művelődő közvéleményhez), de nem törekszünk egyes elméleti esztétikai tétek tüzetes kidolgozására sem. Inkább arról szólnánk itt: milyen nagy, milyen erőteljes igény él az olvasók száz és százezreiben, hogy olyan regényeket, elbeszéléseket kapjanak kézhez, s olyan új magyar színműveket láthassanak, amelyek tényleg a valóságot tükrözik és mentesek a különböző előjelű „lakkozásodtól. Tudjuk — a vita során is szó volt erről —, hogy az elmúlt években született több olyan magyar irodalmi mű, amely mentes attól a bizonyos „kincstári optimizmustól” ugyanúgy, mint a mindig divatot majmoló sznobokra számító, kiszámított borúlátástól, amelyet egy szellemes színházi ember „pénztári pesszimizmusnak” nevezett eL Aromán és csehszlovák elvtársak is joggal sorolhattak fel olyan se nem rózsaszín, te nem gyászszínű, művészi értékű irodalmi alkotásokat, amelyek az elmúlt években születtek nálunk. De meg lehet-e elégedni az eddigi eredményekkel? Nem szükséges-e tovább folytatni a kétfrontos eszmei offen- zivát? Mellékes-e már, hogy íróinkat arra hívjuk fel: ne csupán „randevú”-t adjanak a valóságnak, hanem házasodjanak is össze a mi nagy reményekben gazdag, ám gondokkal is terhes életünkkel? Nem, nem hihető, hogy megáshatunk, s hogy itt volna már a Petőfi által várt és sürgetett „Kánaán”. Sem a társadalomnak, sem az irodalomnak nem jött még el az „aranykora”, s hogy eljöjjön — minél hamarább és minél buzgóbb bőséggél — azért küzdeni kell. Küzdeni, igen! De miként? Mit jelent a legmélyebb valóság értelmében, s a legmélyebb értelem valósságban a kétfrontos harc? Egy nemrégiben napvilágot látott magyar szatirikus regényben van egy bizonyos intézeti munkacsoport, amely úgy képzeli el (és „valósítja meg”) a kétfrontos harcot, hogy öt percig szidja az átkos revizionistákat, majd aztán öt percig — ugyanebben a ritmusban és ugyanazokkal a jelzőkkel — az átkos dogmatikusokat. Kétfrontos harc-e a szitkozódás? Ügy véljük, nem is szükségles felelni erre. A kétfrontos harc lényege hogy a marxizmus—leni- nizmussal és a segítségével megszerzett valóságlátással fegyverezve — megtanítsuk magunkat is, másokat is tiszteletben tartand azt, amit (József Attila szavával) a „lért dadog“ és azt is, ami „a törvények tiszta beszéde", El kell érnünk, hogy az életbe, az élet győzelmébe vetett hitünket ne édeskésen, ne lomtárba került esztétikai és ízlés-normák alapján fejezzük M. Tudnivaló, hogy az olvasók ízlésének, igényének, várakozásának milyen nagy — és közvetlen — hatása van a születendő' művekre, nem felesleges hát olvasói felelősségről is beszélni. Ám azért mégis az írástudói felelősség a fontosabb, s nem csupán abban a vonatkozásban, hogy az élet szere- tete, a mi igazságos rendünk és pozitív eredményeink ábrázolása ne silányuljon cukorízű dlcsérge- téssé, hanem abban is, hogy a feritízálás — amely az írástudónak, a szocialista művésznek nemcsak joga, hanem közösségi érdekű kötelessége — ne váljon öncélú „mulatság”-gá. Az írószövetségben lezajlott érdekes és értékes vita résztvevői elítélték azt a koncepciót, amely az irodalom feladatát elsősorban a hibák, a bajok „jelzéséiben látja és azt a dogmatikus nézetet is, amely a szocialista építés körülményei között nem tételez fel konfliktusokat. Kell bírálni, de belülről, kell szólni a lét sokszor erősen „dadogó” jelenségeiről, de a „törvények tiszta beszédének ismeretében, a nagy célokkal azonosulva. Hiszen e törvények a ml valóságunkban jelentkeznek és e célok nem elvontak, hanem a jobb, szebb életre nemcsak vágyakozó, hanem azokért dolgozni, küzdeni is kész embermilllófc céljai Nem a valóságtól való elfordulás hamis, „megálmodott álmai” ezek, hanem „új horizontokat” elénktáró, reális célok, a társadalom és a tudat új nagy lehetőségei. Amire Ady vágyott, most megvalósulhat nép és irodalom számára: „szállani, szállani, szállani egyre — új, új vizekre, nagy szűzi vizekre.” (A. G.) lesznek, illetve ilyen irányú laboratóriumokban kísérleti munkára jelentkeznek, vagy egyetemre iratkoznak be. Ezért sok időt adunk nekik önálló tanulmányokra. A napirend: fél 8-tól este fél 9-ig tanulás, pihenő szünetekkel. A pihenésre szánt órákban tilos a szaktárggyal foglalkozni, sportolhatnak és szépirodalmat olvashatnak a tanulók. Fél 9-kor szigorúan — alvás. — Egyik este fél 9 után körüljártam a hálótermeket — mondja az igazgató. —* Egyik fiút olvasáson kaptam. — Miért nem alszol? — kérdezem. — Nincs rá időm. Már a 17-ik évemben vagyok, és a nagy felfedezéseket 20—25 éves korukban tették a matematikusok. — Megnéztem a könyvet: egy halmazelméleti tanulmány volt. AZ ISKOLÁNAK mindössze négy állandó tanára van, a többi előadó a no- voszibirszki egyetemről és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a szibériai tagozatáról jön órákat, — gyakorlatokat tartani. A szakkörökben is gyakori vendégek a nagy matemaMEGGYES LÁSZLÓ: CSENDÉLET Iskolapadba*t • •• a | r • — a jovo tudósai SIMON LAJOS: CSEND Olyan mélységes-mély ez a csend, nem Iából, úszik benne az ember, mint magasan, levegőben a gép, mint harmatosszámyú gólya, mely lerázta tolláiról a vadvíz-iszapot, mint karonülő kicsi felleg, amit csendesen ringat az ég. Dörejre-zajra szokott szívünk már-már belefájdul szorongva felneszei: Mondd, mondd te csend! Országos csend! Mely ránk borulsz, mint országos eső a főidre, féljünk-e tőled, mint árvíztől sápad az ásóra kapott falunép? yagy szótlan gyönyörűséggel nézzünk, mint nyári záport lombok alól a szántóvető? lm, már magam is gyanakodva emelném homlokomat a csendből, vallatni égtájakat, embert, arcot és szívet, de nyugtató dobogást érzek, — hatalmas szív ver valahol: az ország! — kiáltom a csendben — az ország dobog így... Oh, olyan most ez az ország, mint a fészkét tapasztó mely oly buzgó, hogy elfelejt fütyörészni, [madár, mint az ember, ki némán szánt, vet, arat vagy zsákol, mint a költő, ki ír, csak ír, s míg ír, még azt is elfelejti, hogy alkot. Népművelés a tanítóképzőben A tanítóképző intézetekben kezdettől fogva elméleti tárgy keretében és szakkörökben folyik a népművelés oktatása. A „Népművelési ismeretek” című tárgy a munka elméleti megalapozását szolgálja, s a gyakorlatira a szakköri foglalkozások készítik fel a hallgatóinkat. A jászberényi Tanítóképző Intézetben a szakköri munka jelen tanévünkben ígérkezik a legeredményesebbnek. A próbálkozások, kísérletezgetések után sikerült kapcsolatot teremteni a megyei népművelési szervekkel, s olyan szakköröket hirdettünk meg a hallgatók részére, amelyek a most különösen szükséges szakembereket képzik. A megyei tanács művelődéstikusok, fizikusok, mint Dmitrij Sirkov professzor is, a 34 éves akadémikus, vagy Andrej Budker, az atommag-fizikus. Szakköre' van a modern algebrának, számelméletnek, halmazelméletnek, matematikai logikának, kibernetikának, hidrodinamikának. Ezekben a szakkörökben sajátítják el a tanulók az önálló és alkotó tudományos kutatás munkamódszereit. — A középiskolai nevelés lés oktatás elvei alapján dolgozunk — mondják a tanárok. — Természetesen, a szaknak megfelelő módosításokkal. Az eredmény? — Próbát tettünk nemrég egy feladattal, amit a mi tanulóinknak és az egyetem II. éves hallgatóinak adtunk M. A mieink mind megoldották, — az egyetemi hallgatók közül — senki. Azóta sokan fordulnak hozzánk, hogv átvegyék tanítási módszerünket. Az iskola tehát jó úton halad. MA EZ AZ EGYETLEN ilyen intézménye a Szovjetuniónak. Jövőre már újabbak nyílnak az ország különböző más vidékein is. Vlagyimir Kogan ügyi osztálya a szakkörök indítása előtt közölte, hogy melyik terület az, ahol kevés a szakember, s ennek figyelembevételével indítottunk népi tánc szakkört, díszítőművészeti szakkört, amelyek keretében biztosítjuk a hallgatóinknak, hogy tanulmányaik befejezésekor vizsgázhassanak a népművelési intézetnél, — megszerezhessék a szakkörök vezetésére jogosító működési engedélyt. Az engedély megszerzése a többi szakkörben (bábjót- szó, honismereti, szavalószínjátszó, foto, könyvtár) is elérhető, ha hallgatóink tanulmányuk befejezése után jelentkeznek a nén- művelési Intézet továbbképző tanfolyamaira, s e kiegészítő tanulmányok után vizsgáznak. Természetesen nem az a cél, hogy minden hallgatónk működési engedélyt szerezzen. hiszen enélkül is végezhetnek konkrét népművelési feladatokat a községekben, városokban, ahol tanítanak. Az e munkában való bármilyen jellegű részvétel egyúttal biztosítja azt is, hogy meglévő Ismereteiket az iskolai oktatónevelő munkán túl a felnőttoktatásban és népművelésben is tovább gyarapítsák. Az intézetünkben működő hét népművelési szakkör tehát egyaránt célozza az egyének önművelésének tolvamatossávát. s a társadalom műveltségi szintiének emelését. Közeledik az úi tanterv bevezetésének ideje intézetünkben. E tan tervben a népművelés oktatása csak szakkörök keretében történik majd. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a szakköri foglalkozások rendszere akkorra megsz1- lárduljon, s a szakkörök tevékenysége olyan hagvo- mányt jelentsen intézetünkben. amely nemcsak a ml munkánk, hanem a megyei népművelés számára is fontos, jelentős. Nagy József Jászberény, Tanítóképző Intézet / Gyerlov, ugyancsak a matematika magasabb fokú ágaiban árult el már 13 éves korában nagy tájékozottságot. Az iskolának mindössze 116 tanulója van, 4 első osztállyal: 2 osztályban a 14 évesek, 2 osztályban a két évfolyammal idősebb tanulók vannak. Fő foglalkozás a matematika és fizika: évi 192 óra matematika, 384 óra matematikai gyakorlat, 128 óra fizika és 256 óra fizikai gyakorlatok. Az angol nyelvet heti 10 órában tanulják. NAPONTA csak 5 óra az osztályfoglalkozás, amikor általában 6 órát tanulnak a többi középiskola tanulói. Miért ilyen kevés a napi óraszám? «“ Az iskolát 3 évesnek terveztük — mondja az igazgató az újságíró kérdésére. — Az érettségi után tanulóink vagy kibernetikai programozók EZ ÉV JANUÁRJÁBAN nyílt meg a Szovjetunió első új típusú matematikafizikai középiskolája, Szibériában. Az iskola tanulói azok a 14—17 éves fiúk és lányok, . akik a Szibériában és Távol-Keleten meghirdetett matematika-fizikai versenyek döntőjében a legjobb eredményt érték el. Kamcsatkából, a Szahalin-szi- getről, a Sark-vidékről is jöttek tanulók. Mindany- nyian szenvedélyes szerelmesei jövő tudományos szakmájuknak, — és már gyermekkorukban kivételes képességet árultak el bonyolult matematikai műveletek megoldásában. Az Altáj-hegység egy kis falujából való a verseny első helyezettje, Borisz Kozlov. 13 éves korában kezdett foglalkozni kvantummechanikával és absztrakt algebrával. A kia KjabtüxS főtt Sz.
