Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-11 / 238. szám

9 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. október fL Moszkvában és Londonban letétbe helyezték az atomcsend-egyezmény ratifikációs okmányait Kennedy elnök a Fehér Házban ünnepélyes keretek kö­zött aláírta a Moszkvában megkötött részleges atom­csend-egyezmény ratifikációs okmányait. Szörnyű katasztrófa Olaszországban Magyar felszólalót az ENSZ- közgyűlés gazdasági és szociális bizottságának niesen Az ENSZ-közgyűlés gaz­dasági- és szoc'ális bizott­ságának általános vitájá­ban felszólalt dr. Kőmives Imre, a magyar ENSZ- küldöttség te^ja. A közgyű­lés általános légkörére utalva, foglalkozott a békés együttélés gazdasági vo­natkozásaival, a különböző fejlettségű és társadalmi rendszerű országok gazda­sági kapcsolatainak es együttműködésének kérdé­seivel. Az ENSZ jövő évi ke­reskedelmi és fejlesztési konferenciájával kapcsolat­ban hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nagy vá­rakozással tekint a tanács­kozás elé, s a nemzetközi ( kereskedelmi kapcsolatok fejlődését gátló tényezők megszüntetését és új egye­temleges nemzetközi keres­kedelmi szervezet létreho­zását várja tőle. A gazda­ságilag gyengén fejlett or­szágok kérdéseiről szólva, méltatta az ENSZ ez év ta­vaszán tartott tudományos konferenciáját, s rámuta­tott, hogy a tudomány és a technika mai színvonala — megfelelő társadalmi feltételek között — utat nyithat az elmaradottság gyors felszámolásához. Varsóban ü’ést tartott a külföldi egy üti un fi ködési és gazdasági bizottság elnöksége Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnökhelyettes részvételével kibővített ülést tartott a külföldi együttműködési és gazdasá­gi bizottság elnöksége. Az ülésen megtárgyalták az október közepén Moszkvá­ban összeülő KGST végre­hajtó bizottsági ülés előké­születei A moszkvai részleges atom csend-szerződés októ­ber 10-én, csütörtökön élet- belépett. Csütörtökön, magyar idő szerint déli 12 óraisor a moszkvai Szpiridonovka pa­lotában, ahol két hónappal ezelőtt parafálták a moszk­vai atomszerződést, aláír­ták a szerződés ratifiká­ciós okmányainak letétbe helyezéséről szóló jegyző­könyvet. A jegyzőkönyvet szovjet részről Valeri j Zorin, kül- ügymimiszterhelyettes, ame­rikai részről Foy D, Kohler, az Egyesült Államok moszk­vai nagykövete, angol rész­ről Thomas Brimelow írta alá. Csütörtökön reggel ünne­pélyes külsőségek között Londonban is letétbe he­lyezték az atomtilalmi szer­ződés ratifikációs okmányát. (Folytatás az L őhdalrőt) ár elemi erővel sodorta magával az embereket, akik kétségbeesetten har­coltak a hullámok ellen, de végül alulmaradtak az egyenlőtlen küzdelemben. A ma délelőtti hírek sze­rint a mentőalakulatok eddig 300 holttestet talál­tak. Az Észak-Olaszországot sújtó katasztrófa után a Piave folyó völgye a pusz­tulás képét mutatja, mint a hírügynökségek írják, a virágzó alpesi falvak és legelők helyén most csak iszap és sártenger látható. Férfiak és nők kétségbe­esetten vájják az iszapot abban reménykedve, hogy otthonuk romjai között el­veszett hozzátartozóikra bukkanhatnak.' Hírügynökségek szerint egyébként már hivatalos helyen is elismerték, hogy a katasztrófa halálos áldo­zatainak száma meghalad­ja a háromezret is. A vaiont-i víztárolóból kizúduló áradat először a Vaiont hevű községet pusztította el. A víz ez­után a Piave folyó völgyé­ben söpörte el maga előtt a településeket. Longaroie teljesen megsemmisült. Az áradat a Zoldo völgyébe kanyarodott és elpusztí­totta Codissago déli ré­szét és a Piave-kanyarban lévő Pirago falut Ugyanerre a sorsra ju­tott St. Martino és Via Spesse község is. Az ár teljesen elpusztította a két falut és feltevések szerint egyetlen lakó sem élte túl a katasztrófát. „Longarone többé nincs, a város helyén csak hatal­mas sártenger található1’ — mondotta a városi ta­nács titkára. Elmondotta, hogy a város lakossága éj­féltájban a rohanó áradat zúzására ébredt. A lakók hálóköntösükben rohantak az utcára, majd a környe­ző dombokra. Azonban csak igen ke­vésnek sikerült elérni az életet jelentő dombokat. A 4700 lelket számláló vá­roska lakóinak többsége a vízben lelte halálát. A szerencsétlenséget újabb veszély tetőzi. Az olasz rendőrség figyelmez­tette a lakosságot, hogy a vaiont-i víztárolóból kisza­badult víztömeg az egyik gyárból mérgező anyago­kat, köztük dánt sodort magával. A Piave folyó így valóságos méregfolyam­má változol.. A szerencsétlenség oká­ról továbbra is ellentmon­dó hírek keringenek. A délelőtti jelentések még arról szóltak, hogy a ka­tasztrófát gátszakadás Szerdán délelőtt munká­ja közben Alattyánból Já- noshida felé tartott motor- kerékpárján Sándor József, a VÍZIG 49 éves dolgozója. A 32-es kilométerkőnél a 70—80 kilométeres sebes­séggel haladó motor oldal­támasza — melynek rögzí­téséről a vezető nem gon­doskodott —, leért az út­testre. A motorkerékpár egy, a jobb oldalon szabá­lyosan haladó tartálygéu- kocsinak ütközött. A ka­rambol következtében a okozta. Újabban azonban mind erősebben tartja ma­gát az a féltételezés, hogy a víztároló medencébe az egyik hegyről hatalmas szikla- és földtömegek zu­hantak és ez zúdította a környező településekre az áradatot. Olaszországban egyéb­ként csütörtökön nemzeti gyászt rendeltek el és ezen a napon a színházak és mozik szüneteltetik előadá­saikat (REUTER) benzintartály szétroncsoló- dott, a benzin kifolyt, s a megrongálódott akkumulá­tor szikrájától lángra lob­bant. Sándor József a hely­színen meghalt. Utasát Ko­vács Józsefnét — ki szintén nem viselt bukósisakot —, súlyos sérülésekkel szállí­tották kórházba. A közlekedés elemi sza­bályainak tiszteletbentartá- sával, minimális óvatosság­gal megelőzhető lett volna, hogy két család gyászba boruljon. Magyar katonai küldöttség a Szovjetunióban Czinege Lajos vezérezredes, A baráti látogatásra érke­zett magyar katonai küldöttség vezetője R. J. M. Ma- linovszkij marsailnál Moszkvában Példátlan közlekedési baleset a jászberényi országúton Ölelkezés a fasizmussal emzetközi tárgyalások idején mindig nehéz megítélni, hogy melyik az amerikai politika igazi ar­ca. Az-e, amelyen megje­lenik az udvarias diploma­ta-mosoly, elégedettség ül ka rajta az elért haladás miaitt, vagy a másik, amely katonás hűvösséggel bólint egy-egy hidegháborús egyezmény megkötésekor. Ez a kettősség, az ellent­mondó magatartás most is1 jelentkezett, a három nagy­hatalom külügyminiszteré­nek New York-i tárgyalásai idején. Miközben Grorruko, Rusk és Lord Home az ENSZ ülések szünetében a leszerelés továbbfejlesztésé­ről tanácskozott, az ameri­kai külügyminisztérium újabb katonai paktumot szövegezett meg Franco Spanyolországával. Az ellentétesség két ér­telemben Is jelentkezett. — Egyfelől Rusk Gromikot ar­ról biztosította, hogy az Egyesült Államok lépésről lépésre kívánja megközelíte­ni a leszerelés bonyolult ügyét, közben pedig Cas- tiella spanyol külügyminisz­tertől támaszpontot kért a poláris rakétával felszerelt atom-tengeralattjárók szá­mára. Másfelől e támasz­pontokért cserébe akkor ajánlotta fel Amerika Spa­nyolországnak teljes kato­nai, gazdasági és politikai támogatását, amikor a Franco-fasizmus egyik leg­erőteljesebb akcióját vezeti a munkásosztály ellen, ter­rorral és megfélemlítéssel igyekszik letörni a terebé­lyesedő sztrájk-mozgalma­kat. spanyolországi poláris­támaszpontok már régóta izgatják a vezető jenki katonai köröket. Lát­ványos propaganda-hadjá­rattal közölték, hogy meg­szüntetik a görögországi és törökországi rakéta-támasz­pontokat, de ennek a lépés­nek semmi köze nem volt az enyhüléshez és a lesze­reléshez. Egyszerűen a ha­ditechnika fejlődése kész­tette a Pentagont stratégiai terveinek felülvizsgálatára, s így jutott arra a felis­merésre, hogy a poláris- bázis hatékonyabb a koráb­bi helyhez rögzített tá­maszpontoknál. A görög és török állások feladása után, a veszett tábornoko­kat régóta foglalkoztatta, hogyan lehetne megszerezni a spanyolországi Rote föld­közi-tengeri kikötőjét az atomtengeralattjárók szá­mára A Franco-kormány hamar felismerte az amerikai ét­vágy felcsigázásában rejlő nagy politikai lehetőségeket. Csaknem egy esztendeje fel­srófolta az árakat, közölte Washingtonban, hogy ol­csón nem adja magát. — Garrigues, a spanyol fa­sisztáik amerikai nagykövete Jett az e^yik legfontosabb kulcsembere a madridi diplomáciának, tárgyalga- tott és nyilatkozott, terv­szerűen aknázta ki az amerikai—francia, az angol —francia ellentéteket. — Több ízben is fennhéjázóan jelentette ki, amennyiben az Egyesült Államok nem hajlandó megfizetni a kí­vánt árat, De Gaulle min­den további nélkül bevon­ja a francoista rendszert mediterrán katonai hálóza­tába. Érvelt azzal is, hogy Nyugat-Németország bár­mikor szívesen áll a faten- gizmus rendelkezésére. Kennedyék — nyilván a kedvezőbb diplomáciai alku végett — eleinte visszauta­sították a spanyol követe­léseket, hiszen ezek teljesí­tése alaposan megrázkód­tatta volna a NATO egész rendszerét. Franco nem követelt sem. többet, sem kevesebbet, mint Spanyol- országot tegyek az Atlanti Szövetség teljes jogú tag­jává. lEsősorban a skandi­náv NATO-tagállamok — Dánia és Norvégia — tilta­koztak hevesen, közölték, hogy nénükkel sehogyan sem tudják elfogadtatni a madridi fasizmus tisztára mosását, örökre szétrombol­nák az illúziót, hogy az atlanti tömb demokratikus államok szövetsége. Bármi­lyen kis ország is Dánia és Norvégia, az Egyesült Államok nem mellőzhette ezt a véleményt, mert a partneri viszony politikai alapelveit ingatta volna mer z egyesztendős tárgya­lások után most meg­találták az „áthidaló megol­dást”. Miközben Franco diplomatái lassan — ahogy a nyugati sajtó írja — „fi­nom módszerekkel” dolgoz­tak, megpuhították az ame­rikaiakat, teljes mértékben megkapták azt, amit óhaj­tottak. A szeptember végén Washingtonban aláírt ame­rikai—spanyol egyezmény tökéletesen kielégíti a mad­ridi fasiszták minden igé­nyét. Közvetlenül ugyan nem tette Spanyolországot az atlanti tömb tagjává, de megadja neki mindazokat a jogokat, amelyekét a NATO tagjai élveznék az Egyesült Államokkal fenn­tartott viszonyukban. A szerződés öt esztendőre engedi át az amerikai fegy­veres érőknek a spanyol- országi Rota, Torrejon, Sa­ragossa és Sevilla katonai berendezéseit. Rotát a po- 1 aris-tengeral a tt járók táma­dásaikhoz kiindulópontul használhatják. Az alku ke­retében az Egyesült Álla­mok hármas kötelezettséget vállalt magára. Katonailag minden Franco által kért korszerű fegyvert átad a spanyol hadseregnek, első­sorban a Strengers B—47 hosszútávú harci repülőgé­pekről van szó. A nyugati sajtó kommentárjai megje­gyezték, hogy a kötelezett­ség főként mennyiségi vo­natkozású. a hangsúly te­hát minél több modern hadieszköz szállításán van. A pénzügyi megegyezés ke­retében a Kennedy-kor- mány közölte, hogy hivata­los állami segélyt nem tud adni Spanyolországnak, mert a pénzügyi tartalékok kimerültek, a kongresszus amúgyis alaposan lefara­gott a külföldi segélyprog­ramból a fizetési mérleg közismerten súlyos deficitje miatt. Ellenben az. amerikai kormány mindent megtesz, hogy magáncégek és- félhi­vatalos szervezetek a leg­nagyobb összegű befekteté­seket vállalják Spanyolor­szágban és így siessenek gazdaságilag a Franco.-rend- szer alátámasztására. Az export-import bank máris megállapodást kötött mad­ridi szervezetekkel, hogy öt esztendőre — tehát a tá­maszpont-egyezmény idő­tartamára — 100 millió dolláros hitelt nyújt 5,5— 5,75 százalékos kamatra. Ez a kettős amerikai kötelezettségvállalás igen komoly, tekintettel ar­ra, hogy az Egyesült Álla­mok „demokráciájától” be­vallottan nyílt fasiszta dik­tatúra kapja a katonai és pénzügyi segítséget. Ennél azonban még súlyosabbnak ítélik meg a szerződés po­litikai vonatkozásait. Ha­vonként rendszeresen Mad­ridban amerikai—spanyol tanácskozóbizottság ül ösz- sze, amelynek keretében megvitatják a közös érde­kű katonai, politikai és gazdasági kérdéseket és az Egyesült Államok tájékoz­tatja a spanyol kormányt világpolitikai lépéseiről. — Ezzel Washington a mad­ridi syanyol rendszert poli­tikai szövetségeséül emelte fel. amitől eddig legalábbis jogilag óvakodott, egyenlő rangra helyezte NATO partnereivel, hiszen ugyan­az a tájékoztatás és tanács­adási jog jár neki, mint a NATO állandótanács tag­jainak. Franco közvetlenül bele­szólhat abba, hogy az Egye­sült Államok milyen lépé­sekre készül átfogó világ- politikai szinten. Ráadásul á szerződés súlyát növeli, hogy ratifikálás végett a kongresszus két háza elé terjesztik, tehát megadják neki a nemzetközi egyez­mény rangját, amit tíz év­vel ezelőtt, az első amerikai —spanyol támaszpont meg­állapodás megkötésekor mellőztek Mindezzel Franco kettős adut kapott kezébe az amerikaiaktól. Külpolitikai­lag a nyugati szövetségi , rendszerben a spanyol fa­sizmust' felértékelték, bel- politikailag pedig támaszt adtak alá a munkásosztály éleződő osztályharcai ide­jén. Spanyolországból szin­te naponta érkeznek a hí­rek a terror fokozódásáról, tömeges letartóztatásokról, megtorlásokról. A társada­lom minden rétege — leg­utóbb nagynevű vezető ér­telmiségiek — emelték fel szavukat a fasizmus tobzó­dása ellen, a demokratikus ellenzék tábora mind na­gyobb lesz. Ebben a politi­kai légkörben érkezik Franconak a mindennél szélesebb kiterjedésű ame­rikai segítség, amelynek révén a falangista diktátor megszilárdíthatja túlhala­dott. világszerte gyűlölt rendszerét. Várkonyi Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom