Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-27 / 252. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. október 27 Ea (nct'S&d'ilc lakodalom Három asszony dél óta a kacsákat pucolta. Nem könnyű munka ez, az bizonyos, mert a fiatal kacsa igen-igen tokos. Dehát megéri a fáradságot, mert ilyen ünnepnap, mint amilyenre ezeket a kacsákat készítik, nem mindennap akad. Igaz, ötven esztendővel ezelőtt egy egész ökröt sütöttek meg Szegediék portáján A szülők kereken száz ház népét hívták meg három gyermekük meny- nyegzőjére. Szegedi István, Antal és Mária ekkor esküdött örök hűséget választott párjának a jászfényszarui templomban. S ma, amikor délelőtt nagymisére harangoznak a faluban, ismét elindul a három Szegedi testvér az öreg házból, ki-ki élete párjával, gyermekeivel, unokáival, hogy megünnepeljek az aranylakodalmat. En a három Szegedi-testvér közül csak Antalt, helyesebben Antal bácsit, meg hites feleségét, született Rimóczi Máriát ismerem. Biz’ az egykori kac- kiásbajszú huszárból töpörödött apóka lett az ötven esztendő alatt, s az egykori Mariska arcát is apró pókhálóként szövik át a ráncok. De hiába múltak el az évek, arra azért még emlékszik, hogy öt évtizeddel ezelőtt lóheremintás fehér selyemruhában állt ő az oltár elé Antal bácsival. — öt évig vártam én erre az emberre... — magyarázta. — Ez bizony nem rövid idő, és megérte, Mari néni? Erre már közbeszólt Antal bácsi is: — Nem volt mi köztünk baj soha... Emlékszem, amikor megismertelek, éppen a születésnapom ültük, a Raj- ner-féle kocsmában... Igaz, nem akartam én menni sehová se, nagyon szerettem a jószágokat, örültem, ha ott lehettem a közelükbe... Hát egyszer csak beállítottak a barátaim... Ott volt a Egy köpeny és egy stóla. E két kellék segítségével varázsolta, elénk e nagy- tehetségű művésznő hol a kényeskedő puccos dámát, hol a párizsi kintornáslányt, hol pedig a férje mellett szeretetben megöregedett John Andersonnét. örvendetes, hogy a csütörtök délutáni irodalmi kávéház műsorai egyre színvonalasabbak. Valóban művészi élményt és magasfokú művészi igényt elégített ki a legutóbbi műsor is, amikor Neményi Lilit, a Magyar Népköztársaság érdemes művésznőjét köszönthettük. Ismét gyönyörködhettünk csengő, tiszta hangjában, kultúrált előadásmódjában, s nem utolsósorban újra meggyőződhettünk kiváló színészi képességeiről. Nehéz lenne kiválogatni, me'yek voltak a másfélórás műsor legkiemelkedőbb számai, hiszen Petőfi Szeptember végén című költeménye (Huszka Jenő zenéje) vagy Burns: John Anderson, szívem John című csodálatos lírai alkotása éppen úgy magával ragadta a nézőt. mint a műsor többi száma. Reméljük, hogy az irodalmi kávéház dobogóján máskor is megjelenik majd Neményi Lili. Bízunk ab- Uan. hogy a további műsorok is nagyszerű élményeket hoznak még a szolnoki közönségnek. Sós Paja is... lehet, hogy őt is ismerik... — Mán hogy ismernék... — vágott közbe Mari néni —, hiszen több mint húsz éve meghalt. — No, mindegy... szóval értem gyüttek, oszt elmentünk áldomást inni a születésnapomra... emlékszem, január 17-én volt... ott ismertem meg Mari néniteket... a születésnapomon lett a szeretőm... — Egy hagyott kabát volt magán, aztán alula meg kilógott egy másik viseltes... — De azért azon az éjszakán megegyeztünk .. igaz-e... haza is kísértettelek... — Puszit is kapott, Antal bácsi? — Á... csak egy év múlva... de akkor is nagyon nehezen ment... Nem is néztem én többet más lányra... — Nem-e? Kísértett maga haza más lányt is, oda ment, ahun hasznot látott... — szólt szigorúan Mari néni, majd enyhültebben hozzátette: — De ha valami baja volt, igaz, mindig hozzám jött. — Es öt év múlva volt a lakodalom? — Akkor is katona voltam, csakhogy a testvéreim mondták, esküdjünk meg egyszerre... hát mink is beleegyeztünk... mondtam, gyere hozzám, Mariskám... — Azóta se szólított így... Mariskám — buggyant ki a nénéből a megbántottság. Az öreg azonban nem zavartatta magát, tovább mesélte életük történetét. Látszott rajta, maga is örömmel emlékezik vissza, s szinte vidul a lelke: végre, van valaki, akinek mesélhet. — Csakhogy kitört a háború.,. — Aztán nem, engedték magát haza... a kislány már tizenhat hónapos volt, amikor először meglátta... — Úgy bizony... amikor hazatoppantam, ép^en karácsony este volt, ott ült a bölcsőben és ahogy meglátott, mindjárt nyújtotta felém a karját... — és erre az emlékre kicsordult a könny is az öreg szeméből. Később előkerültek a családi képek: az egyikről Mária lányuk, a másikról Antal fiuk — aki sofőr Budapesten — tekintett vissza ránk családjuk köréből. Aztán sorra Ilonka képe következett, az ő ura is gépkocsivezető, majd utoljára a legfiatalabb Szegedi-gyerek, István fotográfiája került az asztalra. Természetesen ezeken a felvételeken is ott volt a férj, illetve a feleség és az unokák. — Nagyon rendes gyerekek a mieink... józan életűek... — ók is itt lesznek az aranylakodalmunkon... várjuk is őket kacsával, csirkével... — A tanács is, a párt is, meg a termelőszövetkezet is megtisztelt bennünket, mivel tsz-tag vagyok, én is, meg a testvéreim is — vette át ismét a szót az öreg Szegedi. — Ünnepséget rendeznek a mi tiszteletünkre, a művelődési házban. Úgy bizony: én magam tanúja voltam ezen ünnepi készülődésnek is. Hallottam, mint tanakodtak a község vezetői azon, milyen szendvicseket készítsenek, s milyen borral koccintsanak az ünnepeltek és azok családjai egészségére. Az úttörők verset tanultak és színes virágokból kötöttek csokrot a köszöntő mellé. Ünnep ez a nap Jászfény- szaruban. S hiszem, hogy minden egyes köszöntő tiszta szívvel kívánja az ötvenedik házassági évfordulón: éljenek még nagyon soká e kedves öregek, hogy együtt ünnepelhessék még a gyémánt mennyegzőt is. Varga Viktória A halál völgye ßeJ/una\ YeJence _ Pírago ■^OmFaéo. C* Casfellő. .. tavazzo Cos Codissago Re Rivalta ■ Őszi könyvhetek Mikorra azonban ez a Jelentés Rómába ért és az ENEL központjában a vezérigazgató íróasztalára Került — megfogalmazói közül sokan már halottak voltak. A szerencsétlenség napján Vaiontból még egyszer sürgős távirati összeköttetést kerestek Rómával. A telex működésbe lépett s a helyszíni szakemberek közölték feletteseikkel, hogy a föld mind veszélyesebben csúszik. Nem kérték, hanem követelték, hogy jöjjön a helyszínre azonnal Pentn professzor. Most már gyorsan peregtek az események. Este fél hatkor az ENEL központ sürgős telefonkapcsolást kért Szardíniába, ahol Pen- ta tanár pihenőjét töltötte. Rövid beszélgetés után úgy egyeztek a tudóssal, hogy egy másik szakember kíséretével másnap indulnak a helyszínre. Közben Vaiontban óriás földdarab — egy egész hegy — csúszott a mesterséges tó felé- Múltak az órák — semmi intézkedés nem érkezett Rómából. Beesteledett — a gáton álmatlanul figyelték az egyre közelgő veszélyt a műszaki személyzet tagjai. Koromsötét éjszaka lett Aztán háromnegyed tizenegykor Iszonyatos csobbanás a Víztükrön, nyomban utána százméter magasra felszökkenő óriás hulláim s a tó átloccsant a gát tetején* amit csak maximális 25 méteres hullámverésre méreteztek. A völgyben — aki ébren volt még — csak egyre erősödő zúgást hallott, de egy percen belül már elvitte feje fölül a háza* a szennyes ár, maguk alá temették a leszakadó gerendák — sárba, iszapba nyomva lelte a halálát többezer ember. Akik életbei maradtak, most gyászban járnak és eszelősen keresik hozzátartozóikat, vagyonuk maradványait. Rómában megindult a vizsgálat. A kommunisták az igazságot keresik, felelősségre vonást követelnek. A kormánypárt igyekszik elkenni a dolgot. A jobboldaliak azt bizonygatják, hogy az államot terheli a felelősség — és az államosítást —•, mert a katasztrófa idején már állami vállalkozás volt a gát. P. I. A • tavalyihoz hasonlóan megyénkben ismét megrendezik az őszi könyvheteket. Az előkészítésre a városokban operatív bizottságok alakultak. A program szerint ismét több írót és költőt láthatunk vendégül. Októberben Móricz Virág, Tóth Judit, Bihari Klára és Dékány András írók a martfűi Tisza Cipőgyárba, Szolnokon a Lomb utcai iskolába, az úttörőházba és az Abonyi úti iskolába látogatnak el. Novemberben Cibakházán, Csépán, Öcsödön megyei írók, a Karcag Tilalmast Állami Gazdaságban, Jász- fényszarun és Jászberényben Bede Anna és Baranyi Ferenc, Szolnokon a Kertvárosban és a Délibáb utcai általános iskolában Té- nagy Sándor és Urbán Ernő találkozik az olvasókkal. Decemberben Szolnokon a MŰM. ipari tanulói és a gyermekkönyvtár olvasói az úttörőházban ismerkedhetnek a fizikával öveges Jó- Rombadolt házai;, szeretteiket elveszített menekülők zsef professzor előadásában. ■— ez maradt a katasztrófa után. ülepedett sarat szeretteik teteme után kutatva. A tragédiát a Vaiont-gát szakadása okozta, mely Európa egyik legnagyobb vízduzzasztó műve volt, Olaszország büszkesége. A közvéleményt igyekeztek az esemény bekövetkezése után illetékesek úgy tájékoztatni, hogy előre nem látható okok, földcsuszamlás idézte elő a katasztrófát. Az igazság azonban az, hogy a völgy lakossága már a gát elkészültének pillanatától kezdve nyugtalansággal figyelte a hegymagasságba emelkedő víztömeget s többször szóvá is tették, mi lesz, ha előre nem látható természeti erők megbontják a tervezők által kiszámítolt egyensúlyt? A válasz természetesen mindannyiszor megnyugtató volt, merthi- szen a gátat üzembentartó tőkés csoport semmi szín alatt sem akart újabb öszhelyszínre. Penta, a római műszaki egyetem tanára nem volt még eléggé határozott abban a kérdésben, lesznek-e a jövőben is veszélyes földcsuszamlások. Egy év múlva a professzor újabb jelentést készített. Ebben azt javasolta, hogy a mesterséges tó medrét fokozatosan töltsék meg, hogy elkerüljék az esetleges földcsuszamlást. A javaslatot elfogadták a mű üzembentartói és a víz magassága^ fokozatosan emelkedett? Szeptemberben elérte a 653 méter tengerszint feletti magasságot, októberben pedig a 709 métert. A mesterséges tó szintjének emelkedésével — mint Penta professzor jelentéséből is következtetni lehet rá — növekszik a földcsuszamlás veszélye is. Ezt jól tudták az illetékesek. Lehet, hogy a szeptemdöntésbe — újabb jelentést küldtek Rómába — a tapasztalati tényeket vetették ellen az akadémikus : számftécoknsk béri 709 méter kritikus vízállás volt az oka, hogy a magántársaság — mely addig üzembentartotta a duzzasztóművet — lemondott jogáról, átadta tulajdonát az ENEL elnevezésű állami vállalatnak. A tőkés csoport tehát minden bizonnyal számított a bekövetkező eseményekre és amellett, hogy igyekezett pénzét kivonni a vállalkozásból, hátat fordított a várható felelősségre- vonásnak is. Valójában azonban csak a cég elnevezése változott. Az ENEL ugyanis mind megtartotta a régi üzembentartó szakembereket és vezetőket. Közben a tó szintjét tovább emelték — most már állami felelősséggel. Penta tanár jóslata bevált, mert fokozatosan megkezdődött a földcsuszamlás is — egy hegy megindult a tároló felé. A szakemberek jelentették az esetet az ENEL központjának. Bizottság szállt ki a helyszínre és megállapította, hogy egy esetleges káros földcsuszamlás esetén is a tóban legfeljebb 25 méter magas hullámverés keletkezhetik, amit még kivéd a gát. A helyszíni üzembentartók nem nyugodtak bele a Észak-Olaszországban, a Piave-folyó völgyét nevezik így, amióta egy iszonyatos szerencsétlenség megharmadolta az embereket, néhány perc alatt elpusztított mindent, amit ember teremtett évszázadokon át szorgalmas fárasztó munkával, igyekezettel. Egy hónapja még termékeny földű, virágzó városkák álltak azon a helyen, ahol ma szikkadt iszap, tócsa és sziklatörmelék teszi szegeket áldozni a további biztosításra. A tragédia után a közvélemény nyomására az olasz kormány kénytelen volt vizsgálatot elrendelni. S ennek során az is egyre világosabbá válik, hogy nemcsak a környékbeli lakosság, hanem maguk a szakértők, tudósok sem voltak elégedettek a gát biztonságával, sőt számítottak a bekövetkezhető katasztrófára. A vaionti duzzasztómű a felavatás után. lehetetlenné a közlekedést. A lakosság túlnyomó része óriás méretű tömegsírokban pihen. Akik megmaradtak, fekete ruhában járnak s sokan még most is eszelősen kaparják a megA gát tervét 1948-ban hagyták jóvá, az építkezést 1960-ban fejezték be. Az első csuszamlás még ugyanebben az évben megtörtént. Ekkor szakértők utaztak a VAIONT-GÁT
