Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-20 / 246. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. október 20. E6Y HÉT a külpolitikában Harcok a Szaharában — Kiadó és kiadott bársonyszékek Lord Home kinevezéséről Szaharai homoksivatagok térképe, kicsiny, addig alig hallott erődök neve került ezen a héten az érdeklődés középpontjába. A sokat szenvedett Al­géria, amely még csak november elején ünnepli függetlensé­gének első születésnapját — hadüzenetnélküli hábo­rúskodásba bonyolódott Marokkóval. A csaták időn­ként komoly méreteket öl­tenek, repülőgépek, páncé­losok vesznék részt bennük. A támadást megindító, leg­alább tízszeres túlerőben levő marokkói • csapatok kezdetben bizonyos tért nyertek, az algériai erősí­téseknek ugyanis idő kell, míg a hosszú, alig kiépített utánpótlási vonalakon oda­jutnak. Algéria azonban el­tökélte magát határainak megvédésére, s most múlt­ja, népének egységes el­szántsága biztosíték rá, hogy ezt véghez is tudja vinni. Mi az oka az összecsapá­soknak ? A marokkóiak te­rületi követelésükkel indo­kolják a támadást. Arra hivatkoznak, hogy Francia- ország 1946-ban önkényesen vont új határvonalat két gyarmata között, s így a Szaharában marokkói terü­letek kerültek Algériához. Ezt a vidéket egyébként a legutóbbi időkig teljesen értéktelennek tartatták — csaknem egészében lakatlan te — nemrég azonban vas­ércet találtaik területén. Mégsem ez az igazi oka a támadásnak. Annál is in­kább sem lehet az, mert Algéria többször ajánlott tárgyalásokat a probléma ésszerű, mindkét fél számá­ra elfogadható megoldására. A marokkód ellenségeskedés Indítékának Algéria nem kapitalista fejlődési útját, reformjait tartják, amelyek különösen nagy hatással vannak a szomszédos Ma­rokkó népére. Az egyik oldalon példaként szolgáló államosítások és földreform, a másikon feudális marad­ványok • az ellenzék el­nyomása —, nem csoda, ha az elégedetlenkedő ma­rokkóiak kiadták a jelszót: „beszéjünk mi is algériai nyelven ” — s a marokkói kormánykörök ezt nagy nyugtalansággal nézték, A támadás időpontja vá­ratlan volt, de korántsem véletlen. Marokkó ki akar­ta használni azokat a belső nehézségeket, amelyeket Al­gériában a reakció akna­munkája és a kabdlföldi zendülők mozgolódása oko­zott. Az imperialista hatal­mak nyíltan ugyan nem vállaltak közösséget Marok­kóval, de láthatóan áldá­sukat adták Hasszán király akciójára,- a jelek szerint amerikai repülőgépek szál­lították a marokkói csapa­tokat a vitatott határsza­kaszra. Az algériai—marok­kói összetűzések minden­képpen a régi és új gyar­matosítóknak kedveznek, s a béke híveit aggodalommal töltik él. Ezért írta a Prav­da, hogy a fegyverek sza­vát mielőbb a tárgyaló dip­lomaták párbeszédével kell felváltani, ezért ajánlotta fel csaknem mindegyik af­rikai és arab ország jószol­gálati közvetítését a két Viszálykodó között. A nyugati politikában az elmúlt napok mindenek­előtt a belső birkózás hetét jelentették. Oj kancellár Nyugat-Németországhan, — miniszterelnök-keresés, — majd Lord Home megbízá­sa Angliában, az ellenzéki hangok növekedése De Gaulle-al szemben; kabi­netalakítási gondok Olasz­országban, ahol nemsokára lejár Leone „nyári kormá­nyának” négvhónapos tü­relmi ideje. A távirati stí-, lusban felsorolt események is mutathatják," milyen moz­gás, erjedés van Nyugat- Európa négy kulcsállamá­ban. Ezek az első pillantásra belsőnek tűnő pártharcok nem maradtak meg termé­szetesen a határokon belül. Mert, ha például az Er­hard kormánytól senki sem vár látványos változásokat — erre Utalt az új kancel­lár egyelőre meglehetősen üres és semmitmondó be­mutatkozó beszéde is — árnyalati módosulásokra sor kerülhet. Márpedig az ilyen árnyalati különbsé­gek is bizonyos válságot idézhetnek fel a Bonn—Pá­rizs tengelyben. (Egy ap­rócska jel, amely önmagá­ban nem fontos, de a kör­képben érdekes: a hét kö­zepén szavaztak a hatos atomszervezet az Euratom költségvetéséről, s elsőíz­ben beleértve Bonn szava­zatát is 5:1 arányban. A franciák egyedül marad­tak...) Mindez különösen érdekes akkor, amikor — a közvéleménykutatások sze­rint — soha nem kanyar­„v.; Sávosan látjuk, hogy iskoláink külföldön fontos feladatot töltenek be. Nemcsak arról van szó, hogy megismertessék az or­szág lakosságát nyelvünk­kel, a nagynémet történe­lemmel és kultúránkkal, hanem mindenekelőtt arról, hogy ezzel az eszközzel is befolyást gyakoroljunk a vendéglátó állam politikai fejlődésére.” Ilyen, megle­hetősen félreérthetetlen stí­lusban fogalmazta meg a •„Német tanító külföldön'* című folyóirat a Bonn ál­tal fenntartott különböző külföldi iskolá' és az ab- bart működő tanítók, illet­ve propagandisták szerepét. Az említett tanintézetek hálózata ma már kiterjedt a legkülönbözőbb földré­szekre. Elsősorban Latin- Amerikában, a Közel- és Közép-Keleten, valamint Délkelet-Ázsiában már ta­valy négyszáz iskolát tar­tottak nyilván. Az iskolák n >gy csoportba sorolhatók, az első, mint oéldául a ró­mai tanintézet, rémet nyel­ven tanít. A második cso­portba tartoznak az' úgyne­vezett vegyes iskolák, me­lyeiknél a tanít részben a vendéglátó ország nyelvén, részben németül történik. A harmadik változat, ahol csak egyes tárgyakat taní­tanak németül, a negyedik, ahol a német nyelvet fa­kultative oktatják, és eze­ket az intézeteket úgyneve­zett barátkozó központok­nak nevezik Nem véletlen, hogy éppen erre az utóbbi­ra helyez: a tv or' Wllűgy- minisztérium a fő súlyt. gott ilyen alacsonyan De Gaulle népszerűségének görbéje és egy széles ellen­zéki front alakulhat ki. Az angol konzervatívok bel- harcának ig meglehet a nemzetközi következménye, a tory viszálykodás ugyan­is erősítette a munkáspárt esélyeit a jövőévi választás előtt. Igaz ugyan, hogy a munkáspártiak hűségüket nyilvánították az atlanti szerződés iránt, de bizo­nyos árnyalati változások itt is elkövetkezhetnek, — amelyek megint csak tovább gyűrűznek. A tánc a kiadott és ki­adó nyugati bársonyszék körül tehát egy fontos moz­gásfolyamat megnyilvánu­lása. S ámint az Adenauer korszakkal letűnt a bonni politika egy tizennégy éves, merev, mozdíthatatlan nak tűnő időszaka, módosulá­sok lehetősége vetíti előre árnyékát más nyugateuró­pai országokban is. Kéti Ervin . Véleményük szerint ez a legjobb eszköz a közvéle­mény befolyásolására. Nemrég „Német kul­túra” cím alatt Herbert R. Koch bonni propagandista — korábban a hitleri pro­pagandaminisztérium egyik főtisztviselője — írt így: „Nem kétséges, hogy Ar­gentínában, Brazíliában, Uruguay ban és a fiatal af­rikai országokban olyan szakembereket kell kine­velnünk akik mindent tő­lünk kaptak. Ennek a cél­nak megvalósítása érdeké­ben nem szabad takarékos­kodnunk”. Ez a gondolat persze nem új. Hjalmar Schacht, Hitler elsőszámú pénzügyi szakembere, Adenauer kebelbarátja, már 1955-ben leszögezte: „Első­rendű feladata az NSZK- nak, hogy a régi dicsősé­ges német gyarmatbirodal­mat valamilyen formában ismét létrehozza. Ehhez nem elég a gazdasági ter­jeszkedés. Meg keli talál­nunk a megfelelő kulturális és politikai szervezeteket. Részemről a jól bevált né­met tanintézeteket javaso­lom.” Nem vitás, hogy ezt az indítványt a bonni kor­mány magáévá tette és az NSZK külügyminisztériu­mának kulturális osztályát bízták meg a külföldi né­met iskolák szervezésével és irányításával. E terv egyik fő szószólója olyan magasrangú politikus, mint Gerstenmeier, aki egyben a „Német Afrika Társaság’’ elnöke. 0 már tovább is !é- pett. Azt követelte, hogy a London (MTI). A szom­bati angol lapok általában fenntartással fogadják Lord Home kinevezését. A Financial Times szerint az a veszély fenyeget, hogy a kinevezés még inkább ki­élezi az ellentéteket a kon­zervatív választók körében. A Daily Worker megálla­pítja: meglepetés és felhá­borodás közepette kezdte meg Home kormányalakítá­si kísérletét Ebben még a tory miniszterek is osztoz­nak. Na gybritamnia kommunista pártjának politikai bizottsá­ga nyilatkozatot adott ki, amelyben megállapítja, hogy Lord Home kinevezése az angol nép és demokrácia tu­datos megalázása. Az új mi­niszterelnök annak a legfel­ső csoportnak a tagja, amely osztálykiváltságai segítségé­vel évszázadokon át uralta külföldi német iskolákban csak „megbízható” diákokat képezzenek ki. „A követke­ző feladat pedig — mon­dotta —, adjunk minél ma­gasabb ösztöndíjakat a ná­lunk tanuló külföldi diá­koknak, hogy akkor se akarjanak tőlünk elszakad­ni, ha már elhagyták az NSZK területét.. ők ilymó- don hazájukban jó szolgá­latot tesznek majd nekünk. Az említett tanintézete­ken kívül más módszerek­kel is dolgoznak. A külön­böző kultúrintézetek, könyv­tárak, a Goethe-intézet leányvállalatai mind a nagynémet propagandát szolgálják. így érthető, hogy a külügyminisztérium memorandumot intézett a Bundestag költségvetési bi­zottságához, s kérte a kül­földi kulturális szervek ré­szére szánt összegek meg­kétszerezését. És hogy ez mennyire nem talált süket fülekre, ime a bizonyíték: 1955-ben még „csak” 27 mil­lió nyugatnémet márkát fordítottak külföldi propa­gandára. 1961-ben ezazösz- szeg már meghaladta a 128 milliót. így világviszonylat­ban az Egyesült Államok után Bonn költi a legna­gyobb pénzösszeget ilyen célra. Nem véletlen az sem, hogy a külföldi iskolák stb. nemcsak hivatalos támoga­tásban részesülnek. Nyugat- Németországban megala­kult a különböző nagy cé­gek által támogatott és fi­nanszírozott „segítőegyesü­let”, ez kizárólag a külföldi iskolákat pénzeli. Hatalmas összegek gyűltek máris ösz­Anglia iparát és politikáját Mit tudhat ez az ember az angol munkások problémái­ról, a munkanélküliek és aggkori nyugdíjasok nyomo­ráról? Mint fanatikus apti- kommunista, támogatta Chamberlain müncheni be- hódolását Hitler előtt, amint annakidején Hitlert, úgy most a nyugatnémet milita­ristákat támogatja. Atom­fegyvereket hájlandó nekik adni a sokoldalú NATO- haderőben, és így közelebb hozná az atomháborút. Ho­me kormányzásának min­den perce fenyegetés lesz, s kinevzése még tory-körök- ben is bajokat okoz. Ez ki­tűnő alkalmat ad az angoL népnek, hogy kiseperje a to- rykat a hatalomból. Az utol­só szó a szuverén angol né­pet illeti meg. Követljen mindenki azonnali általános választásokat! — állapítja meg a nyilatkozat. (MTI) Ulbricht fogadta Gromikot Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke — Berlinben fogadta Gromi- ko szovjet külügyminisz­tert, aki New Yorkból ha­zafelé utaztában pénteken az NDK fővárosába érke­zett. Gromiko tájékoztatta Ul- brichtot az ENSZ-közgyű- lésről, valamint Kennedy elnökkel, Rusk külügymi- niszerrel és más államfér­fiakkal folytatott megbe­széléseiről. A megbt zélés után Wal­ter Ulbricht ebédet adott a szovjet külügyminiszter tiszteletére, sze, de a külügyminiszté­rium még ezt is kevesli. A felügyelő bizottságban ott ülnek a kulturális osztály képviselői és ilymódon a nyugatnémet nagytőke és az állami gépezet közösen irá­nyítja ennek az ötödik had­oszlopnak a munkáját. Bp. Ppuhringer, a se­gítőegyesület egyik vezető­je mondta: „Pénzt, sok pénzt kell áldoznunk ezek­re az iskolákra. Ezek az összegek ugródeszkául szol­gálnak. A német tőke így könnyebben jut be az érin­tett országokba. Ez politi­kai célkitűzéseinket mesz- szemenően támogatja. „Prühringer ezután példák­kal is igazolta elgondolá­sait: Propaganda szerveink Chilében kitűnően működ­nek. Nem utolsó sorban en­nek köszönhetjük, hogy az NSZK ma már Chile kül­kereskedelmében, az Egye­sült Államok után, a máso­dik helyet foglalja el. És ugyanitt a kabinet három tagja, hat képviselő, két nagykövet és barmi, c pol­gármester van, akik vala­mennyien az ottani bonni iskola tanítványai voltak.” A fentiekből is látható, hogy’ Nyugat-Németország e közvetlen politikai ak­ciók mellett különböző erő­feszítésekét tesz, hogy a propagandát, a számára legmegfelelőbb közvetett akciókkal is fokozza. Ennek egyik legjellemzőbb formá­ja a külföldi iskolák mű­ködtetése. Ezek a szervek pedig mind a hírhedt nagy­néniét gondolat propaganda intézetei. A tanítás spa­nyolfala mögött akarják ve­szélyes, de ugyanakkor ide­jétmúlt eszméiket világ­szerte terjeszteni. Taníta­nak, akik semmiből sem ta­nultak. Sümegi Endre ÉRDEMES „fehér in á S jva gy o k é r44 gyfi ilésérel fogIaIkoy.nl ősszel, amikor minden növény földfeletti része elhal, így azokat csak a földfeletti elhervadt, meg­bámult szárrészeiről, terméseiről lehet felismer­ni, mint a fehérmályvát is. A megye területén a fehérmányva nagy mennyiségben található, a fo­lyók árterein, nedves réteken. Most ősszel a fe­hérmályvát sűrűn szőrös, tojásdad alakú, bárso­nyos tapintatú 3—5 karéjú leveledről, kerék ter­méséről lehet felismerni. A növény legértékesebb,— ősszel gyűjthető része a gyökere, melyet a gyógyászat már régóta felhasz­nál különféle teakeverékék alapanyagának, így pl. Species althaea, részben pedig az ipar vonalán különböző köhögés elleni cukorkák gyártásánál, pL eibisch cukorka. A növény gyökere karóalakú, egyszerű, vagy el­ágazó, húsos, kívül szürkésbama, bedül hófehér színű, enyhe illatú, édes ízű, nyálkás. A gyökeret kitermelés után földtől, gyökfejtől meg kell tisz­títani, majd szakszerűen még kel] hámozni. Az így elkészített gyökérből két áruféleség állítható elő éspedig „hámozott rúd”, valamint az egyenlő 5 mm nagyságú kockára felaprított, ún. „hámozott kocka” áru. A kereskedelemben és az export vonalán a kocka­áru az értékesebb és ezen áruféleséget magasabb áron is lehet értékesíteni. Az áru szakszerű feldol­gozásához bármely földművesszövetkezettől lehet tanácsot kérni, de szakleírást lehet beszerezni a HERBARIA Központtól is. (Budapest, V. Arany János utca 29.) A megye területén fehérmályvagyökér begyűjtésé­ben kiemelkedő eredményt értek el a szolnoki és a tiszabői földművesszövetkezetek és foglalkoznak a Tisza vonalán működő más földművesszövetkeze- tek is fehérmályvagyökér feldolgozásával. A nagy export és a belföldi igények miatt szük­séges, hogy azok a földművesszövetkezetek, ame­lyek körzetében a fehérmályva gyökér kitermelé­sére lehetőség van a gyűjtés megszervezésére kü­lönös gondot fordítsanak. Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke fogadta W a I tér Lippmann-t, a hazánkban tartózkodó neves amerikai publicistát és feleségét. A .. vendégek a beszélgetés után megtekintették az 'Országházat. A BONNI TANTERV TANULSÁGAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom