Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-15 / 216. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. szeptember 15. „Ösdzsungel a Tisza mentén” — ezzel a vadregényes címmel tudósított a Csongrád Megyei Hírlap a szegedi Tisza-kutató expedíció kilencedik nyári gyűjtőútjáról. — Ami a dzsungelt illeti, némi újságírói túlzás van benne, legfeljebb „mik- rodzsungelről” beszélhetünk — mondja elnéző mosoly- lyal dr. Kolosváry Gábor professzor, a Tisza-kutató bizottság öttagú tudományos tanácsának elnöke. Vele és dr. Uherkovich Gábor kandidátussal, e tudományos tanács titkárával beszélgetve felvázolódik előttünk az a hatalmas, a Magyar Tudományos Akadémia távlati tervébe illeszkedő kutatómunka, amely ha nem is vadregényes, mindenesetre izgalmas feladatokat állít az expedíció tagjai elé, de amelynek regényességénél érdekesebb számunkra, akik az Alföldön élünk, kutatásaik későbbi gyümölcsöző gyakorlati haszna. Mi a Jisza-kutatás célja? 1. Tényszerű felmérése a Tisza élővilágának, mind a folyó vizében, mind pedig a gátak közé zárt partrészeken, hullámtereken. 2. Ennek az élővilágnak a változásait vizsgáljuk Időben, vagyis évszakonként, és térben, tehát folyamszakaszok szerint; A Tisza-kutató munka- közösség, amelyet a bizottság fog' össze, mai formájában 1957-ben jött létre. Noha már előtte is volt két közös gyűjtőút, amely nagy vonalakban derítette fel a Tiszát. A Tisza-kutató munkaközösség célja, három pontban foglalható össze; 3. Annak vizsgálata, hogy a folyó vize miként változik egyes helyeken és bizonyos szezonmunkák — mint például a cukorgyártás — idején az ipari szennyvizek hatására. E hármas feladatot 1957. óta két gyűjtőcsoport végzi: egyik a víz, másik pedig a partok élővilágával foglalkozik. Ezekben a csoportokban a legkülönbözőbb szaktudósok vesznek részt a vízi algák kutatóitól a növény- és rovarszakértőkön át a madarak és emlősállatok kutatóiig, s még búvár is akad köztük. Első hangzásra talán játékosnak, avagy pusztán a felderítésért, a tudomány agyagának gazdagításáért valónak tűnhet munkájuk. Ha ez így lenne, akkor is megérné a fáradságot! Hiszen a Tisza tudományos szempontból a legismeretlenebb folyónk. — A Tiszával bizony őseink semmit sem foglal- kqztak, az Alföldet elhanyagolták — mondja erről Kolosváry professzor. — Amikor a szegedi egyetemre kerültem és átnéztem u szakirodalmat, megdöbbentem, hogy mennyire „fehér” folt e tekintetben a Tisza. Akkor föltettem magamban, hogy ezt a nagy hátrányt behozzuk, úgy gondoltam, a Tisza, az Alföld megéri ezt a fáradságot. f A SZOBRÁSZ, AKI CVÖKERET VERT SZOLNOKON Simon Ferenc, a szolnoki művésztelepről __ Rövid visszapillantás az ősökre, ezzel kezdődik a beszélgetés. Nem mintha Simon Ferenc különösebben hangsúlyozni akarná elődei nyomát jellemében, természetében, de arra számít, furcsálni fogják, hogy ő, akinek apja Tapolcán született, maga is főiskolás korában látta meg először az Alföldet, Szolnokon telepedett le. Különösen akkor, ha azt is megtudják, hogy a fővárosban főbérleti lakást adott át egy szerencsétlensorsú kollegának. Voltaképpen egész sorsa benne van ebben a történetben. A tapolcai medencétől, amely változó és finoman metszett hegyeivel a földkerekség legszebb tájainak egyike, s ahol ő gyermekkorában a szépség igézetében töltötte nyarait. Azátn a hódmezővásárhelyi látogatás, a síkság fölfedezése. Nem hasonlítható szerinte ez a táj semmiféle más pusztasághoz: a legdöntőbb persze az ég volt, azok közül, ami megragadta, ez a mindent összefogó horizont, amelynek útjába semmi nem állhat. Hogy pedig menynyire mozgalmas ez a táj színeivel, növényeivel, házaival és persze emlékeivel, azt éppen külföldi útján tapasztalta: a sztyeppe is végtelen, de jóval egyhangúbb. Ez persze még nem elég ahhoz, hogy valaki az Alföldön telepedjen meg, hiszen a fővárosból is le lehet ide utazni. Simon Ferencnek azonban nem kuriózum e táj, hanem megihlető környezet. Csak felül a kerékpárjára és máris kijutott a természetbe, ahol feloldódhat a végtelenség összhangjában. A szobrász tehát elégedett — legalábbis, ami munkakörülményeit illeti. Annak ellenére érzi úgy, hogy a Tisza—Zagyva szeglet biztosítja az alkotás egzisztenciális alapját, hogy eredetileg Túrkevére készült — pontosabban készültek. Nem is volt ez akármilyen vállalkozás, hiszen az 1956-ban végzett főiskolások közül öten szánták rá magukat, hogy valami művésztelep-félét hoznak létre ezen a világ sodrásából kipottyant helyen. Már megtartották bemutatkozó kiállításukaj;, kezdték berendezni a műtermet is, amikor mindent mehiúsított annak az ősznek a zűrzavara. Ezután került Simon Ferenc Szolnokra. Annál több az elégedettedig benne saját magával szemben. Azt mondja, hogy erről még beszélni is nehéz, különösen akkor, ha olyan a természete, hogy inkább formákban fejezi ki magát. Ez a kétkedés azonban csak az a végtelen távolság, ami az- alkotóember szándékának megfoghatatlansága és a megvalósulás körülhatároltsága között mindig is a művészet legnagyobb serkentőjének számított. Kevés olyan pályakezdő művész él mifelénk — annyira a kezdet kezdetén, hogy az újságíró kérdésére számítja csak ki a diplomázás után eltelt hét esztendőt —, aki ennyire megtalálta volna már egyéniségét, kifejezőeszközeit. Ez korántsem jelent valami leszű- kítettséget, hiszen Simon Ferenc alkotásaiban egyaránt megtalálható az antik szépségeszmény és korunk lényegretörő elvonatkoztatása. Technikájában is ez a kettősség viszi a klasszikusság teljessége felé. Amíg újabban egyre inkább foglalkoztatja a naiv ihletésű fafaragás, eddig hosszú ideig csaknem kizárólag lemezdomborításokat készített. Egy olyan műfajban dolgozott tehát, amely bizonyos mértékig napjaink szülötte, hiszen a maihoz hasonló finomsággal és közvetlenséggel nem nyúltak még lemezhez. S itt már belekeveredtünk minden idők legizgalmasabb művészi kérdésébe, a korszerűség fejtegetésébe. Annál Simon Ferenc sem tud többet ipondani, hogy mindig a kor ember- eszményének megörökítése volt a • művész célja, s csak a kifejezésmód változott, mégis ez az utóbbi a hatás forrása. A mostanában egyre bővebben kínálkozó technikai adottságok kísérletezésre s arkalják a művészeket. A kísérlet azonban — bármennyire fontos a művész fejlődése szempontjából — nem pótolja a teljesség igényét. A zsákutca ugyanis még akkor is az marad, ha egy zseni próbál végigmenni rajta. Album kerül elő, egy 1939-es londoni kiállítás katalógusa. Együtt benne az egész világ szobrászata. S amint végiglapozza Simon Ferenc, azzal teszi le, mégis csak jó arra gondolni, hogy volt nekünk egy Medgyessy Ferencünk, aki egyszerre korszerűen leegyszerűsített és puritánan vaskos. Ez az elismerés persze nem jelent példaképet, hiszen az a festő, vagy szobrász, aki mást követ egész életében vagy elkötelezi magát valamelyik irányzat mellett, az mindig előítélettel fog munkájához. Így viszont képtelenség eredetit alkotni, hiszen ő sokszor még a kidolgozás során is változtat elképzelésein. Arról a sok változatról nem is beszélve, ami apró figurákban felgyülemlik műtermében egy-egy alkotás kidolgozása közben. Mint ahogyan a szolnoki egészség- ügyi szakiskola elé készülő szobrának is legalább öt variációjával lehet nála találkozni. S a másik falon pedig szénrajzok és agyagtáblák: ott a szentesi kul- túrház homlokzatára készül egy öt táblás dombormű. Simon Ferenc termékeny művész és sokat is foglalkoztatják, alkotásai az ország legkülönbözőbb helyein találhatók meg. Bár akadnak olyan zökkenők pályafutásán, mint az ostoba polgári korlátoltság által szemérmetlennek minősített Madaras fiú (képét lapunk is közli) három éves raktározása, ma már ez a szobor is a gyulai strandon látható. Simon Ferenc szerint megtisztelő környezetben, hiszen a városban állították fel Ferenczy Béni újszem- szögű Petőfi szobrát. Különösen ha arra gondolunk, hogy a valódi művészi érték előbb, vagy utóbb, de utat tör az emberekhez. Akikért megszületett... TOMPA LÁSZLÓ De számunkra, laikusok sági életének, kultúrájának számára, akik az Alföldön fejlesztésére. Hogy ez miélünk és — képletesen ként lehetséges, annak szólva — az Alföldből megértéséhez azonban úgy élünk, a tudományos ered- kell elképzelni a terméményeknél érdekesebbek szetet, miként az emberi azok a következtetések, testet, amelyben egyik amelyeket tudósok, a kuta- szerv megbetegedése maga tások alapján levonhatnak után vonja más szervek az Alföld jövőjére, gazda- megbetegedését is. f r Oshelyek a Tisza mentén Az expedíció partkutató csoportja dr. Kolosváry Gábor vezetésével idén az 506—511 folyamkilométer között, a Takta-közben, a tiszadobi ártéren, nevezetesen a Koldus erdőben folytatta munkáját. E terület egy dámvad rezervátum tőszomszédságában fekszik. Valóban ember, nemjárta hely, őshely,.egyszerűen azon oknál fogva, mert nincs mit keresnie itt az embernek. Több ilyen terület van a Tisza mentén amely őrzi az ősi állapotokat. A sűrű cserjésben nincs aljnövényzet, a kidőlt, öreg fák a helyszínen korhadnak el és a ragadozók — róka, borz, vadmacska, görény, nyest — háborítatlanul élnek. A tisztások gazdag legelői hiába virulnak dúsan, az állatok, különösen a lovak és a nagyon érzékeny birkák elkerülik őket, mert megérzik rajtuk a mocsárszagot így tehát legelőnek’ sem hasznosíthatók. E helyek háborítatlanságát, mezőgazdasági hasznosíthatat- lanságát, élővilágát és a vadaknak oly szükséges vízközelséget figyelembe- véve a tudósok azt javasolják, hogy minél több vadrezervátumot jelöljenek ki. — Vámvad rezervátum számára több területet fogunk ajánlani kutatásaink alapján a Tisza mentén. — közli a professzor. — Ez kétségkívül hatalmas hasznot jelent, külföldi vadászok nagy pénzeket fizetnek a dámvadért. Ugyanígy a vizet vizsgáló másik kutatócsoporttal ■ karöltve haltenyésztésre alkalmas holtágakat is ajánlani fogunk. így például kiválóan alkalmas a nagybani halgazdálkodásra a Szolnok közelében levő alcsiszigeti holtág teljes egészében. részben egy gátőrházban laktak, részben pedig az ártéren ütötték fel sátraikat. A nyári meleg miatt „zsákmányukat”, az elejtett vadakat, halakat és madarakat rögtön fel kellett dolgozniuk, preparálniuk. Késő éjszakáig dolgoztak alkalmi szálláshelyükön a , petróleumlámpa világa mellett Zsákmányuk tudományos szempontból nagyon érdekes: az északi vizekben honos halparazitákat találtak, más északi jellegű állatokat gyűjtöttek többek körött kilenc törpe denevért ejtettek el, amelyet eddig a Tokaj alatti Tisza szakaszon ismeretlennek tartottak. Ezek alapján megállapíthatták, hogy a Tisza északi szakaszának határa jóllehet földrajzilag Tokajnál van, ameddig #a víz a durva hordalékot lerakja, ám a folyó élővilága egészen Tiszadobig északi jellegű. Vagyis az északi Tisza biológiai határa eddig terjed. Tapasztalataik feldolgozása után gazdasági jelentőségű javaslatokat fognak tenni. Ilyen javaslat lesz a már említett vadrezervátumok és halgazdaságok létesítésére vonatkozó, de ugyanilyen jelentsőségű egyes mezőgazdasági növények termelésének ajánlása is. Több helyen tapasztalták, hogy az ártereken satnya lucernát termelnek, holott a kukorica jól* kifizetődne. Észrevették, hogy a gazdaságos kanadai nyárfák ültetése miatt az odvas fák kipusz- tultával elköltöznek a hasznos madarak, amelyek a kártevőktől védik a termést. Miután kipróbálták: javasolják madároduk telepítését ezeken a részeken. De az sem érdektelen Hol az északi- Tisza határa? Az expedíció tagjai e „vadregényes” területin javaslat, hogy a folyómenti gátakat pusztító vakondokat, ürgéket szénkén eg helyett a célszerűbb kar- biddal irtsák. A mérgező szennyvíz Nem kevésbé érdekes a folyó vizét kutató gyűjtőcsoport munkája sem, amelyről dr. Uherkovich Gábor kandidátus számolt be. Ez a csoport az idén részben azt vizsgálta, hogyan változik a folyó vize a Keleti Főcsatornában. Másrészt a Szolnok—Tisza- palkonya közti folyamszakaszt elemezte, különösen az ipari szennyeződések hatásának szempont jábóL Tudományos eredményeik közé tartozik olyan érdekes, ritka szervezetek fellelése, mint például eddig a Tiszán ismeretlen vörös moszaté, vagy egy most felfedezett, eddig teljesen ismeretlen tiszai zöldmoszaté. Az ő munkájuk más jellegű, mint a parti kutatócsoporté, ök nem tudják a helyszínen feldolgozni „zsákmányukat” — itt az egyetemi intézetekben a mikroszkópok alatt tárul fel mindannak a jelentősége, amit útközben gyűjtöttek. Számunkra azonban a tudományos eredményeknél is érdekesebb munká-' juk gyakorlati hasznossága, azok a következtetések, amelyeket tapasztalataik alapján levonnak. Gazdasági szempontból különösen fontos az ipari szennyvizek hatásának kérdése. A Tiszába sok és mind több ipari szennyvíz ömlik a Bodrogból, a Sajóból és a Zagyvából, Tiszapal- konyánál és Szolnoknál. Az ipari szennyeződések mérgezik a vizet, ártalmasak a halakra — ám ez lenne a kisebb baj, mert a haltenyésztés a holtágakban és másutt pótolható —, sőt a növényekre is, ami sokkal nagyobb kárt jelent! Mert a Tisza víz- mennyiségének elsőrendű jelentősége nem is az, hogy rengeteg halat tenyészthetünk benne, hanem az, hogy az aszályos nyári időben az Alföldet öntözhetjük. — A Tisza vize igen dinamikusan változik — mondja Uherkovich Gábor. — A kristálytiszta Felső- Tisza után egyre kevésbé átlátszóvá válik. Szerencsére a Tisza öntisztulóképessége "olyan, hogy ma még mindenütt fel tudja dolgozni a szennyvízterhelést hosszabb,—rövidebb szakaszon. A mezőgazdaság elsőrendű érdeke a jóminőségű öntözővíz, míg az iparé az, hogy olcsón és köny- nyen megszabadulhasson a szennyvíztől. Ezt az ellentétet kiküszöböli a rövidesen bevezetésre kerülő a vizek tisztaságát szigorúan védő törvény. Németh Ferenc-f/irtieueH Oh ü-/Vfylartvn Hogyan tegyük paradicsommá az Alföldet? r^n I ™L—___j
