Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-15 / 216. szám
1963. szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kórkép a polgári erkölcsről A HETEDIK ESKÜDT A polgári életforma csődje — összességében ezt mutatja be a film. Látványosabb film készült ugyan erről a témáról — szenvedélyesebb aligha. S habár ez az elragadtatottság sokszor publicisztikai ízt ad az elemző ábrázolásnak, a cselekmény leszűkítése egy ember lelkiismereti válságára, a lelki folyamatok követelését is lehetővé teszi. Ezzel pedig az jár együtt, hogy a cselekmény csupán alkalommá válik a kisvárosi gyógyszerész esz- mélésének bemutatására. Ez a bizonytalan kinje- netelű lázadás egyáltalán nem lebecsülendő teljesítmény, ha összehasonlítjuk ölt lány mindegyre visszatérő nevetésének köszönhető. Az a világ, amit Duval itt talál, természetesebb és egyszerűbb. A moralizáló gyilkos történetét Georges Lautner rendezte, egyaránt teremtve feszültséget a gyógyszerész vívódásaiból és a nyomozás szellemi kirakójátékából. Annak ellenére azonban, hogy a rendező a mai pszichologizáló filmek eszközeit mesterkéltség' nélkül kezeli, a film egésze mégis darabosnak hat, nagyobb a hatása a vetítés alatt, mint utána. Ez pedig egyaránt következik a téma kicsit jelszavas és sokirányú megfogásából, Duval úr helyzetét a film elején és a végén. A kezdő képsorok az őszi napsütéssel elárasztott tóvidéket mutatják, a csónakok mozgását és a gyógyszerész hétvégi szúnyókálását egyaránt Vivaldi zenéje kíséri. Amikor pedig utoljára látjuk Duval urat, fehérköpenyes ápolók között áll, közvetlenül az idegszanatóriumba szállítás előtt. Kicsit jelképes is ez a kép, hiszen a történet megviselte — nem a gyógyszerészt, hanem — környezetének ideg- rendszerét. Mert az valóban kétségbeejtő, ha egyszer csak előáll a kisvárosban mindennap egyformán élő patikus és gyilkosnak vallja magát. Hogyisne! A gyilkosnak olyan emberek közül kell kikerülni, aki Indokínában harcolt és nőkkel tartatja ki magát. Hiszen, ha nem ragaszkodnánk az. emberek címkéihez, még részeire hullna a mi tisztes polgári világunk! Hogy ez a sok hazug ámítás esetleg még gyilkoláshoz is vezetheti egyik-másik vér- bőbb úriemberünket, nos ezt józan eszű .ember nem állíthatja. így kerül Monsieur Duval a bolondokházába. Pedig az ő szembefordulása — még ha nem is önként történik — az egyedül emberhez méltó magatartás. S ezt annál inkább érezzük, mert kezdetben még ő is a társadalmi besorolásokra hivatkozik lelkiismerete előtt: hogyan mérhető hozzá áldozata, a könnyűvérű nő. Akit voltaképpen szintén tekintélyéből fakadó megfontolás alapján ölt meg: ki állhat ellent egy tisztes polgárnak, ha lefekvéseiből él. Hogy mégis eljut a Pávián mulatóhely fiataljainak világi* az voltaképpen a mega lélekrajz és a külső iz- gaiomkeltés váltakoztatásá- ból, ami azt eredményezi, hogy a néző a sok monológ ellenére sem tud teljesen beilleszkedni a patikus lelkiállapotába. A válság mélysége elsikkad és helyébe kerül egy erőltetett, melodramatikus bűn- hődés, az újabb halálért érzett felelősséggel. Az egyébként jó filmnek ezeket a hibáit a kitűnő rendezői ötletek, a rendkívül finom hatásokat elérő és mozgékony fényképezés és a szereplők — elsősorban Bemard Blier páratlanul csiszolt — játéka sem feledtetheti. S azt sem, hogy mindezek után a polgár hazamegy és legfeljebb az akt-felvételeken tűnődik zsíros mosolyával az álom mezsgyéin... Tompa László 1/ ülönös dolognak tűnik, ■' hogy míg Pesten sok ezer Balogh, vagy más gyakori nevű ember él, mégse tévesztheti össze őket senki, addig faluhelyen, ha csak kettő van belőlük, az egyik már előnevet kap. Az a gyanúm, hogy az előne- veket öregasszonyok találják ki pletykázás közben, szortírozás céljából, no meg emberségből. Kenyeres Balogh András például arról kapta neve mellé az ismertetőt, hogy daliás ifjú korában nagyon kaptak rajta az eladó lányok, de ő kijelentette, hogy azt a lányt veszi feleségül, aki néki a legjobb kenyeret süti. Állta is a szavát, és kerek egy esztendei háztűznézéssel egybekötött kóstoló után elvett egy bizonyos Ilonkát, aki aztán harminc esztendőn keresztül sütötte neki az illatos, kerek kenyereket, mialatt lassacskán Ilonka néni lett. Persze, közben másról is esett szó, vagyis megszületett és felcseperedett ifjú Balogh András, aki nem kevésbé szemre- való legény lett, mint egykor az apja. Csak éppen nem járt lányos házakhoz kóstolóra, hanem minden Amikor a leltározó bizottság a lovat meg a kocsit kezdte firtatni, Laska Gábor elkomorodott. — Azt nem lehet felírni! — Már hogyne lehetne! Aláírta Gábor bátyánk a belépési nyilatkozatot amin az is rajta van, hogy mezőgazdasági szerszámokat, kocsit, lovat, miegymást át kell adni a közösnek. — De csak azt, ami az enyém.;. — Ki kéri a másét? írjad, Péter! Egy darab ló, négyéves, paripa, fején fehér folt... Egy kocsi, használt. kerekek jók, ráf jó... — Mondtam már, hogy a kocsi meg a ló idegen jószág! Itt az írás, a pecsét is rajta van a passzuson!' Ez a ló, a kocsival együtt elkelt a májusi vásáron. A gazdája: Jójárt Antal. Majd a Jójártnál fölvehe- tik a leltárba, de itt nem, mert nálam csak tartásra van. — Jójárt is belépett? — Hogy lépett volna be? Városi ember az. Csak hát ez a passziója, a ló. Nincs annak egy falat földje sem. — Hát mi a foglalkozása? — Portás. Gyári portás... Mindenki átlátott a szitán, de nem volt mit tenni. Laska Gábor túljárt a bizottság meg a falu eszén, eipasszolta . a lovat, mielőtt a közösbe kellett volna adni, azaz hogy átíratta. Úgy van vele, hogy majd elfuvarozgat itt a községben a. „tartott” lóval és mégis a mága gazdája marad. Különben pedig sógora az a Jójárt, a volt felesége édes testvére. Kifundálták. Hát van ilyen. Nyelni kell egyet és tovább írni. — Egy darab vetőgép, egy darab fogasoló, egy szelektor... így maradt meg a Funi Laska Gábornak, amivel csakugyan kis fuvarokat vállalt. Darálni valót vitt a malomba, fát hordott be az ártérről, szenet szállított a plébánosnak. Kitelt belőle a. dohányra meg a kosztra való, s mi kellett egyéb? Asszony, gyerek nem volt a háznál,, csak magára volt gondja. Békében is hagyta a szövetkezetét, egy kapa földet meg nem piszkált. Ha hívták dologra, ígérte, hogy majd megy csak még előbb a tanyát betapasztja. csak még előbb a fát felvágja, csak még előbb megássa a kertet. Végül mégiscsak odaszorult. Nem ment ő akkor sem, onnan jöttek, mert hamar híre futott, hogy nagyot emelt az öreg és megpattant benne valami ér. így hát most egyedül nyög a tanyában, nincs aki egy pohár vizet, egy meleg Levest adjon neki, vagy megigazítsa a feje alatt a párnát. Négy-öt fiatal vállalta el, hogy gondozásba veszi az .öreget, hátha megenyhül a szövetkezet iránt, de meg nincs is ki másra hagyni. Ha megvolna a földje, azért elistápolná valaki, de így kinek kell? A meztelen bajjal senki sem szívesen köti össze a sorsát. Elmentek hozzá, kitakarították a tanyaházat, megetették az aprójószágot. orvost hívtak és ebédet főztek az öreg Laskának. — A lóról se feledkezzetek meg fiaim! A lóról... — De hiszen az nem is a Gábor bácsié! — Tartásra van nálam. Annál nagyobb a felelősség. — Elvinnénk tán addig a közös istállóba. Elkelne most a segítsége a hordásnál. Jó ló, csak fel kellene javítani. — Nem! Nem lehet! A gazdájával. menjek perre érte? Beteget, tehetetlen öreget istápolni, igen-igen természetes. Node egy idegen lovat? Még ha dolgozna érte. De hogy csak itt nyi- harásszon a hűvös istállóban — azt már nem! Ügy döntöttek, hogy Kispéter Jani fölpattan rá és benyargal vele a városba. Viselje gondját a gazdája, Jójárt Antal. Ez a ló úgyis csak háborúságot okozott mindig, mert azt mondták az emberek: ha Laska Gábornak lehet, nekik is. Naplementekor már ott volt Kispéter Jani a gyárkapunál. Megkötötte a Fu- nit a kötőfékjénél, s egyenesen a portára ment. — Jójárt Antalt keresem. Irodalmi délután SZOLNOKON Csütörtökön új kulturálódási lehetőség nyílt meg a szolnokiak előtt: ezen a napon tartották az Árkád eszpresszóban az első irodalmi délutánt. A kezdeményezésit mindenképpen csak elismeréssel lehet említeni, hiszen ez nemcsak eggyel szaporítja az olyan helyek számát, ahol az ember úgy szórakozik, hogy közben élményben is részesül. Mindezenfelül a néző itt megkapja az otthon meghittségéit és a társashely közvetlenségét, tehát egyaránt közel kerül egymáshoz mű, művész és közönség. Magyarán megmondva ez a vállalkozás országos viszonylatban is számottevő a kulturált társasélet útjának egyerigeté- sében. Az érdeklődés méltó is volt az elképzelés rangiához: a kis helyiség teljesen megtelt. A műsor is sikert aratott, mert Zsol- nay Hédi érdekes, változatos összeállítást produkált. A chanson e kitűnő művésze egyike daléneklésünk felfrissítőinek. Már- csak azért is, mert befelé forduló, elmélyült és érzékeny alkatához ez a műfaj jóval közelebb áll a táncdaloknál, amikhez sem hangereje, sem ritmikai gyorsasága nem elegendő. A csapongó csipkelődés és a pillanatok meghittsége igen sokszor hatásos kifejezést nyer nála. Az irodalmi interpretációk és a chansonok javarészének kulturáltsága és bájos szemtelenség^ — ami a műfaj szülőnyelve által charme-nak neveztetik — méltán kapott sok tapsot. Kedves délután volt, s reméljük a folytatás további szép élményekkel ajándékozza meg a közönséget. T. L. — Én volnék. — Meghoztam a lovat. — Hogy értsem ezt? Milyen lovat? — Hát a Funit, a maga lovát, amit tartásra adott Laska Gábornak. 'Merthogy az öreget szél érte... No isten áldja. Odakötöttem a telefonoszlophoz. Jójártban meghűlt a vér. Hiszen erről nem volt szó. A sógor éppen csak azt kérte, hadd legyen a nevén a ló. Hát mit csináljon ő most vele? Vigye föl a második emeletre és fektesse az ágyába? Vagy a fürdőkádba? S mivel etesse. A sajtos tésztát nemigen eszi meg a ló... Legjobb lenne talán eloldani és elengedni. De az se tökéletes. Holnap nztán benne lesz az újságban, hogy talált tárgyak: • „Egy esernyő, egy szemüveg meg egy ló...” Úgyis rájönnének, hogy honnan való. Lehet, hogy a fáskamrában megférne. Ha viszont a lakók megtudnák, isteni riadalom lenne. Persze, persze, kilátszana a lécajtó mögül. Meg aztán ezt etetni, itatná is kell, és annyit zabái, mint egy ló. Az igazgató keresetéből se futná egy lóbendőre, nemhogy a portási fizetésből. Hogy ez a sógor milyen bajt zúdít az emberre! Nézegette Jó járt a lovat messziről, kétszer-hórom- szor is megkerülte, próbált hozzá közelebb menni, de nem mert. Funi idegesen topogott a kövön, s már felfarolt a járdára is. Egyre kellemetlenebb lett a dolog. Még csak a2 kellene, hogy valaki rákérdezzen a vezetőségből: „Kié ez a ló? Hogy tűrheti meg a portás, hogy idegen jószágot idekössenek a gyárkapuhoz?” Pont most, nyugdíj előtt... Szorultságában jobban hegyesedik az ész. — Halló, vágóhíd? Egy gazdátlan lovat fogtak itt a munkások. Nem tudjuTs hová tenni. Virslinek tán még jó lenne. Aztán ha megkerül a gazdája, majd megkania a bőre meg a húsa árát;.. Kiszállt a rendőrség is és úay találták, hogy a gazdátlan lovat csakugyan el kell vinni. Jójárt izzadt, tüzelt, de asak az volt neki fontos, hogy eloldják onnan « kötőféket. Majd értesíti a sógort, hogy süsse meg a kárát. Legföljebb nem fuvarozgat tovább, hanem elmatat a közös földön. Mondta akkor is, hogy nem lesz ez jó, de ő akarta mindenáron. Csak legalább neki ne kellene enni a Laska Gábor főztjéből. Hiszen úgy lehet, büntetés is jár ezért, s kinek, mint a tulajdonosnak. Mert hiszen most már teljesen kilátszik a lóláb. Sz. Simon István teketória nélkül beleszeretett egy bizonyos Marikába. Mit sein tudott erről az öreg Kenyeres Balogh, aki a régimódi apák csökönyösségével már választott menyet a fiának. így érthető, hogy ifjú Balogh András némi szorongással vitte Marikát az apja elé. Annál kevésbé szorongott Marika, aki a sorsdöntő látogatásra nagy adut vitt a tarsolyában. Ki is vágto azt a legalkalmasabb pillanatban. Mikor ugyanis az öreg Balogh azt találta mondani, hogy másmilyen asszonyt gondolt a fia számára, Marika azt találta felelni, hogy nagy kár Andris bácsi, mert ha én a fia felesége lennék, kapna maga olyan kenyeret, amilyent még nem is evett Kenyeres Balogh András felfigyelt az okos szóra: Hűha, hogy erre nem gondolt... Hiszen a mai fiatalok között ritkaság az olyan lány, aki kenyeret tud sütni, ha pedig ez a lány tud, valóságos gyöngyszem. Mindezt szempillantás alatt végiggondolva, szélesre derült Kenyeres Balogh ábrázata, és ekképp szólott: — Aztán mikor ehetünk abból a csudakenyérből? — Megmondtam. Ha ifjú Balogh András felesége leszek! — felelte magabiztosan Marika. Éppen egy hete volt már Marika ifjú Balogh And- rásné. mikor az öreg esy este előrukkolt: — No, lányom, most aztán lássuk azt az ünnepi kény eret! .— Jól van — mondta Marika —, holnap reggelire meglesz a finom, friss kenyér, f Ú gy is lett. Az illatos, kerek kenyér ki se hűlt, mikor a szakértői bicska nekirugaszkodott. Igazán fölséges ízű készítmény volt. Zamatéban érződött a nagy szakértelem, mely csak a kenyérsütés minden csínjának-bínjának tudójától fakadhat. Neki is látott Andris bácsi derekasan, és egy szép darab szalonnával, meg némi borocskával megtámogatva. három jókora karéjt is elfogyasztott a premioT- kenyérből. Elégedetten ballagott ki aztán a konyhába, hogy rágyújtson egy tömés pipára, de ott dermesztő felfedezést tett. A kenyérsütő-kemence teljesen hideg volt. Kenyeres Balogh András nem lévén vallásos lélek, nem hitt a csodákban, és egy szempillantás alatt belátta, hogy hideg kemencében maga a jóságos Atyaúristen se tud kenyeret sütni. Akkor pedig itt valami csalárdság van. Marika, bár nem volt ijedős lélek, kicsit elsápadt, mikor Kenyeres Balogh András visszament a szobába és így szólt fenyegetően: — Hát te olyan ügyes asszony vagy, Mari, hogy hideg kemencében is tudsz kenyere^ sütni? A me^, látva a veszélyt, a válságos pillanatban hirtelen feltámadt benne a hősiesség, és így vágott vissza: — Amit megígértem, meg is tártottam, hiszen megmondtam, olyan kenyeret kap, • amilyet még nem evett. Hát evett-e már azelőtt pékkenyeret? Mert ez valódi pékkenyér volt. A ndris bácsi e szavakra ” valahogy úgy nézhetett maga elé, mint a hajadon. akinek oda van az ártatlansága. Aztán felmérve a helyzetet, azt gondolta, hogy jobb lesz itt hallgatni, mert ha csetepatét csap, a különös eset híre úgy hozzáragadhat, hogy három péklegény se vakarja >e róla kovászvakaróval. Mivel pedig az ártatlanság már úgyis oda volt, kapta a bicskát és még egy jóízűt kanyarított a finom, illatos pékkenyérből. Fülöp György = 11----- ■ ===== ■ ====== g-, Uá&ik&Hf yét ^===1= !' » iü i ■ ■ I" ' ■ "■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■*■ ■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■■!■■» 1 jUJL
