Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-24 / 223. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. szeptember 24. De Gaulle és Adenauer rambouilleti találkozója A francia politikai köröket élénken foglalkoztatja De Gaulle és Adenauer hétvégi rambouilleti találkozója. A megbeszélések tartalmáról semmi sem került ugyan nyilvánosságra, a vasárnapi ebéden elhangzott pohárköszöntőkből azonban nyilvánvaló, hogy nem egyszerű búcsúlátogatásról volt szó, hanem a Kelet és a Nyugat között meginduló olvadás két ellenfelének haditanácsáról. De Gaulle szemében Adenauer politikai pályafutása nem ér véget a kancellári székből való távozásával; Adenauer megtartja képviselői mandátumát, a CDU elnöki tisztségét, a kormányban és a parlamentben lévő hívei útján befojásolni tudja Bonn politikáját. A francia köztársasági elnök továbbra is politikájának támaszát látja öreg barátjában, bízik abban, hogy Adenauer hatásosan tud közbelépni ha az új kancellár külpolitikája veszélyeztetné a francia—nyugat-német együttműködéshez fűzött reményeit. Schröder múltheti párizsi tárgyalásai csak megerősítették De Gaulle-t abban, hogy eríe a tárgyalásra szükség van. Párizst nyugtalanítják Schrődernek Bonn, „mozgékony diplomáciájáról” kifejtett nézetei. A nyugat-német külügyminiszter érvelése, hogy Bonn a kelet-nyugati tárgyalások révén előnyökhöz kíván jutni Berlin és a német újraegyesítés kérdésében, nem győzte meg a francia ko.mányt. Bonn kitart ugyan a német és berlini kérdésben elfoglalt irreális álláspontja mellett, és így Franciaországgal együtt továbbra is kerékkötője marad a Kelet és a Nyugat közeledésének, Párizst azonban aggasztja a „rugalmas diplomácia” mögött rejtőző politika, amelynek lényege az, hogy Bonn elsősorban az Egyesült Államok oldalán keresi terveiFonfos határozatok at hozott az NDK miniszter- tanács» Berlin (MTI). A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa legutóbbi ülésén négy fontos határozatot hozott. Az első határozat szerint a népgazdaság egyes üzemeiben, amelyek példamutatónk a tervteljesítésben, 1964. január 1-től a dolgozók négy napig terjedő pótszabadságot kapnak. — Ennek feltételei közé tartozik, hogy az üzemi kollektíva minden vonatkozásban teljesítse előző évi tervfeladatát, továbbá, hogy az adott gazdasági évben a munka termelékenységének emelése útján kiegyenlítse a pótszabadság következtében keletkező munkaidőkiesést. A minisztertanács határozatot hozott a nyugdíjak emeléséről is. A határozat értelmében a nyugdíjak összege minden szolgálatban eltöltött év után havi fél márkával emelkedik.— Ennek és ezenkívül más jogcímen biztosított emelésének révén, a munkások és alkalmazottak nyugdíja havi 17—25 márkával (kb. 75—110 forinttal) emelkedik. A minisztertanács harmadik határozatával 14 hétre emelte fel a nők szülési szabadságát. A negyedik határozat szerint felemelik az éjszakai műszakban dolgozók pótdíját. Sikeres terv- teljesítés esetén a dolgozók alanbérííknek legalább tíz százalékára rúgó éjszakai pótdíjat kapnak. nek megvalósulását és a francia—nyugat-német ' együttműködésben csupán támaszt lát Washington és London esetleges „keleti” engedékenységével szemben. De Gaulle a Párizs— Bonn tengelyre épített európai hatalmi terveit látja veszélyeztetve a bonni politika egyre nyilvánvalóbb kettős játékában. A francia elnöknek nem került nagy erőfeszítésébe, hogy a mostani találkozón biztosítja a nézeteihez közelálló kancellár támogatását. Adenauer elfogadta De Gaulle javaslatát, hogy a jövőben is rendszeresen találkozzanak. A kancellár pohárköszöntőjében is kiemelte, hogy a francia1— nyugat-német egyezményt élete főművének tartja és őrködni fog gyakorlati végrehajtása felett. Párizsi politikai körökben megoszlanak a vélemények a kancellár Ígéretének gyakorlati értékérőL — Adenauer — hangoztatja a degaulleista Nation — éber őre marad a francia—német együttműködésnek és barátságnak. Az Aurore ezzel szemben rámutat: a kancellár néhány hét múlva végérvényesen elhagyja helyét. — Bármennyire elhatározott szándéka is — írja a lap — hogy a Bundestag képviselői padsorából figyelemmel kísérje és irányítsa utódainak akcióját, meg kell értenie, hogy az adenaueri korszak véget ért. A kancellár távozásának tényleges hatását a francia —nyugat-német együttműködésre az elkövetkező hónapok eseményei mutatják majd meg. De Gaulle és Adenauer mindenesetre megerősítette, hogy továbbra is ellenzik a nemzetközi enyhülésre irányuló törekvéseket. (MTI) Hat és félmillió dolláros magyar üzletkötés Belgrád (MTI).Vasárnap csukta be kapuit a zágrábi nemzetközi őszi vásár, amelyen 43 európai, ázsiai, amerikai és afrikai ország mutatta be százezer különböző ipari termékét. A Magyar Népköztársaság pavilonját mintegy hétszázezer látogató tekintette meg. A magyar cégeknek a vásáron lebonyolított üzletkötései elérik a hat és félmillió dollárt. A szovjet kormány- nyilatkozat moszkvai visszhangja A szombaton és vasárnap közzétett kormánynyilatkozat egy csapásra a szovjet közvélemény érdeklődésének homlokterébe került. Mindenfelé igen nagy hatást tett a szovjet kormánynyilatkozat mértéktartó hangja és az a tény, hogy minden állítását a legalaposabban alátámasz-' tóttá érvekkel, tényekkel. Mindenütt megállapítják,' hogy ez a hang, ez a módNovotny beszéde Brnoban Brno (TASZSZ) Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke vasárnap Brnoban, egy csehszlovák—szovjet barátsági gyűlésen sokezer főnyi tömeg előtt beszédet mondott. Kijelentette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Csehszlovák Kommunista Párt között azonosak a nézetek az állami politikai és a nemzetközi kommunista mozgalom minden alapvető kérdésében. — Testvéri barátságunk a Szovjetunióval fennálló szövetségünk és kölcsönös segélynyújtásunk szilárd alapokon nyugszik. Meg- bonthatatlanok a baráti és elvtársi kapcsolatok is népeink között. Novotny megállapította, hogy a nukleáris fegyver- kísérletek részleges eltiltásáról szóló szerződés megkötése a béke erőinek győzelme. — A többi szocialista orIL A Seheftsik-kertben közben épült az első szolnoki kőszínház. Az 1800-as évek végén nyitották meg Jan- kovics Jenő Prológja után Jókai: Szigetvári vértanuk című drámájával és Donizetti: Szerelmi bájital e. operájával. Nem sokkal később Micsey György társulatát fogadta a város. Ekkor vendégszerepeit a vígadóban Kaposy Józsa, az országszerte ünnepelt szub- rett és Szentes János, a felejthetetlen Tata. Ezt a társulatot Kövessy Albert író-színigazgató együttese követte. Latabár Árpád és Könyves Jenő személyében kiváló színészrendezői voltak, mégsem tudott gyökeret verni Szolnokon, mert színésznői színészfeleségek voltak és nem akartak a színpadon kívül is — a kor értelmezése szerint — színésznők lenni. Vissza az egész! — adták ki a jelszót a város dühös atyafiai és ismét vándorútra kélt a társulat. Ezután...? Hatalmukat féltő, akadékoskodók veszélyesnek jelentették ki a színházat, megtiltották benne a tóvá' bi játszást. És ahol tegnap még a színészek művészetében gyönyörködhetett a publikum, holnap hontalanná lett Thália: csendőrlaktanyának alakították át az első szolnoki kőszínházat. Csak a falak álmodtak tovább karcsú prím lonnákróL A nagyobb vidéki városokban már mindenhol volt állandó kőszinház. 1857- ben felépült a miskolci, 1865-ben a debreceni, 1878- ban a békéscsabai, 1886-ban a szegedi és 1896-ban a kecskeméti színház. A századfordulón, Szolnokon, a Nemzeti Szálloda tánctermében tartottak előadásokat. Baróti Dezső, Szabó Ferenc és dr. Farkas Ferenc társulata szerepelt a városban. A táncterem színielőadások tartására teljesen alkalmatlan volt és a különböző vándortruppok csak végszükségből léptek itt fel. 1904 végén új remény pislákol. Haladó szellemű tanárok, jogászők és festőművészek levelet küldtek gróf Festetics Andorhoz, a vidéki színészet országos felügyelőjéhez és felhívták a figyelmét egy állandó jellegű, korszerű ínház építésének szükségességére. 1905 januárjában a művészpártoló értelmiségiek nyomására Szolnok város képviselő testületé magáészágokkal együtt következetes hívei vagyunk annak a széleslátókörű lenini politikának, amely a békés együttélésért, az általános és teljes leszerelésért harcol. — Mély sajnálatunkra a marxista—leninista pártoknak ettől az elvi álláspontjától erősen különbözik a kínai vezetők sajátságos ,,főirányvona|a”, amelyet ők durva módszerekkel rá próbálnak kényszeríteni a kommunista pártokra és amelynek alapján baloldali opportunizmus álláspontjából kiindulva teljesen revi- zió alá veszik az 1957-ben és 1960-ban kiadott moszkvai nyilatkozat lenini alapelveit. — A kínai vezetők — hangsúlyozta Novotny — nagy felelősséget vállaltak magukra azért a kárért, amelyet a szocializmus és a kommunizmus érdekeinek okoztak világszerte. Mi határozottan harcolni fogunk e nézetek és e tevékenység ellen. vá teszi a színházépítés gondolatát Thália otthoná- niak megteremtésénél ott bábáskodtak a Művésztelep festőóriásai: Szlányi Lajos, Fényes Adolf és Zombori Lajos. Az alkotó elhatározás tehát megszületett Megindult a vita, hol épüljön föl a színház és főleg miből. Az előzetes tervek szerint 170 ezer koronára becsülték az építkezés költségeit Szolnok város felajánlotta a telket és 20 ezer koronát Az állam 100 ezer koronát vállalt, de 15 évi részletre. Évek évekre múltak, a hiányzó pénzt csak 1910-re tudták összegyűjteni kölcsönökből és közadakozásból. Végre 1911-ben Spiegel Ferenc és Englert Károly budapesti építészek terve alapján hozzákezdtek az új színház építéséhez. Thália új otthona a kor ízlésének megfelelően szenzációs stílusban épült A megnyitó előadást 1912. április 20-án tartották. A díszelőadáson Szép Ernő mondott verses prológot, majd Mariházy Miklós kecskeméti színtársulata Katona József Bánk bánjából mutató' be. Az előadáson vendégművészként fellépett Pethes Imre is, a Nemzeti Színház tagja, aki nagyon sokat fáradozott az állandó szolnoki színház megvalósításáért Az egész ország ünnepelt művésze volt de sűrűn hazatért szűkebb hazájába rokonaihoz és kedvenc horgászbotjaihoz. Az ünnepi előadás másik vendégművésze Ivánfi Jenő volt ugyancsak a Nemzeti Színház tagja. A Mariházy társulat több mint egy évtizedig vendégszerepeit Szolnokon. Az igazgató, Mariházy Miklós, Szolnok megyei földbirtokos volt, aki eladta birtokát és színtársulatot szervezett Kecskemészer éles ellentétben áll az alaptalan vádaskodásoknak, az idézetek meghamisításának azzal a módszerével, amelyben a kínai vezetők jeleskedtek az utóbbi időben közzétett nyilatkozataikban. A hétfői Pravda igen sok nyilatkozatot közöl szovjet munkásoktól, parasztoktól értelmiségiektől. A leningrádi Kirov Villamossági gyár dolgozói megállapítják: mélységesen felháborít minket a kínai vezetők szégyenletes viselkedése, az, hogy szitkokkal és rágalmakkal árasztják el a Szovjetuniót, annak békeszerető külpolitikáját. A Donyec-medencei bányászok nevében ír a Pravda első oldalán Vaszilij Kucser, aki megállapítja: megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a kínai vezetők rágalmakat és szitkokat zúdítanak Kommunista Pártunkra és a szovjet kormányra. — Ha nem értik meg maguktól is, akkor én mondom meg nekik a magam nevében és- a Donyec- medencei bányászok nevében: hagyják abba! Sohasem fog sikerülni, hogy éket verjenek a szovjet emberek és a Hruscsov vezette kormány, a Központi Bizottság közé. Mint azelőtt, továbbra is a nagy kínai nép barátai maradunk, — írja Kucser — sohasem térünk le a helyes lenini útról, akárhogyan is provokáljanak bennünket a kínai vezetők. Érdeklődést keltett az a levél is, amelyet Turszun Darjajev írt Kazahsztánból. A levélíró hosszú éveket töltött Kínában, H. Darjajev, aki nemrég hazateleten. Ebben az együttesben játszott Turcsányi Olga, a felejthetetlen primadonna, akivel többször előfordult a szokványos, de mégis sokatmondó eset: az előadás után a fellelkesült nézők kifogták a lovat fiakerjá- ból és ők maguk húzták haza a kocsit. Az első világháború éveiben az anyagi ínségtől el- kínzott karzati közönség kénytelen volt hátatfordí- tani a színháznak. Csak a páholyokban ült néhány arisztokrata és helyi nagyság, így a kecskeméti—szolnoki társulat csaknem tönkrement. 1919 márciusa' alapvető változást hozott a magyar színházak életébe. A színészek többsége izzó lelkesedéssel a forradalom mellé állt Egy nappal a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után a Forradalmi Kormányzó Tanács köztulajdonnak nyilvánította az összes budapesti színházakat. A művészek az államtól kapták fizetésüket. Móricz Zsigmond lelkesen ír a Tanácsköztársaság színházi politikájáról és az íróóriás nagy művész szive együtt dobog az új közönség tapsával. A vidék művésztársadalma is megmozdult. A Szolnoki Munkás 1919. április 18-án nagy terjedelemben közli Zádor István nyilatkozatát: „Művelődésügyünk vezetői gondoljanak arra, hogy minden ami szép és művészet, közkinccsé legyen. Nevelni, tanítani kell a proletárságot, intelligenssé, művelté kell tenni a dolgozók millióit, hogy mindaz, amit a művészet nyújt, ne egyes kiváltságosaké, hanem a proletárok közkincse legyen.” A Tiszántúlon már dörögtek a fegyverek, a burzsoá intervenció létében fenyegette a munkáshatalmat, amikor a kecskeméti—szolnoki színépült, rámutat: azokban az időkben Kínában senki sem vonta kétségbe a Szovjetunió önzetlen segítségét, ma pedig a kínai vezetők úgy tesznek, mintha minderre nem emlékeznének, mintha mindez nem is lett volna igaz. Darjajev befejezésül rámutat: a kínai vezetők cinizmusa határtalan. Gúnyosan így beszélnek: maguk csak védelmezzenek bennünket, mi pedig továbbra is bíráljuk önöket. Hasonló határozott támogatásban részesítik a szovjet kormánynyilatkozatot a többi levélírók is, akik az ország sok részéből sietnek kifejezni véleményüket. — (MTI). Hruscsov üdvözlete a nemzetközi újság* író találkozó résztvevőihez Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő táviratban üdvözölte a 3. nemzetközi újságíró találkozó résztvevőit. Üzenetében Hruscsov tolmácsolja Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek a szovjet emberek szívélyes üdvözletét. A szovjet kormányfő hangsúlyozza, hogy korunk egyik legfontosabb feladata a fiatal, fejlődő országok teljes politikai és gazdasági függetlenségéért folytatott harc és ezzel kapcsolatban megállapítja: a szovjet nép minden eszközzel segíti * a fiatal, független államokat új életük építésben. (MTIí szék nevében Mariházy Miklós színigazgató is hűségnyilatkozatot tett a pro1 letárdiktatúra mellett Megszervezték a ,,ketten egy jeggyel” mozgalmat de a tiszai front közelsége lehetetlenné tette az új szí o- házpolitika kibontakozását A terror éveiben teljesen megbénult Szolnok művészeti élete. Horthy Miklós fenyegetése melyet darutollasai közül kiabált el a Kossuth téri emelvényről, elrettentette a színészeket és a város kulturális életében oly\sokat jelentő művésztelepieket is. A kísér1 tét járás évei ezeik. — Thália egykori otthonából az első szolnoki kőszínház1 ból jajkiáltás hallott: már cicáznak a szép csendőrtollak. A bűnös várost messzire elkerülték a vándortársulatok. A huszas évek elején Csáki Antal együttese próbálkozott néhány előadással, de a rendőri cenzúra minden színpadon elhangzott mondatba belekötött, a fehérterroristák mindent félreértettek. Nincs közönség, nincs színház, tovább gördültek az echós szekerek utódai, az olcsó MÁV vagonok. 1924-ben valamelyest javult a szolnoki színészet sorsa. Az Országos Kamaraszínház Staggione társulata Alapi Nándor igazgatásával 18 előadást tartott Szolnokon. Ez a társulat a vidéket járó együttesek legkiválóbbika volt; Juhász Gyula a legnagyobb elismerés hangján ír róluk, Műsorukon a klasszikusok legsikerültebb darabjai szerepeltek. Sardou, Tolsztoj, Moliere, Ibsen, Bér1 nard Shaw és Gogol drámáiban gyönyörködhetett a közönség. Ekkor játszott a. Városi Színházban Adorján Erzsi, Harmos Ilonkái Kovács Károly és Nagy István. (Folytatjuk^ pnuflc TISZAI LAJOS: (f Ü II II ll szemei
