Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
4 SZOLNOK S1EGVEI NÉPLAP 1963. augusztus 19. eirsm.v PUTRISOR Másfél kilométert kerekezhettünk már, mikor Tóth Andrásné nagykörűi tanácstitkár leugrott kerékpárjáról. — Na látja, ez lenne a Bihari-telep. A falu csak putrisomak ismerte és emlegette. Az egyetlen utcából álló cigánynegyed a Tisza medrébe települt valaha. A falu élő krónikája, a szájhagyomány, már az 1888-beli árvízkor feljegyezte, hogy a cigányokat, mint az ürgéket öntötte ki innen a Tisza. Az iuén is ettől rettegve nézték kétségbeesetten, mint dagad a Tisza, s hogy a szennyes habok már harap- dálják a Bihari-telep hordalékát. És akkor megjelentek a Petőfi Termelőszövetkezet fogatai, járművei, emberei és a huszonegy ci- gá’-''családot beszállították a faluba. Ott pedig a ta- nácsházára bement három ember. Huszár Dénes, Molnár Pál, Kiss Pálné. Hát valami jóravaló cigánycsaládot befogadnának éppen, amíg a veszély tart — mondták. Sok-sok győzke- dés, beszélgetés utón a többieket is csak elkvártélyoz- ták, amíg a víz lefolyik. Amíg a víz lefolyik a Tiszán! Még duzzadt a folyó vize, mikor már Seres Sándor tanácselnök fejében sietősen kergették egymást a gondolatok: a cigányok maradjanak a faluban. Gyűlésről, tanácskozásra jártak az emberek Nagykörűben a tavaszon. Végülis hosszas vita, tusakodás után megszületett a döntés: Nagykörű hajlékot ad a huszonegy cigánycsaládnak. A csataszögi Szebb Élet közös gazdaság három családiház felépítését vállalta. Akkor még olyan szándékkal is: inkább házat éoítünk Nagykörűben, csak Csataszögön meg ne telepedjen egy cigány se. A községi tanács két, a Kossuth Tsz két, a Petőfi pedig ugyancsak három családiház felhúzására vállalkozott. A földművesszövetkezet két családi ház felépítésére határozta el magát, a pártszervezet egy, a ktsz egy, a népfront és a nőtanács közösen egy cigány családnak ígért hajlékot A községi tanács harminc, a megyei tanács százezer forintot adományozott a nemes célra. A nagykörűi KTSZ elkészítette a 18 ezer forintba kerülő egyszoba konyhás, kamrás, verandás tipusla- kások tervét. Juhász Gyula községgazda sorra járta a TÜZÉP lerakótokat, bontási anyagokat vásárolt olcsón. Megindult a munka. A községi tanács ingyen juttatott házhelyeket, A község három termelőszövetkezeti gazadsága sz'kében volt a szalmának a télen. De mikor arra került a sor, hogy a cigányoknak adjanak töreket vályogvetéshez, nem fukarkodott egyik sem. A Szebb Éleit fűrészgépét küldte a tanácsháza udvarára, amely hosszabb idő óta már TÜZÉP lerakathoz hasonlít leginkább. Együtt volt az építőanyag, megvolt a pénz, a termelőszövetkezetek állták a teljes fuvarozást, ők és a KTSZ adták az építőmestereket. Hozzájuk csatlakozott még Sári Gábor veterán párttag, kőműves. S kezdődhetett volna az építkezés, Ha... Ha a falubeliekben évszázadokon át felívódó faji felfuvalkodottság utolsó rohamra nem indult volna még. Kiadták a jelszót: nagyvásártelep. Ott létesíteni új cigánytelepet, nem faluban. A Petőfi-telep ügye látszott a legbonyolultabbnak. Kertes, lugasos település a falu lelke, a Petőfi telep. Oda most három cigánycsalád háza épül. (kettő már készen is van) ugyanott lakik a községi tanács végrehajtó bizottságának egy tagja. A Petőfi- telepiek ezt az embert lo- valták fel és sikeresen. Hajlott arra: márpedig a Petőfi telepre nem kerülhetnek cigányok. Végül benne is a józan ész és érzés diadalmaskodott. A cigányság körében leírhatatlan az öröm és a hála. Ismerkednek és nem tudnak betelni az emberré- válás az emberré tudatosodás érzésével. Megható élmény most köztük lenni. Burai Mártonná a vásártéren most tető aló kerülő háza előtt tapasztósárbun könyökölve fogad bennünket. Kőalap — vályogfal a lakás, még veranda is sikeredik majd hozzá. — Ott akarunk majd ebédelni, édes titkárné asz- szony. — Lesz-e majd mit, Burai néni? — Dógozunk, oszt lesz. Tudja-e, mit sütök majd elsőnek? Túrósrétest, hagy járja át a jószag tűle a házat. összesereglenek a többiek is. Itt segítenek a szomszédban, Mozsár Miklós házának alapozásán. Miklóst teljesen kikészítette az építkezés. A titkárnő küld nekik két kiló kenyeret, egy csomag cigarettát naponta, hogy legyen mit enniük, míg dolgozni menni nem tudnak. A többiek se állnak sokkal különbül. A tavaszon ugyan mindannyian „munkát vállaltak a nagy segítőkészség láttán. A Petőfi szövetkezetben tizennyolcán dolgoznak, s tizenkettőn új belépők. De hogy az építkezés megkezdődött, itt kell lenniük, téglát adogatni, sarat gyúrni, alapot döngölni. Azért jókedvüket még éhségük sem veszi el. (Volt már olyan cigányember, hogy elszédült éhenlé- tében; még a nyitott tenyerű segítséggel együtt is ők szenvedik, ők koplalják meg az emberré eszmélás lépteit.) Rácz Zoli ki is mondja: — Olyan szegények vagyunk, mint a miatyánk, mikor úgy tesz: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. De Mozsár Miklós leinti. — Csak ne panaszkodj, mikor most gazdulunk. Házunk lesz, hé. A Rácz Zoltán háza már felépült. Negyvenezer forintot érő, szép lakás. Az utolsó simításokat sietteti most gazdája. — Aztán megyek dolgozni Csataszögre, már meg is beszéltem az elnökkel. Simon Gábor’ iskolaigazgató ott ül a vályogkupacon, hogy nyomban induljon kerékpárjával, ha valami akadozik. Délután három óra van, s még nem is ebédelt. Megszólal: — Aztán a tanulással mi lesz? — Megyünk, ne féljenek. Nehéz tél vár a nagykörűi cigányokra a kereset- kiesés miatt, de izgalommal teli, örömteli tél. Akkorra már beköltöznek új házaikba. És oda eljárnak majd a tanítók írásra-olvasásra, betűvetésre tanítják az analfabéta nagykörűi cigányokat. Az ám, de ha eljárnak a tanítók, hova üljenek le? Lesz-e majd bútor a lakásban? — Vem tudtok két olcsó ágyat, hé? — Rácz Zoltán tudakolja ezt. — Fizetek egy liter bői ha tudtok. Lázók Antal, háztulajdonos-jelölt ő is, fekete szemében huncut fény csillan. — Én már tudok, de azt még tíz liter borért sem mondanám meg, hogy hun van. Gondjuk még több van, mint a régi falusi lakóknak. De már ugyanazok, mint a régi falusiaké. Mikor lesz az ő házukban villany, hová szereltetik majd fel a rádiót És mert megérezték, hogy most már van hová fordulniok gondjaikkal, szaladnak a tanácsházára rögvest Mire visszaélünk a kőrútról, hárman is várnak már a titkárnőre. Jelentéktelen ügy, de ők még bátortalanok, egy kiló szegért is négyszer elmennek. Olyannyira, hogy a tanácselnöknek kellett elrendelni, a tanácstit- kámőt senki sem zavarhatja a lakásán. A titkárnőről, erről a csupaszív, csu- pajóság, türelem asszonyról azt mondják, jobban őszül, mióta vállaira vette a cigányság ügyét. Róla már anekdotát is gyártottak a faluban. Azt mondják, a fejfájára nem írják majd a nevét, csak egy hegedűt tartó vándorcigányt rajzolnak rá, s ebből már mindenki tudja, ki pihen a sírhant alatt. Mert a sok-sok vesződséggel, indulattal, ösz- szetűzésekkel. fáradtsággal járó nemes, nagyon emberi megmozdulás óta is csak marad azért tréfálkozásra idő és kedv. A legtöbb ugratás célpontja különben Borsós Laci bácsi mandátuma. Ö volt ugyanis a cigánytelep választott tanácstagja. Mandátuma ma is érvényes még, de már nincs kiket képviselnie. Az egykori Bihari-telep szétszóródott a faluban, elszökött, __eltűnt a putrisor Nagy körű utcáiban. S az a kinti, a putrisor az meg romhalmaz, már csak arra vár, hogy végképp eltüntesse még emlékét is az idő. Ahogy Tóth Andrásné szívevágya: — Még hírmondója *e maradjon az itteni nyomorvilágnak. Borzák Lajos A Vízgépészeti Vállalat kunhegyes! telepéin Kocsis László CSK szivattyú-lapát fl- ] | lesztését végzi Tigris nem élvezhet diplomáciai kiváltságokat Washingtonban a külügyminisztérium protokoll osztálya úgy döntött, hogy tigrisekre nem terjed ki a diplomáciai immunitás. A különös döntésre az adott okot, hogy Raymonde Huret asszony, a belga nagykövetség titkárnője kiváltságot követelt két tigris- kölyke számára, amelyeket Arlámgton-i villájában tart. A szomszédok panaszkodtak a vadállatok miatt, a hatóság el is akarta őket kobozni, de Huret asszony a külügyminisztériumhoz fordult védelemért. A pro- tokolloeztály vezetője most úgy döntött, hogy a tigrisek „nem kívánatos külföldinek” minősülnek. A szelevényiek is előbbre akarnak lépni Szelevény kis falu — nagy gonddal. A Tiszazug eldugott, kies településében nem kevesebbről van szó, | mint arról, van-e miből, s lesz-e miből megélniök az itt lakó embereknek. Tulajdonképpen csak az itt lakó emberek egyrészé- nek, de nagyrészének, mert az egyetlen közös gazdaság, a Szikra Termelőszövetkezet tömöríti a falu többségét. A Szikra Termelőszövetkezetben ugyanis évek sorozatában már annyi jövedelme sincs az embereknek, amennyiből ha csak szerényen is, el lehetne tartani egy családot. S ha csupán erről az esztendőről lenne szó. Ha az előző években az idei jövedelem kétszeresét-három- szorosát tették volna zsebre a szelevényiek, s ha legalább arra lenne kilátásuk, hogy jövőre már ennél sokkal magasabb bevételre számíthatnak. De évi jövedelmük 1958 óta minden esztendőben majdnem azonos. És az emberek felélték tartalékaikat, nincs kitartásuk. Jónéhányan azt latolgatják zárszámadás után máshol néznek megélhetés után, mégpedig a két szomszédos igen jól gazdálkodó termelőszövetkezetet, a kunszentmártoni Zalka Máté és a cserkeszöllői Magyar— Román Barátság közös gazdaságot célozgatják. Nem túlzás a szelevényi Szikra szövetkezetről szólva kijelenteni, hogy gyenge, elesett közös gazdaság. A kunszentmártoni járásban hozzá hasonló szövetkezet megközelítőleg sincs. Jóllehet a szelevényi földek semmivel sem rosszabbak, mint a közeli termelő- szövetkezeteké, sőt talán jobbak is. A szelevényi emberek pedig... Nos, azt mondta erről a dohánykertészetben egy idős parasztember: — A szelevényi munkakedvnek az országban se volt párja. Mi történt hát, mi történik, s minek kellene történnie Szelevényen? Ha nem a földben, ha nem az emberekben, akkor talán a szövetkezet vezetésében található a magyarázat? Igen. Pontosan erről van szó. S mindjárt hozzá is tesszük, hogy nem elsősorban átokról az emberekről, akik jelenleg is a szövetkezet élén állnak. A szelevényi Szikra fennállása óta nem telt még el annyi esztendő, ahány elnök, agronómus váltogatta itt egymást. ... tsz jelenlegi elnöke, Csepesz István sorrendben a tizenharmadik. Csak az utóbbi két esztendő alatt négy mezőgazdász próbálkozott a szövetkezetben. Köztük olyanok is, mint Ács Pál, akinek ittlétéről jóformán csak a vezetők tudtak, hiszen nem sokkal több, mint kéthetes fő- agronómuskodása idején igen kevés emberrel találkozott. Körülbelül ez a szelevényiek lesüllyedésének titka. A volt vezetők jórésze — ahogy Szelevényen mondják — ide importált ember, akik ha — a jó fizetés ellenében — elrontották a dolgot, szépen odább- álltak. De a szövetkezet maradt és a szövetkezet bajai egyre sokasodtak. Ilyen körülmények közé került a szövetkezetbe 1961 őszén Csepesz István elnöknek, és hozzá legfőbb szak-' embernek Bozsó Bertalan. A járási és a megyei tanács azt várta tőlük, hogy véget- vessenek a tarthatatlan állapotnak és a lassú, de biztos megszilárdulás útjára vezessék a szövetkezetit. Gyors javulást senki nem remélt, hiszen a rendteremtés és a gazdálkodás megjavítása nem egyik napról a másikra elérhető folyamat Mi lett a várakozásból? A semminél több, az elégnél egyelőre még hevesebb. Kétségtelen könyvelhetnek el sikereket maguknak az eltelt két év alatt. A sikerek közé tartozik a háztáji földek rendezése. Két évvel ezelőtt még öt-hat címen juthattak háztáji járandósághoz a szövetkezet élelmesebbjei. Most háztáji földet csak az kap, akiiiek munkafedezete van rá. Sőt ösztönzően megkülönböztetetten mérik a háztájit. Az elsőosztályú kukoricaföldeket a legtöbbet dolgozók érdemlik ki, a harmadosztályú földek azoknak jutnak, akik legkevesebbet teljesítenek. Lecsillapodóban vannak a ,,kossuthos”, „szikrás” ellentét szülte kedélyek. A volt Kossuth Termelőszövetkezetben nagyrészt a földes parasztemberek gazdálkodtak, a Szikra az egykori földnélküliek társulása volt. De az ellentétet nem ez élezte elsősorban az egyesülés után. A Kossuth-ban tnindent részesen, nagyüzemben kxs- parcellás módon műveltek. Tagjai az egyesülés után is emellett kardoskodtak. Sok esetben ezt még a termelő- szövetkezet kommunistái is támogatták. Tartós és szívós meggyőző munka eredménye az, hogy táblák szerint ma már jobbára nagyüzemi művelést folytatnak. Legszebb sikert a sertés- te. yészet hozta a szövetkezetnek. Sertéstenyészetük olyan, hogy a járásban példaképpen emlegetik. És ezt egy év alatt alakították ki, hiszen 1961 karácsonyán még a járási tanács kint járó dolgozói itatták meg az állatokat, mert a gondo-