Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
1963. augusztus 19. SZOLNOK megye: néplap Kedves olvasó! Bizonyára gyakran lapozgatsz vendégségben családi fényképalbumokat. Megtudod, ki az a mosolygó szőke nő a jobbsarokban és miért az autó mellett fényképezték le a kedvenc kétéves unokaöccsöt. Közben, akár akarod, akár nem, egyesek rokonszenvesek lesznex, szívedhez nőnek. Most ilyen albumot szeretnénk átnyújtani. Olyan emberek képe található benne, akik ismerőseid lesznek a következő évadban: Színészek. És ahogyan a családi albumnál szokásos, elmagyarázzuk, kiket ábrázolnak a képek. Huszonhat év után Az évadnyitón felállott egy magas kopaszodó ember és elmondotta: huszonhat évvel ezelőtt egy fiatal színész érkezett Szolnokra azzal a szándékkal, hogy „megváltja” a színészetet. Az azóta eltelt két és fél évtized sok mindent hozott a számára: sok szerepet, sok viszontagságot, háborút, hadifogságot. A fel- szabadulás után színész Pesten, igazgató a debreceni Csokonai, majd a pesti Madách Színházban. Utána színész a Nemzetiben. Most rengeteg művészi és élettapasztalattal tarsolyában ismét megérkezett Szolnokra főrendezőnek. — Egész sor új, érdekes terve van. Stúdió a fiatal színészek számára. A színház és • közönség kapcsolatának bensőségesebbé tétele, elmélyült elemző munka. S ahogyan Téri Árpádot, a sokoldalú művészt ismerjük, terveit most huszonhat évvel gazdagabban, de lényegében örök fiatalon meg fogja valósítani. Jelenától — Jelenáig Ez a hosszúhajú, kedvesarcú kislány Gyöngyösi Katalin. ö kért meg arra, hogy ne írjuk a nevét Katinak. Ebben már program van, elmélyült, komoly egyéniségét szeretné szerepeibe belevinni, s ehhez simul a komoly név is. Sokat nem írhatunk róla, hiszen most végezte a főiskolát, ahol nagyon szeretett tanulni, játszani. Sok mindent alakított már eddig is. Gorkij Kispolgárok című darabjában Jelena szerepét. Volt „tisztességtudó utcalány” és Julika a Liliomból. Azután a Lady az Ármány és szerelemből és egy másik Jelena, amit a legjobban szeretett, Csehov Ványa bácsijából. Egyszóval sok minden, ami egy fiatal színésznő ambícióját serkentheti. A szolnoki közönségnek a Liliomfi egyik női főszerepében mutatkozik be, s az évad során minden színésznő álmát szólaltatja meg a színpadon, a Lear király Cordéliája. A szeme lelkesülten ragyog. Jó dolog fiatalnak lenni és megvalósítani saját dédelgetett álmainkat... Aki máris jól érzi magát Ez pedig Mádi Szabó Gábor, öt nemigen kell bemutatni a közönségnek, mert jól ismerik rádióból, színpadról, filmről. Szóljon liát ö maga az album olvasóihoz. — Alföldi ember vagyok, így hát jól érzem magam az Alföldön. És nem udva- riaskodom, ha azt mondom, hogy megkapott a város pezsgése. Meg az olyan figyelmesség. hogy a színészházba szépen kifestett, rendibehozott szoba várt. Mintaszerű az a törekvés, amellyel a művészekben jó érzést igyekeznek kelteni. Magamról nem tudok sokat mondani. Szeretem a külföldi klasszikusokat, ha jó a fordítás, meg a magyarokat, mert magasrendű művészi élvezet a nemes- veretű, szép szavakat életre kelteni. Emlékezetes szerepeim közé tartozik a Petur bán, Illyés Fáklya- láng-jábói Józsa Mihály és egy nagyon mai, nagyon éló figura, a Hamletnek nincs igaza című Gáspár Margit darabban. Itt minden belül történt és mégis érezni lehetett a történelmi-társadalmi hátteret. Ezt megjeleníteni, szép feladat volt. Szeretnék sokat adni a szolnoki közönségnek, a Holnap folytatjuk Barla alezredesében és pályafutásom fontos állomásán, a Lear király szerepében. Violetta No, nem a Kaméliás hölgy, hanem a Montmart- rei ibolya Violettája. Magas, karcsú lány, ez Büros Gyöngyi, aki mögött már komoly színészi múlt áll. Két éve végezte a főiskolát és Egerben játszotta ezt a nagyon kedves szerepét, amelyből mindjárt el is dúdol egy számot, ö is a Liliomfiban mutatkozik be. Főleg a fiatal színészek fejlődési lehetősége izgatja, az a stúdió, ahol sok érdekeset, újat lehet csinálni. Írók nevei, darabcímek röpködnek a levegőben, Sartre, Dürrenmatt, Max Frisch. Sokoldalú egyéniség, minden érdekli és minden élmény a számára. A Koldusoperában Polly szerepét alakította és felfigyelt rá a főváros is. A két testőr A harmadik ugyanis Büros Gyöngyi lenne, ők hárman együtt végezték a főiskolát és nagyon örülnek, hogy újra együtt játszhatnak. Az egy;k Fonyó István, aki szintén Egerben dolgozott az elmúlt két évben, öt elsősorban a mai figurák megfogalmazása izgatja, mert úgy érzi, nincs szebb, mint zajló nyugtalan életünk hőseit megtalálni és helyesen ábrázolni. S amikor arról faggatjuk, mit szeretne legjobban eljátszani, rá vág ja: az egyik például a Romeo és Julia Mercutioja. — Ez modem??? — Hát kell ennél modernebb, mint ennek a sajátos jellemű veronai ifjú embernek a megfogalmazása? Aztán még egyet el tudnék képzelni, az Amerikai Elektrából Orin szerepét. Ügy érzem, ezzel Is tudnék ábrázolni modem embert. Nem szeretnék Gyóri Emillel, a harmadik „testőrrel” mostohábban bánni, mint Fonyó Istvánnal. De annyira azonosak a törekvéseik, annyi bennük a hasonló vonás, hogy szinte nehéz őket különválasztani. Ez nem jelenti azt. hogy nem külön egyéniség mindkettő. Győri Emil talán kissé fanyarabb jellemű és életfelfogású fiatal, de egy bizonyos, a fiatalok, a mai emberek problémáit szeretné ő is megmutatni a közönségnek, még abban az esetben is, ha klasszikus alakítás jut számára. Ö is két éve végezte a főiskolát. Azonban elkerült a triótól és Békéscsabán aratott sikert, sok érdekes drámai szerepben. Most egy asztalnál ülnek és azonos remények fűtik őket. Egy elfoglalt ember Annyira elfoglalt, hogy még civil fényképet sem írt rá csináltatni mostanában, így hát egyik flmsze- repéből adott nekünk egyet. Rádió, televízió, film, ezek foglalják le olyan alaposan 1 lorváth Gyula életét. Szemüveggel és szemüveg nékül meglehetősen sokat Megkezdik a karcagi kórház építését; mezőgazdasági nagyaktívát rendeznek; bemutatót tart a színház; halálos közlekedési baleset történik; lelepleznek egy bűnszövetkezetet; bontás közben leszakad egy régi híd... zajlik az élet. A hírlapíró igyekszik megírni, amit látott, amiről tudja, hogy történni fog, rosszalés helyesel — s közben emlékezetében esetek, jellemek, arcélek sokasága gyűlik; tengere árad az apró momentumoknak. melyek szintén az élethez tartozók. ERŐS FIÚK. A nemrég még elég rosszhírű zenés presszó családias cukrászdává szelídült. Még abban az időben, mikor az éjszaka császárjainak tompító ttfé- nyű tanyája volt, a délutáni órákban a pultnál megálltunk egy feketére. Üvegpohárban alumínium kiska- nalak fénylettek a cukortartó mellett. Szára valamennyinek csavarodott, mint falusi udvarok kerítése tövén bokrosodé szeder indája. — Ismertető jel? — böktünk a spirál-nyelekre. — Az, — ennyit a presz- szóslány. — Nehogy ellopja valaki? — Ezt a forintos vacakot?! Ugyan. „Erős” fiúk virtuskodnak vele; így akarnak imponálni partnerüknek. Minap ismét a Tündében jártunk. A kanálnyelek egyenesek. Megjött volna az „erős” fiúk esze? Dehogy. Most egy másik, a zenés presszóban csavargatják a kanalakat. (Mígnem körmükre koppint valaki.) ÉBERSÉG. , Lél elszakadva rohan be lapunk barátja a szerkesztőségbe: — Te itt ülsz?! Nem tudod. mi történt?? Leszakadt a régi Tisza-híd, — lihegi. A fiatalember ügyes fényképész, régi tudósítónk. Tüstént megbízást kap, szaladjon. s fotografálja le a roncsot. Elrobog. Már a negyedik felvételt is elkészítette, midőn zord közeg figyelmezteti arra, hogy e láthattuk és láthatjuk. Volt már lecsúszott kispolgár, dekadens értelmiségi, zord és ridegnek mutatkozó, de emberséges gyári művezető. Játszott komikus szerepeket éppen úgy, mint tragikusokat. Sokszínű, vérbő egyéniség, azok közé tartozik, akikben a szerep tovább él, és akikről a közönség még sokáig vitatkozik előadás után. Az újonnan jöttek közül ő kezdi elsőnek az évadot, már ma este fellép az eltávozott Linka György helyett Dunai Ferenc: Nadrág című darabjának főszerepében. Ennyit is nehéz volt róla megtudnunk. Az az elve, a színész ne mutatkozzék be, hanem játsszék. Mi mégis megkíséreltük a bemutatását. A bonviván Csizmadia Lászlóról el lehet mondani, hogy hézagpótló egyéniség. Ugyanis ő van hívatva arra, hogy betöltse az operett hősszerelmes. sokág üresen álló „státuszát", öt a Fővárosi Operettből sokan ismerik. Énekelt nagy sikerrel a varsói VIT-en is. Egerben, mint vendég vitte sikerre a zenés műveket. Szeretne a többiekkel együtt jó színházat csinálni, hogy a helyütt a fényképezés a lehető legszigorúbban tilos. (Hiszen hátha ellenséges kézbe kerül a felvétel...!) — A kép — augusztus 8-i lapszámunkba került. Azóta több száz, vagy ezer külföldi gépkocsi járt arra- és gazdája néhányszor lefényképezte, vagy filmre is vette a Tisza medrében nyugvó leszakadt öreg hidak E sorok írója 1956. őszén két hivatást gyakorolt egyszerre; tüzérőrmester volt. s ugyanakkor egyik vidéki városunk tanácsa és • honvédség lapjának munkatársa. A történet hőse Pesten családi körben megülte a karácsonyt aztán beballagott a budapesti rendőrfőkapitányságra megnézni, mi újság. Egy rendőralez- redesneik mondta el, hogy szeretné a razziázókat elkísérni. Kapott engedélyt és kapott fegyvert kölcsön, lőszerrel együtt. Papírt nem kért tőle senki. Az igazoltatás annyiból állott, hogy a rendőrtiszt végigpillantott a katonai egyenruhán, s visleőjének szemébe nézett... HÍD ÜRESEN. Ha nem csal a számokra kevéssé fogékony memória, a MÁV cirka negyedmillióért építette Szolnokon a rékasi rampa felüljáróját. Tette ezt annak reményében, hogy a gyalogosok, kerékpárosok hídavatás után sem a leeresztett sorompó előtt nem tartanak katalógusolvasást a szentekről, sem a sorompót nem emelgetik. s nem futkosnak a tolatómozdonyok előtt. A híd elkészült, a reményről pedig bebizonyosodott, hogy — rendkívül enyhén szólva — jámbor. A zárt sorompó mellett háromnegyed óráig álldogálva egyetlen gyalogost láttunk a hídon: koros nénit. két jókora kosárral. A fiatalság vígan özönlött a bakterszem nem vigyázta térségen, s hányt kacagva fittyet a masiniszták aligha hízelgő szózatának. A jóerkölcsök szerencséje, hogy a vasút eléggé zajos üzem. szép külsejű színház belső tartalma is gazdagabb legyen. Nehéz szerep vár Csizmadia Lászlóra. Az operet nálunk bizony indokoltan megtépázott hírnevét kell újra helyreállítania a zenés társulattal együtt. Hogy ez mennyire sikerül, ama majd a Gül baba bemutatója után adhatunk majd választ, amelyben Csizmadia László Gábor diák szerepét énekli. Az albumot egyelőre becsukjuk. Hátra van még két—három új színész, meg Visky András, a színház zenei vezetőjének bemutatása. Róluk majd más alkalommal mesélünk. ELÖNT. Nem szívderítő hogy számos ember — például lakásügyekben — „kimagasló érdemeire” hivatkozik. ahelyett, hogy megindokolná: a kért dologra neki ezért és ezért van nagyobb szüksége.,. mint másnak. Az ilyen gondolkodásúak számára hadd mondunk el még egy történetet 1956-ból. A belső rend megszilárdításáért életrehívott fegyveres alakulat parancsnoka egyidőben sokat loholt. Munkáját megkönnyítendő egy barátja — szovjet ember — gépkocsit ajándékozott neki. Neki, személy szerint. Az autó jó szolgálatot tett mind a megajándékozottnak. mind az alakulatnak. Meghunnyászkodott az ellenség, békés szelek fújtak Sz. L-t máshová szólította az élet. Leszerelt, s a kocsit otthagyta az alakulatnál. Néhány nap múlva az új parancsnok felhívta: — Szeretném, ha meglátogatnál a napokban. Akkor megbeszéljük az autó ellenértékének átutalását is. — Arról nem beszélünk semmit. Ajándékba kaptam. ajándékba adtam. Punktum. Azért köszönöm, hogy gondoltál rám... Erőt, egészséget! — b. i. — Dal Az erdőket lekaszálom, csak jegenye marad hárotW. Három tölgy is maradhatna, ha aranyból volna makkja. i Arany makkot szedegetnék, S fényre szállnék, mint a [lepkék. Lepkét virágzik a mező, arany füvek bújnak élő. Gyorsan nőnek a fűszálak, s nekifutnak a kaszának. Sorjáznak az aranyboglyák, anyjukat, a Napot szopják. Három lovam van s egy [jászol, lopok én is a szénából! Ébli Katalin Hernádi Tibor ESETEK. JELLEMEK, EMBEREK SZÍNÉnSZEK I ényképalbuma
