Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1963-08-11 / 187. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. augusztus 11 elválik. Nem teszi tönkre magát, még a végén bolondokházába kerülne. Csak a telefon ne szóljon már. Csak az ne. Jaj, csak az ne. — ... ha nem jött közbe semmi és mégis szól a Telefon, akkor a mentők 12 óra. t eengedte a könyvet a kezéből és hunyorgó szemmel vizsgál gáttá az asztalon zakatoló óra számlapját: igen, már éjfél. Csend v H, csak a gyerek nyögött fel a másik szobában, motyogott is valamit álmában és hogy elhallgatott, a csend még riasztóbb és idegesítőbb lett. Az olvasólámpa sárga fénye kis kört világított csak meg a szobából, a körön túl elveszett minden a homályban, mintha a falakat valami titkos varázsló kéz tüntette volna el, hogy összefolyjon a felmérhetetlen messzeségbe hömpölygő, parttalan sötétség a szoba éjjelével. Lakatlan sziget, vagy in- k-'bb gyenge világítótorony, őrével, az asszonnyal, aki maga alá húzott lábakkal ku-orog a csöppnyi fényforrás mellett, kezében könyv és időnként nagyot sóhajtva belemereszti szemét a nagy ürességbe: hátha hallja a kapu csattaná- sát a léptek kopogását. De az éjszaka hallgatott, hullámai csak csendet vértek a sezlon-sziget partjain és valami furcsa, megnevezhetetlen félelmet, amire gondolni sem jó, még kevésbé arra, hogy miért fészkelő- dik ez a félelem, ott belül, ahová senki sem lát, de ahol mindent érez. Az országút sötét, Suhan az autó, a gépkocsivezető el bóbiskol és a következő pillanatban... nem, nem kell rémeket festeni a falra, nem kell ott keresni a szörnyeket, ahol nincsenek. Belelapozott újból a könyvbe, a szavak, a betűk makacsul igyekeztek kisiklani értelme ujjai közül, hogy keményen, összeszorított szájjal kellett őket megragadnia, szinte belegyömöszölnie agyába. Ez a birkózás egy időre lekötötte figyelmét, bizsergető, furcsa játéknak tűnt az értelem és az értelmetlenség között, amelyben csak mint néző, vagy mint inkább bíró, valahogy személytelenül vett részt. — ... érdekes és sohasem izgultál, hogy mi van a férjeddel, ha későn érkezik? Kácsné megrántotta vállát, s vékony, vértelen száján grimasszá torzult mosoly jelent meg. — Megszokja az ember. Sok mindent meg kell szokni az asszonynak. Amikor először jött haza későn, sírva öleltem meg, hogy hazajött, hogy él... Amikor másodszor, elátkoztam még azt a pillanatot is, hogy megszületett. Amikor szá- zadszor, azt se tudtam, hogy mikor jött haza. Aludtam. Minek izgassam magam. Úgysem tudom, mikor van külszolgálaton, s mikor van valami maszek útja . .. Beletörődik az ember, mint láb a cipőbe-... 4 j, akkor még hátra ” van, de mennyi van hátra. S egyáltalán minek nős embernek külszolgálat. Akinek családja van, gyereke. Otthona. Bármi történhet, azazhogy történhetne. Mert miért is történne? Biztos sokáig eltartott az értekezlet, utána megittak egy pohár sört, valami baja is lehet útközben a kocsinak, haza meg nem repülhet. Fordított a lapokon: — Adj két ásót, lapátot, meg egy -lepedőt — kérte Grigorij. — El akarod temetni? — kérdezte Prohor. — El. — Ne baj mólód j vele* Grigorij Pantyelejevics. Elnyargalok a kozákokért. Azok majd koporsót is csinálnak, takaros kis sírt ásnak neki... Szegény Szása apó — sóhajtott fel —, egy kanca miatt ölték meg. Ennyit ér az emberi élet. Azért borzasztó. És az órára nézett: fél egy. Az óra most úgy nézett ki, mint valami lábatlan gnóm, mutatói félrecsúszott szájak, talán Szása apónak állhatott így a halál görcsébe görbülve, amikor ... M őst már itthon kellene lennie. Mindenképpen itthon. Felült és úgy hallgatózott, de semmi zaj nem törte meg a csendet, sem autózúgás, sem léptek kopogása. Valami baja történhetett. Annyit hall az ember mostanában karambolról, sok az autó, még több az olyan ember, akinek autója van, de vezetni csak papíron tud. Meg a kivilágítatlan szekerek. És mi kell, hogy megtörténjék a tragédia? Csak egy másodperccel később lépni a fékre, csak egy szemmel alig látható hibás mozdulat a kormányon és neki' a fának. Az éjszaka sötét. S ott hevernek a kocsiban, véresen, takaros kis sírra várva... Elöntötte a verejték. Si- koltani szeretett volna. Látta, valósággal látta az autót, amint hátára fordulva fekszik az út szélén, kereke forog, egyre forog,' s ez az egyetlen mozgás, mert benn a kocsiban, összetörve, félrehúzott szájjal, ott hever a férje ... — Ne idegeskedj, szívem, mire jó az ... Ha valami közbejön, úgyis telefonálok ... Ha meg nem, akkor nem jön közbe semmi. Ha nem jött közbe semmi és mégis szól a telefon, akkor a mentők azok... — Leszel szíves és buta szellemeskedéseidet másutt süsd el... És örülj neki, hogy izgulok érted. Nem vagyok különösebben oda ezekért a hetenkénti kiszállásokért, a napidíjat úgyis elköltőd, ha nem többet, én meg csak izgulok érted .... Ezek szerint ráadásul még feleslegesen is.... — Gyerek vagy. Hát a munkámhoz tartozik, hogy hetenként ellenőrizzem a kirendeltségeket... Tudod te azt nagyon jól. Nem? Na ugye. Nem kell mindig rémeket látni... Legyintett, aztán megrázta a fejét. Már, úgy látszik, magában is beszél, de hát őrjítő ez az egyedüllét, ez a bizonytalanság, tényleg minden rosszra gondolhat az ember, hiszen már egy óra is elmúlt. Nem, ezt nem csinálja többé. Vagy otthagyja az állást, ahol minden héten egyszer, néha kétszer is kötelező, hogy itthon idegeskedjék, vagy azok... És most már csak a mentők telefonálhatnak, vagy a rendőrség: — Szabó lakás ... Kedves asszonyom, sajnálattal keil közölnünk, hogy férje... gá át ebbe bele lehet őrül** ni. Borzasztó ez az egyedüllét, ez a biztosat jelentő bizonytalanság. Eddig sohasem maradt ki, ilyen későn soha. Még soha. Fei- szisszent a fájdalomtól, körmei olyan mé'yen martak bele saját tenyerébe. Olyan hirtelen csördült fel a telefon, hogy halkan felsikoltott a rémülettől, de már ugrott is, futott, aztán megtorpant a készülék előtt. A telefon hosszú csörgésekkel, meg-megsza- kítva követelte, hogy emeljék már fel végre... — Anyu, telefon — ébredt fel a gyermek, és rögtön felült az ágyban, kikerekedő szemmel. Remegve, lassan nyúlt a kagylóért, a füléhez emelte, és inkább csak suttogta, mint mondta: — Halló... itt Szabó lakás ... — Te vagy az, szívem ... Csak azért szólok, hogy ne izgulj... Mondtam, hogy vagy én, vagy a mentők ... összeakadtam két régi jó cimborámmal, és ... Halló... Halló... Halló... Halló. . Nem tudott válaszolni, csak lassan visszaengedte a kagylót a kezéből és rettenetesen fáradtnak, összetörtnek érezte magát Most határozottan gyűlölte a férjét. Gyurkó Géza Szófiában Shakespearet játszanak eszperantó nyelven Szófiában augusztus 3-tól 10-ig rendezik meg a 48. eszperantó világkongresz- szust. A kongresszusra 40 országból több mint 3 ezer ember érkezett. Ebből az alkalomból igen érdekes művészeti programot állítottak össze. A párizsi Nemzetközi Színház együttese eszperantó nyelven ad elő három modern egyfel- vonásost: egy Ionesco darabot. V. Kjlakovics ju_ goszláv szerző „Hannibál’’ és Sartre „Zárt tárgyalás" című darabját. A Bolgár Eszperantó Színház Shakespeare „Tévedések vígjátéka” című darabját mutatja be a skót William Auld és a bolgár Asen Simeonov eszperantó nyelvű verses fordításában. HÁZASSÁGKÖZVETlTÖK • NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLETE Párizsban összejövetelt : tartottak a nyugat-európai országok házasságközvetítő intézetei. Az összejövetel végén Smetana: „Eladott menyasszony” című' operáját tekintették meg. ' Ladányi Mihály: Múzsához As egyik nyaraiéra vágyik, másik dicsfényről álmodik, Fertelmes nő. kikkel kokettáLz, amíg eljutsz az ágyamig! Szerencse, hogy míg ideérsz a csaholó falvakon át, a csípős országúti por lemarja kölnid illatát. S amíg e graciőz virág — csókod nyomán — számból kihajt, ágyamra zökken feneked. Itt nem alkuszik senki rád, a füstös kávéházi zajt énnálam kipihenheted. Ezeregi/éj Ragyog, ragyog ezer egy éj csodája, autók, suhogás, minden nő hárs-szagú. Szegényen kóborlók, szemem sarkig kitárva én, Ladányi, a szigorú-szavú. , A komor szenteket nem állhatja a kor, s valahogy nekem is idegen az oltár, ahogy isten neve kigyúl a házakon: Országos Takarék Pénztár. MICHELANGELO UJJLENYOMATA KERESTETIK Sidney Orefice dél-amerikai műgyűjtő valamennyi olasz múzeumhoz fordult azzal a kéréssel, hogy juttassák el hozzá, ha egy mód van rá. Michelangelo ujjlenyomatának, elsősorban jobb hüvelykujja lenyomatának a képét. Orefice ugyanis Rómában vásárolt egy „Szent Péter keresztrefeszítése” című festményt, amelyet eddig Michelangelo egyik tanítványának tulajdonítottak. A vatikáni Szent Pál kápolna egyik freskó^ jával való összehasonlítás után azonban a műgyűjtő abban reménykedik, hogy eredeti Michelangelo mű birtokába jutott. Ebben a hitében megerősíti egy jobb hüvelykujjról származó lenyomat a vászon jobbsarkában. Bízik benne, hogy ennek alapján bebizo. nyíthatóvá válik, hogy maga a mester festette a képet „A VÁLÁS OLASZ MÓDRA,, KÜLÖNÖS KÖVETKEZMÉNYEI Daniela Rocca, a „Válás olasz módra” című film női főszereplője, utóbbi időbep naponta 100—150 fenyegető hangú levelet kap szicíliai asszonyoktól, akik azt állítják, hogy a filmben gúnyt űzött belőlük. A fenyegetéseket először nem vette komolyan, nemrég azonban autón felkereste szülőföldjét, Szicíliát, ahol mindenütt felismerték és a nők igen ellenségesen viselkedtek _ RÉGI SZAKÁCSKÖNYV Az aschaffenburg-1 várban az apátsági könyvtár rendezése közben ráakadtak a világ egyik legrégibb szakácskönyvére, amelyet Christian Egemoldt nyomdász és betűöntő 1531-ben készített. Az értékes könyv a korabeli híres szakácsok sok kiváló receptjét tartalmazza, továbbá hasznos tanácsokat a gyógyfüvek fel- használására. A Néplap olvasói már két ízben találkozhattak Budai Gabriella nevével. Ez alkalommal egy kisregényét kezdjük el közölni, illő hát, hogy olvasóinknak bemutassuk őt. Az írónő fiatalabb korában tevékeny résztvevője volt az irodalmi életnek. Ezenkívül a Szabad Ifjúság szerkesztőségében is eltöltött egy évet. Szegény sorból származott, írásaiban ennek a visszhangját érezzük kicsendülni. Jelenleg Öcsödön él, négy gyermek édesanyja. Budai Gabriella életútja meglehetősen viszontagságos volt. Sok mindenen ment keresztül, rendkívül sok élet- tapasztalatra tett szert, amelyet regényeiben, elbeszéléseiben jól tud hasznosítani. Az írónőt éles megfigyelőképesség, jó jellemfestés, biztos meseszövés jellemzi. Előszeretettel foglalkozik az elesett kisemberek nehéz, küzdelmes életével. Stílusa, bár kissé a naturalizmus felé hajlik, alapjában életszerű. Sokszor bőbeszédű, de ez nem megy a világos vonal- vezetés rovására. Elismerésre méltó, hogy öcsödi magányában sem vált hűtlenné a tollhoz, a hivatásához. Megyénk irodalmi életének nyeresége Budai Gabriella — több éves hallgatás után — történt megszólalása. Bízunk abban, hogy közönségünk is szívesen fogadja a „Gazdag rokonok”-at. ‘W’iszaföldvár határában ■ megálltak. Leereszkedtek a napperzselte, fehér fűre, és nézték a vonatat, ami távolból, felhőt eáftiva visított, — Fene a kerekedet — szidta az asszony. Ránézett elcsüggedt népére és biztatni kezdte, vagy tálán saját magát: — Nem baj, már csak huszonöt kilométer. Ezt a kis utat már kibírjuk. A gyerekhez fordult gügyögő, édeskés anyai hangon, amely mindig úgy érintette a kislányt, mintha idegen szólalt volna meg. Mama igazi hangja erélyes, határozott, parancsoló. — Elfáradtál ugy-e kis- anyám? Egyem a kis lábad, ne félj, már csak huszonöt kilométer. Ne félj, estére odaérünk, estére meglátod az öcsödi tornyot. Nesze, egyél. Először megszagolta a lókolbászt, mielőtt odaadta volna, a gyerek csepp tenyerében tartott kenyérre. Még Szolnokon vették a vastag lókrinolint, reggel, ahogy átjöttek rajta. Amilyen bolond meleg van, megbüdösödhetett a szatyorban, ahol egész délelőtt érte a nap. Olyan kopaszak az utak, sehol egy fa. Most is alig találtak egy girhes akácot, ami alá lehúzódjanak. Ettek. De a kislánynak nem ízlett a kolbász, tejel kívánt. Olyan kákabélű. válnna*ós kis lám volt. min'ha nem is proligyerek lett volna. A mama ideges lett a nyafogásra. A dűlőúttól nagy távolságokra, messze bent fehérlett a tanyák tenyérnyi foltja, körül harapós, koloncos ebekkel. — Hunnan vegyek én most neked tejet? Majd iszol Öcsödön, na. Igyál vizet. Nesze. A kislány tovább nyafogott, ötéves fejével sehogy sem értette, hogy miért jönnek már napok óta a pesti lakásból, és miért nem ihat tejet, aminek a jó, szódabikarbónás ízét már úgy megszokta, az óvodában. Fújta tovább a magáét, mint egy konokul dön- gicsélő kis dongó. A mama egyre idegesebb lett. Roppant könnyen lett ideges, hordozta magával, hintette maga körül az idegességet. Kész volt bármelyik percben robbanni. Egy nem tetsző szóra, egy hallgatásra. Most is ráförmedt a papára: — Miért nem szólsz már erre a lányra? Én nem tóm némelyik embernek milyen jó idege van. Az isten az idegit! — a papa flegmán ette a " lókolbászt és mellékesen rászólt a gyerekre: Majd iszol kisanyám, majd iszol — és közönyösen evett tovább. A mama undorral pillantott rá. Ezt nem birta ebben az emberben, ezt a nyim-nyám csendes beszédet, ezeket a tetűlassú gondolatokat, azt a trohonya mozgást. Szája lebiggyedt. Hiszen, ha ettől az embertől függött volna!... Nem spórolták volna meg a vonatjegyet sem. Amilyen kényelmes ez. Felült volna a Keletiben u vonatra, meg sem állt volna Kunszentig. Mérgesen vágta vissza a kenyeret a szatyorba és az igazi hangján csattant fel: Gyerünk! így nem haladunk. Estére még oda kell érnünk! A papa nehézkesen tá- pászkodott. Fájás állt a lábába a rövid pihenő alatt. Különösen az a lába volt merev, amelyik kétszer is eltört a bányában, a gondatlanul eleresztett csille miatt. Először négykézláb állt, úgy egyenesedett lassan fel. A mama a hátára segítette a zsákot. Egész bele- vörösödött az emelésbe, jó tömött zsák volt. — Fene ezt a rohadt pakkot. de nehéz — káromkodott. — Ne káromkodjon már mindig — dünnyögte a papa, amikor megindultak a fehér dűlőn, a vakító napban, és belesüllyedtek a bokáig érő, forró porba. — Minden szava csak az isten me,g fene. A mama felvidult, hogy sikerült végre egy kis élénkséget vinni a hallgatag menetelésbe. Vagy a régen nem látott, édes szülőföld illata csapta meg — mert errefelé már éppen olyan volt a határ, a kopasz dűlők, a kíméletlen alföldi napban szomjasan kornya- dozó, fátlan tanyák, mint Öcsöd felé — csak váratlanul felkacagott: — Várjál, Misikém! Hátha még az öcsödieket meghallod! Pláne Sándort! Az érti még csak igazán! Ha olyan még a jó unoka- testvérem, mint volt. Várjál. Ha az elkezdi, úgy elszaladsz, Pestig meg sem állsz! ka ulattatta a mamát, hogy a csöndes, alamuszi pápista férjet, aki még fenét is ritkán mondott, viszi a nagyhangú, rondaszájú rokonok közé. Misikém, azaz Fűzfami- hály, Fűzfamiska, Gomboselek, — mikor hogy tetszett a feleségének — semmit Se szólt. Vitte hallgatagon a tömött zsákot, a for- róságban. Akárcsak a kislány, ő se nagyon tudta, mi a célja ennek az egész hosz- szútávú, száznyolcvan kilométeres kirándulásnak, de már, régen bölcsen belenyugodott abba, hogy az asszonyé a vezetés minden téren. Ha Hadházy Róza úgy látja jónak, hogy gyerünk rokonlátogatni Pestről Öcsödre gyalog, hát gyerünk. Az ugratással se nagyon törődött, látta, hogy az asszony átváltott idegességből jókedvbe. Hát had élcelődjön. Még mindig az a jobbik eset, ámbár akkor is tud a szavával döfni, amikor jókedvű. Például ha nem nevet vele valaki. .Mikor neki jókedve van! (Folytatjuk) nun won Budai Gabriella : GAZDAG A IIOKONOK
