Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1963-08-11 / 187. szám

MBS. augusztus 1L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gabonaosztás A tíszaroffi Aranykalász Tsz-ben 45 vagon búza a szövetkezeti családok évi szükséglete. Ennek a 60 százalékét most mérik ki, a többit majd a zárszám­adáskor. A közös gazdaság­ban az aratás kezdete óta a vasárnapokat is munká­val töltötték. A múlt vasár­nap tartottak pihenőt, de azért ez a nap sem tétlen­kedéssel telt el. Mérték a gabonát a szövetkezeti gaz­dáknak. Azóta is közvetle­nül a cséplőgép mellől szál­lítják a járművek a búzát a tagok portájára. Illetve az 1-es üzemegységből egye­nest a cseretelepre. Szeren­csi Miklós üzemegység ve­zető kezdeményezte ezt a módszert, amely fuvarmeg- takairítást eredményez. Az Aranykalász Tsz-ben az idős emberekről sem fe­ledkeznek meg. Külön lis­tán sorakozik a kétszázihet- venháram nyugdíjas neve, s az, hogy kinek mennyi a gabonaszükséglete. A nyug­díjasok közül még többen dolgoznak, erejükhöz mér­ten segítenek a növényápo­lásban, a termés betakarí­tásában. A tsz vezetői meg­becsülésüket fejezik ki az idős szövetkezeti gazdák iránt azzal is, hogy szá­mukra az elsők között mé­rik ki a kenyémekvalót. Képeink is erről tanús­kodnak. A Jakab portán 346 kilogramm búzát tettek ]e a tsz járművéről. Jakab néni belemarkol a zsákba, s lassan pergeti vissza ujjaj között a súlyos búzaszemeket. A minőségi ellenőrzésnél aszisztál István bácsi a férj. aki a nyugdíj összegét a munkaegységre járó jövede­lemmel is gyarapítja, és Kacskó László a tsz üzem­gazdásza Magda Imre magtáros a cséplőgép mellett méri a ke* nyérgabonát Fülekj József nyugdíjas szövetkezeti gaz--* dánok Fotó: V. V. Szöveg: N. K. Hasznos tanfolyam Hétfőn kezdődött, szombaton fejeződött be a szol­noki Ságvári Endre Művelődési Házban a megye füg­getlenített művelődési otthon igazgatóinak és művé­szeti előadóinak tanfolyama. A huszonnyolc igazgató és a tizenkét művészeti előadó minden nap hasznos, érdekes előadásokat hallgatott, konzultációkon vett részt, s amj a legfontosabb: megkapták azokat a leg­fontosabb elvi. gyakorlati útmutatásokat, melyek alap­ján el kelj készíteniük a soron következő népműve­lési évad tervezetét. Ha kissé későin is került megrendezésre (a tervek végleges elkészítéséhez ugyanis már nem sok idő van hátra) a tanfolyam, hasznos voltát a tematika gyors, vázlatos áttekintése is bizonyítja. Hangzott itt el előadás a mezőgazdaság és a nép­művelés kapcsolatáról, il­letve a termelésből adódő népművelési feladatokról, az 1963/64. évi művelődés- ügyi feladatokról. — a me­gyei pártbizottság 1963, márciusi határozatának a tükrében. A résztvevők alapos bel- és külpolitikai tájékoztatót is kaptak; Konzultáció, vita, vagy előadás formájában szóba- kerüitek még olyan témák, mint az idei kulturális szemle tapasztalatai, az ön-, tevékeny művészeti cso­portok belső nevelő mun­kája, a művelődési ottho­nok területi munkájának jelentősége, feladatai. Mivel foglalkoztak még a résztvevők? Az ifjúság kulturális nevelésével kap­csolatos tennivalókkal, a művelődési otthonok bázi­sának szélesítésével, a tár­sadalmi vezetőségek irá­nyításával, működtetésével, ” a művelődési házakban lét­rehozott klubok szerepével, tevékenységével, s azzal, hogy e klubok milyen fel­adatot töltsenek be a kö­zösségi nevelésben. Színvonalas konzultáció zajlott le művészeti éle­tünk mai problémáiról, majd előadás a szocialista eszmeiség érvényrejuttatá- sáról a népművelési mun­kában. A művelődési otthon igazgatók megvitatták az iskolai rendszerű felnőtt oktatással kapcsolatos nép­művelési feladatokat, a művészeti előadók pedig konzultáción tárgyalták .a film felhasználásáról " népművelésben. Az utolsó előadást, mely a szocialista munkabrigá­dok és bejáró munkások kulturális nevelésének fel­adatairól szólt, konzultáció, összefoglaló, végül a tanfo­lyamzáró előadás követte. Ügy véljük, a tematika vázlatos áttekintése .is mutatja: bonyolult, sokol­dalú feladatok várnak me­gyénk kultúrotthonainak vezetőire. S e feladatok eredményes végrehajtásá­hoz magasfokú elméleti tu­dás. megfelelő tárgyi, mód­szertani felkészültség is szükséges. A népművelés módszerei formái kidolgozottak, s most már a feladat: e for­mák megtöltése korszerű, hatásos tartalommal. Ennek érdekében a nép­művelők szabadon kísérle­tezhetnek, akár a társadal­mi vezetés, áz ismeretter­jesztés. akár a területi munka, a klubok, vagy az öntevékeny csoportok, stb irányításáról van szó. Fon­tos teendő az is, hogy az igazgatók, művészeti elő­adók tudják alkalmazni a film, a televízió adta űj lehetőségeket is az eszmei offenzíva sikeréért vívott harcunkban. Illúziókat kergetnénk, ha azt gondolnánk, hogy ez az egyhetes tanfolyam min­den részletkérdésre választ adott, s ezek után nincs szükség az elméleti, mód­szertani kérdésekkel való foglalkozásra. Ellenkezőleg! Ez az egy hét csak az ala­pokat adta meg az új nép­művelési évad terveinek kidolgozásához, és a gya­korlati végrehajtáshoz. Az itt tanultak további „fino­mítása”, alkalmazása, az elméleti és gyakorlat} ta­pasztalatokkal való bővítő, se, gazdagítása ugyancsak fontos és elkerülhetetlen. Akárcsak’ a felső népműve-, lesi szervek tanácsadó, se­gítő, irányító és ellenőrző munkájának még hatáso­sabbá. még eredményeseb­bé tétele. Ha ezt sikerül megvalósí­tani — amire minden lehe­tőség megvan — akkor el­mondhatjuk a tanfolyamra is, hogy elérte célját.' — bubor — ESZTI, ESZTER, ESZTIKÉM Az asszonyok egymásnak adták a kilincset. Ki sza­tyorral, ki meg kosárral karján köszönt jónapet Azután szép sorban óvato­san egymás mellé rakosgat­ták a friss, egészséges tojá­sokat az asztalra. Mikor megkapták a pénz járandó­ságot, még beszélgettek né­hány szót arról, hogy toj­nak-e a tyúkok eleget, meg- hogy Erzsi néninek megint fájnak az ízületei, úgylát- szik, időváltozás lesz. Demeternének, vagy ha úgy tetszik, Esztikének — s jobbára csak ekként isme­rik őt a faluban — minden­kihez volt néhány jó szava. Meglátszott, hogy több ö Tiszaburán, mint a földmű­vesszövetkezet tojás-, ba­romfifelvásárlója. — Eszti, kevesebb háztáji földet kaptam, mint ameny- nyi járna ... — Eszter, intézd el, hogy kapjunk járművet, amivel kimegyünk dolgozni kerté­szetbe . „. — Mór megint iszik az uram, nem adja haza a ke­resetét. Segíts, Esztikém! És Demeterné intézke­dett, tárgyalt az asszonyok ürves-bajos dolgában. Ö maga is sokszor csodálko­zik ezen a nagy bizodal- mon, amit iránta tanúsíta­nak, mivel csak hat eszten­deje él itt. Akkor költöztek ide, amikor az anyósa be­teg lett, akinek a lányai között ő volt a legkedve­sebb. • — Nagyon szerettem az anyósomat — mondja Esz­ter, ha szó kerül erről, az­tán még hozzáteszi: — Sze­gényke meghalt még abban az évben, amikor ideköltöz­tünk, az uram, a három gyerek, meg én. Ö elment, mi meg ittmaradtunk. De én már nem mennék el in­nen sehová sem. Megszok­tam, megszerettem itt. Amikor ebbe a faluba költöztek, ő a termelőszö­vetkezetbe jelentkezett dol­gozni — fejős lett száz te­hén mellett. Aztán beteg lett, s kénytelen volt köny- nyebb munkát vállalni. De a sors csapásai még tovább sújtották a családot Beteg lett a férje is. Csak könnyű munkát végezhet — így az ember a MÁV-ná) vállalt segédraktárnoki állást Eszter azonban minden­nek dacára fáradhatatlan. Napi munkája mellett tár­sadalmi murikéra szervezi az asszonyokat. Azt terve­zik, ha befejeződik a falu­ban az iskola építése, ők takarítják majd ki az épü­letet ,hogy a nebulók tisz­ta, fényes ablakszemű ter­mekben kezdhessék a tanu­lást. Azután a szövetkezet­nek segítenek majd a szü­retelésnél, épp úgy, mint tavaly. Most, hogy hallot­ták a szkopjei katasztrófa hírét, fejükbe vették: nem mennek el kirándulná, ha­nem a kétezer forintot el­küldik a macedóniai asz- szonyoknak segítségképpen. Eszter fáradhatatlanul szervez, tervez, intézkedik. Amikor .nála jártam, éppen azt vitatta: miképpen le­li etne már jövőre napközis óvodát — legalábbis idény­jellegűt — létesíteni Tisza- burán. Még most is magam előtt látom mosolygós ar­cát s hallom szavát: — Meg kell csinálni! Ez nagyon fontos az asszo­nyoknak. Így rendszeresen kijárhatnak majd a szövet­kezetbe dolgozni. És elhiszem neki, hogy így van. Ö tudja — mert hozzá vannak bizalommal az asszonyok. Ő a falu nő­tanácsának titkára. Varga Viktória KRIZSÁN FERENC ASCHAFfEN Német Szövetségi Köztársaság KEDVES HONFITÁRSUNK! Nagy érdeklődéssel olvastam levelét, melynek megírására az Űj Hungária egy cikke' késztette. Köszönöm a figyelmességét, hogy ki­vágta. és elküldte az említett cikket és a választ is, amit az Űj Hungáriához eljut­tatott. Biztos vagyok benne, hogy az ön őszinte sorait nem teszik az ablakba, kü­lönösen nem újságjuk hasábjaira. Java­solja, hogy közöljük mi is a válaszcik­két. Bármennyire érdekes írása, e kérés­nek nem teszünk eleget. Ugyanis az Üi Hungáriát és a köréje tömörült iirakat nem tartjuk erre érdemesnek. Sohasem állítottunk olyat, hogy nálunk már nincs semmi bírálni, javítani való, ezért jóindulatú bírálóink észrevételeit mindig elfogadjuk. Még akkor sem ha­ragszunk meg, ha netán tévedések is van­nak benne. Hisz az elmúlt években oly sok rosszat összehordtak rólunk a nyu­gati országokban, hogy nem csodálkozha­tunk azon, ha a tájékozatlan emberen néha még ostobaságokat terjesztenek ró­lunk. Aki jóindulattal közelít hozzánk és úgy állít valótlant, azzal szívesen vitatko­zunk. De az Űj Hungáriával? Nevezett urak megítélésében teljesen egyetértek önnel, amikor ezt írja nekik szóló levelében: „Nekem ehhez annyi a hozzászólásom, hogy előbb söpörjenek el minden szemetet a házuk elől, utána menjenek a szomszédba, önök itt kiadják magukat magyarnak, de nem azok, mert nem is lehetnek, önök idegen pénzért gyalázatot szítanak honfitársaikra, azokra, akik otthon élnek. Pedig ők az igazi ma­gyarok, nem úgy mint mi, akik elhagy­tuk hazánkat, délibáb után szaladtunk. Igaz, önök megtalálták amit kerestek, hazudnak, s ezért jól megvannak fi­zetve...” Az ön által kivágott cikk is bizonyí­ték arra, amit az Új Hungáriáról ír. Szo­kásukhoz híven azt tették, hogy riporte­rünk írásából a mintegy ötven mondat­ból kivettek négyet üagy ötöt. Azt írták meg egy kis körítéssel. Node, mit tehet­nek egyebet? Ha az igazat nem írhatják meg — hazudnak. Nem írhatják meg, hogy nálunk mindenki, a szó szoros értei­mében minden érettségizett fiatal jelent­kezhet főiskolára. Jelentkeznek is sokan. Mert hazánkban a tanulók iskoláztatási költségeinek nagyrészét az állam vállalta magára. A szülők anyagi hozzájárulása oly csekély, hogy azt a legtöbb, alacsony keresetű munkás- vagy parasztszülő is fedezni tudja. Bizonyára arról sem irt az Új Hungária, hogy a sok jelentkező közül hogyan történik a kiválogatás? Egyetlen szempont dönt: a legrátermettebbeket veszik fel. Azokat, akik a felvételi vizs­gán a legnagyobb tudásról tesznek bi­zonyságot. (Nem tudom, az Űj Hungária írt-e már arról, hogy kenyéradó gazdái­nak országában beengednek-é mindenkit a főiskolákra, mennyi ott a tandíj stb. Nem akarom részletezni ezt, hisz a nyu­gati sajtó tárgyilagosabbja is elismeri, hogy az Egyesüli Államok törvényei, sőt Kennedy elnök személyes presztízse is kevés ahhoz, hogy egyes főiskolákra bizo­nyos fiatalokat felvegyenek. Csupán azért, mert bőrük színe nem olyan, mint a többié.) Már az eddigiekből is ejtheti, kedves honfitársunk, hogyan történt a dolog. Ri­porterünk a főiskolai felvételi vizsgák tapasztalatairól irt. Megemlítette, hogy egyes jelentkezők történelmi tudása hé­zagos. Erre példákat is idézett. Termé­szetes, hogy akiknek a tudása ilyen ala­csony, nem lesznek a főiskola hallgatói. De mit törődik ezzel az Űj Hungária. Aki­ket a cikkíró negatív példaként használ, kinevezi tanítójelöltnek. Holott abban a kérdésben, ki került a sok jelentkező kö­zül felvételre, csak egy héttel a cikk meg­jelenése után döntött a felvételi bizott­ság. Ez az igazság. De ha az igazsághoz ragaszkodik az Űj Hungária, akkor nem érdekes a cikk. Mármint a kenyérnekí gazdáknak nem érdekes. És ha nem érde­kes — nem fizetnek. Bizony, nehéz a júdások sorsa. Nem. könnyű kenyér ez, higgyei el, kedves honfitársunk. Ön bizonyára sokkal keve­sebbet keres, mint azok, akik az Űj Hun­gáriát szerkesztik. De emberi becsületét, tisztességét megőrizte, s erre mindig büszke lehet. Keserű az a kenyér — még­ha kalács is — amit úgy keresnek meg egyesek, hogy szülőhazájukat mocskol­ják. önhöz hasonlóan sokan elhagyták ha­zánkat, engedve csalogatni magukat a mindent megszépítő, csalfa délibábtól. De ez nem ok arra, hogy azonosítsák magu­kat az Űj Hungária és hasonló lapoki szervezetek hazaárulóival. Mintahogy a szülőhaza is különbséget tesz az idegenbe szakadt, megtévedt emberek és az árulók; a nagyobb darab koncért becsületüket árubabocsájtók között. Azt hiszem, egyetért velünk abban, hogy az Űj Hungária urait nem méltat­juk válaszra, mert ön is úgy fejezi be levelét: „kár az időt pazarolni rájuk”. Is­meri azt a közmondást: ebugatás nem hallatszik a mennyországba. Az egész üggyel csak azért foglalkoztunk, mert olyan ember hívta fel rá figyelmünket, aki ha el is hagyta hazáját, becsületéi nem adta el. Honfitársi üdvözlettel: VARGA JÓZSEF főszerkesztő U. i.: Ne feledje, ha már végleg nem tudja majd leküzdeni a szívében. örökké égő honvágyat, bármikor hazajöhet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom