Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1963-08-11 / 187. szám
1W3. augusztus IX. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 VEZ SEN VI NAPOK mT| MEDITÁCIÓ AZ ÉRZELEMRŐL Ünnepeltek! Vezseny és Tiszajenő lakossága egyaránt. Hiába csepergett az eső, hiába nyargalt hűvös szél a falvak utcáin — az emberek ünneplőbe öltözve indultak délelőtt a Tisza- menti és a Tiszagyöngye Termelőszövetkezetek közös közgyűlésére. 1. Lassan teltek meg a széksorok. Halk, zsongító beszélgetés hangja töltötte meg percről-percre jobban a vezsenyi művelődési ház nagytermét. Azután csend lett, csak a tsz elnök — Détár Mihály — szava hallatszott, mint számol be a közös gazdáinak eddigi eredményeikről. • Megkapó volt az a figyelem, amit a hallgatóság tanúsított e beszámoló iránt. De méginkábí) megkapó volt az, hogy e beszámoló nem használt nagy szavakat a „töretlen munkalen- dületről”, meg „a harcról az éves terv teljesítéséért”. Egyszerű szavakkal, és reálisan értékelte, hogyan dolgoztak eddig, s mit kell még tenniök az elkövetkezendő hónapokban, hogy zárszámadáskor mindany- nyiuk megelégedésére adhassanak számot egész évi tevékenységükről. Van mit tenniök még? Igen. Mint minden termei lőszövetkezetben annak ellenére, hogy ők az eredményesebben gazdálkodó közös gazdaságok közé tartoznak. — Éves előirányzatuk 19 892 000 forint termelési érték. S ebből eddig csak 8 423 000 forintot teljesítettek. Hátra van még több mint tízmillió forint bevétele, ha azt akarják, hogy év végén meglegyen a 37— 88 forintos munkaegységérték. Márpedig ők mindenképpen biztosítani akarják maguknak ezt az összeget. Ha nem így lenne, akkor bizonyára ezen az ünnepi közgyűlésen sem álltak volna fel a tagok — s köztük egy nyolcvan éves nyugdíjas bácsi —, hogy tanácsokat adjanak a szövetkezet vezetőinek, miképpen termelhetnének a jelenleginél olcsóbban, többet 2. i,Zöldéit a rózsafa;;.” e kedves népdal dallama kiszűrődött az ablakokon, ajtókon át az utcára, derítve az emberek lelkét. Talán még a nap is meghallotta az énekszót, s azért bújt ki a felhők mögül? Nem tudni. De tény, hogy délutánra már kisütött a napsugár. így aztán nem lett semmi akadálya, hogy az előadás után megtarthassák az úttörők seregszemléjét, sportversenyét és a községi tűzoltóversenyt. Mivel az előbb a kultúrműsorról szóltam, akkor azt is el kell ezzel kapcsolatban mondanom, hogy a napokban új szolfézs-zongoratanárnő érkezett Ve- zsenyre. E műsor keretében mutatkozott be a falu lakóinak. S a nagy taps, amit zongorajátékával aratott, biztosíték arra, hogy szeptembertől kezdve nem egy gyerek tanul majd zongorázni Vezsenyen, Tisza jenőn egyaránt. A klasszikus zene után megszólalt a tsz citera zenekara is. s kitudja meddig tartott volna a vígasság, ha időközben kiállítás nem nyílik az iskolában. 3. A tantermek erre az alkalomra kiállítási termekké alakultak át. A Tisza- menti Termelőszövetkezet, a Hazafias Népfront és a szolnoki múzeum közösen rendezett Vezsenyen Cze- czei Szüts Sándor festőművész műveiből tárlatot. A faluban a legkisebb gyerek is tudja, ki volt Czeczei Szüts Sándor, noha a művész még 1942-ben elköltözött az élők sorából. Felesége — a tanítónéni — azonban több mint négy évtizeden át tanította a falu Pénteken este hét órakor a tiszaföldvári pártbizottság szókházábam érdekes tanácskozásra került sor a martfűi Tisza Cipőgyár és a község két termelőszövetkezete, — valamint a mezőhéki Táncsics Tsz képviselői között. A gyárból nyolc szocialista brigád vezetője érkezett Tiszaföldvárra. hogy a termelőszövetkezetekben alakult fiatal brigádo^Kal kössön patronálásí egyezséget. A tiszaföldvári Lenin és apró népét az írás-olvasás tudományára, ö őrizgette férje hagyatékát: a vezsenyi kompról, a Tisza festői kanyarulatáról, a búzakeresztektől sárguló határról, a kis falusi utcákról Készült képeket Ez a kiállítás mindössze 65 képet mutat be a művész több mint kétszáz alkotásából. A megnyitó ünnepségbe eljött a falu ap- raja-nagyja. Az öregebbek szívesen emlékeztek vissza arra az időre, amikor a „piktor bácsi” festőállványát cipelgették Czeczei Szüts után, s órákon át nézegették őt munka közben. Felismerni vélték a képeken ismerőseik, barátaik, vagy éppen a maguk portáját. Czeczei Szüts Sándort úgy emlegetik a vezse- nyiek, mint jóbarátjukat. Érthető tehát, hogy az első vezsenyi tárlatot — melyet remélem ezután több is követ, mutatva a község kulturális felemelkedésének ezen útját is — az ő műveiből rendezték meg. 4. Szombat este sokáig tartott a vígasság a földművesszövetkezeti kisvendéglőkben. — Ma hajnalban azonban hétszáz vezsenyi, tiszajenői gazda különvo- nattal útra kelt, hogy a vezsenyi napok keretében Szegedre utazzon, — hogy megismerkedjen a Tisza- parti várossal, s hogy részese legyen a szabadtéri játékok egyik felejthetetlen előadásának. V. V. Szabad Nép, valamint a héki Táncsics szövetkezetekben ugyanis a közelmúltban több kollektíva alakult. amelyek elhatározták megszerzik a szocialista brigád címet. A brigádok azonban — tekintve, hogy a munkaverseny e formája még új, alig néhány évre tekint vissza az országban is — kezdeti nehézségekkel küzdöttek. Nem tudták, hogy milyen vállalásokkal induljanak az éves munkaversenyben, nehézségeik voltak és vannak a nevelés mikéntjében, s nem tudták, hogyan kell brigádnaplót vezetni, A Tisza Cipőgyárban hallottak ezekről, s a már okleveles, jelvényes kollektívák szívesen ajánlkoztak: mint sok éven át a szervezésben, a megerősítésben, szívesen segítenek most a brigádmozgalom fejlesztésében is a termelőszövetkezeteknek. Péntek este ismerkedtek egymással, a munkával, a cipőgyári munkások és a a termelőszövetkezeti gazdák. Leghamarabb két-két brigád talált egymásra: a martfűi 38-as kör brigádvezetője Budai István és a tiszaföldvári Lenin barom- figondozőiból alakút kollektíva képviselője Szelindi János. Mindjárt azt is megbeszélték. mikor találkoznak legközelebb, s hogy a földváriak részt vesznek hamarosan egy nyári brigádgyűlésen, közösen fognak a tsz brigádnapló vezetéséhez. Busi András martfűi és Csala Lajos tiszaföldvári brigádvezető még abban is megállapodott, hogy segítik, ösztönzik egymás brigádját a tanulásban. A gyár munkaverseny felelőse Övári Gézáné, meghívta a három gazdaság brigádjait a Martfűn szeptember másodikár nyíló „Szocialista módon” című kiállításra, amelv a brigádok fejlődését, életét mutatja be. Megelevenedik előttem egy meggyötört férfiarc, pici, egérszeméből kibuggyan a könny: sír előttem a háromcsaládos apa és védelmet kér. Egzisztenciális védelmet a portási munkakor érdekében, mert akarata ellenére tengelyt akasztott az igazgatóval. Nem teljesítette a szabálytalanságra utasító parancsot és azóta, úgy érzi, nincs megállása. Kínosan ható megjegyzések érik és fél, hogy egyszer megköszönik a szolgálatát. Akkor pedig vége az életnek, mert beteg ember létére fizikai munkára alkalmatlan, a gyerekek még iskolába járnak. Megnyugtattam, hogy ilyesmitől ne tartson. Ha igaza volt, s elbocsátanák valamilyen fondorlatos címen, jöjjön újra vissza: igazságot teszünk. Sajnos, önmagamat nem sikerült megnyugtatnom. Most is, a késő estében a síró férfi panasza ijesztget. Ilyenkor a zaklatott gondolatok pörgő orsóján végigszalad sok minden. Miért is panaszkodott az ember? Talán azért, mert néha mellékes kérdésként kezeljük, hogy kit hogyan választanak ki vezető munkakörökbe. Sajnos, a kiválasztás elvei még nem bővültek annyira, hogy mindenben fednék az élet követelményeit és politikánk szolgálatában az apró részletekig mindennek megfeleljenek. Már kimondtuk többször, hogy a korlátoltság nem jelent felmentést vezető munkakörökben a felelősség alól. Amikor milliós értékek kerülnek ebek har- mincadjára szervezetlen, anarchikus üzemi és termelőszövetkezeti állapotok miatt, akkor nem lehet mentség úgy érvelni, hogy „derék, jó ember ez a vezető, dehát nem érti a dolgát”. Mert mi. a derékség, jóság abban, hogy a nép nyakára százezres, milliós károkat teremt valami tehetetlen ember. Az ilyen jóság és derékség számláját nem lehet az idők végtelenjéig kifizetni a nép államának pénztárából. Jó, hogy foglalkoznak Ilyesmivel újságok és vezető fórumok. Az is jó, hogy most már jobban figyelembe veszik a rátermettséget, a politikai becsületesség mellett és a vezető posztra kerülő ember morális állapota iránt sincs közömbösség. Egyre kevésbé érvényesül a teátrális munkastílus, amely mögött a látványosságon kívül alig van érdemi tény. Kapott valamit a szubjektívizmus, bár nagyon hosszú időre lesz szükség ahhoz, míg az értékmérő szerepét döntő tényezőként a végzett munka eredményessége határozza meg. Nehezebben kopnak az előítéletek, személyes fenntartások, vagy egekbe di- * csérő vélemények, amelyek gyakran szimpátia és anti- pátia alapján kerülnek kimondásra.. Amit persze egészen kiküszöbölni sohasem lehet, hiszen érzelmi élettel is rendelkezünk. Csak a káros kicsapódásra vigyázzunk jobban, s mindennap egy kicsit jobban! De most már valamivel többre, kicsit tudományosan is többre volna szükség vezető egzisztenciák személyi megítélésénél. Néha találkozunk fülsértő megjegyzésekkel: „Rendes ember, érti is c dolgát, de az a baj, hogy megfagy körülötte a levegő”. A megjegyzés elhangzik és minden marad a régiben. Vajon miért fagy meg a levegő egy ember körül? . Ilyen esetben az alkati adottságokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Vannak emberek, akiknél ha vezető pozícióba kerülnek, a parancsoló, diktáló, ellentmondást nem tűrő tulajdonságok túltepgése jelentkezik. Ez alkatiság is, de természetesen módosítható neveléssel, ellentétes irányú erős ráhatással. S ez, az esetek többségében segít is. Ilyen környezetben az egyén — ha különben okos ember — rendkívül nagy harcot vív önmagával, hogy leküzd je nehezen elviselhető tulajdonságait. S ha az egészséges irányú ráhatás nem csökken, ez a személy legyűri, legalábbis megfékezi cézárkodó hajlamait. Ha meg buta ember, akkor fúria válik belőle, környezetét okolja mindenért, megnem értésre panaszkodik. A párt politikája ilyen típusú egyéneket huzamosabb ideig nem bír el. Gyakran tapasztalható különböző helyeken és beosztásban dolgozó embereknél az alkalmazkodási készség túlburjánzása. Persze ennek nemcsak pszichés okai vannak, hiszen az ember a természettel vívott harcában azért válhatott győztessé, mert kifejlődött a fizikai, értelmi és érzelmi alkalmazkodási készsége. Most azonban csak egy momentum érdekes számunkra: ha egy vezetőnél, aki emberek sorsáról is dönt, észrevehető az alkalmazkodási készség túlburjánzása, akkor már nem hagyható figyelmen kívül e tényező, mert ebben az esetben — mint szomorú példáktól hemzsegő közelmúltunk is bizonyítja — rendkívül veszedelmes helyzeteket teremthetnek felelős beosztású emberek. Ha egy parancsolgató, magát kisebb-nagyobb fokon csalhatatlannak képzelő személy körül túltengő alkalmazkodási készséggel rendelkező emberek csoportosulnak, menthetetlenül a diktátorok rettenetes és félelmetes egyeduralma jön létre. Köznapi nyelvén talp- nyalogatásnak nevezik a túlfűtött alkalmazkodási készséget. Ha okos egy vezető, észreveszi, hogy a talpnyalás sohasem őszinte, mögötte rendszerint egzisztenciális érdekek húzódnak meg. De ha egy vezető a talpnyalók hízelgő véleményét készpénznek veszi, előfob-utóbb önmagának is életfelfogásává válik ez, s ugyanúgy túlbur jánzik benne az alkalmazkodási készség, mint ahogyan ez körülötte történik. Ezáltal ő maga is talpnya- lóvá válik.' Van egy mellőzhetetlen tényező, amit soha nem lehet figyelmen kívül hagyni: a vezető beosztású személyek egyikénél-másikánál tudat alatt is bizonyos fajta ragaszkodás termelődik ki a meglévő pozícióhoz. Ez bizonyos mértékig természetes és egészséges, mert ha egyáltalán nem volna így — felelőtlen emberekkel lenne tele a világ. A baj akkor kezdődik, ha ez betegessé fajul és olyan életérzés hatalmasodik eb melynek alapján az illető „minden áron” igyekszik megtartani az egzisztenciát. Ez már sok egészségtelen vonásnak a szülőjévé válhat. Innen eredhet a hízelgés, cinizmus, karrierizmus, sőt esetenként az eszmei becstelenség is. Persze korántsem arról van szó, hogy pusztán az érzelmi attitűdök határozzák meg az ember cselekvését. A szellem, az ész játssza a vezérszerepet, de az érzelmi életet sohasem lehet finyelmen kívül hagyni. Amit elmondtunk, nem jelenti azt, hogy a személyzeti ügyekkel foglalkozó vezető munkakörök betöltésével megbízott embereknek lélekbúvárokká keli válni- ok. Ám nem mellőzhető a lélekismeretnek ez az oldala sem, hiszen nélküle nem tudjuk megérteni az embereket, helyzeteket és képtelenné válunk a segítségre, a szituációk célszerű elrendezésére. Hét esztendő telt el, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt meghirdette azt a politikát, amely az SZKP XX. kongresszusának megállapításaiban gyökerezik. A marxista-leninista politika azóta nálunk tömegméretű győzelmet aratott. S talán túlzás nélkül állíthatjuk, a vezetők és a vezetettek abszolút többségének eszéig, leikéig hatolt azért, mert jó, mefelel a dolgozó tömegek érdekeinek. Kettős folyamat megy végbe. Értelemmel felfogni a személyi kultusz torzításaitól megtisztított marxista-leninista politikát. .S érzelmileg azonosulni vele. E folyamat első része köny- nyebben ment, mert az érzelmi azonosulást gátolta a megszokás, beidegződött kötöttségek stb. Ezért az érzelmi azonosuláshoz sokkal nagyobb erőfeszítésre volt szükség. Ezt a küzdelmet nagyon sokan megvívtuk önmagunkkal. Nemcsak értelmünkig, érzelmünkig hatolt például az alapkérdés, hogy a vezető sehol sem ura, hanem szolgálója népének és e történelemformáló eszmének. Éppen ezért kirívó, hogy esetenként üzemeinkben, termelőszövetkezeteinkben, közigazgatásunk alsó apparátusában, a kisebb-nagyobb vezető posztokon találkozunk brutális hangokkal, a dolgozó emberek problémáinak meg nem értésével, kicsinyes gőggel, sértő hatalmaskodással stb. Ebből következik, hogy a kettős folyamat még nem hatolt le mindenütt a kívánt mértékben. Pedig politikánk népszerűsítésében e folyamat végigvitele elengedhetetlenül fontos. Akadnak, akik nevetségesnek tartják e megjegyzést: személyiség. Különösen akkor, ha ezt művezetőkre, termelőszövetkezeti elnökökre, és brigádvezetőkre, párt- vagy állami alkalmazottakra értjük, olyanokra, akik kisebb-nagyobb vezető beosztásban dolgoznak. De ha a vezető környezetformáló jelentőségét vesszük figyelembe, akkor már nem is annyira nevetséges a dolog. Hiszen a művezető éppúgy formálja környezetét, mint a párttitkár, tanácselnök, vagy miniszter. Mert egyéniségéből is ad a környezetében kialakuló légkörhöz. A Központi Bizottságban Kialakult egészséges,' pártszerű légkör, amit Kádár elvtárs egyénisége, rendkívül nagy igazságérzete, őszintesége és szerénysége, törhetetlen elvhűsége és optimizmusa, humanitása és bő érzelemvilága is példáz, hatással volt és van egész közéletünkre. Emberek igyekeznek hasonlóvá válni, megpróbálják ezeket a jó emberi tulajdonságokat megszerezni, és kifejleszteni -önmagukban. De nemcsak a párt legfelső vezetését figyelik az emberek, hanem a közvetlen felettesekét is. S amilyen egy-egy helyi vezető az üzerpben, termelőszövetkezetben, községben vagy városban, olyanná formálódik a környezete is: jó és rossz tulajdonságai egyaránt hatnak az emberdere. Ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni egyetlen panaszkodó ember véleményét sem, mert előfordulhat, hogy nem egyéni panaszról van szó, hanem légkörről, amelyet valaxi vagy valakik olyanná tettek, hogy ott — monjuk —> egy meglett férfinak sírnia kell. Az elgondolkodás magában véve itt már nem segít, ha azt nem követi környezettanulmány és segítés a helyszínen. Már- csak azért is, hogy egyébként értékes embereket időben figyelmeztessenekj neveljenek. Siklós János Bókol a rizs — JÓ A TERMÉSKILÁTÁS Huszonöt mázsás termést várnak Bánhalmán a kísérleti telepen iSzolnok megye a szomszédos Békéssel egyetemben az ország legnagyobb ösz- szefüggő rizstermelő tájegysége. Megyénkben ebben az esztendőbem is 15 700 holdon vetettek rizst a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. A szövetkezetek rizs- termesztő kedve nagyobb az állami gazdaságokénál, hiszen csak a szövetkezetekben 9000 hold a rizsvetés terület. A kalászolás után szombaton megyeszerte befejeződtek a termésbecslő felmérések. Eszerint tekintettel arra, hogy az időjárás eddig kedvezett a rizs fejlődésére, — jobb termés kínálkozik az idén, mint az utóbbi időben. A Tiszasü- lyi Állami Gazdaságban 1800 holdon várnak közel 12 mázsás átlagtermést. Másik nagy rizstermesztő üzemünkben a Bánhalmán székelő Középtiszai Állami Gazdaságban 11,5 mázsás termés ígérkezik 1300 holdon: A termelőszövetkezetek között „kiugrik” a ken- deresi Haladás szövetkezeti gazdaság 15 mázsára becsült várható termése. A leggyengébb lesz a rizsvetések hozama a kunhegyesi járásban, ahol járási átlagban 7 mázsa körül takarítanak be, A megyében öt rizsfajta termesztésével foglalkoznak a mezőgazdasági üzemek. — A Dubovszki, a Dung- han Shali, • — a Kákái. — az ÖRKI és a Kubán i rizsfajtákat kedvelik Szolnok megyében. A Ku- báni rizs rekordtermést ígér a Középtiszai Állami Gazadság 10 holdas tábláján. Holdanként legalább 25 mázsás hozam ígérkezik. A kalászolás a Kákái fajták kivételével befejeződött a rizstáblákon. A Dunghan Shali teljes egészében kibugázott, sőt ennek a rizsfajtának a kalászai a Dubovszkival együtt már bókolnak, azaz lehajtják a kalászukat. A rizs jó pénzt adó növény. Jónéhány gazdaságunknak a bevételi terve erre épül. Most bizakodó a hangulat, bár a pár napja beállott esőzés még kárt okozhat. Jó kezdeményezés a szocialista brigádmozgalom fejlesztésére
