Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-18 / 166. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. július 18. Útmutató Előrehaladás Moszkvában a jövőbe vezető úton Az SZKP nyílt tereiének risszhangja Moszkva (MTI) Szerdán — helyi idő sze­rint délután 3 áraikor — Moszkvában újabb tanács­kozásra ültek össze aSzov­dokumentum, az SZKP Központi Bizottságának a Szovjetunió pártszervezeted­hez és az összes kommu­nistáihoz intézett nyílt le­vele, valamint a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának az SZKP Központi Bizottságához kül­dött június 14-i levele köz­lését. Szófia „A marxizmus—leniniz- mus megbízható útmutató az emberiségnek a jövőbe vezető útján”. A bolgár nép egyhangúlag jóváhagyta az SZKP Központi Bizottságá­nak nyílt levelét — „A béke és az egység nevében” — a bolgár lapok e címek alatt közűik az SZKP nyílt leve­lének a bolgár nép köré­ben keltett visszhangját. Szerdán valamennyi bol­gár lap vezércikkben fog­lal állást az SZKP Köz­ponti Bizottságának nyílt levele mellett. BUDAPESRTE ÉRKEZETT A KUBAI TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÜLDÖTTSÉGE A Magyar Tudományos Akadémia elnökségének meghívására szerdán Bu­dapestre érkezett a Kubai Tudományos Akadémia küldöttsége: Antonio Nunez Jimeneznek a Kubai Tu­dományos akadémia elnö­kének vezetésével. 99 Barátságunk olyan mély legyen9 mint a Bajkál és olyan melege mint a Balaton“ (Folytatás az 1. oldalról) látogatásának célja: tovább erősíteni a magyar és a szovjet testvéri kapcsolato­kat, ezután köszönetét mondott a tiszteletbeli „ko- hászi” cím „elnyeréséért”. Az alumíniumüzemből a küldöttség gépkocsioszlopa az Angara folyami kikötő­jéhez indult és ott egy ra­kéta szárnyashajóra szállt. A piros-fehér-zöld zászló alatt sikló rakéta 70 kilo­méteres sebességgel haladt mális mélysége 1620 méter és a föld minden folyója csak 230 nap alatt tudná megtölteni a tó medencéjét. A Bajkál-tóba 336 folyó áramlik, vizét csupán egyetlen folyam, az Angara vezeti le. Az Angara vízi- energia tartalékai 12 mil­lió ldlowattra rúgnak. Eb­ből a hatalmas mennyiség­ből eddig 5 millió kilo­wattot hasznosítottak és a tovább épülő vízierőműnél teljesen fel fogják használ­A kitűnő hangulatban le­zajlott ebéden Kádár János rövid pohárköszöntőt mon­dott A küldöttség tagjai ez­után horgászással, sétaha­józással töltötték az időt Mihail Kozsov ősz halász­mester Kádár Jánoshoz lé­pett, melegen üdvözölte és a következőiket mondotta: — Szeretném, ha barát­ságunk olyan mély lenne, mint a Bajkál-tó és olyan meleg, mint a Balaton. Moszkva (TASZSZ). Min­den szovjet ember mara­déktalanul helyesli az SZKP Központi Bizottságá­nak a Kínai Kommunista Párttal támadt komoly né­zeteltérések kiküszöbölésé­re irányuló erőfeszítéseit. Munkások és kolhozpa­rasztok, tudósok és írók, színészek és vállalatvezetők jelentik ki, hogy egyhangú­lag támogatják az SZKP lenini politikáját, amely a nemzetközi kommunista mozgalom, a világbéke meg­szilárdítására irányul. „Mindenkor hűek voltunk és hűek leszünk a leniniz- mushoz és sohasem térít­hetnek el bennünket a he­lyes útról, mert vezérlő csil­lagunk a marxizmus—le- ninizmus szent eszméje” — mondotta Tatjána Gyerkacs ukrán agronómus, a szocia­lista munka hőse a TASZSZ tudósítójának. s,Sajnálatos, hogy a kínai vezetők barátságtalan ma­gatartásra helyezkedtek a szovjet néppel szemben. Jó lenne ha belátnák hibáikat” — jegyezte meg Alekszandr Pljuscsev, a leningrádi gép­gyár főmérnöke. Felindulással beszélnek a dokumentumról a párt veteránjai. Az örmény Gc- raszim Melik-Grigorjan, aki 1902 óta párttag, kijelentet­te: „Remélem, hogy a kí­nai vezetők hibás álláspont­ja átmeneti jelenség. Hisz ma minden elhajlás Lenin eszméitől rendkívül veszé­lyes hibákhoz vezet a nagy cél — a kommunista világ- társadalom felépítésének elérésében”. A lenini SZKP és a szov­jet nép egységesek. Ez a szovjet emberek egyöntetű véleménye. Prága Leflerova, a csehszlovák nőszövetség elnöke, nem­zetgyűlési képviselő, kije­lentette: Az SZKP Központi Bi­zottságának nyílt levele a kommunisták gyakorlati, konkrét, magasrendű elvi alapon adott válasza a Kí­nai Komnunista Párt Köz­ponti Bizottságának. Bukarest A szerdán megjelent Scinteda megkezdte a két az Angara két partján ma­gasló festői hegyek között, majd kifutott a Bajkál tó vizére. A világ legnagyobb édesvizű taván körülbelül félórát hajózott a küldött­ség a rakéta fedélzetén. Lisztvjanka település kikö­tőjénél ért partot a szár­nyashajó. A kikötőnél több száz dolgozó fogadta a ma­gyar párt- és kománykül- döttséget és a megjelentek orgonacsokorral kedvesked­tek a magyar vendégeknek. A küldöttség tagjai öröm­mel vették július közepén a tavaszi virágokból kötött csokrot. A Bajkál-kutató Intézet bejáratánál Grigorij Gala- zij igazgató rövid tájékoz­tatójában elmondotta, hogy a Bajkál-tó felülete megj­egyezik Belgium területé­vel* Medencéjének maxi­id a hatalmas vízienergia tartalékot. A párt- és kormánykül­döttség tagjai ezután sétá­ra indultak a Bajkál-tó fes­tői partvidékén. Az ott üdülő dolgozók mindenütt tapssal és virággal köszön­tötték a magyar nép kül­dötteit. A Bajkál-tó part­ján az Irkutszkj terület párt- és állami szerveinek vezetői, valamint Leomyid Jefremov, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségé­nek póttagja, a Köz­ponti Bizottság OSZSZSZK irodájának tagja_ ebéden látta vendégül Kádár Já­nost és a küldöttség tagjait. A tajgában egy tisztáson a szabadban fogyasztották el az ebédet, amelynek fogásai között nyárson sütött, fris­sen fogott bajkál-tavi hal is szerepelt; A küldöttség ezután visz- szaindult Irkutszkba. A kö­rülbelül 70 kilométeres úton egyik fordulónál két 11 éves kisfiú megállította a hosszú kocsioszlopot, hogy átadhassa Kádár Jánosnak mezei virágokból kötött csokrát. Este az irkutszkl területi és városi párt- és állami szervek vezetői díszvacso­rát adtak a kormánykül­döttség tiszteletére. A va­csorán megjelent Leonyid Jefremov is. A párt- és kormánykül­döttség csütörtök reggel repülőgépen Bratszkba in­dul és ott a világ legna­gyobb vízierőművének épí­tőivel nagygyűlésen talál­kozik, majd este IL—18 tí­pusú különrepülőgépen visszaindul Moszkvába. (MTI) jetunió, az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia képviselői, hogy folytassák az eszmecserét a nukleáris fegyverkísérletek megszün­tetésének kérdéséről. A szerdai tanácskozás után a következő közös közleményt adták ki Mosz­kvában: — Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere, Har- riman, politikai ügyekkel foglalkozó amerikai külügy­miniszterhelyettes és Lord Hailsham, a tudományos és technológiai ügyek angol minisztere július 17-én is­mét találkozott és előre­haladást ért el egy olyan szerződés bizonyos rendel­kezéseinek megszövegezésé­ben, amely eltiltaná a nuk­leáris fegyverkísérleteket a levegőben, a világűrben és a víz alatt. Eszmecsere folyt más, a feleket köl­csönösen érintő kérdésekről is. A következő ülést július 18-án tartják. Lapzárta A martfűi kézilabdázók továbbjutottak a NK kupában SZEAC-Martfüi MSE 20:17 (10:10) Szeged, Népköztársasági Kupa, — vezette: Hajdú. SZEAC: Debreceni — Bi- róczki, Faragó, Farkas, Frank (5), Horváth (3), Tóth, Palócz (3), Megyeri (8), Lan­tos (1), Szatmári. MSE: Varga, Simon, Paál (i), Baráth (4), Tóth (2). Csa­bai (2), Kesjár (5), Gálik (3). Alacsony színvonalú, csap­kodó játék jellemezte a mérkőzést a szegedi játék­vezetői hármas ítéleteivel le­hetetlenné tette a martfűi csapat játékának kibontako­zását. A martfűi csapat lel­kesen játszott, de még most sem érte el igazi formáját. Rácz és Gellért sérülését na­gyon megérezte a csapat. A Népköztársasági Kupa össze­sített eredménye alapján a eipőgyári csapat a vereség ellenére is tovább jutott. * Szerdán reggel Gdansk Oldwa elővárosában meg­kezdődött a 28. vívó világ- bajnokság. Az első versenyszámban a férfi tőr egyéni viadalon húsz ország 71 versenyzője lépett pástra, 12 csoport­ban. A részvevők kilenc hatos, két ötös, és egy hetes csoportban küzdöttek a továbbjutásért. A magyarok rajtja jól sikerült, mind az öten ott vannak a 32-es csoportban, ahonnan már direkt kiesé­ses rendszerben folyik to­vább a versenyzés. A 32 közé jutott még öt lengyel, 4—4 szovjet, francia, nyu­gatnémet, 2—2 osztrák, an­gol és 1—1 román, NDK, japán és luxemburg tőröző. Az EM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres váltakozó munkahelyre kőműves szakmunkásokat, vasúti felépítményeseket, valamint kubikosokat. Szállást és étkezést biztosítunk. — Vidéki család- fenntartó dolgozók különélési pótlékot kapnak. A proletárdiktatúrától az össznépi államig A politikai életnek is vannak téves képzetekben szenvedő betegei. Ilyenek a revizionista és a dogma­tikus észjárású emberek, kik mindent másképpen ítél­nek meg, mint ahogyan az valójában van. Téveszméik egyik leggyakoribb tárgya újabban: az állam. A párt azt mondja, hogy államunk a proletádiktatúra funkcióit betöltő, de az össznépi ál­lam irányába fejlődő és annak bizonyos vonásait már most magán viselő ál­lam. Erre jönnek a politi­kailag téves képzetekben szenvedő betegek: a jobb­oldaliak azt mondják — persze szalonképes formá­ban — „mi az ördögnek kell még mindig a proletár­diktatúra”, a szektások, a dogmatikusok viszont fal- fehérré válnak az ijedelem­től, mert az össznépi állam­ban a munkásosztály érde­keinek, a szocializmus ügyének veszélyeztetését látják. Pedig milyen egyértelmű és világos a párt álláspont­ja ebben a kérdésben is. Az államot a helyes mar­xista felfogásnak megfele­lően eszköznek tekmti, amelynek felhasználási módja mindig a konkrét körülményektől függ, eze­ket a körülményeket pedig ugyancsak marxista alapos­sággal elemzi. Senki vilá­gosabban ki nem mondta, mint a párt VIII. kongresz- szusa, hogy „népünk legna­gyobb történelmi vívmánya a munkáshatalom.” így is van. Ez a hatalom volt az alapja és feltétele hazánk társadalmi, gazdasági vi­szonyai kialakításának. Ez a hatalom tette uralkodóvá népünket a gazdasági és szellemi életben is. Ezek birtokában alakítottuk át hazánkat elmaradt agrár­ipari országból fejlett ne­héziparral rendelkező ipari- agrár országgá; ennek se­gítségével megszüntettük hazánkban egyszer s min­denkorra az embernek em­ber által való kizsákmá­nyolását, megszüntettük a munkásosztállyal kibékíthe­tett énül szembenálló ki­zsákmányoló osztályokat, átvezettük a kásáruterrnelő parasztságot a szocialista nagyüzem útjára, ennek az államnak a segítségével ér­tünk el történelmi jelen­tőségű eredményeket a kul­turális forradalomban, en­nek az államnak a segít­ségévéi raktuk le hazánk­ban a szocializmus alapjait. De miközben a munkás­hatalom segítségéve] ezt tettük, megváltoztattuk a munkáshatalom jellegét végső fokon meghatározó körülményeket. A proletár- diktatúra többek között egy osztály elnyomó szerve egy másik osztállyal, a kizsák­mányoló osztállyal szemben. Különös lenne azonban ezt a funkciót változatlan­nak tekinteni, miközben megszűnt az az osztály* amelynek elnyomására hi­vatott volt és amelyet, ami­kor arra szükség volt, el is nyomott. Éppen a pro­letárdiktatúra segítségével szüntettük meg, mert „a proletárdiktatúra elnyomó funkciója az osztályellen- 6éggel szemben úgy is ér­vényesült, hogy állami in­tézkedéssel. a törvény ere­jével fosztottuk meg a tő­kés osztályt a termelési eszközöktől és tettük azokat a nép tulajdonává.” S mi­közben ez történt, az egész társadalom osztály­szerkezete is alaposan meg­változott. A fordulat évében társa­dalmunknak maik valamivel több mint 45 százaléka tar­tozott a munkások és az alkalmazottak kataegóriájá- ba, a falu lakossága még rétegekre oszlott, az össz- keresőknek mindössze 30 százaléka dolgozott szocia­lista szektorban. Ma? A munkások és alkalmazottak már társadalmunk 69 szá­zalékát teszik ki, kialaku­lóban van az egységes pa­raszti osztály, a szocialis­tává váló értelmiség a munkásosztály és a paraszt­ság érdekeit szolgálja tevé­kenységével* s eközben szolgálja saját jól felfogott érdekeit is, és a keresők 93.4 százaléka már a szo­cialista szektorban dolgo­zik. Ugyan miféle osztályt kellene még elnyomni a munkáshatalomnak? Kö­vetkezésképpen a párt na­gyon helyesen állapította meg, hogy a proletariátus diktatúrájának mindenek­előtt a belső élnyomó funk­ciója módosult. Lényegbe- vágóan és ma a proetár- diktatúrának az alapvető és fő funkciója a gazdasági építőmunka, a kultruális munka szervezése, és ezt joga van kijelentenie annak a pártnak, amely nagyon világosan látta mindig a proletariátus diktatúrájának a jelentőségét és nemcsak látta, hanem a proletár- diktatúra mechanizmusában betöltött szerepénél fogva helyesen is forgatta ezt a fegyvert az egész munkás­osztály. egész dolgozó né­pünk érdekében. S ki tagadhatná, hogy a proletár hatalom funkciói úgyis módosultak, hogy közben új funkciód kelet­keztek* mint a proletár nemzetköziség ápolása most már állami úton, elsősorban a szocialista világrendszer államai között mind politi­kai, mind katonai, mind gazdasági, tudományos, mű­szaki és kulturális vonat­kozásban. Államunk a leg­szentebb internacionalista kötelességét teljesíti, ami­kor minden igyekezetével a szocialista világrendszer or­szágai közötti baráti, test­véri együttműködésre tö­rekszik, óvja és ápolja a szocialista népek barátságá­nak magasztos ügyét, a Szovjetunióhoz fűződő kap­csolatait népűnk egyik leg­nagyobb és legféltettebb vívmányának tekinti Az össznépi állam jegye elsősorban abban az alap­vető tényben ismerhető fel, hogy a társadalom osztály- szerkezetének megváltozá­sával az állam mindinkább az összes osztályok érdekeit fejezi ki. Az össznépiség irányába való fejlődésre utal az is, hogy az állam hatásköréből fokozatosan mind több funkció kerül át a társadalmi szervek intézkedési körébe, s nem tízezrek, hanem százezrek, milliók vesznek részt kü­lönböző állami, társadalmi és tömegszervezeteken ke­resztül, közvetlenül vagy közvetve az állam, a társa­dalom ügyeinek intézésében. Egyelőre azonban még a proletárdiktatúra funk­cióit is betölti államunk, mert még korántsem vé­geztük el azt a feladatot, amelynek elvégzésében a munkáshatalom a legfőbb eszköz. Nem építettük még fel teljesen a szocializmust, éppen csak az alapjait rak­tuk le, a teljes felépítése még előttünk álló feladat. Az osztályviszonyok a ki­zsákmányoló osztályok fel­számolásával leegyszerűsöd­tek, de az egységes paraszti osztálynak a kialakítása még előttünk álló feladat. Sorolhatnánk hasonlókép­pen tovább mind gazda­sági, _ mind a kulturális életből azokat a feladatokat, amelyeket a munkáshata­lom birtokában kell még elvégeznünk. Senki se féltse a mun­kásosztályt az össznépi ál­lamtól, mert amikor a párt nagyon helyesen felismerte, hogy államunk milyen irányban fejlődik, azt is feltárta és egyértelműen megállapította, hogy „a munkásosztály vezető szere­pe fennmarad a szocialista társadalomban és a kom­munizmus építése idején is”. Ez egyáltalán nem mond ellent annak, hogy a proletariátus diktatúrája az össznépi állam irányában fejlődik, sőt záloga, felté­tele annak, hogy az állam mindig a megváltozott kö­rülményeknek megfelelően tölthesse be funkcióját. Ezért a munkásosztály ve­zető szerepének óvása, to­vábbi erősítése nem felada­taink egyike, hanem egyi­ke a legfontosabbaknak. Katona István

Next

/
Oldalképek
Tartalom