Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-31 / 177. szám

X*«8. Július 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A BÉRLÉT és a KÖZÖNSÉG A városnak hiányzik a színház. Szolnokon az egyéves szünetelés idején állandó beszédtéma volt: mikor kezdenek már ját­szani? Ebben a türelmet­lenségben, a szüntelen ér­deklődésben az a jóleső pozitívum, hogy Szolnok la­kói megszokták, megszeret­ték a társulatot, s szeret­nének újra találkozni vele. Most, hogy megjelent a bérletvásárlásra felhívó plakát, érdemes azon gon­dolkozni, hogyan lehetne a régóta hiányolt törzsközön­séget kialakítani? Mert a színháznak nincs igazi törzsközönsége. A be­mutatók „protokoll” nézői és az ifjúsági előadásokon résztvevő középiskolások, az általános iskola felső két osztályának tanulói azok, akiket rendszeresen ott le­het látni a nézőtéren. Raj­tuk kívül teljesen bizony­talan, kik jönnek el és mi­kor? Néha jó zenés dara­bok is megbuktak emiatt, máskor nehéznek kikiáltott prózai előadásnak volt te­kintélyes erkölcsi és anyagi sikere. (Igaz, ez volt a rit­kább.) Mindez labilissá teszi a színház vezetését, hiszen nehéz eltalálni az alkalom- szerű közönség ízlését, pil­lanatnyi érdeklődését. En­nek a bizonytalanságnak tudható be, hogy ebben az évben is tizennégy bemu­tatót tart a színház, ami vé­leményünk szerint sok, túl­terheli a színészeket, és óhatatlanul arra vezet, hogy az egyes produkciókra nem tudnak eléggé elmélyülten felkészülni. Tavalyelőtt háromezer- egyszáz bérlet kelt el, en­nek nagyobb hányada azon­ban ifjúsági bérlet volt, tehát a város felnőtt lakos­ságának csak egy töredéke becsülte annyira a színhá­zát, hogy állandó, stabil lá­togatójává vált. Ebben az évben ezen a helyzeten kell változtatni. O a a színháznak kiala- kul a stabil közönsé­ge, biztosan tervezhet, nem kell levennie esetleg há­rom előadás után a darabot a műsorról és a művészek­nek lázas gyorsasággal újat, rendszerint gyengébbet megtanulniok. Ha ebben az évben megfelelő számú bérletes jelentkezik, akik megismerik, megszeretik a színházat, a következő évad­ban nem kell tíz-tizen­egy bemutatónál többet műsorra tűzni, ami a szín­vonal emelkedését, a mű­vészek munkájának elmé­lyülését vonja maga után. A közönség szempontjá­ból az a lényeges, hogy sokoldalú művészi élmény­ben részesül, megszokott helyét biztosítják számára, nemcsak a Szigligeti Szín­ház, hanem a vendégtársu­latok előadásaira is, módja van a produkciókat össze­hasonlítani egymással, le­mérni a fejlődést s egyút­tal bizonyos mértékben irányítani is a közvélemény erejével a műsorválasztást, a játékstílust. A bérletek számának növelése természete­sen lehetséges. Elsősorban értelmiségünket, azonbelül Is a pedagógusokat kell meggyőznünk arról, hogy kötelességük támogatni a kultúrának e fontos, jel­lem- és tudatfejlesztő intéz­ményét. Helytelenül teszi, aki erőltetett sznobizmus­ból csak a fővárosba jár színházat nézni. Hasonlóan fontos a nagyüzemi mun­kásság megnyerése. A jár­műjavító teltház-akciója igen szép példája annak, hogy a munkásság is be­vonható a művelődés ára­mába. A kis- és nagyüze­mekben most arra kell tö­rekedni, hogy ne csak az egyes előadásokra adjanak el jegyeket, hanem minél több munkásnak legyen sa­ját bérlete, ne csak egy- egy operettre keljenek el a jegyek, hanem minden darabot lásson a munkás. A szocialista brigádok együttesen vehetnének bér­letet, amivel a brigádmoz­galom fontos feltételét tel­jesíthetnék. Nincs szándékunkban fel­sorolni valamennyi dolgozó réteget. Azt szeretnénk csu­pán bebizonyítani, van le­hetőség a közönség számá­nak növelésére. A közönség megnyerésé­ért indított csata legfonto­sabb helyein a társadalmi szervezők küzdenek. Azo­kat a lelkes aktívákat, akik az üzemekben, hivatalok­ban a jegyek elhelyezésével foglalkoznak, nem becsülr ték meg eléggé, sokszor a humor céltábláivá is váltak, pedig munkájuk nagyon fontos és érdeme szerint kell megbecsülni. A jó szer­vező ismeri a színházat, tá­jékozott a darabok jellege felől, ugyanakkor ismeri a munkatársakat, tudja, kit mivel lehet meggyőzni. S ha munkatársaiknak pana­sza van, azt haladéktalanul jelzi a színháznak. Ilymó- don a színvonal ellenőrzé­sének fontos tényezője. bben az évben az ed- diginél is több segít­séget kíván adni a színház vezetősége a szervezőknek. Ez nemcsak anyagiakban, a jegy és a bérletek után nyújtott jutalékban, hanem tájékoztatásuk gyakoribbá válásában, oktatásuk terv- szerűségében is megnyilvá­nul. A közeli napokban a színház gazdasági vezetése ankétra hívja össze ezeket a társadalmi munkásokat, ahol a részletes műsorter­vet, az új bérletezési rend­szert, a szervezés gyakorla­ti feladatait ismertetik ve­lük, ellátják őket bőséges propagandaanyaggal. Azt szeretnénk elérni, hogy minden szervező fon­tos hivatása magaslatán álljon, mint például Tabák Mária a cukorgyárból, a Kisker, és a pénzügyigazga­tóság, a megyei bíróság és még néhány intézmény. Természetesen nagy gondot fordítanak a vidéki szerve­zői hálózat megerősítésére, megfelelő emberek beállí­tására, ott, ahol ez szüksé­ges. A bérletrendszer egyéb­ként kialakult: kényelmes, a fővárosi színházaknál szokásos formában postán fizethetik az egyes részle­teket az érdekeltek. Nem kell az egyes szelvényeket előadás előtt beváltani: be­lépőjegyül a posta bélyeg­zőjével ellátott bérlet- nyomtatvány szolgál. A szervező irodát, vidéken a megbízott szervezőt, tehát csak egyszer — a bérlet ki­váltásakor — kell felkeres­ni, továbbá olyan esetekben, amikor vendégtársulat ját­szik. Ezeknek előadásaira a bérlettulajdonosoknak elő­vételi joguk van. Néhány nagyobb tájhe­lyen szintén bevezetik a bérletrendszert, így a többi között Jászberényben és Karcagon. Az ifjúsági bér- letezés azonos rendszerű lesz a felnőttével. A bérletvásárlási kam­pány nem elsősorban üzlet. Fontos kultúrpolitikai kér­dés, amelynek sikerre vite­lében a vállalatok, üzemek, tsz-ek kulturális, szakszer­vezeti vezetőinek egyaránt segíteniük kell. Hernádi Tibor Egy járás, ahol szívügy a társadalmi munka Ebben az évben 838 000 forint értékű társadalmi munka végzését tervezték a törökszentmiklósi járásban. Tiszatenyőn kézilabda- pálya épült 23 000 forint értékben. E munkát több­ségben a helyi sportkör tag­jai, s a KISZ-fiatalok vé­ÉRETTSÉGIVEL és mérlegképes könyvelői vizsgával rendelkező belső ellenőröket kérésük felvételre. I JELENTKEZÉS a vállalat munka­ügyi osztályán, I. emelet 5. Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat Szolnok gezték. A kétpói Szabadság Tsz tagjai 30 000 négyzet- méter belterületi földutat javítottak meg, míg a ken­gyeli társadalmi szervek, a kiszisták, az úttörők elül­tettek idáig 15 000 facseme­tét. A járás 8 községében idáig 1500 lakos végzett tár­sadalmi munkát. Legjobb eredményt értek el a tisza- tenyőiek, ahol egy lakosra 58,60 forint társadalmi munka érték esik. Ezidáig tervének közel háromne­gyedét teljesítette a járás. Baján forgatják a Pacsirtát Néhány nappal ezelőtt a Pasaréti úti stúdióban meg­kezdődtek a Pacsirta felvé­telei. A forgatókönyvet Kosztolányi Dezső azonos című regényéből Huszty Tamás írta. A film stábja Ranódi László rendező ve­zetésével a hét elején Ba­ján forgat. A regény törté­nete 1899-ben játszódik és ezért a felvételek idejére át kellett alaíkítani Baja fő­terét és néhány utcáját: le­szerelték a televíziós an­tennákat, az utcákról az ostornyeles neonlámpákat, és több ház homlokzatát és kapuját is „díszletezték”. A film operatőrje Illés György, a díszleteket Var­ga Mátyás tervezte. A fő­szerepeket: a Bajkai-házas- párt Tolnay Klári és Páger Antal alakítja, a címszere­pet Nagy Anna játssza, akinek ez lesz az első film­szerepe. A többi szerepben Bara Margitot, Törőcsik Marit, Greguss Zoltánt, Darvas Ivánt, Tompa Sán­dort és Latinovits Zoltánt láthatjuk. (MTI) A jászfényszarui Zöldmező Tsz Zsámboki brigádja a Nyugat-Németországba exportálandó paradicsomot szedi SZEQEDI PILLANATKÉPEK Bábeli a hangzavar. Német, orosz, francia, angol sza­vak röpködnek, sok a kül­földi gépkocsi. A szabadtéri játékok sok idegent vonzot­tak Szegedre. Szombaton és vasárnap a hétezres né­zőtér jó részét ig ők foglal­ták el. A rendezés persze kifogástalan. Gyorsan, zök­kenőmentesen helyére ve­zetnek mindenkit. Ha kez­dést int a karmester, a zsúfolt nézőtér egységessé válik. A magyarok és kül­földi vendégek teljes oda­adással, lelkes tapssal ju­talmazzák a zenekar és a művészek magasszínvo­nalú produkcióját. * Sorban állnak a mikro­buszok végállomásán. Akár­milyen sűrűn indítják a já­ratokat, mégis kevésnek bizonyulnak. Hiába, min­denki kíváncsi a város ne­vezetességeire. Méltán, mert bőven akad néznivaló. Az idegenforgalmi hivatal meg­bízottja szakszerű tájékoz­tatást ad Szeged történel­méről, műemlékeiről, s új építményeiről. Elragadóan szép a város. Nehéz betelni a szüntele­nül változó képeivel. Kü­lönösen annak, aki hat­nyolc éve járt itt. Minde­nütt építkeznek. Új lakó­negyedek, a foghíjakon új házak létesülnek. Meglepően sok az emeletráépítés. Sé­tánk közben legalább hu­szonöt egy, illetve kétszintes épületbővítést láttunk. * Szombaton a földműve­lésügyi miniszter nyitotta meg a szegedi őszibarack­kiállítást. A fenséges illat, a narancs nagyságú, a sár­ga, rózsaszín és piros ár­nyalatokban pompázó gyü­mölcs mágnesként vonzza a látogatókat. Szeged kör­nyéki falvak, a Bács-Kis- kun- és Baranya megyei állami és közös gazdaságok, valamint az egyéni terme­lők állították itt ki ter- melvényeik legjavát. A rendezők jóvoltából vásárolni is lehet. * Vasárnap délután. Moz­galmas az egész város. Megteltek a presszók, cuk­rászdák és vendéglők. A kiszolgálók gyorsak, udva­riasak. Hagyomány ez már itt. Talán kivételt képez a Hungária étterem, ahol kö­zel másfél órai várakozás sem volt elegendő ahhoz, hogy feketét kaphassunk szombat este. A Tisza-part is eleven. A hajóra települt étteremben nagy a vendégsereg. Renge­teg a nézője a vizisízők bá­tor bemutatóinak. ♦ A karnevál hercege a késő délutáni órákban lá­togatott el Szegedre. A Szé­chenyi teret, s a felvonulást környező utcákat tízezrek lepték el Mindenki látni akarta a felvonulók színes forgatagát. ♦ Estefelé vihart jelző fel­legek lepték el az eget. Amikor Verdi Trubadúrját adták elő, már sűrűn dör- gött, villámlott. Így sajnos, nem sokáig gyönyörködhet­tünk Margherita Roberti, a New York-i Metropolitán, Zenaida Pally, a Bukaresti Operaház, Peter Glossop, a londoni Covent Garden mű­vészeinek és Simándy Jó­zsef Kossuth-díjas éneke­sünk elragadó hangjában. A cigánykórus szereplése után megnyíltak az ég csa­tornái. — m. 1. — áditíéát Nyirkos ruhadarabra permetezzünk egy kevés ablak­tisztítót és az ablak, tükör, vagy a festett bútor felü­letét ezzel dörzsöljük be, majd utána száraz ruhával jól töröljük át. Az így megtisztított tárgy ragyogó tisz­ta, fényes lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom