Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-21 / 169. szám
IW5. Július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Gyéren világítanak az éjszaka lámpásai Este tíz óra, a Járási székhely lakói nyugovóra térnek. Vajon ezt teszik a traktorosok is? Az éjszakai ellenőrzés során ennek ellenkezőjéről szerettünk volna meggyőződni. Szollősi Jánossal, a megyei párt- bizottság munkatársával és Szűcs Jánossal, a tiszafüredi járási pártbizottság titkárával együtt kopogtattunk Sipos Antal gépállomási igazgató ablakán, ö is velünk jön a határba. Szúrás, nagy adag méreggel Mattoltam a mefóst — Sajnos, nem dicsekedhetünk a kettős műszakkal. Még a nappali műszakhoz sincs elegendő traktorosunk — mondja borúlátóan az igazgató. — Hány ázántógépük van? — Az MTZ-kel együtt 82. Harminchét embert ültettünk kombájnra. A legjobbakat, köztük négy műhelymunkást is. Jelenleg 18 erőgépünk dolgozik a talajmunkáknál. ötven gépünk áll traktoros hiányában. — Az utóbbi hetekben nem vettek fel újabb traktorosokat? — De igen. Néhány technikumi hallgatót és a télen alapfokú tanfolyamot végzett fiatalt, de tapasztalatlanok, hiányzik náluk n gyakorlat. — Es hogyan akar változtatni a jelenlegi helyzeten? — Jelenleg 15 ipari munkással tárgyalunk. Miskolci és debreceni üzemekben dolgoznak. Felvesszük őket II. Igaz, hogy az alábbi eset nem a közelmúltban történt, de akik ismerik, még ma is úgy emlegetik, mint igen jellemzőt a javítók anyagellátására. Az történt ugyanis, hogy az egyik hóvégi hajrá során elkészültek négy személykocsi javításával. Ki- küldhették volna a forgalomba, ha ... ha nem hiányzott volna minden kocsiról pár méternyi kender- zsineg ahhoz, hogy tökéletes legyen a gőzfűtés tömítése. De hiányzott és így a kocsikat félreállították. Napokig vesztegeltek, mert a munkások hiába sürgették a zsineget. Azt mondták nekik, hogy nincs, de a szertár is sürgeti. A negyedik napon, ami egyben a negyedév utolsó napja is volt, az egyik idős munkás megelégelte ezt az állapotot. Munkaruhájának zsebébe tette pénztárcáját és kiment a közeli vegyesboltba. Vett néhány forintért zsineget és azzal cróés közben az aratás is befejeződik. Elseje körül 35 erőgép szánthat... Bizony, elég sovány vigasz az igazgató válasza. Eszembe jut, miért engedtek el a tavasszal a Pásztói Génállomásra egy brigádra való, kiváló traktorost Karcagról? A megyében is akadt volna munkájuk ... — És a tsz-ek szántógépei? — Tizennyolc szántótraktoruk van, megítélésünk szerint 10—12 dolgozik közülük kettős műszakban — tájékoztat Szűcs elvtárs. — Nézzük meg őket. A tiszafüredi Hámán Kató Tsz-ben egyik dűlőút mentén két traktor világít Egymás után köröznek, fogyasszák a búzatarlót. Közelebb megyünk. A porfelhőben úszó DT-kről lelépnek a szorgos traktorosok. — Gulyás János bára elkészítették a négy személykocsit, úgy hogy azok még a tervnegyedbe és a hóvégi hajrába is belefértek. Ennyi a történet. Nem tudom, hogy az illetékesek szégyellték-e magukat a történtek miatt, vagy esetleg felelősségre vonták az öreg munkást, mert munkaidő r’att elhagyta az üzemet. Egy azonban bizonyos: azóta sem javult sokat az anyagellátás. Most is napokig állnak a kijavított kocsik a holt vágányokon, mert vagy egy dinamószabályozó, vagy egy WC-csésze, vagy egy pogy- gyásztartó zsinegháló hiányzik róluk. Amikor az üzem igazgatójának, Jávor Nándornak említettem a tapasztaltakat, szinte kapásból válaszol: — Hogy mennyire ismerem a jelen helyzetet én is, bebizonyíthatom egy-két példával. Áprilisban négy kocsi állt az üzem udvarán és nem tudtuk kiadni, mert néhány hordrugó láncszem — Nagy Lajos — mutatkoznak be. — Mikor kezdtek? — Hat órakor váltottunk, s reggel hatig maradunk. — Addig végeznek ezzel a táblával? — Még a másik tízholdassal is. Reggelig 51 holdat disztillerezünk, gyűrűs- hengerezünk. — Szorgalmas emberek — dicséri őket a hátuk mögött a gépállomás igazgatója. — Gulyás egyik legjobb traktorosunk volt. A tavasszal távozott tőlünk a tsz-be A következő állomás Ti- szaszöllős, a Szarvas Sándor Tsz határa. Tizenegy óra is elmúlt, amikor a két álló gép mellett három szorgoskodó embert pillantunk meg. A körmös lámpáit javítgatják. — Hátul erős, elől meg gyenge volt a világítás — magyarázza Vágó András, a tsz traktorosa. — Segítek a fiataloknak, egyedül nem boldogulnának vele. Az öreg traktorista DT— 54-essel hántja a tarlót. Ő is a gépállomástól ment át a tsz-be. Hogy miért? — Biztr bb itt. A gépállomáson a tavaszi hónapokban alig volt munkánk. — A tsz-ben jobban keres7 — Természetesen. A körmössel dolgozó két fiatal testvér: Farkas József és Rudolf. A télen végezték a tanfolyamot, s október 31-ig a gépállomásnál dolgoznak. A tsz-ben kö- eépmélyszántást végeznek. — Ez az első munkánk. Nem ismerjük eléggé a gépet, ezért az első napot mindketten itt töltjük. Majd belejövünk — mondja az idősebb testvér bizakodóan. Mi egymásra nézünk. Eszünkbe jut a gépállomási igazgató tájékoztatása: „egyetlen erőgépünk sem dolgozik kettős műszakban". Űgylátszik, ezek a fiatalok megviccelték az igazgatót. Tudta nélkül, éjszaka is dolgoznak. Máthé László — egyszerű kis vaskarika — hiányzott róluk. Tíz kocsi állt itt nemrég, ezekre egy-egy dugattyúbőr kellett volna még. Tizennégy kocsi bitumenes tetőfedő hiánya miatt nem volt használható hosszú ideig. — Persze, ez a legkevesebb, hogy ismerjük a helyzetet — fordítja komolyra a szót. — A baj az, hogy nem tudunk rajta segíteni. A MÁV Anyagellátási Igazgatóság osztószertára jelenlegi szervezetében képtelen a járműjavítókat valamennyire is zavartalanul ellátni. Volt olyan javaslat, hogy a nyolc járműjavító részére egy külön szertár biztosítson anyagot, de ezügyben sem történt semmi az elmúlt két év alatt. — Mennyiben segítene a helyzeten a külön szertár? — Alapvetően megoldaná a problémát. Jelenleg ugyanis az osztószertár a teljes MÁV — vagyis a forgalom, járműjavítás, pa- lyafenntartás, fűtőszolgálat mondta ijedt képpel a segédművezető a művezetőnek és szomorú sóhajjal hozzátette: — készüljünk el a legrosszabbra. Holnap harminc százalékon alul nem ússzuk meg a szúrást. Az újságíró véletlenül fültanúja volt e rövid, de annál érdekesebb beszélgetésnek, amely munkaidő alatt hangzott él a Tisza Cipőgyár egyik konfekció- műhelyében, és ami komoly fejtörést okoz annak, aki nem ismeri a cipőgyárakban tavaly január óta működő MEFO (Minőségi Ellenőrzési Főosztály) martfűi tevékenységét Rendelet születik Tavaly január óta tizenkét főből álló és a kereskedelemhez — Cipő Nagykereskedelmi Vállalathoz — tartozó csoport hivatott arra, hogy a 44/1961 Kip. É. 52—53/Kip. M.—Bk. M. sz. együttes utasítás, a Köny- nyűipari és a Belkereskedelmi Minisztériumnak _ a belföldi forgalomba kerülő lábbelik minőségjavításáról szóló határozatát érvényesítse. Ezzel a rendelettel mindenki egyetért, még az üzem műszaki vezetői és a futószalagok művezetői is. Hogy mégis sok vita van a MEFO munkája körül, azt nem a rendelet lényege, a jobb minőség megkövetelése, hanem a végrehajtás módja okozta. A „szúrás" és következményei A MEFO-Sok napi teljesítménye így van meghatározva: „Meg kell vizsgálni az üzem belföldi eladásra gyártott termékeinek meghatározott mennyiségét.” Az előírás kimondja: a két vizsgáló szerv (a vállalati MEO és a MEFO) között a minősítési eltérés nyolc százalék lehet. Ha az eltérés ennél nagyobb, minden egyes pár, a MEFO által alacsonyabb osztályúvá minősített cipő után tíz — részére egy anyagigazgatósággal — nem képes lépést tartani a termeléssel, a fejlődés ütemével. Ez a jelenlegi, véleményem szerint elavult anyagellátási rendszer kihat a helyiek munkájára is. A szolnoki szertár például tervét akkor teljesíti, ha a megadott anyagot összsúlyban biztosítja. Hogy ezenbelül egyes cikkekből mennyit ad darabra, választékra, az nem érdekes. — Itt mi lehetne a megoldás? — Érdekeltté kell tenni anyagilag a helyi szertárakat a járműjavítók munkájában. Ez tehát az igazgató véleménye. És mit mond a szakember? Cserta Miklós, az üzem fődiszpécsere ugyancsak példával kezdi: — Jelenleg kétszázhetvenöt olyan kijavított kocsi fut a forgalomban, amelyek alatt „vendég”, vagyis selejtkerekek vannak, mert új kereket nem kaptunk. Majd ha lesz, akkor újra bevontatják ezeket a kocsikat és kicseréljük a kerekeket. Lemondóan legyint. — Tudja, mi ez — néz rám kérdően. — Dupla munka, fele haszon. Vagy mégin- kább: dupla munka, dupla ráfizetés — helyesbíti önmagát. — Hogyan lehet az, hogy évek óta az anyagellátás a százalék kötbér illeti a ( Keletmagyarországi Cipő- nagyikereskedelmi Vállalatot. A kútba esett prémium 1962-ben a vállalat ezen a címen 1 733 000 forint minőségi kötbért fizetett a dpőnagykereskedelmi vállalatnak. A vállalat prémiumkerete a minőségi kötbér miatt jelentéktelenre csökkent. Ez az oka annak, hogy szinte teljesíthetetlen prémiumfeltételeket kellett 6zabni. A Keletmagyarországi Cipőnagykereskedelmi Vállalat a befolyó kötbérrel mint vállalati nyereséggel rendelkezik. A havonta leemelt minőségi kötbér összege kísértetiesen egyformán ismétlődik. Érdekes az a kimutatás, amely ékesen bizonyítja — nem a termelés nagyságának és a legtöbbet reklamált cipőféleségeknek arányában vizsgálja felül a minősítést a MEFO, hanem a legdrágább' cipőkből szúrja a legtöbbet. Feltételezhető, hogy egy 276 forint értékű gumicsizmát érdemesebb leértékelni, mint egy tornacipőt, mert az előbbinél keletkező kötbér 27,60, míg a tornacipőnél csak 4,70 forint. A vállalathoz a legkevesebb reklamáció eddig a gumicsizmák, a legtöbb a tornacipők minősége miatt érkezett. Az üzem júniusban 135 032 pár tornacipőt és 22 050 pár gumicsizmát gyártott. Ezzel szemben tornacipőből 470. gumicsizmából 2200 párat minősítettek át alacsonyabb osztályba, illetve adtak vissza javításra. A fenti jeleik szerint az érvényben lévő kötbérrendszer és annak végrehajtási gyakorlata, a MEFO munkája, nem általában a minőség javítását célozza, hanem arra ösztönöz, hogy a számszerűit előírt megvizsgálandó mennyiséget a legdrágább termékek közül válasszák ki. Ennek olyan következményei Is lehetlegnagyobb probléma az üzemben? Évek óta semmi fejlődés nem tapasztalható? — De igen. Csakhogy a mi fejlődésünk itt az üzemben gyorsabb, mint a bennünket ellátó szertárakban. Nézze, az igazság a következő: egy öreg kocsit meg lehet reparálni, de lehet belőle majdnem újat is készíteni. — Érti? — néz rám kérdőn. — ? — Azelőtt előfordult, hogy egy kocsit évente nyolcszor-tízszer javítottunk. Egy-egy javítás 200 ezer forintba került. Most ha megjavítunk egy kocsit, az egy-két évig nem kerül vissza. Igaz, hogy most 700 e2er forintba kerül egy javítás, de megéri, így a gazdaságosabb, mert nem re- parálgatunk, hanem majdnem újat készítünk. Igen- ám, de ehhez a munkához sokkal több és sokkal jobb alkatrész kell. Másképp nem megy. Ebben pedig nem győzi velünk a lépést az anyagellátási igazgatóság. — Mit lehetne tenni? — Mindnyájunk véleménye, hogy a járműjavítók részére külön osztószertár kellene — olyan, ami érdekeltté van téve a mi tervteljesítésünkben is — biztosítja az anyagot, alkatrészt. Erdélyi György (FolytatjukJ nek, hogy a drágább téri mékeknél sokszór túlszfgo- rú a mérce, viszont az olcsóbb termékeknél alacsonyabb minőségi követelménnyel is átveszik az árut. Egyik sem használ a népgazdaság, különösen a fogyasztók érdekeinek. Hiába minden igyekezet A vállalat elismerten két legjobb műhelye a 38/A és B műhely. Jakab Béla művezető mondotta el az alábbi esetet. — Műhelyem kimondottan export női balerina cipőt termel. Egy alkalommal a belkereskedelem is rendelt belőle. így kerültem ismeretségbe a MEFO- val. Mikor elkezdtük a gyártását, azt mondtam a végtermék bevizsgálóknak, hogy a legkisebb hibát sem tévesszék szem elől, könyörtelenül értékeljenek le minden olyan cipőt, amely nem felel meg az első osztályú követelményeknek. Sikerült is 93 százalékról 80 százalékra „leszoroítani’’ a minőséget. Az első tétel átadása után rájöttem: hiába minden igyekezet. A MEFO 32 százalékos minőségi kötbért sózott ránk. Ügy látszik, mi csak exportra tudunk jó cipőt termelni. belföldre nem — fejezte be panaszát. Sürgős változtatást! Ez az általános óhaj a Tisza Cipőgyárban. A két minisztériumnak változtatni kellene a belföldi áruk minősítésének technikai megoldásán. A művezetőknek az üzemben lévő MEFO-vail folytatott ádáz küzdelme nem segíti elő a termelés zavartalanságát. Azt nem állítja senki* hogy a mefosok nem fedeznek feli olyan hibákat, amelyek elkerülték a vállalati meósok figyelmét. Ilyen is van. De a MEFO rendszere nem jó. Az sem jó, hogy nagy apparátus dolgozik azon, hogy az egyik épületben lévő műhelyekből a cipőket a másik épületben lévő „szúróhelyiségbe” szállítsák, a többszöri átnézés közben a cipők törnek, szennyeződnek, a csomagolóanyag duplája fogy így, s nem utolsósorban, ha a minőségellenőrzés a műhelyben történik* sokkal gyorsabban meg lehet szüntetni a felmerült hibákat, A vállalat vezetősége és az üzem dolgozód egyet szeretnének: minőségi kötbér csábító lehetősége nélkül dolgozó független központi meós szervet kell létrehozni, amely tárgyilagos minősítéssel végre nyugalmat teremtene, s jobban szolgálná a termelők és a fogyasztók érdekeit, mint a jelenlegi. Bognár János Lehet vetélkedni Megyénkben több mint százezer hold a legelő és a rét. Ezek a területek eléggé elhanyagoltak. Különösen a rendszeres gyomtalanítás sürget. A KISZ megyei bizottsága most mozgalmat indít elsősorban a falusi fiatalok között: Segítsenek a legelők, rétek megjavításában, gyomtalanításában. helyes kezelésében. Ez az ifjúság a szocializmusért mozgalom feladatainak teljesítésében is beszmít, ugyanakkor a legszorgalmasabbakat meg is jutalmazzák, !1| II. A túr ke vei Táncsics Tsz-ben silózzáfc a borsót és a ■ napraforgót Munkásgondok — munkásszemmel Anyag, anyag, anyag!
