Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-21 / 169. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. Július Egy irodalmi műfaj kijózanodása... Nyugati, politikai tárgyú fantasztikus regények és drámák tizenöt év mérlegén m zők előtt a tanulság, amit illendő ezt látva levonni: Már most is fennáll a megszállás veszélye! Nem szabad bevárni, hogy a megszállás bekövetkezte után kezdődjék az ellenállás. — Meg kell semmisíteni a filiszteusokat, hogy ne tudjanak Angliában partra szállani! Ez harcot jelent az életért! — hirdeti a főhős a műben. S aztán így érvel a dráma hőse: minden baj, tragédia oka a forradalmakban van! S a széthulló gyarmatbirodalom sok meglepetést megért kispolgára a színházi zsöllyeülésben megborzad. Aggódva fekszik le aznap otthon. Gondolatai a szörnyű jövőről egyre inkább megrémisztik. Máris belekerült a hidegháború jeges sodrába... 0 Mindezeket ma már tizenöt év távlatából idézzük emlékezetünkbe. A A műveket jóllehet akkor a legelőkelőbb s legigényesebb angol lapok, folyóiratók kritikái kiáltották ki klasszikusoknak, túllépte jócskán az idő. Irodalomtörténeti adalékokká váltak. Sikerült azóta egy Dullesnek a háborús szakadék szélén meg-megtáncoltatnia a világot. Volt jónéhány helyi* kisháború és konfliktus. Szuez, mely kalandba egy angol minszterelnök bukott bele, Szíria, Laosz, mind-mind megannyi konfliktus azóta is. — Aztán megtört az atommonopólium is... Sőt, mi több; interkontinentális rakéták s tökéletes haditechnika állta útját a háborús észtéi enségnek. A szocialista világtábor ereje egészen új tényezővé vált az emberiség jövőjét illetően. A Karib tengeri válság kijózanító pillanatai sem múltak el nyom nélkül az irodalomban sem. És mintha e politikai tárgyú, fantasztikus irodalom is elveszítette volna kizárólagos angol honosságát. Súlypontja áttevődött az Egyesült Államokba. Egymást követően jelennek meg az utóbbi időben amerikai szerzők • tollából ilyen írások. E. Burdich és H. Wheeler: Biztonsági határ-ja (Fail— Safe), azután Bryan Peters: 120 perc a világ megmentésére (120 Minutes to Save The World). Mindkét regényben az észak-amerikai Egyesült Államok légierői támadják meg a Szovjetuniót. Bryan Peters regényében Quinten tábornok, a ' texasi atom- ütőerő-támaszpont parancsnoka, aki a háború s a szovjet állam elleni támadás megszállottja hidrogénbombákkal teli gépeket indít a Szovjetunió fölé. A fiatal elnök sem képes már visszarendelni a gépeket. Mindent hajlandó lenne már ígérni az elnök a szovjet állam vezetőinek. Lövetni fogja atomtengeralattjárójával Atlanti City-t. kártérítést fizet, csak be ne következzék az azonnali szovjet visszacsa- pás, Quinten tábornok főbelövi magát... A gépeket a szovjet elhárítás lakatlan terület fölött lelövi... De mos már megszületik az elhatározás: Meg kell kötni azonnal a leszerelési egyezményt! Intelem az olvasókhoz — Marzani: Moszkvai utazás 1981-ben is, mely — érdekes és véletlen egyezés — ugyanúgy évszámmal jelölt regényeim, mint Orwell regénye volt annak idején, s ugyancsak még e századra helyezi a cselekmény idejét. De hol vagyunk már Mind a nyugati, polgári regényírásban, mind a drámairodalomban jelentős szerepük volt a második világháború utáni időszakban a politikai tárgyú fantasztikus műveknek. Sajátosan utópikus képét rajzolták a jövőnek ezek az írások, de csaknem mindegyikére a jövő távlataitól való félelem volt jellemző. Az a szorongás, mely annak idején Aldous Leonard Huxley Szép új vilíág-jával (Brave New World) jelentkezett, a második világháború után általánossá vált, elmélyült s kifejezetten politikai, pontosabban; közvetlen politikai tartalommal telítődött. Jellemző volt, hogy — talán része volt ebben a huxleyi hagyományoknak is — főleg Angliában láttak napvilágot a második világháború után sorra az ilyen művek. Georges Orwell már nevet szerzett tanulmányaival, az 1948- ban Londonban megjelent novelláival, a háborús témájú, 1948-ban nálunk, magyarul is kiadott Burmái tragédiájá-val, amikor megírja politikai fantasztikus regényét, melyben a még e századra elkövetkező jövő képét igyekezett volna megrajzolni, a szocializmus elleni hangulatkeltés, a háborús han- dabandázás eszközévé vált — mondhatni azonnal. Rémképek sorozata ez a regény; a század végére a Rzerevezettsyg Birodalma kiterjeszti hatalmát az európai kontinensre. Még a gondolatokat, de még az álmokat is gondolat- s álomellenőrző röntgenkészülékekkel vizsgálja szüntelen a kormányzat. Teljessé teszi az állam hatalmát az egyén felett a technika s a szervezettség tökéletességig fejlődő hálózatának felhasználásával. Anglia a második világháború alatt végigélte a német megszállástól való közvetlen félelmet. — Most Orwell a jámbor nyugat-európai kispolgárok rémítgetésére regényével bizonygatni igyekezett; nem akkor következett be, amitől félni kellett, hanem még ezután kerül az angol honpolgár e szörnyű veszedelem elé. Küzdjünk hát ellene, míg nem késő! — hirdeti meg e regény is a harcot. Tombol a hidegháborús hisztéria s a szocializmus ellen keltett hangulat hadiárat az irodalomban is. Churcill hidegháborút indító beszédéhez kellő irodalmi aláfestéssé válik Orwell regénye. A fasizmustól való félelem elmúlt (talán túl gyorsan s illuzórikusán is) Nyugaton s ez a politikai tárgyú, fantasztikus irodalom a tömegek antifasiszta hangulatát igyekszik megnyergelni, s a hidegháború szekerébe fogni. E nagy politikai manőverezés éveiben mutatják be Londonban, a Mercury Színházban Patrik Dickinson Magvában kő Stone int the midst) drámáját. Játssza ekkorra már a BBC is, azután ismertetések jelennek meg róla a Time and Tide-ben, a The Spectator-ban, a West Country Magazinéiban, Life ang Letters-ben, The Observer-ben, The Nineteenth Centuryben és még egy tucat helyen legalább. Itt a drámában már az akkori jelenben játszódik a cselekmény. Angliát — a drámában — 1948-ban megszállják a filiszteusok. A Winter testvérek csatlakoznak a filiszteusok elleni mozgalomhoz. S elhangzik cseknem nevén aevezve a- drámában a néaz orwelli hangoktól, hetykeségtől, s a jámbor kispolgárok ijesztgetése nyomán javasolt „megelőző háború’’ ■ hirdetésétől? Ebben a regényben is az amerikai hadsereg kezdi a támadást. A Keleti-tengerről polaris rakétái lőnek ki szovjet terület felé. Műszaki hiba folytán az egyik Stockholmban csapódik le, a többit a szovjet elhárítás azonnal megsemmisítette még a szratoszférában. Japán, Anglia semlegességet jelent be, nem kíván többé szövetséges lenni az amerikaiak kalandorpoliti- kájóban. Az Egyesült Államok elnöke és a szovjet delegáció Stockholm romjai mellett falf'J koznak s rövid tárgyalás után örök időre szóló leszerelési egyezményt kötnek. Felesleges flenne most részletesen elemezni mindazokat a vonásokat, melyek e javarészt a Kaxib- tengeri válság napjaiban vagy közvetlenül követően megjelent regényekben közösek; a félelem attól, hogy az amerikai háborús gépezet-kirobbantja az emberiséget elpusztító háborút. (Szó sincs itt már e regényekben arról, hogy a ,,vörösök támadása/’1 fenyegeti az emberiséget!) A ^háborút a háború megelőzésére” elvet valló tábornokok mind a katonai őrület megszállottjai, vagy egyszerűen rettenetesen műveletlenek, szűklátókö- rűek. Az emberiség ellenségei; A regényekben lép- ten-nyomon szörnyűséges konfliktushoz vezetnek az amerikai hadi—technikai berendezések működésében jelentkező zavarok, s az emberiségre leselkedő veszedelmet a szovjet hadi- technika tökéletessége hárítja eO... A nyugati, polgári politikai tárgyú, fantasztikus regényirodalom ma már tükre sajátos módon annak a kialakult helyzetnek: az egyszerű emberek ma már saját polgári államférfiaik és katonai vezérkaruk tetteitől félnek Nyugaton. Ezek esztelen kalandjaitól tartanak — s ebben látják az emberiség veszedelmét. Rottegnek a hidegháborús megszállottak kalandjai tói... És mindez már vége lassanként egy folyamatnak, mely folyamat alaptendenciája — a kijózanodás, És ugyanakkor kezdete is egy új folyamatnak, mely még most csak kibontakozóban, de szüntelen erősödni fog az egyszerű emberek körében. Felismerése ez annak, hogy csak a lenini politika, mely képes megmenteni á világot s az egész emberiséget a thermonukleáris háborútól s a teljes elpusztulástól, s képes megnyitni a kaput a szép emberi jövendőbe, a v,daloló holnapok” világába... Császtvai István BOROS ZOLTÁN két verse-* REGGELI MEDITÁCIÓ Akár a vas, csendül a reggeL Házakhoz ütődik a zaj, s a szél fürge kezekkel már a fák üstökét igazítja. Az ébredést figyeld! Szavak kerekednek; tollászkodó, felröppenő szép madarak. S ha hívom őket, kezemre ülnek, mind ide bújnak; s papírra raknak fészket elém. Lásd a szónak is, akár a száz-szín nappaloknak, fénye van. Leírom: Béke, ...Kék, mint a végtelen. Leírom: Ember, kemény betűk, akár a lét Ünneplés, szép-szín vörös jelek. Máskor meg szürkék mint a hétköznapok. Leírom; Munka. ... csillan a csörrenő, fémes élet Mert a szónak is, akár a száz-szín nappaloknak^ fénye van. Nézd, teljes a reggel! Bimbókkal kifeslő gondolat (ok, lepkékkel rebbenő dalok a fénynek tartsatok, s az élet csillogó vizében fürödjeteki! Apám keze Bizony, repedezett már és kemény, mint a kiszáradt kenyér. Árkaiban kimoshatatlanul a rög szinte ott lapul. Vér-folyók dagadnak kézfején. A tíz ujja tíz szegény: egyformán vékony, egyformán görbe, s kincse, kopott gyöngye a kapával-vert fekete köröm. Mint napfény a kék ködön, Ügy süt át tenyeréből a meleg. Kis kíváncsi reggelek ablak mögül nézik: markol-e még... Pedig egykor még derék, kifogyhatatlan erejű kéz volt; rajta pihent az égbolt. Engem is markában ringatott, mint mai tett a holnapot. A BECSÜLET Lajcsi ugrándozva hagyta el délben az osztályt. Öt nehéz óra terhe nyomta mozgékony izmait. Eltelt mind az öt szerencsésen, és odakinn a későn jött tavasz ontotta rá millió melengető sugarát. De jó is ilyenkor ugrándozni egy kicsit! Hát még ha tizenhárom éves az ember és még hozzá fiú. Hiszen igyekszik ő az órákon figyelni, tanulni is szeret, de az öt óra ilyenkor — ilyen napsugaras tavaszban ■— mégis csak nehéz. Ami igaz, az igaz. Nehéz bizony! Ti komoly, higgadt felnőttek, akik magatok is szerettek olykor játszani, s egy-egy hosszúra nyúlt értekezleten ezerfelé kalandoznak gondolataitok — (vagy uram bocsá! — talán egy kicsit békésen szunyókáltok is) — beleéltétek-e már magatokat a tizenhárom éves Lajcsik és Pannik lelkivilágába, amikor egy kis ugrándozásért megszidtátok őket? Persze ugrándozás és ug- rándozás között különbséget kell tenni! De most nem erről akarok írni, hanem Lajcsiről, aki boldogan ficánkolt h i- zafelé ezen a szép tavaszi napon az iskolából. Mert jó az iskola, de jó a foci is, meg a kerékpározás. Ez az! Ez nyomta a mi Lajcsink szivét már régen. Ügy szeretett volna egy biciklit kapni! Arra is ment mindennap hazafelé, ahol ezeket a csodaszerszámokat árulták. Kinézett magának egyet, aztán a táskáját lóbálva erről ábrándozott hazáig. Ezen a szép napon is így történt. Az üzlet azonban zárva volt. Lajcsink csak a kirakatba tett alkatrészeket bámulhatta. De ezek is érdekelték. Jó volt velük külön- külön megismerkedni. Egészen elmerült a szemlélődésbe. Egyik lábát feltámasztotta a kirakat lépcsőjére, még az orrát is uz üveghez nyomta. Piros prizma, lánc, fogaskerék — hogyan is lehetne ezekből egy egész kerékpárt összerakni? Ez még érdekesebb lenne, mint az új. Ezt ő csinálná! Orrát az üvegen egyre laposabbra nyomta, maga sem vette észre. Közben a lába szép lassan lecsúszott a lépcsőről és zsupsz! — nekiesett teljes súlyával a kirakatnak. A hatalmas üvegtábla ezer darabra repedt, és csörömpölve hullott rá a megbámult fényes holmikra. Lajcsi szívét görcsös rémület szorította össze. Minden izma összehúzódott, még a lábát sem merte egyenesre igazítani. Aztán megnézte kezét — lábát. Kis karcolások voltak csak rajta. Akkor hasított agyába teljes súlyával a szörnyű ijedelem: milyen kárt csinált! Az utca néptelen volt. Ösztönei Lajcsi latját futásra ingerelték. Szaladt is a sarokig, ott aztán hirte- lenül megállt. A kárt valakinek meg kell fizetni! Biztosan a boltos bácsinak, aki pedig semmiről sem tehet. És hátha ellopnak valamit a nyitásig a betört kirakatból? Lajcli ezer lódító és visz- szatartó erő közé került. Aztán szép csendesen csak leült az üzlet lépcsőjére. t Meddig ült ott, maga sem. tudta. Gondolatai gyötrő kavarodással száguldoztak az agyában. Mi lesz most vele? Megverik, leszidják, talán még a rendőrségre is beviszik. Megjelent képzeletében az apja, a szigorú, nagyte- nyerü ember. Az édesanyja. Jaj, az édesanyjának milyen szomorú lesz a szeme, ha megtudja... Ez nagyon fájt. Aztán az iskolára gondolt. Mit szól majd az osztályfőnök? Az igazgató? De legjobban a boltos bácsitól félt. Az hatalmas, nagy ember, azzal kell legelőször is találkoznia. Ült-ült, és agyongyötört agyában egyre csak körben forogtak a gondolatok: betört kirakat, boltos bácsi, apa, édesanya, iskola. A kör mindig gyorsabban forgott, és nem akadt egy kis rés sem rajta, amin ki lehetett volna bújni. Már szédült. Közben ebédidő lett, de az éhséget nem érezte. Aztán egy hatalmas árny vetődött rá, amitől a vére valósággal megfagyott. Előtte állt egész hatalmas alakjával az üzletvezető. És még sokan mások, akik mind őt nézték. Egyik sza- pulta, másik sajnálta. Ó ebből semmit sem hallott. — Én voltam — áiíí fel kérdezetlenül és nem ismert saját hangjára. — Ügy? — szólt a boltos bácsi. — Hát te voltál? És nem hiányzik a kirakatból semmi? Rövid leltár, minden rendben van. — Az üveget apád fogja kifizetni! — ezzel Lajcsit útjára engedték. Az út hazáig végtelennek tetszett, de a félelem lassan feloldódott benne. A leg- rosszabbon már átesett. Édesapa? Ez a gondolat még egy kis szorongást ad. Másnap Birkás Lajos, VII. osztályos úttörő kapott egy 16 forintos számlát és egy igazgatói dicséretet. Az előbbit az üvegért, az utóbbit a becsületért. Mert életünk zeg-zugos útjain követhetünk el hibákat. Azokért meg is kell fizetni. De a felelősséget bátran kell vállalnunk. És egy a fő, hogy megmaradjon: a becsület! Kislak* Gyúlási
