Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
4 SEOLNO« MEGYEI NÉPLAP 1963. Június t. Ám ünnepi könyvhétre jelent meg: Lenin összes 2. kiadásának As új kiadás elé Lenin összes műveinek most meginduló magyar nyelvű kiadása az ötödik orosz nyelvű kiadás alapján készül, amelynek megjelentetését az SZKP Központi Bizottságának határozatára 1960-ban kezdte meg a moszkvai Marxizmus— Leninizmus Intézet. A negyedik orosz nyelvű kiadást követő első magyar kiadás, amelynek sok kötete ma már beszerezhetet- len, nem volt teljes. Az 55 kötetre tervezett új sorozat mintegy 20 kötetnyi olyan anyagot tartalmaz, amely részben most jelenik meg első ízben, részben pedig eddig csak a „Leninszkij Szbomyik” köteteiben, folyóiratokban és napilapokban tették közzé, tehát a nagy olvasóközönség számára még a Szovjetunióban is nehezen volt hozzáférhető. A befejezett művek mellett ez a teljes gyűjtemény felölel a régebbinél több, úgynevezett előkészítő anyagot: tervezeteket, kivonatokat, fogalmazványokat, jegyzeteket is. Ezek közül azokat, amelyek egyes fontosabb művekhez vagy tárgykörökhöz tartoznak, külön kötetben tesszük közzé. (Ilyenek pl. „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban” című könyv előkészítő anyagai. „Füzetek az imperializmusról”, „Füzetek a nemzeti kérdésekről”, Anyagok az agrárkérdéshez”, „Filozófiai füzetek”.) Az új kiadás az előzőnél gazdagabb jegyzetanyagot és bővebb mutatókat tartalmaz. Az egyes kötetek előszava röviden jellemzi azt a történelmi helyzetet, amelyben a kötetbe foglalt munkák keletkeztek és ösz- szefüggéseiben ismerteti a művek főbb gondolatait. Bőséges jegyzetek könnyítik a szöveg megértését. A névmutató életrajzi adatokat közöl a kötetben szereplő személyekről. Az egyes kötetekben felölelt időszakra vonatkozóan megtalálhatók Lenin életének és tevékenységének fontos dátumai, és részletes bibliográfia foglalja össze a Lenin által idézett és említett irodalmat. Lenin műveiben az olvasó számos ma is égetően időszerű filozófiai, társadalmi, gazdasági és politikai kérdésre kap választ, írásainak ez az új, teljes kiadása hozzásegíti a magyar olvasókat ahhoz, hogy még jobban megismerjék Lenin lángeszű és halhatatlan tanításait és eredményesebben küzdjenek Lenin eszméinek megvalósításáért. Az első kötet Leninnek azokat a műveit tartalmazza, amelyeket 1893—94-ben, forradalmi tevékenységének kezdeti időszakában írt. Ezek közül talán a legismertebb és legnagyobb horderejű a „Kik azok a .népbarátok’ és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen?”. Ebben a műí^.JAz én szememben Leninben éppen az az érzés jelenti kivételes nagyságát: hogy engesztelhetetlenül, ólt- hatatlanul gyűlölte az emberek bajait, lángolóan hitte, hogy a bal- szerencse nem a lét ki- küszöbölhetetlen alapja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek kötelesek és képesek is eltávolítani maguktól. Ezt az alapvető jellemvonását a materialista ember harcos optimizmusának nevezném. S éppen ez vonzotta telkemet különösképpen ehhez az emberhez, ehhez a nagybetűvel írt Emberhez.” Makszim Gorkij művei I. kötete rálja a narodnyikok filozófiai és politikai nézeteit, leleplezi szubjektivista társadalomkutatási módszereik tudománytalanságát. A „kiemelkedő” személyiségek történelemformáló szerepét hirdető nézeteikkel szemben kimutatja, hogy a történelem alakulását objektív fejlődéstörvények határozzák meg. Rávilágít a munkásosztály történelmi szerepére, s már ekkor felveti azt a gondolatot, hogy csupán a munkásosztály ás a parasztság forradalmi szövetsége lehet a régi rend megdöntésének és a kommunista társadalom megteremtésének fő eszköze. A, kötet legkésőbben írt munkájában, a Sztruve elleni vitairatában bírálja a „legális marxistákat”, akik a marxizmusból szerették volna kiirtani forradalmi tartalmát, igazolni próbálták a kapitalizmust és elkendőzték az osztályellentéteket. Velük vitázva fogalmazta meg Lenin a társadalomtudomány, a filozófia pártosságának elvét. * A sorozat megrendelhető a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségénél. a tsz fegyelmi bizottság '* harcias, mondhatnám felpaprikázott hangulatban ült össze. Az elnök, G. Tóth József, olyan beszédet mondott az egy zsák tengerit eltulajdonító F. Varga Sándor ellen, hogy minden szava dörrenő puskagolyóként repkedett a szobában. A bűnös példa nélkül álló cinizmusát jól jellemezte Virágos Mihály. Megbélyegezte Varga tettét, majd hozzátette, hogy a közös tengerit közös zsákban vitte el... . — Erről jobb, ha nem beszélünk — szólalt meg a mindezideig csendben ücsörgő Varga. — A zsák lyukas volt és szóródott belőle a tengeri... Ez aztán irtózatos vihart kavart a bizottságban. Hogy-hogyV. Lyukasak a zsákok? Valaki kiabálni kezdett: akkor egerek is vannak! Azok pedig a tengerit zabáiják. Tehát Varga nem is olyan bűnös, mert végtére is hasznos dologra akarta fordítani « közös tengerit. Az elnök alig bírt rendet teremtem: — Ne essünk kétségbe, emberek! — kiabálta. — Inkább azt keressük, hogy ki a felelős a lyukas zsákokért! — Erre felmoraj- lott a bizottság: — A vezetőség! — Varga buzgón bólogatott ehhez a felfedezéshez, s közben sajnálkozva hajtogatta, hogy a tengeri jó részét útközben elszórta. — Ezt a szégyent! — szisszent fel Virágos Mihály. — A vezetőség hibája miatt így kell tékozolni a drága takarmányt! Erre a keserű megjegyzésre aztán mindenki felbőszült. Ha megtudják a szomszédban, hogy a Harcos Tsz-ben a közöst már csak lyukas zsákokkal lehet dézsmálni... Hogy a Harcos Tsz ilyen zsákokleal készült fel a tavaszra... — Csak nyugalom — igyekezett a kedélyeket hűteni G. Tóth, amikor Virágos fújni kezdte a parazspt, ilymodon: — Addig nem lesz nyugalom, amíg egyik-másik tagtársunk ilyen dolgok miatt bajba keveredik... Qögtön példának hozta ** fel F. Varga Sándor esetét, akit a vezetőség zsákok iránti nemtörődömsége bajba kevert. Szép beszédet mondott Varga mellett, amelyben méltatta, hogy érdemei elvitathatatlanok. hiszen egy súlyos mulasztásra terelte a bizottság figyelmét. Majd kérdéssel fordult Vargához: — Őrizte valaki a kuko- ricagórét? — Senki — hangzott s hetyke válasz. — Hát már ide jutottunk — zúdult fel erre újra a bizottság. — Lyukasak a zsákok, alszanak az éjjeli őrök. Tűrhetetlen állapotok, így nem lehet a fegyelmit lefolytatni! A nagy háborgást most már az elnök sem tudta el- csitítani. Az általános hangzavarban csupán egy ember hallgatott mindezideig: Korpás Gábor. Ellenben most ő is megszólalt: — Na jó, jó! Hanem mi lesz Vargával? Végtére is lopott! — De milyen zsákkal? —* szegezte neki a kérdést Virágos. — Mégis, mi legyen Vargával? — makacskodott Korpás, mintha nem is hallotta volna a kérdést. rkkor a bizottsági to- gok közül valaki azt javasolta, hogy büntessék 10 munkaegység levonására. Mások ötöt javasoltak, volt, aki egy mellett szavazott. Ekkor újra Virágos kért szót, s kifejtette, hogy Varga végeredményben a közös takarmányt mentette az egerek elől. Majd a bizottság zajos helyeslése közben javasolta a büntetés elengedését. 'Végső érvként ezt mondta: —' Hagyjuk Vargát. Ami vele történt, az végered- ménybn bármelyikünkkel megeshet... Itt vannak azonban az egerek... Griff Sándor LIGETI GYÖRGY: „AVENTURES” A külföldön élő Ligeti György zeneszerző „Aven- tures” című zeneművét nagy sikerrel mutatta be a Norddeutscher Rundfunk nyugatnémet rádióállomás. A zenemű hét hangszerre és három emberi hangra íródott, de az énekesek szöveg nélkül dalolnak, kiáltanak sóhajtanak, kacagnak és egyéb hangszínekkel fejeznek ki érzelmeket, indulatokat, drámai eseményeket és — képtelenségeket! A művet, amely felépítésében igen bonyolult és állítólag rendkívül izgalmas, a Bécsi Kamaraegyüttes Friedrich Cerha vezényletével mutatta be. Szólisták voltak: Gerti Charlent, Marie-Therese Chan és William Pearson. A nagy sikert bizonyítja, hogy a művet a rádióban, a stúdióközönség óriási tapsa nyomán azonnal megismételték. • LADÁNYI MIHÁLY: Levét a felnőttekhez Apáink háborúban öldököltek, akna verte fel játszótereinket, a felnőtt szuronyt tűzve jött felénk » kiontotta játéknnk kóobelét, aztán szeműnk betűseregre ámult s erre több szörnyűség is kitárult, s megtudtuk, mi vár kettőnkre végül, ba az apám apáddal mégse bélről, és megtanultuk otthon, hogy miként kell önérdekből bánni az emberekkel, és megtanultuk otthon: az a jó, mit az ember mástól önmagához hódít. Ma vád gyűrűzik felénk a világban, bogy sokunkban csak sivár pusztaság van. De ki volt, aki irtotta a fákat míg reszkettünk, árvábban, mint az állat?! Ti, kiknek már semmi sem idegen, amit esak ésszel felfoghat az ember, javítsátok meg értő kezetekkel a világot, kogy lakható legyen. MATE GYÖRGYÉ (Mózes I. könyve 4.) „Lön pedig idő múltával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. Es Ábel is víve az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Űr Ábelre é* az ő ajándékára. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét le- csüggeszté... ...És lón, mikor a mezőn valának, tárna - da Kain Ábelre, az ő atyjafiára, és megölé őt.” Mondani sem keli, hogy Ábel a szomorú testvérgyilkosság után felkerült az égbe. Az Űr illően fogadta, őszinte részvétét fejezte ki a szerencsétlen eset miatt; Biztosította, hogy első fokion már kiszabta a büntetést a bűnösre, a gaztett ennek folytán nem marad bosszúlatlanAz Űr ezzel elimtézettnek vélte a dolgot. Abban az időben még szokatlan volt, hogy valaki . pörbe szállt volna vele; Igaz, összesen négy ember élt még csak a világon; Ezúttal azonban tévedett az Űristen. Másnap reggel váratlanul felkereste öt Abel; — Nehéz nekem erről beszélni — mondotta —, hiszen mentséget Kainra aligha tudnék mondani. Csúnyán oiMat veto», De ém mégiscsak arra kérlek; Uram, mentsd fel őt másodfokon ,.. — Megőrültél, fiam? — • így kiáltott haragjában Isten. — Egy ilyen baromi nagy kővel adjusztált fejbe, és te nem átallod védeni; Ábel inkább dadogott, mint beszélt: — Az a helyzet, Uram, hogy én felül tudok emelkedni saját egyéni sérelmeimen, hála Istennek; — Ne keverjél engem ilyen sötét közbenjárás* dolgokba — így pattogott az Űr: — Előttem nincs protekció. — Hallgas meg, könyörgöm — így folytatta Ábel. — Nézz le a földre. Apám és anyám öregek, már elérték a nyugdíjas korhatárt. Engem kiemeltél; Innen az égből — ahol, félreértés ne essék, igen jól érzem magam, bár lehetnék egy fizetési osztállyal feljebb is —, nem tudok közvetlenül részt venni a lent folyó termelésben. Nagy tervek végrehajtása áll előttünk, a követelmények napró napra nagyobbak. őszintén szólva, sehol nem találok olyan kiváló szakembert, mint amilyen Kain; Az Űr még bosszúsáéban legyintett. — Mindig azt hallom, ha valaki disznóságot követ el, hogy ilyen szaktekintély, amolyan korszakalkotó találmánya van: Hidd el, hogy nálam az irántam tanúsított hűség és megbizhatóság somit mint a szakértelem. Nézzél le a fődre,, keressél mást. Ábel meresztette a szemét. de az elaggot Ádámon és Éván. valamint Káinon kívül nem látott mást; — Sajnos, Uram — szólt —, végignéztem az egész terepet, de nem találtam megfelelő embert. Most már diih/be gurult az Űr, — Ugyanis tudom — menny dörgé —, hogy nálad tulajdonképpen nem a népgazdasági érdekről van szó, sokkal inkább az elvtelen rokoni kapcsolatról. Ha nem a bátyádat átkozom el, egészen másképpen áilnál a dologhoz. Abel térdre rogyott. — Drága jé Uram, h« már így kihangsúlyozod vérségi kapcsolatunkat — zokogta —, légy tekintettel arra. hogy én kérlek, akiben soha nem volt alkalmad csalódni. Igaz, bánt a bátyám sorsa, anyám, Éva is ágén sokat bánkódik miatta. Ezen kívül a termelés, a munkaerő-utánpótlás képzése komoly veszélybe keiül, ha öt végképpen eleljted. Ezt mindenképpen be kell látnod. Isten felismerhetetlen ábrákat rajzolt egy pergamenlapra, úgy hallgatta Ábelt. Ügy látszik, végtére megenyhült, és maga elé rendelte Káint, Rá se tudott nézni. Tovább firkált, úgy mondta: — Van itt égy beadvány, amely szerint te nélkülöz- hetvtlea áldozatbemutató szakember vagy, emiatt függesszem fel az átkot, ipert csak te tudod biztosítani a folyamatos füstölést és az utánpótlást is. Hogy látod te ezt a dolgot? Kain azonnal válaszolt eképpan: — Gondolom, a bejelentők — nem tudom, kik lehetnek — túlbecsülik képességeimet, Láttad, Ábel például sokkal különb áldozatokat tudott bemuatni, mint én. — Nem arra gondolok, ki tud engem jobban korrumpálni, hanem a munkára, a jövő generációra — szólt az Űr. — Megmondom, ilyen kö. rülmények közt nem is vállalom tovább az áldozatbemutatást — folytatta Kain —, ha felül nem biztosítják nekem a legelemibb előfeltételeket... — Mire gondolsz fiam? — kérdezi» az Űr léleplezetlen zavarral, — Anyám öreg, egyébként sem illik — szól Kain, és elpirult —, más nő meg nincs a világon. Elfelejtettél teremteni. Az Űr nem bírta a kritikát. — Szemtelen, te! — harsogta. — Csudát felejtettem el! Benne van munkaprogramomban! Mars dolgozni! Majd azután meglátom, felfüggesztem-e az átkomat. Mikor Kain boldogan elment és lentről eregette az áldozatokat az Űr felé, az Isten a tükör elé állt: — Ügy látszik, valóban öregszem — mondotta tükörképének; — Néhány mii, Uó éve bezzeg nem feledkeztem meg a nőről. Hogy is mehetett most ki ilyesmi a tejemből I
