Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

1963. június 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Őszintén szólva a mezőgazdasági szakmunkásképzésről Kitüntetett pedagógusok Tegnap vették át Budapesten kitüntetéseiket azok a pedagógusok, akik országos viszonylatban is kiemel­kedő munkát végeztek. Megyénkből négyen részesül­tek magas kormánykitüntetésben, a nevelőtársadalom négy ismert és elismerten kitűnő tagja. LJ ÁROM évben egymás­“ ■ után összesen ezeröt- szóz szövetkezeti paraszt­ember szerezte meg Szol­nok megyében a szakmun­kás bizonyítványt. A me­gye termelőszövetkezeteiben — megközelítő pontosság­gal — nyolcvannégyezer em­ber dolgozik. Hetvemhárom- ezren szövetkezeti gazdák, a többi: családtagjaik, vagy bedolgozók, munkaegységre, százalékra munkálkodók a szövetkezeti gazdaságokban. A nyolcvannégyezer em­berből ezerötszáz a szak­munkás. Vagyis nyolcvan­két és félezren szakmanél­küliek, valójában csak se­gédmunkásai a mezőgazda- sági munkának, minimális felkészültséggel, még ha akármilyen szorgalommal is. Arról beszélünk, hogy a szocialista mezőgazdaság­ban megteremtjük a gyár- szerű nagyüzemi termelést. Senki nem álmodozók ar­ról, hogy ez már 1964-ben valóság lesz, De már most, 1963-ban is vannak olyan mezőgazdasági üzemeink, amelyeknek termelési, tech­nikai rendszerük hasonló a gyáréhoz. És a mezőgaz­daság kemizálása, gépesí­tése, öntözéses termesztési módja, gyorsan halad. E három tényező fejlődésének üteme gyorsabb, mint a mezőgazdasági szakmunkás- képzésé. E pillanatban még nem is vagyunk nagyon igénye­sek. Azt mondjuk, legalább minden ezer holdra jusson egy növényvédő szakmun­kás. Csakhogy Szolnok me­gye szövetkezeteiben mind­össze negyvenhét növény­védő szakmunkás van. Vagyis majd minden ne­gyedik termelőszövetkeze­tünkre jut csupán egy. És egy növényvédőre a maxi­mális ezer hold helyett ti­zennégyezer hold esik. TOVÁBBÁ. Még az ön­■ tözés szakmunkásel­látottsága csak csak jó is, hiszen ' már minden száz­ötven hold öntözött terü­letre van egy szakmunkás. De vannak szakmák, ame­lyekben még egyetlen pa­rasztember sem szerzett szakmunkás képesítést. Mindez mór elgondolkod­tató és elegendő bizonyíték ahhoz, hogy tisztán lássuk elmaradottságunkat. Egyet­len parasztembert sem aka­runk megsérteni ezzel, más­részt éppen ők tudják leg­jobban: a magyar paraszt­ság a szorgalomnak sose volt híjával, de a tanulás­sal, szakmai tudással bi­zony elmaradt. Az egyéni gazdálkodás korában az apáró] fiúra szálló terme­lési tapasztalatokon kívül gazdálkodási tudással alig Tóth László karbantartó művezető a Szolnoki Jár­műjavítóban dolgozik. Éle­tének negyvennégy évéből huszonhetet e gyár falai között töltött. Idejött 17 éves korában szakmát ta­nulni és azóta itt vált az ipar mesterévé. Nagyapja is vasutas volt örök életé­ben, édesapja is ebből a gyárból ment nyugdíjba 42 évi egy helyben töltött munka • után. Mozdonyok, vagonok nélkül el sem tud­ná képzelni' életét. Még a lányait is a vasútnak szánta. A kérdésekre, amelyek csupán a felszínt takarják, gyorsan, készségesen vála­szol: 1951-ben újított elő­ször, azóta több mint ötven újítását használják ország­szerte. Mindezekért kapott eddig vagy 25 000 forintot, 1961-ben kiváló újító jel­vényt, ugyanabban az év­ben kiváló vasutas lett. Ar­ra a kérdésre, miként lett bővült az egymást követő paraszti nemzedékek ter­melési ismeretanyaga. S ezért nem is a parasztem­berek okolhatók, hanem az akkori körülmények és a közfelfogás. A sokasodó gépek, öntöző rendszerek, csatornák, nő­vén yvédő-, növényápoló vegyszerek, a tudományos takarmányozás, hizlalás, jószágnevelés viszont arra ébreszt rá egyre több pa­rasztembert, hogy most kell csak igazán gazdálkodni tudni. S arra jönnek rá, hogy áz ő régi termelési tapasztalataik, a tudomány, technika új vívmányainak alkalmazása nélkül egyre kevesebbet érnek. Sok szövetkezeti paraszt- ember felismeri és vallja Is ezt az igazságot. Igénám, de meglett korban már nehezebben megy a tanu­lás. Nehezíti az is, hogy sok falusi embernek csak hiá­nyos általános iskolai vég­zettsége van. Most született olyan elgondolás, hogy együtt, ugyanazon a tanfo­lyamon tanulják meg a bepótolandó általános isko­lai tantárgyakat és a szak­munkásképzés tananyagát. n Z EGYIK főakadály abban van, hogy ép­pen olyan elbírálás alá esik a tanulásra vállalkozó is, mint aki nem tanul. Ezért a szakmunkásképzésnek nincs elég vonzóhatása. Mert az iparban világos, mint a kétszer kettő négy: más bérkategóriában, más tel­jesítménydíjban, órabérben dolgoznak a szakmunkások és másban a segédmunká­sok. így is van rendjén. De a mezőgazdaságban? Nos, itt is megilletné 10 száza­lékkal magasabb munka­egység a szakmunkásokat. De alig van szövetkezet, amelyik megvalósítaná ezt a jövedelemosztási rend­szert. A túrkevei Vörös Csillag közgyűlésén elfo­gadták, hogy 10 százalékkal magasabb munkaegységet juttatnak a szakmunkások­nak. A karcagi Lenin szö­vetkezet vezetőinek ugyan­csak van ilyen elgondolá­suk, hogy megadják a tíz százalékot. Csakhogy nem is olyan egyszerű ám ez. A közgyűlés határozatára van bízva az ügy. Nos, a köz­gyűlés szavazóinak többsé­ge szakmanélküli. A szakmunkásokat nem mindig szakmájuknak meg­felelően osztják be. Ez tör­tént a csépai Uj Barázda Termelőszövetkezet tizenöt öntöző szakmunkáséval. Közülük csupán hetüket irányították öntözéshez, no­ha jóval többen dolgoznak az öntözőtelepeken. Az sem mindegy, ha azt látják a újító, miért is csinálja mindezt, eltűnik a jó ri­portalany, töprengő, el-el- gondolkodó emberré válik. Miért is? — gondolkozik. — Talán örökségem ez, — mondja — apám is min­denhez értett. Persze ma már több kell ehhez, oko­sabbnak kell lenni. Hat évvel ezelőtt végeztem el a technikumot esti tago­zaton, jószántamból, hiszen a munkakörömhöz nem volt feltétlenül szükséges. A fizetésem sem lett több, saját szórakoztatásomra csi­náltam. Örülök, hogy ak­kor belevágtam, sokat ta­nultam, okosodtam. Tudja engem minden ér­dekel, ami technika. A gom­bostűgyártástól a repülő­gépig minden. Minden meg­szerezhető szaklapot elol­vasok, de tudja hogyan? — Az első betűtől az utol­sóig mindent. Még az olyat is, amit nehezen értek meg. szövetkezeti parasztok: a munkacsapatvezetők jóré­sze, sőt még a brigádveze­tők egynémelyike sem sze­rezte meg csak legalább a szakmunkás végzettséget, s mégis a termelés középfokú parancsnokai. Az ilyen fékező tényezők hatására sokkal nehezebb a KISZ szervezetek, népfront bizottságok, a tanácsok me­zőgazdasági osztályai dol­ga a szakmunkásképző tan­folyamok szervezésével. Mindezek azt mondatják velünk: á mezőgazdasági szakmunkásképzést nem szabadna csak az előrelátás függvényévé tenni. Ösztö­nözni kellene a szakmun­kásképzés fontosságát meg­értő és elősegítő termelő- szövetkezeteket és tsz-veze- tőket kedvezményekkel is. Akár kitüntetésekről, akár termelési versenydíjak oda­ítéléséről, vagy az állami támogatások elbírálásáról legyen is szó. Ezekkel és más intézkedésekkel is olyan közszellemet kell ki­alakítanunk, amiben becsü­lete van a mezőgazdasági szakmunkásképzésnek. Borzák Lajos — Akikor igazán ismeri a szakmáját. — A szakmát? — újra töpreng. — Nézze én még nem gondoltam arra, hogy szakmám van. Vagy értek valamihez, vagy nem. Fel­építettem egy kétszoba összkomfortos házat, ami­nek csak a falait húzta fel a kőműves. A többit ma­gam csináltam. Kéményt, tetőszerkezetet, tv-antennát — mindent. Ereztem, hogy meg tudom csinálni. Pedig messzi van ez az én szak­mámtól. Nincs nekem munkamód­szerem az újításra. Olvas­gatok, böngészem a lapo­kat, aztán meglátom vala­melyik rajzon vagy képen, hogy ez másképpen jobb lenne. Valahogy így kezdő­dik. — Nem tapasztalt még ellenállást az újításaival szemben? v — Az a kérdés, hogy ki­től — neveti el magát. — Régebben, jó néhány éve még a munkások idegen­kedtek az új megoldások­tól. Ma inkább a jóváha­gyók fontoskodnak. Külö­nösen, ha nagyobb jelen­tőségű dologról van szó. Inkább áttologatják más „illetékesnek” a papírokat. A SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM KITÜNTETÉSBEN Bárdi Imre A MEGYEI TANÁCS művelődésügyi OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE RÉSZESÜLT Azt hiszem, nem Is érde­mes beszélni az utamiról. Jellegzetes pedagógussors az enyém. A háború utolsó évében végeztem a tanító­képzőt és Nagyvárad ‘mel­lett kezdtem el tanítani egy olyan kis faluban, amelynek mindössze hatvan háza volt. Elsőtől—nyolca­dikig egy osztályban, egye­dül. Ez jó iskola volt ne­kem a továbbiakra. Aztán úttörőmozgalom, most már Szolnok megyében, újra a katedra, majd a megyei ta­nács. Bárdi Imre kicsit fáradt­nak látszik. Kétnapos érte­kezlet után asztalánál ül odahaza. Előtte jegyzetek, Talán félnek a kísérlete­zőktől. — Szóval az újítókat is elkapja néha a bürokrácia fogaskereke? — El. Különösen az a fájó, hogy ésszerű dolgok nem jutnak túl a gyár ka­puján. Olyan, ami nekünk már régen hasznot hoz, másho] még nem is tudnak róla. Talán ez lenne a leg­szebb újítás, ha megolda­nák a gyorsabb terjesztést, a jó munkamódszer átadást. — Azt hiszem, egy kicsit elkalandoztunk a lényegtől, a miérttől. — Nem tudok többet mondani. Talán még egyet: szeretni kell a munká+ gyűlölni a semmittevést. * Kifelé menet a gyárból az ő vasba öntött álmait látom. A darabológépet, ami az öt centis vasrudat is úgy vágja, mint a kés a puha kenyeret, a targon­ca villát, amivel az ő általa konstruált áttétellel három helyett hat méter magasra lehet emelni a nehéz vas­tárgyakat, a mosókombiná­tot, aminek első darabját 6 szerkesztette. Erdélyi György brosúrák, sokszorosított pa­pírok. — Az 1963—64-es oktatási év irányelvein dolgozom — mondja Bárdi elvtárs. . — Szeretnénk mindnyájan, ha még simábban, még zökke­nőmentesebben menne az oktatás, a nevelés, mint eddig. S ha értünk el idáig jelentős sikereket, az a társadalom egészének sok­rétű segítségével történt. Különösen nagy a változás a társadalom részvételében a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta. S e szép eredményeknek, a művelő­désügyi osztály munkája egészének köszönhető az a szép kitüntetés is, amelyet most kaptam —, immár másodízben. — A jövő terveim? Adot­tak a fő feladatok: az isko­lareform győzelemrevitele, a munkaoktatás kiszélesíté­se és tökéletesítése és — különösen a parasztság kö­rében — az általános és szakmai műveltség egyidejű emelése. S ez mind nekem, mind minden munkatár­samnak bőséges munkát jelent az eljövendő idők­ben. • A MUNKA ÉRDEMÉREM KITÜNTETÉST KAPTA Fehérvári László A KISÚJSZÁLLÁSI VÁROSI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYVEZETŐJE Éppen egy fontos meg­beszélésre indult, amikor beszélgettünk vele. — Mindenekelőtt — mon­dotta — hálásan köszönöm a gratulációkat, jókívánsá­gokat. az Önökét is. Őszin­tén bevallom, még mindig a nemvárt, nagyon kellemes meglepetés hatása alatt vagyok, s néha még a két­ség is elfog: vajon nem ér­tékelték-e túl tízéves mun­kásságomat itt.' Kisújon? Ennyi ideje dolgozom ugyanis a tanácsnál. Két­ségtelenül értünk el szép eredményeket a tíz év alatt, de a lehetőségek teljes ki­használásától még messze vagyunk. Mégis megnyugtat az a meggyőződésem, hogy iskoláink, óvodáink fejlő­dési iránya megfelelő. önmagáról keveset beszél Fehérvári László, a mun­káról. a gondokról már bővebben. — Itt, Kisújszálláson az a nézet alakult ki, hogy a város művelődési, oktatási problémáit elsősorban sa­ját erőből oldjuk meg. Ezt a szándékot sok vonatko­zásban sikerült megvalósí­tani. Tíz év alatt öt óvoda létesült a városban, iskola céljára pedig minden erre alkalmas épületet igénybe vettünk. A város, a tömeg- szervezetek vezetői is meg­értőén segítették ezt a mun­kát. A Munka Érdemérmes művelődési osztályvezető jelenlegi legfőbb gondja a körzetesítés problémájának megoldása, *— Végre, szeptemberben, megnyílik nyolc nagyobb és két kisebb tanteremben mintegy negyven tanyai iskolás számára a bentlaká­sos iskola kollégium, — újságolta boldogan. — S higyje el, ennek talán még jobban örülök, mint a ki­tüntetésnek, • amiről még csak annyit: ezt nemcsak én kaptam, hanem az egész lelkes kisújszállási pedagó­gus társadalom... • „KIVÁLÓ TANÁR” LETT Bartos Nándorné JÁSZBERÉNYI ZENEPEDAGÓGUS Bartos Nándomé hajába ósz hajszálak is vegyülnek, de arckifejezése csupa ér­zelem, csupa kedvesség, fiatalos derűt sugárzó. Nem csoda. Éneklő muzsikáló ta­nítványainak lelkivilága él tekintetében. Arra kérem, mondja eh miként hatott rá a kitüntetés híre és mondjon el mindent, ami­ről úgy véli, ízelítőit ad munkásságáról, — Nem könnyű, de meg­próbálhatom. Hd. hogyan is? — Falusi nevelőként kezdtem 1935-ben Somogy­bán. Csokonai egykori pát­riájában. Ezután Jászla- dány, majd Jászberény kö­vetkezett. És itt. B erényben 1957-ben történt valami, ami végtelen boldoggá tett, s ha lehet, munkakedvemet, neVelő-ambiciómat még jobban fokozta. Megnyílt a megye első ének. és zene­tagozatú általános osztálya, melynek alapító énektanára lettem. Mivel szenvedélye­sen szeretem az éneket, a muzsikát — mert teljesen betölti az életem, és ha még egyszer születnék, akkor is zenepedagógus lennék — érthető volt boldogságom. Végtelen örömmel töltött el hogy Kodály nagy gondola­ta. az „éneklő ifjúság” va- íóraváltásából közvetlenül kivehetem részem. A zene szeretete megkönnyíti, érze­lemdússá teszi az emberi­ség munkáját minden tekin. tetben. Ebben van nagy je­lentősége ennek az oktatási formának, mely csak a mi társadalmunkban bonta­kozhat ki hatásosan. — Legutóbb Kecskemé­ten ért nagy öröm, ahol az Országos Úttörő Szövetség rendezésében május 25— 26-án először találkoztak és mérték össze felkészült­ségüket az ének- és zenei általános iskolások. A ti­zenhét megye közül a ml tizenkét tagú kamarakóru­sunk Szolnok megyének aranyérmet hozott haza A kitüntetés — teljes joggal érzem ezt — az egész tan­testület kitüntetése is. * KIVÁLÖ TANÁR KITÜN­TETÉSBEN RÉSZESÜLT Kiss Béláné SZOLNOKI TANÁR Törékeny, finom asz- szony. — öltözködésében nincs semmi érdekes, — hangjában is érződik, hogy kiegyensúlyozott életet él. Nincs egy erősebben megnyomott mondata, egy­forma lelkiismeretességgel beszél tanítványairól és férjéről. Kiss Béláné. vagy írói nevén K. Tóth Lenke, a szolnoki Beloiannisz úti iskola német—orosz szakos tanára az idei pedagógus napon „Kiváló tanár” ki­tüntetést kapott. Szabadkozik, s ez azért figyelemre méltó, — mert több ez a kitüntetettek szo­kásos szerénységénél. Nem érdemli meg — mondja —, hiszen könnyebb az ő dolga a többiekénél, se út­törő raja, se osztálya nin­csen. Meg amit ő csinál az természetes dolog,, nem is élhetne másképpen, bár az egész nap a gyerekekkel foglalkozva telik el, még­sem érez este fáradtságot. S nemcsak azért, mert a férje igyekszik megkímélni a házimunkától. A tanítás neki olyan természetes, — mint a lélegzés. Kérdezem, hogy mennyi­re látja reményteljesnek az iskolai nyelvoktatást. — Szerinte nyolc év alatt el­sajátítható egy Idegen nyelv. Nála már a végzősök szépen beszélgetnek az is­kola és az otthon szavai­val. Csak annyit mond még, hogy kilencen mentek növendékei közül orosz szakra. Ez pedig fémjelzi egy tanár munkáját. Külö­nösen akkor, ha még foly­ton tanulnia is kell, hiszen a nyelv folytonos gyakor­lást kíván. Rendszeresen olvassa a Krokodilt és a Murztlkát, ez egyaránt se­gít humoros írásaiban és az órák színesítésében. S amellett még ott van a népfrontnál és a baráti társaságnál végzett közéleti tevékenység. A szerénység mögött tehát olyan munka rejtőzik, amelyre méltán lehet büszke Kiss Bélánál A karcagi műjéggyárban egy műszakban 30 mázsa jeget készítenek el. Farkas István gépész a kompresszor be­állításán dolgozik Az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom