Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-08 / 132. szám
1963. június 8. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 3 Dőljön, vagy ne dőljön a kémény? Már egy éwe] ezelőtt olyan állapotban volt a Szolnoki Cukorgyár 47 méter magas kéménye, hogy a gyár vezetőinek gondoskodni kellett a sürgős javításról. És ezzel megkezdődött kálvária-járásuk is. Ugyanis Ponciustói Pilátusig, illetve illetékestől minisztériumig mentek a javítást sürgető, követelő levelek — mindhiába. Nem akadt, aki vállalta volna a munkát. Végülis a Szak- szervezetek Országos Tanácsa beavatkozásával az Építésügyi Minisztérium a felügyelete alá tartozó Gyárkémény Javító és Építő Vállalatot jelölte ki a munka elvégzésére. Nehogy azt higgye bárki is, hogy az ügy ezzel lezárult. Szó sincs róla. A kijelölt vállalat egyszerűen megtagadta a muníká végzését, mondván, hogy az veszélyes. Úgy Játszik ezt már az égiek is megsokallták. Az elmúlt szombaton ugyanis villám csapott a kéménybe, és megrongálta a felső peremét' tartó vasabroncsot is. Több tégla mennykőiként zuhant a földre. Azóta a kémény környékét elzárták a közlekedés elől a gyáriak és várják a további fejleményeket. Mármint azt, hogy a kéményépítő vállalat munkához kezdjen. Erre sajnos még ma is kevés a remény. A legutóbbi levélváltás és személyes tárgyalás eredményeként a kéményépítők felajánlották, hogy kiléptetnek a vállalat kötelékéből három-négy szakembert, azokat vegye fel a cukorgyár és a saját felelősségére javíttassa meg a kéményt. Megható ajánlatukat, amely szerint ha már nem az ő állományukban van a dolgozó, nyugodtan kitörheti a nyakát, hiszen azt a cukorgyár vezetőinek felelősségrevoná sa és lélküsmerete bánja — természetesen kereken visz- szautasították. Azt, hogy a gyárkémény javítássá veszélyes, senki nem vonja kétségbe. De úgy hisszük, hogy a hazánkban egyetlen ilyen feladatkörrel megbízott vállalat szakemberei mégis jobban megtalálnák a megoldást, mint a hozzá nem értők. És végső soron a cukorgyáriak mégsem várhatják meg kéményük ösz- szeomlását. Vagy talán nincs az országban olyan mindenható, aki kötelezhetné a javítókat az élet- veszélyes kémény mielőbbi rendbehozatalára ? — «87 — , Csökkent a statisztikák száma, de az értekezlet még mindig sok Ide- s tova már egy éve, hogy a művelődésügyi miniszter intézkedett, hogy a pedagógusok inkább legyenek nevelők, mint sem hivatalnokok. Az új tanévben mér megszűnt félévkor a statisztika, az osztályzatokat sem kellett betűvel beírni az anyakönyvbe, s a nyári szünetben is csak fizetéskor hívják az ügyeletté az oktatókat. Mindennél fontosabb azonban az a rendelkezés, hogy a pártszervek kivételével csakis felsőbb engedély birtokában lehet kimutatásokat kérni a nevelőktől; Ezek azok az utasítások, amelyek osztatlan örömet váltottak ki a tantestületekben, hiszen olyan szellem megnyilvánulását látták bennük, amely arra törekszik, hogy egyre többet foglalkozhassanak a gyerekekkel Legalábbis általában így gondolták, mert akadtak olyanok is, akik a több szabadidő biztosítékának vélték a rendeletet. Ez utóbbi remények persze már azért sem válhattak valóra, mert a mostani tanévben nagyon sok iskola küzdött a megyében nevelőh iánnyal. Nem éppen a legjobb előjelnek lehetett azonban tekinteni a cibakháziak panaszkodását, amikor arra kerestem a választ, hogy mennyire segítette ez az intézkedés a valóságban az oktatási színvonalemelkedést. A cibakházi igazgató, Szelecki János ugyanis azzal fogadott, hogy tavasszal a járási művelődési osztály oldalakra terjedő kimutatást kért tőle, amelyben a nyolcadikosok lemorzsolódásától kezdve a családlátogatásig egy sereg kérdésre várt választ. De nemcsak ezzel ment el mintegy hat óra. hanem a munkaügyesek statisztikája is az lehetőleg saját maga nézzen szét. Ez azonban még csak egyik oldala a dolgoknak. Mert az ugyan kétségtelenül örvendetes, hogy a könnyítő rendelkezések javarésze — éppen az említett tétovázások ellenére is — megvalósult és több időt engedett tanításra fordítani, mégis akad további tennivaló is. Itt vannak mindenekelőtt az értekezletek, persze nem az elvileg megszüntetett, gyakorlatilag többé kevésbé megmaradt negyedéviek. Általában a társadalmi fórumok értekezleteiről van szó. De akkor, amikor Cibakházán négy nevelő hiányzik, feltétlenül felesleges ugyanannak a témának a meghallgatására egy-egy oktatót kétszer-háromszor is igénybevenni. Azt nem tudta dr. Varga Lajos tisza- földvári tanár sem megérteni, hogy miért kell neki egy délelőttöt végigülni, amikor csak annyi tartozik sok időt elemésztett A Munkaügyi Minisztérium — a megyei művelődésügyi osztállyal egyetértve — öt táblázaton firtatta a továbbtanulás és az elhelyezkedés kilátásait. Nem mondhatjuk, hogy ezek a statisztikák törvény- ellenesek, csakúgy mint azok, amelyeket a megyei iskolavezetők majd negyede kért félévkor, hiszen a művelődésügyi intézkedést nem követték hasonlók a politikai és társadalmi élet más területein. Persze tulajdonképpen nem is kellene ilyen rendeleteket másutt is kiadni, ha a többi szerv is maradéktalanul megértené a tahévnyitó utasítás elképzeléseit. Addig azonban hiába a legjobb szándékú igazgató, vagy művelődésügyi osztály — hiszen melyik pedagógus szereti a statisztikát? — ha engedéllyel, vagy anélkül — a pártszervekre nem kötelező a hozzájárulás megkérése — adatok szolgáltatására kényszerítik őket. Jászberényben a pártbizottság például negyedszáz kérdést adott fel, félévkor, s a kunszentmártoni járás párt. bizottságának sokoldalú érdeklődése is része a cibakháziak kifogásolta helyzet előidézésében: — Hogyan valósult meg a pedagógusok túlterhelésének csökkentése? Ma már persze ritkák az öncélú statisztikák, de azért mégis meg kellene fontolni az érdekek súlyát egy-egy felmérés előtt: mi ér többet, ha a pedagógus tanít, vagy ha olyan kimutatás készül, amelynek hordereje nem áll arányban a gyermekek nevelésének, fejlesztésének jelentőségével. Ilyen gondolat önként kínálkozik, ha a kunszentmártoni járás párt és tanácsi végrehajtóbizottságának közös kezdeményezésére készített statisztika felhasznált adatainak csekély számát figyelembe vesszük. És ha mér alsóbb szinten nem veszik át könnyen az új felfogást, akkor legalább a Munkaügyi Minisztérium ne kéme kimutatásokat; Bármennyire együttérez is az oktatókkal ezen a téren a megyei vezetés, ugyancsak nehezen tagadhatta meg a minisztériumi kérelem szentesítését. Még szerencse, hogy ez a kívánság a hasznosabbak közé tartozott, bár a legnagyobb hasznosság sem feledtetheti a tanévnyitó utasításnak azt a szemléletét, hogy ezentúl, ha valaki valamire kíváncsi az iskolák körül, rá az értekezlet tárgyából, hogy ki kell mennie Mezó- hékre. A tanerők elfoglaltsága — szerencsére már a szakmai igénybevételük — amúgyis növekvőben van, hiszen az eszmei offenzíva egyre inkább igénybeveszi őket, érdemes lenne tehát az effajta banális terhektől mentesíteni őket. Az olyanoktól is azonban, amelyek az iskolák gazdasági teendőinek egyre terjedelmesebbé növekvő sorából hárulnak a tanítókra, tanárokra. Bizonyára túlzás dzsungelnek minősíteni ezt a területet, de nemkülönben méltánytalan a szertárvezetők ebből eredő elfoglaltsága is. Az iskola végtére is nem termelőüzem, s még ezen a téren sem lehet könyvelőnek tekinteni egyetlen nevelőjét sem. Jó lenne tehát, ha az új tanévnyitó utasítás ezen a téren hozna olyan könnyítéseket, mint elődje az ad- minisztációs munkákban. Tompa László j Vízügyi széna-ügy Dús fű termést adnak az idén az árokpartok, a dűlő- utak, a bekötőutak partjai, a folyók, csatornák menti kaszálók. S egy-egy faluban annyi az út, a csatorna, hogy szinte a háztáji jószágállomány szálastakar- tnánya kitelik a kaszálójából. Ha időben, jó minőségben betakarítják. Ahogy ezt most megyeszerte teszik is. Szőlősi István útőr, a Szolnok—tiszasűlyi műút 15— 20-as szelvényének gazdája. Végig, a hozzátartozó út mentén sűrű boglyákban szárad az összegyűjtött, illatos széna. Több helyről már haza is szállították, s jön a második sarjadék. Az utak mentén hát nem felejtődik ott az értékes fű. Nem egészen így a csatornák partján. Nagykörű határában a 19-es belvízlevezető csatorna két oldalán hosszan kitűnő termése van a pázsitnak. De már ott öregszik rajta. Már vörösö- dik, s ha rászárad, a hozam is kevesebb, az elveszett tápértékről nem is szólva. Levágják azt, csak legyen rá idő — mondják. De még egy kaszavágás sincs benne. Mert, hogy levágják, azt el is hisszük, csak az nem mindegy, hogy mikor. — b. 1. — Rendszeres vizsgálatok kezdődnek az „iskolaérettség“ megállapítására Az Egészségügyi Minisztérium a Művelődésügyi Minisztériummal egyetértésben három évvel ezelőtt felkérte Budapest, Pécs. Szeged, Győr és Debrecen illetékes egészségügyi szerveit, kezdjenek rendszeres vizsgálatokat az iskolaérettség megállapítására; Amennyiben az eredmények igazolják az elképzelést, az öt nagy város kísérletei alapján a vizsgálatok minden iskolaköteles gyermek részére kötelezővé válnak. Miről van szó és mi indította el ezt az akciót? A válasz egyszerű: az által, hogy a gyermek eléri hatodik életévét, vagyis az iskolaköteles kort, még nem biztos, hogy testileg, szellemileg, rendszeres tanulásra alkalmas. Az iskolaorvos: munkaközösségek vállalkoztak: területükön az iskola- köteles korba kerülteket megvizsgálták, vajon testiszellemi fejlődésükben elérték-e azt a minimumot, ami a rendszeres iskolába járás és a tanulás szempontjából, a szocialista oktatás, a' kollektív nevelés érdekében mind a gyermek, mind az iskola részére elengedhetetlenül szükséges. Az említett városok kísérletei felkeltették a jászberényiek érdeklődését is; Jászberényben iskolaorvosok kezdték meg a szűrést. A városi tanács művelődés- ügyi osztálya tájékoztatta az iskoláik igazgatóit annak lényegéről, céljáról, jelentőségéről. Azóta két esztendő telt el; Huszonnégy hónap tapasztalata a jászberényi szűrés teljes sikerét igazolta; A „szűrt osztályok” tanulmányi átlaga —* dokumentumokkal bizonyíthatóan — emelkedett, általános előmenetelük javult. A kiváló eredményeikre áz Egészségügyi Minisztérium is felfigyelt és a jászberényi járást olyan kíséri leti területnek jelölte ki, ahol gyermekgyógyász, ortopéd, fülész, szemész szakorvosok kapcsolódnak be a járás összes óvodáskorú és általános iskolás gyermekeinek vizsgálatába, további tudományos feldolgozás és tapasztalatszerzés érdekében. Az akció júliusban kezdődik; A sajtó és a rádió már közölte is az 1963/64-es tanévben az általános iskolák első osztályába — az Egészségügyi Minisztérium üyen értelmű rendelkezésének megfelelően — csak előzőleg megvizsgált, iskolaérett gyermekek írathatók be. Ezzel a rendelkezéssel a szocialista gyermekpedagógia útján újabb jelentős lépést tettek előre Jászberényben; H. R. Főzzünk ebédet Rossz a tűzhely — Szidják a fűtőt - Rozsa Sándor kedvence - Panni — Jaj, fut a leves! — kiáltja valaki, mire Annus- ka néni, a tőle telhető legnagyobb sebességgel vágódik ki a szobából. A tűzhely közepén forrongó fazekat már körülfolyta a leveshab. Gyorsan lekapja a tetejét, megtörülgeti, s mikor alábbhagy a sistergés, a fazék tartalmát beleönti egy jókora üstbe. Abban sziri tén leves van. Csak nem forr benne, az a baj. azért kell így, apránként felforralni. Három ilyen hatalmas üst van a konyhában, de abból csak egy működik rendesen, a másik A Magyar Honvédelmi Sportszövetség június 21, 22-én tartja ötödik kongresszusát. Ezzel és az MHS eddigi tevékenységével kapcsolatban pénteken Úszta Gyula altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, az MHS országos elnöke tartott sajtótájékoztatót. Bevezetőben elmondotta, hogy a szövetség 1958-ban tartotta negyedik kongresz- szusát, s az akkor kitűzött feladatokat nagyjából végrehajtotta, mégpedig 1604 alapszervezettel és 159 klubbal. Azóta az alapszervezetek száma több mint kétszeresére nőtt és jelenleg 185 sportklub működik eredményesen. Jelenleg közel 150 ezren tartoznak az MHS szervezetedbe. A technikai, műszaki és fizikád felkészítés során több mint százezer fiatallal foglalkoztak az MHS szervezeted. Az 1958 óta tartott előadásokon közel négy- millióan vettek részt. Csaknem háromszázezren ismerkedtek meg a szövetség tchnikai szakágaival, és sajátították el a különféle szakismeretek alapjait. Mintegy húszezren tehergépkocsi, kilencezren saekicsit melegít, a harmadik jóformán sehogy. Annuska néni — Vass Jánosné — visszajön. Melléül a nagyhalom zöldborsónak és tisztítja tovább, mint a többiek. Mérges. — így nem lehet rendesen főzni — panaszolja. — Kész idegbaj! Az ember meg is bolondulhat. Az asszonyok megértőén bólíritanak, de egyik se szól. Fejtik a borsót. Tudják, tapasztalják azt mind, hogy mennyi kínlódással jár a rossz tűzhely. Van ugyan egy jó sparhelt is, a Rigó Pityué, s azon az mély gépkocsi és körülbelül 15 ezren motorkerékpárjogosítványt szereztek a szövetség tanfolyamain. — Ezenkívül közel húszezren vettek részt a gépjármű alapismeretei oktatásában. Komoly a fejlődés a technikai sportokban és a honvédelmi jellegű tömegsport munkában. 1962. végén 28 282 sportoló vett részt a klubok munkájában, és a minősített sportolók száma meghaladta a négyezret. Közülük hatan a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója címet is kiérdemelték. Az összetett honvédelmi sportversenyben 160 ezren vettek részt, köz- tűk huszonnégyezer nő. Az MHS sportolói 1958- tól 11 világ, hét Európa- és 260 országos bajnokságot nyertek, öt világ, egy Európa- és 412 országos csúcsot állítottak fel. A szakmai munka továbbfejlesztésére írták Ki ez évben a „kiválók mozgalmát” egyéni hallgatók, szakkörök és körvezetők részére. A versenyre eddig tízezren jelentkeztek egyénileg, 889 kör — 15—20 fős csoportokká] — jelentette be részvételét a nagyon érdekes vetélkedésbe. eggyen mindig összevesznek. Pedig nem is haragszanak egymásra, csak éppen főzni szeretnének. Szakácsnők. Tiszta kötényben, vékony fehér köpenyekben vágják a hűsít, kapkodják a lábasokat, arcuk pirosra gyűlt a forróságtól. Az ablakon szúnyogháló, feljebb egy állókarú ventillátor. Mikor a fortyogó, gőzölgő fazekak egy kis pihenőt engedélyeznének nekik, beszaladnak a kisszobába a borsóhoz. Rengeteg van, majd egy mázsa. Ha csak a három „pucoló-asszonyra’’ bíznák, várhatnának, estig se lenne kész az ebéd. Különösen, ahogy a tűz ég. Rossz a szén. Azért mindig Tóta Kálmánt, a fűtőt szidják. — Régóta Ígérik már — mondja nekem az ősz üzletvezető —, hogy az egész elavult berendezést kicserélik és mindenütt gázosíta- nak. Sokba kerül. Nem lett belőle semmi. Attól is félnek, hogy elmarad a konyha belső renoválása. Ráférne nagyon. A vendégek — a szolnoki Nemzeti Étterem másfélezer vendége elvárja, hogy ebédjét széPj tiszta helyiségben készítsék. Itt az sem mentesít; hogy jól főznek. Az étlapot Bálint Andrásné, az egyik konyhafőnök állítja össze. Változatos. Tészták, főzelékek, s megannyi husételj kezdve az alföldi rostélyostól,' a „Rózsa Sándor kedvencéig”. Az előfizetéses menüben borsóleves is lesz, azért kell olyan sokat tisztítani. Ebből Józsa Balázs- né főzi meg a legtöbbet. Neki sincs jókedve. — Már hogy volna! —• lázadozik. — Mikor nem győzök kapkodni, annyi a dolgom. — Panni ra néz. — A Békéből is ideküldték a sok vendéget, segítséget meg csak egyet adtak. — Arról én nem tehetek... Szalóki Pannika mentegetőzik, s igaza is van. Nem ő tehet róla. = F. M.=* Ötödik kongresszusára készül az
