Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-11 / 108. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. május 11. A Biztonsági Tanács vitája Haitiről A Biztonsági Tanács csü­törtökön este folytatta a vitát Haitinak a Dominikai Köztársaság ellen emelt panaszáról: A tanács végülis úgy döntött, hogy a dominikai— haiti viszály kérdését a na­pirenden tartja, de megvár­ja milyen eredményt ér el az Amerikai Államok Szer­vezete a probléma rende­zésében. A vitában felszólalt töb­bek között Nyikolaj Fedo­renko, a Szovjetunió ENSZ fődelegátusa. Rámutatott arra, hogy a felelősség az Egyesült Államokat terheli, hiszen az Egyesült Államok közvetlen segélyben része­sítette Duvalier rendszerét. Az amerikaiakat azonban — folytatta Fedorenko — nem a demokrácia megvé­désének gondolata vezérli, hanem az a szándék, hogy megmentsék az amerikai ' tőkét Dominikában és Ilaitiban. Fedorenko ellenezte, hogy a viszály rendezését bízzák az Amerikai Államok Szer­vezetére. Mint mondotta, a haiti—dominikai kérdés jó­val túlnő az Amerikai Álla­mok Szervezetének kere­tein. Mint a TASZSZ jelenti, a Dominikai Népi Szocialista Párt nyilatkozatot adott ki. A párt megbélyegzi az Egyesült Államoknak azt a kísérletét, hogy a haiti­­dominikai viszályt a belső reakció megerősítésére és az imperialista kormány­zatok fenntartására hasz­nálja fel. A dominikai nép nem akar harcolni a haiti nép ellen, népeinknek össze kell fogniok, hogy legyőzzék a közös ellenséget: az észak­­amerikai imperializmust s a helyi reakciós oligarchiát. Washingtonban — írja a tudósító — nem titkolják, hogy rokonszenveznek a dominikai magatartással. Dominika tevékenységét egyáltalán nem a nemzet­közi jog szabályai vezér­lik. A dominikai kormány hivatal'balépése óta hangoz­tatta, hogy akárcsak elődei, engedelmesen teljesíti az Egyesült Államok utasítá­sait. Az amerikaiak pedig szemlátomást meg akarják dönteni a jelenlegi haiti kormányt. Haladó személyiségek üldözése Argentínában Montevideo (TASZSZ). A paraguayi politikai foglyok védelmében nemrég tartott latin-amerikai konferencia argentin küldötte a követ­kezőket mondotta: ,,Az or­szág rendőrségi fogdáiban és börtöneiben már szinte minden argentin polgár megfordult. Buenos Airesből újabb aggasztó hír érkezett. A reakció ez alkalommal az Argentin Nők Szövetsége ellen intézett támadást. Le­tartóztatták a szövetség ve­zetőit, Celica Capra-t és Fanni Edelmannt. A nő­mozgalom személyiségeit városszerte különböző in­zultusok: házkutatások, va­gyonelkobzások és más tá­madások érik. Mindez az uruguayi saj­tószövetség által rendezett sajtóértekezleten pattant ki. Az újságíróknak itt felol­vasták az Argentin Nőszó­­vetség levelét, amelyben a levélírók kérik, hozzák sür­gősen a világ tudomására, ezt a durva igazságtalansá­got és keljenek az argentin nők védelmére. (MTI) A% arab világ hírei DAMASZKUSZ (MTI) Szíria fővárosában csü­törtökön egész napon át tar­tottak a zavargások. Az utcákon felvonuló tömegek — többségükben diákok — ismételten összecsaptak a kormány által kivezényelt katonasággal. A katonaság több helyütt riasztó lövése­ket adott le és gumibottal támadt a tüntetőkre. Da­maszkusz és több más Szí­riái város szinte katonai táborhoz hasonlít. Az utcá­kon megerősített „aeélsisa­­kos katonai járőrök cirkál­nak. Külföldi megfigyelők sze­rint a szíriai tüntetéseknek kimondottan Nasszer barát jellege van. Számos megfi­gyelő határozottan állítja, hogy a Baath Párt nem óhajtja a túlságosan szoros politikai uniót Egyiptom­mal. A szíriai kormány két újabb tagja mondott le a Baath Párt politikája elleni tiltakozásképpen, így a le­mondott miniszterek száma nyolcra emelkedett. A szíriai hatóságok sorozatos megtorló intézkedéseket hoznak a Nasszer barát tüntetésekben résztvevők ellen. A belügyminiszter beismerte, hogy az elmúlt két nap során mintegy há­romszáz embert vettek őri­zetbe Damaszkuszban és Aleppoban. A damaszkuszi bíróság csupán csütörtökön húsz tüntetőt ítélt el. Aleppoban a hatóságok teljes kijárási tilalmat ren­deltek el, miután súlyos összecsapásokra került sor Előkészületek a Nők Világkongresszusára a tüntetők és a rendőrség között. Az összecsapások­nak sok halálos áldozata volt. SZANAA Szalal jemeni elnök csü­törtökön heves támadást intézett a jordániai kor­mány ellen, amiért az el­nyomó intézkedésekkel igyekszik megakadályozni jordánia népének az arab egység létrehozására irá­nyuló törekvéseit. ALGfR Az Algériai Nemzeti Fel­­szabadítási Front Politikai Bizottsága Rábán Bitat he­lyébe Ahhadzs Ben Allát, a bizottság tagját bízta meg azzal a feladattal, hogy a Nemzeti Felszabadítási Frontot politikai párttá szervezze. Bitat miniszter­elnökhelyettes, Ben Álla pedig az Algériai Nemzet­­gyűlés alelnöki tisztét tölti be. Politikai megfigyelők az intézkedésben Ben Bella miniszterelnök befolyásá­nak további növekedését látiák WASHINGTON A Washington Post kö­­zelkeleti tudósítójának je­lentése szerint az Egyesült Államok a Perzsa-öbölben hadihajóik, repülőgépek és ejtőernyősök részvételével nagyszabású hadgyakorlato­kat készül tartani. A munka idegenlégionistái Minden idők legkülönö­sebb sztrájkja a múlt esz­tendőben robbant ki a nyugatnémet Kassel Váro­sában: a helyi útépítő vál­lalat munkásad a heti mun­kaidő nyolc órával történő felemelését követelték. A munkabeszüntetés szokat­lan módja mögött az állt, hogy Dél-Olaszország leg­nyomorúságosabb vidékei­ről érkeztek ezek a mun­kások és szívesebben dol­goztak volna többet, hogy magasabb legyen a kerese­tük és több .pénzt küld­­hessenek haza, nyomorgó családjuknak. Ez az esemény még fo­kozottabban a közvélemény érdeklődésébe állította azo­kat a külföldi munkásokat, akik százezres tömegekben érkeznek Európa szegény országaiból az iparilag fej­lettebb államokba, első­sorban Nyugat-Németor­­szágba, de Franciaország­ba, Svájcba és Ausztriába is. Megállapították, hogy csak a nyugatnémet bá­nyákban, tengeri kikötők­ben, autógyárakban és ház­­építkezéseknél több mint fél millióra tehető a mun­ka idogenlégionistáinak \a száma. A legtöbben Olasz­országból érkeznek, de jön­nek spanyolok, törökök, görögök, hollandok és bel­gák is. — Amikor haza akartam küldeni a pénzemet, s nem értettem pontosan a postai fogalmazvány szövegét, kér­tem a tisztviselőt, segítsen kitölteni. De válasza az volt: „Csináld magad a piszkodat!” Az olasz Vincenzo Giunta ehhez még hozzátette: — Cigányoknak tartanak bennünket, mert otthagytuk családunkat. De hol talál­nék Szicíliában munkát?! A gyárakban sem ugyan­olyan elbánásban részesül a nyugatnémet és a kül­­födi munkás. Az egyik müncheni autójavító válla­latnál dolgozó Ramon Fer­nandez Marquina, nyíltan megmondta: — Főnökünk különbséget tesz köztünk és a németek között. Ha három német egy autó alatt fekszik és munka helyett beszélget, azt elnézi. De ha mi, spa­nyolok csak egy szót is vál­tunk egymással, akkor már ordít. Egy osztrák gyáros és a törökök ,Csiná'd magad a piszkodat“ Maguk a nyugatnémetek nem nézik örömmé] Euró­pa munkaerő-feleslegének dömpingjét. A „Quick” cí­mű lap munkatársa beszél­getett egy görög munkással, aki azért jött el otthoná­ból, hogy négy gyerekes * családját megmentse az éh­haláltól. Demetrios Kaka­­theodory a következőket mesélte tapasztalatairól: A gyárosok ki is hasz­nálják, hogy a munka ide­­genlégionistáinak számára egyetlen lehetőség a hazá­juktól távol vállalt munka. A „Volksstimme” a múlt év végén a következő eset­ről számolt be. Az oszt­rák főváros egyik XIX. kerületi ruhanemű üzeme török munkásokat toborzott. A gyár ügynökeinek köny­­nyű helyzete volt, mert az ígért 18 schillinges órabé­rért nemhogy Becsbe, de a világ miásik végére is elmentek volna a munka­­nélküli török ifjúmunká: sok. De már az első hét végén csalódás érte őket: 18 helyett csak nyolc schil­­linget kaptak óránként. Folytatódott a Penykovszkij— Wynne kém per Pénteken a bíróság nyílt tárgyaláson hallgatta ki Igor Rudovszkij és Vlagyi­mir Finkelstein tanúkat, majd áttért a szakértők je­lentéseinek meghallgatásá­ra. Finkelstein nem tudott Penykovszkij kémtevékeny­ségéről és inkább emberi tulajdonságait jellemezte. Elmondta, hogy a baráti körben Penykovszkijt ön­telt, hiú embernek tartot­ták, aki pózolásra is hajla­mos volt. Mindezeket a hi­báit azonban elnézték, mert azt hitték, hogy magasállá­sú, megbízható vezetőfunk­cionárius. Tárgyalások Afabamában a városi hatóságok és a néger lakosság képviselői között Birmingham, (MTI) Az alabamai Birmingham városéiban csütörtökön dél­után viszonylag nyugalom volt. A néger lakosság mozgalmának egyik vezető­je Martin Luther King lel­kész bejelentette, hogy részleged megállapodás szü­letett, amennyiben a városi hatóságok hozzájárultak a négerek négypontos követe­lése ' közül két pontnak a teljesítéséhez. King és társai, mint is­meretes, követelik, hogy né­gerek látogathassanak min­den, eddig csak a fehérek U Thant és Lord Home tárgyalásai Tokió. Japán: A Moszkvában rendezendő világkong­resszus japán előkészítő bizottsága jelvényeket árusít, hogy pénzügyi alapra szert tegyen a kongresszusra küldendő résztvevők számára. Az előkészítő bizottság tagjai gyűjtés közbe« London, (MTI) Pénteken délután U Thant ENSZ-főtitkár egy­napos látogatásra az angol fővárosba érkezett. Repülő­téri nyilatkozatában közöl­te: néhány fontosabb ENSZ- ügyet kíván lord Home angol külügyminiszterrel megvitatni, köztük az ENSZ-csapatok „békefenn­tartó műveleteinek” pénz­ügyi kérdéseit is. Egy kér­désre válaszolva U Thant kijelentette: „a Biztonsági Tanács döntésén múlik, hogy küldenek-e ENSZ- csapatokat Haitibe”. Az ENSZ-főtitkár a re­pülőtérről egyenesen a küi­­ügyminisz'ér'umba hajta­tott, ahol lord Home fo­gadta. Jól tájékozott meg­figyelők szerint a megbe­szélésen szó volt Dél-Rho­­desia afrikai lakosságának helyzetéről és a Dél-Afri­kai Köztársaságba irányuló angol fegyverszállítmányok kérdésérő] is. A közép-afrikai és a dél­afrikai nyersanyagkincsek kiaknázásában érdekelt an­gol üzleti körök az utóbbi hetekben fokozódó sajtó­hadjáratban támadják az ENSZ titkárságát, és Ka­tanga „elrettentő esetére” hivatkozva követelik, hogy a Maemillan-kormány tart Sa távol az ENSZ-főtitkárt Nagy-Bri'annia afrikai be­folyási övezeteitől. (MTI) számára fenntartott intéz­ményt; követelik, hogy a néger munkavállalók egyen­lő elbánásban részesülje­nek; követelik hivatalos jellegű néger-fehér vegyes­bizottság felállítását, amely véglegesen rendezné a fenn­maradó faji problémákat, valamint követelik a vádak elejtését minden, a tünte­tések nyomán letartóztatott ember ügyében. A városi börtönökben 2400 embert őriznek, ezren közülük húsz éven aluliak. Az alabamai események­nek Amerika-szerte élénk visszhangjuk van. Dempsey, Connecticut állam kor­mányzója például távirat­ban fejezte ki „mélységes aggodalmát” Wallace ala­bamai kormányzónak. A válasz nem késett. Wallace rövid úton tudatta kor­mányzókollegájával, hogy jobb, ha a maga ügyeivel törődik. New Yorkban az ENSZ és az amerikai ENSZ delegáció székháza előtt a faji elkülönítés megszünte­tését követelő tüntetés zaj­lott le. Kennedy elnök csü­törtökön táviratot kapott Dzsomo Kenyattától, a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió elnökétől, aki szerve­zete nevében szolidaritást vállalt az alabamai nége­rekkel, s tiltakozott az Észak-Amerika déli álla­maiban élő négerek továb bi elnyomása ellen. Bele­szóltak az ügybe Mississippi állambeli fajvédők is. Csü­törtökön Lexington város­ban gyúitóbombát dobtak j esv néger közéleti szemé­­’ lyiség házára. Aztán jött az újabb meg­lepetés: a tulajdonos oda­­állt egyik török munkás mögé és figyelte, hány munkadarabot készít. De a tényleges 11 munkadarab helyett kijelentette, hogy csak kilencet „látott”, s ezért büntetést szabott ki. Vita kezdődött. A gyártu­lajdonos azzal vetett véget török származású alkalma­zottja szavainak, hogy meg­fenyegette: azonnal elbo­csátja. Mit tehetett a fiatal török ekkor? Hallgatott. Különben is csak néhány hónapra érvényes turista­­vízuma volt, s a gyártulaj­donos legkisebb panaszára azonnal kiutasították volna az országból. A külföldön dolgozó munkások élete is sivár. Ócska barakkokban jaknak, öten-hatan egy szobában. Maguk kotyvasztják a napi élelmükét, maguk mosnak, takarítanak. A befogadó or­szág lakossága megveti, le­nézi őket, nem is áll szóba velük. Esteik azzal telnek, hogy elüldögélnek a ba­rakkban, beszélgetnek, éne­kelgetnek, s minden mon­datuk azzal kezdődik: ha újra otthon lehetnék... — Ha pedig ünnepnap van — mesélte München­ben a szicíliai Roberto Coc­­ciaguerra az egyik tudósí­tónak — sétálunk egyet az utcán, ami a pályuadvarhoz vezet és nézzük, jön-e va­laki Olaszprszágból... A nők kasztja Külön kasztot alkotnak a nemzetközi idegenlégióban a nők. A számítások sze­rint 20 ezer olasz, 25 ezer spanyol, 26 ezer görög és 2 ezer török lány vállalt munkát Nyugat-Németor­­szágban. Sokan vannak Svájcban Is. Takarítónők, cselédek, mosogatólányok. Andrea Ruiz például az es­küvőre gyűjti a pénzt, s anyja is elkísérte. A török Fatima, aki egy nyugat­német elektromosipari gyár alkalmazottja, otthon most' is felölti fátylát. Ezeknek a külföldi nőknek a hely­zete egyéb okok miatt sem könnyű. Ezt egy görög var­rólány mondta él: — Amikor eljöttem a falumból, mindenféle rosz­­szat mondtak rám. Pedig csak dolgozni akartam. S ha hazatérek, Athénben keresek valami állást, ott talán férjhez is mehetek, mert falumban az olyan lány, aki külföldre ment dolgozni, pártában marad. Ha úgy vesszük, ezek a munkások a sok emberi megaláztatás ellenére, bár távol kell élniök a család­tól és különbséget tesznek köztük és a hazai munká­sok között, mégis szeren­csések. Dolgozhatnak. Nem mindegyik kap ugyanis munkát. A coloniai Ford Művek felvételi Irodája előtt leste el a „Vie Nouve” című lap tudósítója a kö­vetkező jelenetet. Két férfi várakozott. Egyszer csak nyílt az ajtó és kilépett egy tisztviselő. — Hány éves? — fordult az idősebb munkáshoz. — Elmúltam ötven. — Akkor a maga számá­ra nincs munka. És ön? — Harminckettő... — Jöjjön velem! „ És ez a legszebb pillanat annak a sok százezer mun­kásnak az életében, akik kis batyuval a hónuk alatt indultak útnak sok száz kilométerekre — nem vilá­got látni, nyelveket tanul­ni, szakmai fogásokat el­lesni — egyszerűen csak azért, hogy síró-éhező gye­rekeinek kenyeret adhas­sanak. s a család nyomo­rát valamivel elviselhetőb­bé tegyék. Ezért nem lehet csodálkozni még azon sem, hogy á munkaidő feleme­léséért sztrájkoltak. Únody György

Next

/
Oldalképek
Tartalom